Új Dunántúli Napló, 2000. február (11. évfolyam, 31-58. szám)
2000-02-02 / 32. szám
2000. Február 2., szerda - Uj Dunántúli Naplő HATTER RIPORT Uj Dunántúli Napló - 7. oldal Ki dobhatta a Molotov-koktélt? hetedik oldal Mint azt szombati lapunkban megírtuk, Gerényesen péntekre virradóra az egyik ház utcafront felőli ablakán benzinespalackot hajított be valaki. A szobában szerencsére nem tartózkodott senki, csupán ruhák és a padló kapott lángra. A ház lakói a tüzet eloltották, s ismeretlen tettes ellen feljelentést tettek. Üres a ház, ablaka kitörve, égésnyomok az ablakkereten. A szobában még mindig füstszag terjeng: a benzinesüveg ide esett azon az éjszakán. Minden jel arra mutat, hogy valaki lángra akarta lobbantam a házat, avval sem törődve, hogy lakói bennégnek. Ki dobta a Molotov-koktélt? Senki sem tudja, vagy nem akarja tudni. Úgy tűnik, a falu ítélkezett, s aki a palackot dobta, az csak az ítélet végrehajtója volt. I. T. és családja pedig eltűnt a faluból. A véletlenen múlott, hogy a tragédia nem következett be, hiszen a füsttől akár örökre elszenderülhettek volna a bent alvók. A férj, a feleség, a tizenhárom éves fiúk, a kisebbik gyermek (alig egyéves múlt), s az unokaöcs, egy 18 éves fiatalember, bizonyos I. G„ aki egyébként a rendőrségen a dolgot bejelentette:- Föl akartak bennünket gyújtani! H iüü Gerényes 262 fős kistelepülés Sásd közelében, lakóinak nagy része szinte tengődik, a semmiből él. Munkanélküliek, nyugdíjasok, járadékosok. Márkus Gyula szerint a betyárok első szabályzata, hogy a szegény embertől és a bűnözőtől ne lopj! Szerinte ezt a szabályt is megsértették azok, akikhez a Molotov-kok- tél beröpült.- Hogyan? Nem értem igazán a dolgot.- Állítom, ezek mindenkit megloptak, pedig amikor a család ideköltözött a tavaly nyáron, sokan segítették őket. Még az építkezésnél, a ház rendbehozatalánál is segítettünk. De tény, hogy amióta itt élnek, azóta nincs nyugta senkinek.- Mondjon példát.- Amikor disznót öltem, látva, hogy a kis porontyot alig etetik - a gyerek a kabáttal együtt nem több három kilónál - vittem át nekik húst. Néhány nap múlva betörtek hozzám, s kirámolták a maradék disznótorost. Felnyomták a füstölőt is. A rendőrség tetten érte őket, éppen sütötték a kolbászt.- Vélem, nem a benzinespalack az elintézési mód. Miért nem jelentették föl őket?- Szóltunk a rendőröknek, nem is egyszer. Kijöttek, nyomoztak, de mivel a tizenhárom éves fiút küldte a nő lopni, azt mondták a komlói rendőrök, hogy nem tudnak semmit sem tenni. Hívjuk őket akkor, ha majd vér folyik. Hiszen az asszony mindig letagadta, hogy ő bíztatta volna föl a fiút. Egy fiatalasszony éppen hazafelé tart a biciklivel, a bevásárlásból jön.- Akárki dobhatta azt a benzinespalackot - mondja dühösen -, akár az egész falu. Elegünk volt belőlük.- Mit követtek el?- Hogyhogy mit!? Nyugodtan éltünk itt, senki nem félt. Amióta idejöttek, azóta mindig történik valami. Fényes nappal kilopják az ember szemét. Az asszony a legjobb barátnőjétől csente el a lisztet legutóbb. Rapp Csabáné végigvezet bennünket a Kossuth Lajos utcán, sorra mutatja a házakat, melyikbe mikor törtek be, mit loptak el. Innen tyúkot, onnan a mobiltelefont, amonnan fát. Rappné nem idevaló: Törökszentmiklósról jött férjhez.- Nagyon szép község ez, még télen is szép - mondja. - Szeretek itt lenni, befogadtak. Eddig sose kellett bezárni az ajtót, de az utóbbi fél évben nemigen merte az ember kitenni a lábát a házból. Mert azonnal eltűnt valami. Az utca végén lakó Nusi néni éppen a kert végében dolgozgat. Az ügyről nem nyilatkozik, csak annyit jegyez meg:- A tyúkjaim fogytak el, meg feltörték az egyik éjjel a kamrát, s elvittek lakatokat. De igazán nem mondhatom hogy ők voltak-e, vagy valaki más. Egyedül élek, nemigen merek éjjel kimenni. Ha a rendőrök bebizonyítják, hogy ők voltak, az az ő dolguk. De addig ne vádaskodjon az ember. Ugye? A fia helyesli. Ki tudja, hogy mit mond az ember, s mi lesz a végén belőle. Jobb a hallgatás. Szerinte nem lehet a világ végezetéig tűrni, s most úgy látszik, betelt a pohár.