Új Dunántúli Napló, 2000. február (11. évfolyam, 31-58. szám)

2000-02-21 / 51. szám

4. oldal - Új Dunántúli Napló TÜKÖR BAR ANY A I 2000. Február 21., hétfő MII Hírcsatorna KORA TAVASZ PÉCSETT ÉS KÖRNYÉKÉN. A fehérkúti tu­ristaháznál kinyílt illatos hu­nyorokat fedezett fel Obert László bakancsos turista. Erő­sen levelesedik a cickafarok Pellérden és Keszüben, a pa- tacsi szőlőkben pedig estén­ként ugráló békákat figyeltek meg a gazdák. Regényén és a pécsudvardi Káponya-dűlőben erősen rügyeznek a cseresz­nye és a barackfák. A népi idő­járás-megfigyelés szerint az utóbbiak idő előtti megindulá­sa azt jelzi, hogy ezen gyü­mölcsfélékből gazdag termés várható. (cs) AZ EGYHÁZASKOZÁRI VÁLLAL­KOZÓK KÉPEZHETIK magukat az általános művelődési köz­pont tizenöt egységből álló számítógépparkjában. A fel­nőttképzésben tófűi és szá- rászi emberek is részt vesznek. A rendszer hamarosan kapcso­lódik majd az internethálózat­hoz. Az újdonság révén segít a komlói központú kistérségi tár­sulás is, mely ismerteti például a különféle pályázati lehetősé­geket is. (cs) JÓ ÜTEMBEN HALAD CSÁNYOSZRÓN a művelődési központ korszerűsítése. A tető- szerkezet például zsindelyfe­dést kapott már. Hátra van még a belső felújítás, melynek során árammal látnak el minden he­lyiséget és megszüntetik a ned­ves aljzatot. (cs) NAGY A FORGALOM A HEGYHÁ­TI csemetekertekben. Az új faál­lományokat kialakító magán- személyek a bakócai, a sásdi, valamint a kisvaszari faelőneve- lőkben elsősorban tölgyet, aká­cot, mézgás égert, valamint ko­csányos tölgyet vásárolnak a te­lepítéshez. (cs) PÉCSETT, A MELINDA UTCA MÖ­GÖTTI KISKERTEKBEN önkén tes tűzvédelmi ügyeletet tarta­nak a gazdák Papp János és Ko­vács István vezetésével. A rét- és bozóttüzek időnként elérik a hétvégi házakat is, ezért a tel­kek szélén árkokat ásnak. ___________________________________(CS) Az összedőléstől nem tartanak A már tulajdonnevén is Magasházként em­legetett üres monstrum sorsával pénteki és szombati számunkban is foglalkoztunk. El­sősorban műszaki szakemberek, építészek fejtették ki a véleményüket. De vajon mi­ként vélekedik a tízéves „ügyről” a pécsi polgár, aki naponta látja ablakából a szocia­lista építészet csúcsteljesítményét? Pécs, Hungária u. A Magasház: mára hatalmas galambdúc, kísértet- kastély, pusztuló múlt idő. Körülötte jelenleg vilá­goskék, „új” palánkkerítés, összeróva, csálén. De hát ez lenne a legkisebb baj, ha a palánk mögött' történne valami. Azonban egyelőre semmi sem történik. És a környező utcáik lakói, akiknek laká­sai fölé árnyként magasodik a huszonöt emelet, nem igazán örvendenek a jelenségnek. Tóth B. János (Rókus utca) véleménye, mint ahogy ő is mondja, voltaképp szinte „közvéle­mény”:- Mindenképp döntésre érett a helyzet. Egyet szeretnék, hogy biztonságosan oldódjon meg a ház sorsa. Attól mondjuk nem félek, hogy ösz- szedőlne, szerintem ez nem valós veszély. De el­gondolkodtató, hogy immár hány éve áll haszno- sítatlanul. Éppenséggel le is lehetne bontani, de úgy mondják, hogy az még drágább, mint a fel­újítás. Annak pláne nem látom értelmét, hogy el­kezdjék bontani, közben elfogyjon a pénz, és ma­radjon egy romhalom, de most már szó szerint... Mit akar a város? Révész Gabriella (Mezőszél utca) reagálása inkább a környező ingatlanok értéke körül forog.- A fel-felröppenő hírek bizonyára nem tesz­nek jót a környék megítélésének, hiszen elég, ha valakinek az marad meg a fejében, hogy a huszonöt emeletes úgyis összedől egy szép na­pon, na, ide nem költözöm! Én magam ugyan nem félek ettől, meg abban is bízom, az egyete­mek közelsége miatt a környékbeli lakások-al- bérletek árai tartani fogják magukat. Azonban néha az is eszembe jut, hogy ha egyszer min­dent rendbe tennének, beruháznának, kialakul­na egy második városközpont - miért is ne? -, akkor az még fel is vihetné az ingatlanárakat. De el kell áruljam, hogy mindennek ellenére legjobban az izgat, hogy a Nádor készüljön el, annál nagyobb szégyenfoltja jelenleg nincs a vá­rosnak. Németh Józsefben (Petőfi utca) olyan nyugal­mazott műszaki ellenőrre bukkantunk, áld ott volt a Magasház alapozásánál. Ennél fogva kicsit szívügyé­nek érzi a ház sorsát.