Új Dunántúli Napló, 2000. február (11. évfolyam, 31-58. szám)

2000-02-02 / 32. szám

2000. Február 2., szerda - Uj Dunántúli Naplő HATTER RIPORT Uj Dunántúli Napló - 7. oldal Ki dobhatta a Molotov-koktélt? hetedik oldal Mint azt szombati lapunkban megírtuk, Gerényesen péntekre virradóra az egyik ház utcafront felőli ablakán benzinespalackot hajított be valaki. A szobá­ban szerencsére nem tartózkodott senki, csupán ruhák és a padló kapott láng­ra. A ház lakói a tüzet eloltották, s ismeretlen tettes ellen feljelentést tettek. Üres a ház, ablaka kitörve, égésnyomok az ablakkereten. A szobában még mindig füst­szag terjeng: a benzinesüveg ide esett azon az éjszakán. Minden jel arra mutat, hogy valaki lángra akarta lobbantam a házat, av­val sem törődve, hogy lakói bennégnek. Ki dobta a Molotov-koktélt? Senki sem tudja, vagy nem akarja tudni. Úgy tűnik, a falu ítélkezett, s aki a palac­kot dobta, az csak az ítélet végrehajtója volt. I. T. és családja pedig eltűnt a faluból. A véletlenen múlott, hogy a tragédia nem következett be, hiszen a füsttől akár örökre elszenderülhettek volna a bent al­vók. A férj, a feleség, a tizenhárom éves fi­úk, a kisebbik gyermek (alig egyéves múlt), s az unokaöcs, egy 18 éves fiatalember, bi­zonyos I. G„ aki egyébként a rendőrségen a dolgot bejelentette:- Föl akartak bennünket gyújtani! H iüü Gerényes 262 fős kistelepülés Sásd köze­lében, lakóinak nagy része szinte tengődik, a semmiből él. Munkanélküliek, nyugdíja­sok, járadékosok. Márkus Gyula szerint a betyárok első szabályzata, hogy a szegény embertől és a bűnözőtől ne lopj! Szerinte ezt a szabályt is megsértették azok, akikhez a Molotov-kok- tél beröpült.- Hogyan? Nem értem igazán a dolgot.- Állítom, ezek mindenkit megloptak, pedig amikor a család ideköltözött a tavaly nyáron, sokan segítették őket. Még az épít­kezésnél, a ház rendbehozatalánál is segí­tettünk. De tény, hogy amióta itt élnek, az­óta nincs nyugta senkinek.- Mondjon példát.- Amikor disznót öltem, látva, hogy a kis porontyot alig etetik - a gyerek a kabáttal együtt nem több három kilónál - vittem át nekik húst. Néhány nap múlva betörtek hozzám, s kirámolták a maradék disznóto­rost. Felnyomták a füstölőt is. A rendőrség tetten érte őket, éppen sütötték a kolbászt.- Vélem, nem a benzinespalack az elinté­zési mód. Miért nem jelentették föl őket?- Szóltunk a rendőröknek, nem is egy­szer. Kijöttek, nyomoztak, de mivel a tizen­három éves fiút küldte a nő lopni, azt mond­ták a komlói rendőrök, hogy nem tudnak semmit sem tenni. Hívjuk őket akkor, ha majd vér folyik. Hiszen az asszony mindig letagadta, hogy ő bíztatta volna föl a fiút. Egy fiatalasszony éppen hazafelé tart a biciklivel, a bevásárlásból jön.- Akárki dobhatta azt a benzinespalac­kot - mondja dühösen -, akár az egész falu. Elegünk volt belőlük.- Mit követtek el?- Hogyhogy mit!? Nyugodtan éltünk itt, senki nem félt. Amióta idejöttek, azóta min­dig történik valami. Fényes nappal kilopják az ember szemét. Az asszony a legjobb ba­rátnőjétől csente el a lisztet legutóbb. Rapp Csabáné végigvezet bennünket a Kossuth Lajos utcán, sorra mutatja a háza­kat, melyikbe mikor törtek be, mit loptak el. Innen tyúkot, onnan a mobiltelefont, amonnan fát. Rappné nem idevaló: Törökszentmiklósról jött férjhez.- Nagyon szép község ez, még télen is szép - mondja. - Szeretek itt lenni, befo­gadtak. Eddig sose kellett bezárni az ajtót, de az utóbbi fél évben nemigen merte az ember kitenni a lábát a házból. Mert azon­nal eltűnt valami. Az utca végén lakó Nusi néni éppen a kert végében dolgozgat. Az ügyről nem nyi­latkozik, csak annyit jegyez meg:- A tyúkjaim fogytak el, meg feltörték az egyik éjjel a kamrát, s elvittek lakatokat. De igazán nem mondhatom hogy ők voltak-e, vagy valaki más. Egyedül élek, nemigen merek éjjel kimenni. Ha a rendőrök be­bizonyítják, hogy ők voltak, az az ő dol­guk. De addig ne vádaskodjon az ember. Ugye? A fia helyesli. Ki tudja, hogy mit mond az ember, s mi lesz a végén belő­le. Jobb a hallgatás. Szerinte nem lehet a világ végezetéig tűrni, s most úgy látszik, betelt a pohár.