- Végül is nem laknak már itt - jegyzem meg.- Ki tudja, meddig nem? De nagyon nem lenne jó, ha visszajönnének. Ez utóbbival majd mindenki egyetért. Hiszen a betelepülőket jól fogadták, segítették. Akkor kezdtek elfordulni tőlük, amikor észrevették, hogy egyre gyakrabban járnak kölcsönkérni. Pénzt, élelmet, mindent. Aztán meg elfelejtik megadni. Közben megszaporodtak a lopások, a betörések. Füzes Elekné, a település ma már nyugdíjas igazgató-tanítója külön kihangsúlyozza, hogy a település lakóinak 15-20 százaléka ciJónás István, Gerényes polgármestere rendkívül sajnálatosnak ítéli az esetet:- Ami itt történt, az nem járható út. Bár most úgy tűnik, hogy a falu a kezébe vette az ügyet. Hiszen a több betörés és lopás során eddig négy esetben érték tetten őket, de mindig az derült ki, hogy a fiatalkorú volt az elkövető. A rendőrségnek hiába szóltunk, ezért nekünk kellett kezdeményeznünk gyámsági eljárást a fiatalkorúval szemben.- Ön tudja, hogy hova költözött el a család?- Már november óta nem voltak gerényesi lakosok, kijelentkeztek, de az- A tán valahogy visszajöttek. A cigánycsalád közvetlen szomszédjában lakott özv. Gál Józsefné, de elköltözött a lányához, és árulja az ingatlant. Néhány napra tért vissza csak, intézni a dolgokat, s újra elmegy. A benzinespalack behajításá- val nem ért egyet, másképpen kell az ilyesmit rendezni. Az emberi élet mégiscsak pótolhatatlan, nem ér föl semmivel. De a családról megvan a véleménye.- Féltem már az utóbbi időben, nagyon. Engem elüldöztek, szinte menekülnöm kellett ebből a faluból, ahol már 1940 óta éltem. Loptak, hazudtak. Jöttek újságírók is, azt próbálták feszegetni, hogy netán azért gyűlölik itt őket, mert cigányok? De ez nem igaz.- Biztosan?- Nem ők az egyetlen cigány család, akik Gerényesen élnek, s nem volt eddig semmi bajunk. De hát ezekkel?... Nézze meg a kerítést, átjárókat hasítottak rajta. Volt két szép létrám, egyik éjjel elvitték, felfűrészelték és eltüzelték mindkettőt.- Mit gondol, miből éltek?- A családi pótlékból. A többit meg kitalálhatja. A másik (nem közvetlen) szomszéd Hirth János. Feleségével figyeli a beszélgetést, majd hirtelen közbeszól:- Ne is gondoljanak semmiféle faji előítéletre. Tényleg ne. Nekem is cigány a túlsó szomszédom és semmi bajom vele, sőt jobb szomszédot nem kívánnék senkinek. De ami sok, az sok. Tavaly augusztus óta senkinek sem volt nyugta ezek miatt. A felesége még hozzáteszi, hogy időnként azt sem tudták, hányán laknak ott. Jöttek, mentek az emberek. Hirth János nyugdíjas már, korábban a téeszben volt kovács. betört ablak jelzi a támadás nyomait fotó: laufer l gány, de sose volt baj a cigányok és a magyarok között. Sőt! Példamutató az együttélés, sokféle kulturális kapoccsal, jól működő részönkormányzattal. Amíg még itt volt az iskola - nem körzetesítették az oktatást Vásárosdombóra - sokféleképpen segítették a hátrányos helyzetű gyerekeket, s azon voltak, hogy legalább a nyolc általánost mindenki végezze el.- Ma is együtt élünk, szórakozunk, a férfiak együtt kártyáznak. De a mi falunkban ilyen nem volt, hogy lopás! Legalábbis, ilyen mértékű és jellegű nem. Az előfordult, hogy valakinek kihúzták a sárgarépát a kertjéből, de békében éltünk és fogunk is, minden bizonnyal.-1. T. családjáról mit tud?