Új Dunántúli Napló, 2000. február (11. évfolyam, 31-58. szám)
2000-02-27 / 57. szám
4 ★ RIPORT ★ 2000. február 27. Geszti másfél év után mindig feladja Búcsúzik a Iazz+Az A lányok sem lepődhettek meg igazán, kezdettől benne volt a levegőben, hogy a Jazz+Az bármikor leállhat, ha Geszti vagy Dés úgy gondolja. Márpedig Geszti mindig a csúcson szokott leállni, s utána mindenki mehet világgá. Május 19-én a Kisstadionban adnak egy búcsúkoncertet és vége. Még nem beszéli az egész város, de már eldöntetett. A Jazz+Az májusban lelép a színről. Csala Mária, a menedzser sem titkolja, legfeljebb Gesztit nem tudja kapcsolni, sem városi vonalon, sem mobilon. A nagymester ugyanis vidékre vonult egy csapattal dolgozni, s hétfőig elérhetetlen. Az Akció reklámügynökség társtulajdonosa, a televíziós show-k és címlapok gyakori vendége sose ér rá. Mindenki más viszont elérhető, telefonszámokkal megspékelve. Profi itt minden, ahogy a dalok, a lemezek és a koncertek is. Nem is nagyon lehet megérteni, miért épp ennek a történetnek írják a végét... Geszti Péter szélnek eresztette a Rapülőket, pedig a búcsú előtt négy telt házas koncertet adtak a Budapest Sportcsarnokban. Bolond, aki ilyenkor továbbáll, Geszti viszont nem pózol. Nemcsak mondja, hogy a csúcson kell abbahagyni, úgy tűnik, őt valóban minden csak addig érdekli, míg megszerzi. A Rapülők másfél évig tartott, ’92 novemberétől ’94 februárjáig. Totális siker volt, csak a zsebük maradt üres, hiszen a megkeresett 100 millióból semmi sem maradt, ám ez egy másik történet. Geszti ezen is nevetett és nem perelt. A Jazz+Az ugyancsak másfél évig él, ha májusban lemennek a színpadról. Ám ez más, mint a Rapülők története, hiszen a Kalózok című film kedvéért álltak össze, s a siker marasztalta őket a színpadon. Dés László szerint sodródtak a sikerrel, s az elején nem gondolták, hogy ez másfél évig tart majd. „Az első, a Kalózok lemez 80 ezer példányban elment, s már a második album is a platinánál tart. A tavaszi és nyári turnénk is diadalmenet volt. Sodródtunk a sikerrel...” Dés azt vette észre, hogy két éve már mással se foglalkozik, mint a Jazz+Azzal, már a hangszerére, a szaxofonra se jutott ideje, nemhogy a dzsesszre. „Az együttes már így is tovább játszik, mint az elején gondoltuk volna. Péter nevében is beszélhetek, nagyon szeretnénk már más vizekre evezni. Épp ideje volt hát, hogy bejelentsük a végét. Nagyvonalúan fejezzük be, ahogy eddig is ügyeltünk a színvonalra. Egy tavaszi tűmé és május 19-én koncert a Kisstadionban.” A három lánynak persze jóval nehezebb ezt elfogadni. Dés igyekszik lelket önteni beléjük, hogy most már előretekintsenek. „A mérleg mégis pozitív, ismertté váltak, jó iskola volt és jó ugródeszka lehet számukra a Jazz+Az.” A három énekesnő, akiket egy válogatáson találtak meg, eddig sztár volt, holnapután újra visz- szamehetnek a kis klubokba, s lehet, hogy sose látják többé közelről a toplistát. Egyikük még szólóban karriert csinálhat, de erre nem sok az esély, bár hangban semelyikük sem szórni korrepetálásra. Ám az nem minden. Mióta a slágeripar megtelepedett Magyarországon, a szerzők uralják a piacot. A táncdalfesztiválok idején a Bágya, Szenes és S. Nagy, később a Szörényi-Bródy, majd a Presser-Sztevanovity, Demjén Ferenc, Fenyő Miklós és még néhány szerző, szerzőpáros bárkit képes volt felemelni, befuttatni. Akiknek nem jutott szerző, azok lemaradtak. A Dés-Geszti páros segítségével a legrosszabb hangú színészből is aranylemezes énekes válna. Dés László nem is tagadja, hogy sokan hívják fel, újon számukra. „Sokáig fogok még nemet mondani, most már á magam dolgaival szeretnék foglalkozni.” A lányokat nem érte váratlanul a bejelentés, tudták, hogy egyszer vége lesz. Kozma Orsi (23) csak a szépre emlékezik, s nagy szerencsének tartja, hogy bekerült a csapatba a két másik lánnyal, akikkel még