- Kizárt, hogy összedőljön. Sok tízezer hegesztés van benne, azok nem engednek könnyen. A csatorna, a vízle­folyók lehet, hogy megrepe­deztek, de ez az épület még sokáig bírja. Munkahelyem­nek, az UNIBER-nek a legfelső szinten volt egy klubhelyisége, sokszor jártam ott, és tudom, micsoda pompás kilátás nyílik onnan a városra. Kár lenne lebontani, gyönyörű szállodát lehetne csinálni belőle, fent egy szép étteremmel. Lovász Edit (Madách utca) kicsit mérges a to­ronyházra:- Legelőször is azt szeretném, ha rend lenne. A ház legyen stabil és biztonságos. De legin­kább annak örülnék, ha lebontanák. Ma­gánügy, de a lakásom ablakai amúgy a Me­csekre néznének, így viszont a ház teljesen eltakarja előlem a kilátást. De ami szerin­tem ennél is fontosabb, hogy ez az épület sehogy sem tartozik hozzá a városképhez, itt a belváros szélén semmi szükség sincs rá. Sokszor hallom külföldiektől is, hogy megütköznek a látványon. Ez a betonkocka a mai napig sem tartozik hozzá Pécs imidzséhez, se karakteréhez. Szóval én el tudnám viselni, ha nem lenne. Gömöry János, a város főépítésze (ké­pünkön) alapvetően ez utóbbi véleménnyel ért egyet, hangsúlyozván, hogy a vágyak és a realitás ezúttal is távol állnak egymástól:- Harminc éve kitalálták, hogy mi is „fel- hőkarcolós” város leszünk. Tény, a pécsi város­képnek nem ártana, ha nem lennénk az. A Magasház sérti a város sziluettjét, minden érte­lemben kilóg, és nem is nőtt hozzá Pécs képé­hez. Azonban ezt a problémát gazdasági érte­lemben kell kezelni. És ez arról szól, hogy akár a lebontása, akár funkcionális rendezése temér­dek pénzbe kerülne. M. K. A kérdés kevéssé költői, hiszen a város is ugyan­azt akarja, amit a lakói: rendet. Csak éppen a feladatot végre is kell hajtani valahogy. - A terv egyszerű, mert alapvetően arról szól, hogy valaki oldja már meg ezt a helyzetet. Nekünk papíron nincs vele dolgunk, de természetesen a felelős­ségérzet az önkormányzatot sem hagyja nyugodni - nyilatkozta dr. Toller László polgármester. - Most visszapereljük a tulajdonjogot attól az úriem­bertől, aki nem tartotta be az ígéretét. A tárgyalás következő fordulója márciusban lesz. Meg kell vár­ni az ítéletet, utána lehet majd lépni. A kórház kéri a szakrendelést A városi kórház üzemeltetésének az Irgalmasrend által tör­tént átvételekor a járóbeteg-ellátást gazdaságtalanság cí­mén vállalkozásba adták. Az intézmény jelenleg a szak- rendelések visszaszerzésére törekszik. Siklós A szakrendeléseket - melyek kö­rébe többek között a tüdőgondo­zó, mentálhigiénia, reumatológia, bőrgyógyászat és munkaegész­ségügy tartozik - a város korábbi képviselő-testülete pályázat alap­ján adta vállalkozásba. A kórház felügyelőbizottságá­nak elnöke, Mehring István ön- kormányzati képviselő elmondta, az intézmény jelenlegi vezetése két dolog miatt kívánja ismét „ke­belén belül látni” e tevékenységi köröket. Részint azért, mert szak­mailag nem összeegyeztethető, hogy egyes szakterületek vi­szonylatában a kórházhoz tarto­zó épületekben folyik e tevékeny­ség, s a vállalkozás a villany és fű­tés kivételével gyakorlatilag bérle­ti díjat sem fizet, részint pedig azért, mert az ott kezelt betegeket nem a kórház „kapja vissza”, máshova - Mohács, Pécs - küldik őket, rájuk pedig szükségük len­ne az intézménynek. Mint el­hangzott, nem a vállalkozó sze­mélye, hanem a fejlődés érdeké­ben van szükség