- Végül is nem laknak már itt - jegyzem meg.- Ki tudja, meddig nem? De nagyon nem lenne jó, ha visszajönnének. Ez utóbbival majd mindenki egyetért. Hiszen a betelepülőket jól fogadták, segítet­ték. Akkor kezdtek elfordulni tőlük, amikor észrevették, hogy egyre gyakrabban járnak kölcsönkérni. Pénzt, élelmet, mindent. Az­tán meg elfelejtik megadni. Közben meg­szaporodtak a lopások, a betörések. Füzes Elekné, a település ma már nyugdí­jas igazgató-tanítója külön kihangsúlyozza, hogy a település lakóinak 15-20 százaléka ci­Jónás István, Gerényes polgármestere rendkívül sajnálatosnak ítéli az esetet:- Ami itt történt, az nem járható út. Bár most úgy tűnik, hogy a falu a kezébe vette az ügyet. Hiszen a több betörés és lopás során eddig négy esetben érték tet­ten őket, de mindig az derült ki, hogy a fiatalkorú volt az elkövető. A rendőrség­nek hiába szóltunk, ezért nekünk kellett kezdeményeznünk gyámsági eljárást a fiatalkorúval szemben.- Ön tudja, hogy hova költözött el a csa­lád?- Már november óta nem voltak gerényesi lakosok, kijelentkeztek, de az- A tán valahogy visszajöttek. A cigánycsalád közvetlen szomszédjá­ban lakott özv. Gál Józsefné, de elköltözött a lányához, és árulja az ingatlant. Néhány napra tért vissza csak, intézni a dolgokat, s újra elmegy. A benzinespalack behajításá- val nem ért egyet, másképpen kell az ilyes­mit rendezni. Az emberi élet mégiscsak pó­tolhatatlan, nem ér föl semmivel. De a családról megvan a véleménye.- Féltem már az utóbbi időben, nagyon. Engem elüldöztek, szinte menekülnöm kel­lett ebből a faluból, ahol már 1940 óta éltem. Loptak, hazudtak. Jöttek újságírók is, azt próbálták feszegetni, hogy netán azért gyű­lölik itt őket, mert cigányok? De ez nem igaz.- Biztosan?- Nem ők az egyetlen cigány család, akik Gerényesen élnek, s nem volt eddig semmi bajunk. De hát ezekkel?... Nézze meg a kerí­tést, átjárókat hasítottak rajta. Volt két szép létrám, egyik éjjel elvitték, felfűrészelték és eltüzelték mindkettőt.- Mit gondol, miből éltek?- A családi pótlékból. A többit meg kita­lálhatja. A másik (nem közvetlen) szomszéd Hirth János. Feleségével figyeli a beszélge­tést, majd hirtelen közbeszól:- Ne is gondoljanak semmiféle faji előíté­letre. Tényleg ne. Nekem is cigány a túlsó szomszédom és semmi bajom vele, sőt jobb szomszédot nem kívánnék senkinek. De ami sok, az sok. Tavaly augusztus óta senkinek sem volt nyugta ezek miatt. A felesége még hozzáteszi, hogy időn­ként azt sem tudták, hányán laknak ott. Jöt­tek, mentek az emberek. Hirth János nyug­díjas már, korábban a téeszben volt kovács. betört ablak jelzi a támadás nyomait fotó: laufer l gány, de sose volt baj a cigányok és a magya­rok között. Sőt! Példamutató az együttélés, sokféle kulturális kapoccsal, jól működő részönkormányzattal. Amíg még itt volt az iskola - nem körzetesítették az oktatást Vásárosdombóra - sokféleképpen segítették a hátrányos helyzetű gyerekeket, s azon vol­tak, hogy legalább a nyolc általánost min­denki végezze el.- Ma is együtt élünk, szórakozunk, a fér­fiak együtt kártyáznak. De a mi falunkban ilyen nem volt, hogy lopás! Legalábbis, ilyen mértékű és jellegű nem. Az előfor­dult, hogy valakinek kihúzták a sárgarépát a kertjéből, de békében éltünk és fogunk is, minden bizonnyal.-1. T. családjáról mit tud?