- Igazából nem sokat. Rövid ideig laktak itt. Karácsonykor ajándékcsomagokat készítettünk a gerényesi gyerekeknek, s hogy a csomagra ráírhassuk, meg kellett kérdezni tőlük, hogy mi a kislányuk neve. A falubeliek egyébként azt feltételezik, hogy maguk dobták be az üres szobájukba azt a benzinespalackot. Ma a ház üresen áll. Átmenetileg, végleg? A család állítólag Somogyba ment. Kertész Gábor főhadnagy, a Baranya Megyei Rendőr-főkapitányság szóvivője lapunkkal csak annyit közölt, hogy az ügyben magánlaksértés alapos gyanújának kísérlete bűntettében indítottak nyomozást, de a nyomozás érdekében, az ügy lezárásáig, bővebb felvilágosítást nem adhatnak. KOZMA FERENC DUNAI IMRE A számok világában Néhány hete szinte diadalittas nyilatkozatokat olvastam fő-fő illetékesektől, hogy az elmúlt esztendőben kétszámjegyű mértékben csökkent a bűnözés. Lám mit tesz a nagyobb erély meg hozzáértés. Bennfente- sebb ismerőseim azonban azt súgták: sok múlhat azon, hogy a több ezer bűncselekményből álló sorozatokról hivatalosan mikor hajlandó tudomást venni a hatóság, december végén- e, vagy csak január 2-án. A logikus magyarázat ellenére sem hittem, hogy az ilyen „könyvelési trükknek” több százalékpontnyi következménye lehet. Ám a héten közzétették a Legfőbb Ügyészség tájékoztatóját, amely szerint az összes ismertté vált bűnesetek száma tavaly gyakorlatilag stagnált, illetve kicsit csökkent az előző évihez képest. Ezen belül 27-50 százalékkal nőtt a gazdasági, a közélet tisztasága elleni bűncselekmények, a kábítószerrel való visszaélések, a sikkasztások, viszont 13-25 százalékkal csökkent a gépkocsilopások, a zsebtolvajlások, a betöréses lopások és az emberölések száma. Az összes ismertté vált bűncselekmény száma ugyan 16 százalékkal volt kevesebb, mint a tavalyelőtti, ám ez jórészt az évtized derekán elkövetett és 1998-ban felderített két bűncselekmény-sorozatnak tudható be. Ha leszámítjuk a 80 ezer bűncselekményt felvonultató parkolójegy-ügyet, valamint egy grandiózus adócsalássorozatot, akkor tavaly csak 2,1 százalékos volt a csökkenés. Közben minden második rendőri nyomozás vezetett csak eredményre, 3,4 százalékkal kevesebb, mint az 1998-ban. Az ismeretlen tettesek felderítési mutatója 36,9 százalék volt, 0,2 százalékkal alacsonyabb, mint egy évvel korábban. Nyilván az utóbbi adatokra is vannak a magyarázatok, meghivatkozható speciális körülmények. És az is igaz, hogy minden kis javulásnak örülhetünk, a statisztikai hozzáértés fejlődésének pedig különösen. De azért a nagy számok eltérítése ellen is kellene, ha nem is törvény, de legalább egy zsinórmérték, amihez képest már szabad, vagy minimum még nem ildomos dicsekedni. MÉHES KÁROLY Hullák, jéggel Nem tudom, bizonyára ez a fránya tél hozza ki belőlem, de valahogy érzékenyebb vagyok á jeges témákra. Egyrészt elbor- zaszt nap mint nap kilépni reggel az utcára, diderget, másrészt - meg kell adni - van az egésznek valamiféle varázsa. Főképp, hogy látni-hallani: a jég dolgozik, azt ne mondjam, teszi a dolgát. Magyarán megőriz dolgokat. Ami ebben a felmelegedő világban nem kis kunszt. Az olvadás után ugyanis a rothadás fenyeget... Emlékszünk ugyebár, néhány éve az osztrák Alpok egyik glecs- cseréből kibányásztak egy tetemet. Az Ötzi névre keresztek néhány ezer éves ősember óriási szenzáció vök. Annak rendje s módja szerint kiolvasztották a mirelitből, orvosok, antropológusok dolgoztak rajta (a Petőfi- kutatókat nem engedték oda), majd kiállították szegényt valami múzeumban. Tavaly azzal „sokkolták" az effajta szenzációkra érzékeny szakmai és közvéleményt, hogy nem Sir Edmund Hillary mászta meg elsőnek a Csomo- lungmát (angolosoknak: Mount Everestet, amit tudvalevőleg azért kellett megmászni, mert ott van). Ugyanis szintén a hóból-jégből kővé fagyva előkerült Mallory, aki az 1920-as évek elején, vagyis