a korábbi „rossz döntés” felülvizsgálatára. A szakrendeléseket működtető vállalkozás vezetője, dr. Fülöp Er­zsébet szerint a szerződés az ön- kormányzat és a vállalkozás kö­zött köttetett, abba a tevékenysé­get sohasem végző, a kórházat je­lenleg üzemeltető társaságnak nincs beleszólása. K. J. ISMÉT A VÍZPARTON. Az enyhe idő kedvezett a horgászoknak a hét végén. Baranya-szerte megtöltötték a tavak partjait, a közös szórako- zás és természetesen a jó fogás reményében. fotó= múller andrea Üres tanműhelyek vidéken Baranyai körkép Az 1998/99-es és a mostani tanévben a szakképző isko­lák 9-10. évfolyamos diák­jai már nem vehettek részt a hagyományos gyakorlati képzésben az uniós előírá­sok szerint. A diákok hiá­nya a vidéki iskolákban és a kisvállalkozásoknál okoz gondot. A két legnagyobb pécsi szakkép­ző, az 508. Sz. Kertvárosi Szak­képző Iskola és az Angster József Ipari Szakközépiskola és Szak­munkásképző igyekezett időben felkészülni erre az átmeneti álla­potra. Mint Déri Tibor igazgató elmondta, náluk már 1994-ben elindították a 9-10. pályaorientá­ciós osztályokat, de az egyre ki- terjedtebb szakközépiskolai kép­zés miatt sincs gondjuk a tanmű­helyek kihasználtságával, melye­ket mintegy 1000 diákjuk vesz rendszeresen igénybe. Az Angsternél is hasonló a kép, ahol ma már 70 százalékban szakkö­zépiskolások tanulnak és csak 30 százalékban folyik szakmunkás- képzés. Az új típusú képzésre történő átállás a vállalatoknál, vállalkozóknál gyakorlati képzést kapó szakmunkástanulók szá­mát csökkentette, tudtuk meg Herbert János igazgatótól (ké­pünkön). Az autószerelő-tanu­lók, lakatosok, asztalosok hiánya ebben az időszakban főként a ki­sebb vállalkozások közül érintett sokat érzékenyen. Az átállás, hasonlóan a pécsi iskolákhoz, nem jelentett gondot a mohácsi Marek József Közgaz­dasági és Mezőgazdasági Szak- középiskolának sem. Jól kihasz­nált saját tangazdaságuk, gép­parkjuk, szerelőműhelyük van, mondja Krem József ' igazgató, amely alkalmazkodni tud igénye­ikhez. A szigetvári 509. Sz. Török Bálint Szakképző Iskola tanmű­helyei viszont már csak félig tel­nek meg gyere­kekkel. Három­négy éve még ötven „bőrös” diákjuk dolgo­zott a műhely­ben, ma össze­sen 23-an van­nak, mondja Szabó Józsefné szakoktató. A városban négy kis cipőgyártó kft. is van, mégis a gyengébb képes­ségű, de szakmájukhoz jól értő gyerekek is inkább továbbtanu­lásra jelentkeznek, minthogy a fölkínált alacsony bérű bőrös munkát elvállalják. Az iskolába tartó nyolcadikosok döntő több­sége is inkább kereskedőnek je­lentkezik. Komlón a 680 gyereket oktató 501. Sz. Csizmazia Gyula Szak­képző Iskolában a tanműhely mindössze 30, néha 40 százalé­kos leterheltséggel működik, tájé­koztat Iván László igazgató. De az új évfolyamok érkezésével jövőre sem töltődik majd fel a létszám demográfiai okok miatt. Az Anna- aknánál lévő tanműhely nagy len­dülettel megkezdett rekonstruk­ciója pénzhiány miatt félbema­radt, és a meglévő gyakorlati okta­tóbázis egy részét bérbeadással hasznosítják. A 300 ruhavarró-ta- nuló kiszolgálására is alkalmas korszerű varrodájukban bérmun­kát - ballagási- és munkaruha-ké­szítést - is kénytelenek vállalni. B. R. Fizetnek-e a volt társközségek? A rendszerváltozás előtti közös tanácsi tulajdonban lévő ingatlanokat vagy elosztották egymás között a társtelepülé­sek, vagy a központi település oktatási és más intézménye­iben kaptak tulajdonrészt a kicsik. A közös tulajdon felújí­tása azóta is sok vita forrása: ki mennyivel szálljon be. Baranyai körkép Szentlőrinccel Kacsótát és Cson- kamindszentet továbbra is két do­log köti össze: a hivatali feladatai­kat ellátó körjegyzőség, és az, hogy népességarányos tulajdonré­szük van az alapellátást szolgáló szentlőrinci óvodákban, iskolák­ban, orvosi