- Igazából nem sokat. Rövid ideig laktak itt. Karácsonykor ajándékcsomagokat ké­szítettünk a gerényesi gyerekeknek, s hogy a csomagra ráírhassuk, meg kellett kérdez­ni tőlük, hogy mi a kislányuk neve. A falu­beliek egyébként azt feltételezik, hogy ma­guk dobták be az üres szobájukba azt a benzinespalackot. Ma a ház üresen áll. Átmenetileg, vég­leg? A család állítólag Somogyba ment. Kertész Gábor főhadnagy, a Baranya Me­gyei Rendőr-főkapitányság szóvivője la­punkkal csak annyit közölt, hogy az ügy­ben magánlaksértés alapos gyanújának kí­sérlete bűntettében indítottak nyomozást, de a nyomozás érdekében, az ügy lezárásá­ig, bővebb felvilágosítást nem adhatnak. KOZMA FERENC DUNAI IMRE A számok világában Néhány hete szinte diadalittas nyilatkozatokat olvastam fő-fő illetékesektől, hogy az elmúlt esztendőben kétszámjegyű mértékben csökkent a bűnözés. Lám mit tesz a nagyobb erély meg hozzáértés. Bennfente- sebb ismerőseim azonban azt súgták: sok múlhat azon, hogy a több ezer bűncselekményből álló sorozatokról hivatalosan mikor hajlandó tudomást ven­ni a hatóság, december végén- e, vagy csak január 2-án. A logikus magyarázat ellené­re sem hittem, hogy az ilyen „könyvelési trükknek” több százalékpontnyi következmé­nye lehet. Ám a héten közzétet­ték a Legfőbb Ügyészség tájé­koztatóját, amely szerint az összes ismertté vált bűnesetek száma tavaly gyakorlatilag stagnált, illetve kicsit csökkent az előző évihez képest. Ezen belül 27-50 százalékkal nőtt a gazdasági, a közélet tisztasága elleni bűncselekmények, a ká­bítószerrel való visszaélések, a sikkasztások, viszont 13-25 százalékkal csökkent a gépko­csilopások, a zsebtolvajlások, a betöréses lopások és az ember­ölések száma. Az összes ismert­té vált bűncselekmény száma ugyan 16 százalékkal volt keve­sebb, mint a tavalyelőtti, ám ez jórészt az évtized derekán el­követett és 1998-ban felderített két bűncselekmény-sorozatnak tudható be. Ha leszámítjuk a 80 ezer bűncselekményt felvo­nultató parkolójegy-ügyet, vala­mint egy grandiózus adócsalás­sorozatot, akkor tavaly csak 2,1 százalékos volt a csökke­nés. Közben minden második rendőri nyomozás vezetett csak eredményre, 3,4 százalékkal kevesebb, mint az 1998-ban. Az ismeretlen tettesek felderíté­si mutatója 36,9 százalék volt, 0,2 százalékkal alacsonyabb, mint egy évvel korábban. Nyilván az utóbbi adatokra is vannak a magyarázatok, meghivatkozható speciális kö­rülmények. És az is igaz, hogy minden kis javulásnak örülhe­tünk, a statisztikai hozzáértés fejlődésének pedig különösen. De azért a nagy számok eltérí­tése ellen is kellene, ha nem is törvény, de legalább egy zsi­nórmérték, amihez képest már szabad, vagy minimum még nem ildomos dicsekedni. MÉHES KÁROLY Hullák, jéggel Nem tudom, bizonyára ez a fránya tél hozza ki belőlem, de valahogy érzékenyebb vagyok á jeges témákra. Egyrészt elbor- zaszt nap mint nap kilépni reg­gel az utcára, diderget, más­részt - meg kell adni - van az egésznek valamiféle varázsa. Főképp, hogy látni-hallani: a jég dolgozik, azt ne mondjam, teszi a dolgát. Magyarán megőriz dolgokat. Ami ebben a felmelegedő világ­ban nem kis kunszt. Az olva­dás után ugyanis a rothadás fe­nyeget... Emlékszünk ugyebár, néhány éve az osztrák Alpok egyik glecs- cseréből kibányásztak egy tete­met. Az Ötzi névre keresztek né­hány ezer éves ősember óriási szenzáció vök. Annak rendje s módja szerint kiolvasztották a mirelitből, orvosok, antropoló­gusok dolgoztak rajta (a Petőfi- kutatókat nem engedték oda), majd kiállították szegényt vala­mi múzeumban. Tavaly azzal „sokkolták" az effajta szenzációkra érzékeny szakmai és közvéleményt, hogy nem Sir Edmund Hillary mászta meg elsőnek a Csomo- lungmát (angolosoknak: Mount Everestet, amit tudvale­vőleg azért kellett megmászni, mert ott van). Ugyanis szintén a hóból-jégből kővé fagyva elő­került Mallory, aki az 1920-as évek elején, vagyis harminc év­vel Hillary