barátok is Kozma Orsi, Dés László, Geszti Péter, Behumi Dorottya és Váczi Eszter lettek. „Minden klappolt, a turnék éppúgy, mint a lemezfelvételek, a menedzsment mindenre odafigyelt, szóval el voltunk kényeztetve. Mindig azt tartottam, hogy élj a mának, de bármit hozhat a holnap is.” Orsi optimista, megpróbál majd szólózni vagy egy zenekart összehozni, bár abban nem biztos, hogy valaha is feljut arra a csúcsra, amit a Jazz+Azzal már megjárt. „Igyekezni fogok, hogy vigyem valamire...” Váczi Eszternek (23) van egy Szörp nevű zenekara, mégis sokáig bízott benne, hogy legalább szeptemberig nem áll le a Geszticsapat. „Az a fél év sokat számított volna, de hát ez van. Bár a május még messze van, már most kezdem érezni, hogy valamiből kicsöppenek. Már a válogatóra is csak azért mentem el, mert a Dés és a Geszti név védjegy volt, hogy itt valami jó dolog készül. Szeretnék szólóénekes lenni, meg is próbálom, de a másfél év alatt túl sok kollégát láttam promóció híján küzdeni...” Behumi Dorottya (24) ajándéknak tekintette, hogy bekerült a csapatba, hiszen semmi más dolguk nem volt, csak felmenni a színpadra. „Persze a lányokkal kapaszkodnunk kellett, hogy felvegyük a tempót, s amikor már jól ment, vége is van. Nyomasztó heteim voltak, amikor Geszti bejelentette a májusi zárást. Lehet, hogy soha többé nem lesz részem ilyen sikeres hadjáratban. Egy vigasztal csak, hogy még mindig jobb a csúcson lelépni, mint ha lassan darabjaira hullna a produkció. Persze nem adom fel, megpróbálok énekesnőként boldogulni, még ha tudom is, milyen embertelenül nehéz ezen a színpadon...” Dalia László „Ha nem kapok szívet, már rég nem vagyok” Ajándék ez a nyolc év Immár nyolc esztendeje, hogy bejárta az országot a hír: Magyarországon megtörtént az első szív- átültetés. Schwartz Sándornak sikerült új életet kezdenie az új szívvel, és egy hónapja született meg második gyermeke, Sándor Zoltán.-Akkor már rég nem vagyok - válaszolja arra a kérdésre, hogy mi lenne vele, ha nem került volna sor a transzplantációra. Schwartz Sándor már gyermekkorában is kórházból kórházba, szanatóriumból szanatóriumba járt. „Ha találkoztam öt, különböző szívbetegségben szenvedő emberrel, nálam együtt volt mindegyikük baja, a szívnagyobbodástól a ritmuszavarokon át a billentyű-rendellenességig” - érzékelteti állapotának súlyosságát. Ájulásos rosszullétei miatt egy időben epilepsziásnak is képzelték. Húszévesen fejezte be a rádió-tévé szerelő szakközépiskolát, s munkába állt. A Szabadság-hegyi gyógyintézetben helyezkedett el - amelynek páciense is volt -, merő formalitásból, hiszen a Kádárrendszerben nem lehetett munkanélküli az ember, munkaviszony kellett, hogy a beteget leszázalékolhassák. Négy hónap múltán betegállományba került, majd leszázalékolták. Mivel nem töltött kellő időt munkaviL szonyban, sem rokkantnyugdíjat, sem járadékot nem kapott, ezért tíz éven keresztül szociális segélyen élt. 1980-ban megnősült, feleségével egy másfél szobás lakásban együtt élt öccsével, húgával, édesanyjával és annak éléttársával - majd válás lett a vége. Akkora volt a szíve, mint egy labda Nyolc éven keresztül gyakori vendégnek számított a Korányi kórházban Gara tanár úr osztályán, a vége felé már nem volt ritkaság, hogy egy héten háromszor vitte be a mentő egy rosszullét miatt. Eleinte elég volt fél ampulla injekció, az utolsó időkben már ötöt nyomtak belé... „Az összes mentős ismert, sokszor gondoltam, hogy bár csak ott maradtam volna” - meséli. Még időben küldték át Zámay doktorhoz a Szabolcs utcai kórházba, mert úgy gondolták, hogy speciális pacemakerrel segíteni tudnak rajta. Schwartz Sándor szíve azonban akkorra már annyira leromlott, hogy ez lehetetlennek bizonyult. . „Ekkor közölték velem, hogy a Városmajor utcában már készülnek szívátültetésre. Zámay doktor elmondta, hogy a külföldi tapasztalatok szerint az ötéves túlélés esélye 75 százalékos, mire kértem egy hét gondolkodási időt, s végül rábólintottam.” Ez 1991 októberében történt, majd a következő év január 3-án megszólalt a Szabolcs utcai kórházban a telefon, s aztán már nem volt megállás. Sándor szíve akkora volt, mint egy futball-labda, bal- lonszerűen az egész mellkast kitöltötte. A Városmajor utcai kórházban a műtétet végző Szabó Zoltán professzor .