harminc évvel Hillary előtt elindult a csúcsra. Hogy ott járt-e, eleddig nem derült ki, mert vissza soha nem tért. Ami a lényeg: a szorgos utódok megtalálták Mallory Kodak fényképezőgépét is. Ha ennyi idő távlatából sikerül előhívni a filmet, egy majd' 100 éves titokra derülhet fény... Most pedig az Andokban megleltek egy ötven éve lezuhant repülőgépet. Nem jártak olyan szerencsével, mint az el- híresült rögbi-válogatott, akik addig ették egymást, míg rájuk nem találtak. Mumifikédódott holttestükkel azonban kegyesen bánt a dermesztő hideg, megőrizte őket a 2000. évi híradások számára. És ki tudja, hogy a sarkkörön túl, meg a végtelen szibériaijégmezőkön kik s mik bújnak évezred óta ajég fogságában, mint moszkitó a borostyánban? A múlt velünk van. Tán mi se veszünk majd el teljesen, csak - mint fizikaórán tanultuk - kicsit átalakulunk. hetedik oldal HOLNAP Riport Sudár bakócai leány köz- gazdasági szakközépiskolába járt, mérlegképes könyvelő szeretett volna lenni. 1997-ben őt és barátját elütötte egy ittas vezető. A fiú meghalt, a leány öt műtét után hagyhatta el a kórházat, ám még idén is két újabb operáció vár rá. Rokkantnyugdíjas lett a középiskola padjából. Portré Nagy Sándor 25 éve a pécsi Ifjúsági Ház igazgatója Úgy tartja, ilyen feladatnál a vezető alkalmassága azon múlik, együtt tud-e rezdülrú a fiatalokkal. Portré Nem kell mindent komolyan venni” Azt mondja, a látszat ellenére nem túl kiegyensúlyozott. A családra mindenesetre igyekszik egyre több időt szánni. „Inkább egy nap éjjel kettőig bent maradok, hogy másnap időben mehessek haza.” Hivatalos feladatai mellett vállalkozik is: résztulajdonos egy patikát üzemeltető gazdasági társaságban.- Sokszor írják „Bocz’’-nak a nevét?- Persze, Baranyában ez a gyakoribb. Ha igaz, a tz-s írásmód erdélyi gyökerekre utal.- Hogy került Versendre?- Apám dolgozott ott, de féléves koromban áthelyezték Dunaszekcsőre tanácselnöknek.- Állítólag a lázadó fiúk sokat vitatkoznak apjukkal.- Ez nem volt jellemző. Nem nagyon érdekelt a politika. Most is zavar, hogy a kamara teljesen átpolitizálódott.- Miért ment gyógyszerésznek?- Tudtam, hogy a gyógyításban akarok dolgozni, és azt is, hogy nem akarok- Akadémiai intézetbe csábítják. Minek köszönhette?- Jól sikerült tudományos diákköri munkámnak. De várnom kellett, előbb azért, mert még nem volt státus, utóbb pedig, mikor már fölszabadult azért, mert elvittek katonának.- Négy év után azonban Pécsre jön. Miért? orvos lenni. Ez maradt.- Nem félt Budapesttől?- Dehogynem. De azt mondtam, ha egyetem, akkor legyen nagyváros. Kicsit sokkolt a tízágyas kollégium, de a negyedik év körül már megszoktam. Dr. Botz Lajos 1958. április 23-án született Versenden. A SOTE gyógyszerész-szakán '81-ben végez. Pécsre 1986-ban kerül, a Megyei Gyógyszertári Központ szakfelügyelője, majd négy évig Zürichben kutat. ’93-tól a POTE főgyógyszerésze. A gyógyszerész-kamara alelnöke. Nős, egy fia van.- Hiába mondják, hogy a fővárosban minden könnyebb, nekünk jóval egyszerűbb volt itt megélni.- Hát még Svájcban. Gondolom a szakmai kihíváson túl anyagilag sem volt érdektelen.- Abból tudtunk építkezni, amit ott kerestem. Távépítkezés volt, nem is sikerült minden úgy, ahogy akartuk.- Ezek szerint nem akart kint maradni?- Eszembe jutott, de Svájcban addig szeretik a külföldieket, ameddig vendégek.- Pécsett szerencséje volt.- Az elődöm épp nyugdíjba ment. Belevágtam és nem bántam meg.- Sokat nyüzsög. Ezért a kamarai pozíció is?- Nyilván látták, ha véleményem van, elmondom. Megválasztottak.- Amióta beszélgetünk, szinte folyamatosan mosolyog. Ennyire életvidám?- Nem kell komolyan venni mindent. De ez csak látszat, belül gyakran tele vagyok feszültséggel. LENDVAI DÁVID t >