előtt elindult a csúcsra. Hogy ott járt-e, eleddig nem derült ki, mert vissza so­ha nem tért. Ami a lényeg: a szorgos utódok megtalálták Mallory Kodak fényképezőgé­pét is. Ha ennyi idő távlatából sikerül előhívni a filmet, egy majd' 100 éves titokra derülhet fény... Most pedig az Andokban megleltek egy ötven éve lezu­hant repülőgépet. Nem jártak olyan szerencsével, mint az el- híresült rögbi-válogatott, akik addig ették egymást, míg rájuk nem találtak. Mumifikédódott holttestükkel azonban kegye­sen bánt a dermesztő hideg, megőrizte őket a 2000. évi hír­adások számára. És ki tudja, hogy a sarkkö­rön túl, meg a végtelen szibéri­aijégmezőkön kik s mik búj­nak évezred óta ajég fogságá­ban, mint moszkitó a boros­tyánban? A múlt velünk van. Tán mi se veszünk majd el tel­jesen, csak - mint fizikaórán tanultuk - kicsit átalakulunk. hetedik oldal HOLNAP Riport Sudár bakócai leány köz- gazdasági szakközépiskolá­ba járt, mérlegképes köny­velő szeretett volna lenni. 1997-ben őt és barátját el­ütötte egy ittas vezető. A fiú meghalt, a leány öt mű­tét után hagyhatta el a kór­házat, ám még idén is két újabb operáció vár rá. Rok­kantnyugdíjas lett a közép­iskola padjából. Portré Nagy Sándor 25 éve a pécsi Ifjúsági Ház igazgatója Úgy tartja, ilyen feladatnál a ve­zető alkalmassága azon múlik, együtt tud-e rezdülrú a fiatalokkal. Portré Nem kell mindent komolyan venni” Azt mondja, a látszat ellenére nem túl kiegyensúlyozott. A családra mindenesetre igyekszik egyre több időt szánni. „Inkább egy nap éjjel kettőig bent maradok, hogy másnap időben mehessek haza.” Hivatalos feladatai mellett vállal­kozik is: résztulajdonos egy patikát üzemeltető gazdasági társaságban.- Sokszor írják „Bocz’’-nak a nevét?- Persze, Baranyában ez a gyako­ribb. Ha igaz, a tz-s írásmód erdé­lyi gyökerekre utal.- Hogy került Versendre?- Apám dolgozott ott, de fél­éves koromban áthelyezték Dunaszekcsőre tanácselnöknek.- Állítólag a lázadó fiúk sokat vitatkoznak apjukkal.- Ez nem volt jellemző. Nem nagyon érdekelt a politika. Most is zavar, hogy a kamara teljesen átpolitizálódott.- Miért ment gyógyszerésznek?- Tudtam, hogy a gyógyításban akarok dolgozni, és azt is, hogy nem akarok- Akadémiai intézetbe csábít­ják. Minek köszönhette?- Jól sikerült tudományos diák­köri munkámnak. De várnom kel­lett, előbb azért, mert még nem volt státus, utóbb pedig, mikor már fölszabadult azért, mert elvit­tek katonának.- Négy év után azonban Pécsre jön. Miért? orvos lenni. Ez maradt.- Nem félt Budapesttől?- Dehogy­nem. De azt mondtam, ha egyetem, akkor le­gyen nagyváros. Kicsit sokkolt a tízágyas kollégium, de a negyedik év körül már megszoktam. Dr. Botz Lajos 1958. április 23-án született Versenden. A SOTE gyógyszerész-szakán '81-ben végez. Pécsre 1986-ban kerül, a Megyei Gyógyszertári Központ szakfelügyelője, majd négy évig Zürichben kutat. ’93-tól a POTE főgyógyszerésze. A gyógyszerész-kamara alelnöke. Nős, egy fia van.- Hiába mondják, hogy a fővá­rosban minden könnyebb, ne­künk jóval egyszerűbb volt itt megélni.- Hát még Svájcban. Gondolom a szakmai kihíváson túl anyagi­lag sem volt érdektelen.- Abból tudtunk építkezni, amit ott kerestem. Távépítkezés volt, nem is sikerült minden úgy, ahogy akartuk.- Ezek szerint nem akart kint maradni?- Eszembe jutott, de Svájcban addig szeretik a külföldieket, ameddig vendé­gek.- Pécsett sze­rencséje volt.- Az elődöm épp nyugdíjba ment. Belevágtam és nem bántam meg.- Sokat nyüzsög. Ezért a kama­rai pozíció is?- Nyilván látták, ha vélemé­nyem van, elmondom. Megvá­lasztottak.- Amióta beszélgetünk, szinte folyamatosan mosolyog. Ennyire életvidám?- Nem kell komolyan venni mindent. De ez csak látszat, belül gyakran tele vagyok feszültséggel. LENDVAI DÁVID t >

Next

/
Oldalképek
Tartalom