és csapatának tagjai legalább három éven keresztül készültek külföldi klinikákon erre a napra - és sikerült. A beteg egy 24 éves fiatalember szívét kapta meg, aki szilveszterkor balesetet szenvedett. A médiasztárrá vált lábadozó áprilisban tudta meg, hogy a kivett szívén végzett szövettani vizsgálat alapján megállapították, egy évnél tovább nem nagyon élt volna. Bútorozott lakás ajándékba Április végén elhagyhatta a kórházat, s az átmeneti hímév annyit használt, hogy hét éve beadott kérelmére a VI. kerületi önkormányzat kiutalt egy bútorozott lakást. Augusztusban elhelyezkedett a Szabolcs utcai klinikán: betanított számítógépkezelőként a beteglistákat adminisztrálta. Itt ismerkedett meg Judittal, az egyik professzor titkárnőjével. „A betegek sorszámát kellett vele egyeztetnem, s egy idő után akkor is bementem hozzá segíteni, zárást készíteni, ha volt egy kis időm. Aztán már kávézni és ebédelni is együtt jártunk” - emlékszik visz- sza Sándor. 1994-ben összeházasodtak, s nem sokkal utána megszületett kislányuk, Alexandra. Ennek „örömére” néhány hónap múltán utcára került. Saját és felesége - önkormányzati tulajdonban lévő - lakását korábban egy háromHúsz éve volt az áttörés Magyarországon eddig 29 szívátültetést végeztek, s a transzplantáltak közül 18-an élnek. Szabó Zoltán professzor, aki a történelmi jelentőségű első műtétet végezte, rendszeres kapcsolatot tart egykori páciensével, hamarosan a babát is meglátogatja. Már szívsebészettel foglalkozott, amikor 1967 decemberében Barnard professzor műtétjének híre bejárta a világot. A főnöke szerette volna, ha kiutaznak, de nem kaptak útlevelet. A következő évben a világban vagy száz szívátültetést végeztek, de a páciensek közül alig néhányan maradtak életben. A műtét technológiáját ugyanis már kidolgozták, de nem álltak még rendelkezésre megfelelő gyógyszerek, amelyek a kilökődés, illetve a fertőzés veszélyét jelentősen csökkentették volna. Az áttörés 1980 körül következett be, az új gyógyszerek megjelenésével, amelyek nem károsították a szervezet ellenálló-képességét. szobás kőbányaira cserélték, de nem bírták fizetni a havi 10-15 ezer forintos rezsit. A família nagy, a pénz kevés Öt éve a Wekerle-telep egyik általános iskolájának szolgálati lakásában laknak, ahol Judit a gondnok, férje pedig négyórás munkaidőben takarít. Illetve ez módosult, hiszen Judit egy hónapja, január 26- án megszülte fiacskájukat, az apuka és az életmentő Szabó profesz- szor úr után elnevezett Sándor Zoltánt. Schwartz Sándor így felesége munkáját is átvállalta. Velük élnek Judit előző házasságából hozott fiai, Zsolt (19) - aki szakácsként dolgozik - és Norbert (13) is. A família nagy, a pénz kevés. Reggel ötkor kel, beveszi a gyógyszereket, megreggelizik, lesöpri az utcát, összeszedi a szemetet. Aztán jöhet a 2100 négyzetméteres külső terület, ahol gyűjtheti a leveleket, télen lapátolhatja a havat. Évek óta szeretné a gyerekeket elvinni az állatkertbe, de neki ez túlzott anyagi terhet jelentene. Hä már az állam így gondoskodik róluk, megsegítésükre egy úr és egy hölgy létrehozta a Szív a Szívért Alapítványt, így az érintettek évente többször találkoznak. „Amióta meghallottam a hírt a világ első szívátültetéséről, csak álmodoztam, hogy e csoda itt is megeshet. A család miatt feltétlenül megérte, hogy mégis így történt, meg az ember mégiscsak élni akar. Remélem, még legalább újabb nyolc évem hátravan.” K. Tóth László i » >