rendelőben, polgár- mesteri hivatalban stb. A két kis település néhány, funkcióval nem bíró épületet a saját tulajdonába kapott, azóta azokat értékesítet­ték. Az önkormányzatok létrejötte óta állandóan visszatérő téma az arányos közös költségviselés. A város vezetői állítják, a kicsik jó­szerivel csak a körjegyzőség fenn­tartási költségeihez járulnak hoz­zá, ám a közös tulajdonú intézmé­nyek működési költségeihez egy vasat sem adnak. Szerintük Cson- kamindszent minden hozzájáru­lástól elzárkózik, és 1995-97 kö­zött megközelítően 3 millió forint­nyi ki nem fizetett felújítási, kor­szerűsítési költséget halmozott fel. Kacsóta néha ad hozzájárulást vagy kiegészítő támogatást, de az imént említett 3 évben keletkezett majdnem 4,5 millió forintot azóta sem rendezte. Mátis István szentlőrinci pol­gármester veti fel: miért a város állja mások számláját? Ropoli László csonkamindszenti polgár- mester váltig állítja, hogy nem tar­toznak semmivel, különben sem érti, hogy a 178 lakosú falu a lélek- számarányos közös tulajdonával A közös ára A térséget is kiszolgáló, de az anyatelepülé­sen lévő iskola, óvoda esetében is igaz, hogy a szolgáltatást igénybe vevő kis település egy­általán nem, vagy pedig minél kevesebbet akar fizetni, míg az intézményt fenntartó ön- kormányzat annál többet szeretne kapni. A tulajdon nem csak jogokkal, de kötele­zettségekkel is jár. Vitás esetekben a végsőkig kell szorgalmaz­ni a megállapodást, mert a peres út hosszú és végképp haragot szülhet a felek között. hogyan halmozhatott fel akkora adósságot. Papp Zoltán kacsótai polgármester (képünkön) szerint nem tartoznak Szentlőrincnek, a két év előtti iskolaszéki értekezle­ten egyébként is kijelentette a vá­ros polgármestere, hogy az iskola­összevonással kapcsolatban nem kell fizetniük. Őket senki sem kereste meg, hogy a felújítás­hoz adjanak pénzt, és meny­nyit. Szükségük van a tulajdon- részre, fizetnek is utána, ha azt konkrétan meg­beszélik.- Pécsvárad az önálló önkor­mányzatok létre­jöttével a koráb­bi közös vagyon megosztásakor 1991-ben kifizette a volt társköz­ségeket - mondja dr. Fenyvesi Já­nos jegyző. Nem vitatja, hogy minden évben vitatkozniuk kell ugyan a körjegyzőséghez tartozó öt településsel, de eddig még min­dig megszületett a megállapodás, amely alapján fizetik a Pécs vá­radra bejáró iskolások, óvodások után járó ön­költséget. Sásdon fele­más a helyzet. Amelyik kiste­lepüléssel van külön megálla­podásuk, az évente állja az állami normatí­ván felüli, az önkormányzat ellátási kötelezett­ségét jelentő költségeket. A kör­jegyzőséghez tartozó 6 önkor­mányzat rendre fizet, elvégre, ha közös a tulajdon, annak költsége­it részarányosán, együtt kell állni­uk. A vonzáskörzetükbe tartozó 16 településsel viszont még nem sikerült megállapodást kötniük, így azok vagy fizetnek vagy nem. Velük kapcsolatban igaz a kény­szerhelyzet: Sásd nem kötelezheti őket, hogy hozzájuk járassák az óvodásokat és az iskolásokat, és azért fizessenek is, mert azonnal elviszik máshová a gyerekeket. Sellye és a 6 társközsége között is 1991-ben jött létre a vagyon­megosztás. Az alapmegállapodás szerint mindenki megkapta a te­rületén lévő volt tanácsi ingatlant azzal a kikötéssel, hogy a további­akban a kizárólagos tulajdonost terhelik az épület fenntartásával, fejlesztésével kapcsolatos költsé­gek. Dr. Fekete Géza jegyző azt a megállapodást a közös érdekek megtestesítőjének tartja. Ugyanis a közösen használt sellyei intéz­mények működési költségeihez a lakosság, illetve a gyermekek ará­nyában járulnak hozzá a kis tele­pülések. A fizető kicsiknek nem csak fizetési kötelezettségük, ha­nem beleszólási joguk is van a dolgokba, elvégre közösen fogad­ják el az iskola költségvetését. B. M. L. t < t i t

Next

/
Oldalképek
Tartalom