Új Dunántúli Napló, 2000. január (11. évfolyam, 1-30. szám)
2000-01-08 / 7. szám
» 2000. január 8., szombat Háttér - Riport Régészeti kalandozások Baranyában Miért sántít a Kovácsisten? A görög mitológia jól ismert alakja Héphaisztosz, „az istenek kovácsa”, a szépséges Aphrodité férje, akit a rómaiak Vulcanus néven tiszteltek. Ha meggondoljuk, mennyi jártasság és tapasztalat kellett az olyannyira szükséges fémtárgyak készítéséhez, könnyen megérthetjük, hogy miért övezte szinte vallásos tisztelet a fémművesek mesterségét. Az tehát, hogy egy kovácsnak is kellett lenni az istenek között, szinte természetes dolog. De vajon mi az oka annak, hogy valami okból mindkét „isteni kovácsot” bicegő, sánta alakként mutatják a homéroszi eposzok és a germán sagák? A választ az ősrégészet találta meg a bronzkor kialakulását, a bronzöntés kezdeteit kutatva. A szerszámaikhoz hatalmas köveket kereső újkőkori emberek találták meg először azokat a különös, színes köveket, amelyeket ma érceknek nevezünk. A felszín közelében előforduló rézércek mellett voltak termés- rézdarabok is, amelyekről hamar kiderülhetett, hogy alakíthatók, formálhatók, vörös színben fénylő ékszereket lehet készíteni belőlük. A kezdetben csak gyöngyök készítésére gyűjtött azurit és malachit rézzé alakulása a tűzben először csak véletlenül történhetett, de a jelenség megfigyelése fokozatosan elvezetett a próbálkozásokhoz, kísérletezésekhez, a gyűjtött tapasztalatok alapján pedig lassan létrejött a fémművesség mestersége. Ha arra gondolunk, hogy minden elméleti ismeret nélkül, mit sem tudva az egész kohósítási folyamat kémiájáról, csupán a megfigyelésekre támaszkodva végül is már több mint hatezer évvel ezelőtt kibontakozott a ma oxid- és karbonátos rézérceknek nevezett ásványok sikeres kohósításának gyakorlata Európában, akkor mi is csak a legnagyobb elismeréssel emlegethetjük azokat a korai mestereket, akik még bányászok, kohászok, kovácsok és ötvösök voltak egyszemélyben. Ők készítették az első rézkarpe- receket, majd az első rézcsákányokat, vésőket is. Ezek a színtiszta részből való tárgyak jellegzetes leletcsoportot alkotnak, ezek alapján nevezi rézkornak az ősrégészet a Kr. e. 4500 és 3000 közötti időszakot. A legkönnyebben kohósítha- tó termésréz, az azurit és malachit olyan ásványok, melyek a lelőhelyek legfelső rétegében, a felszín közelében fordulnak elő. Sok újabb próbálkozás, kísérletezés, tapasztalat kellett ahhoz, hogy a mélyebbről bányászható, nehezebben kohósítható kalchopiritből rezet állítsanak elő. Az új technológia a Kr. e. 4. évezred második felében alakult ki, és egyik legfontosabb területe az Alpok vidéke volt. Ebből az időből való öntőtégelyeket találtunk Lánycsók mellett egy későrézkori hulladékgödörben, és más lelőhelyeken is a Dunántúl területén. Az ekkor munkába vett rézércek nehezen adták meg magukat, a kohósítás eredményes módját csak a Kr. e. 3000 körüli időben sikerült kialakítani. Ekkor viszont már elkezdődhetett a fémművesség két fő részének különválása is: az érclelőhelyeken folyt a bányászat és az ércek ko- hósítása, ahol a kiolvasztott rezet nyersanyagformába öntötték. Ezt a réznyersanyagot kapták meg a fémművesek, akik a falvak főnökei és kíséretük, a nemzetségi előkelők számára az ékszereket, eszközöket és fegyvereket készítették. Ha a Zók-Várhegyen feltárt korabronzkori telep szerencsés leleteire tekintünk, szinte megelevenedik előttünk Héphaisztosz korai elődeinek világa. Ezek a leletek a bronzkori technika kezdetének szinte teljes eszközkészletét képviselik. Az agyagból készített öntőformák, a gömbsüveg alakú öntőtégelyek, az olvasztásnál használt fújtató vagy inkább fúvócső agyagból készült fúvókája, az olvasztókemence töredékes maradványai alapján lehet rekonstruálni a bronzművesség hajnalán dolgozó mesterek munkáját. A zóki fémművesek eszközei arról a világról mesélnek, amelyben a mesterség és a vele kapcsolatos mítosz kezdete kibontakozott, már kétezer évvel Homérosz előtt. Az agyag öntőformák alapján tudjuk, hogy a fémművesek a fegyverként és eszközként egyaránt használható baltákat, a famegmunkálásra kiválóan alkalmas lapos vésőket, gyaluéleket, sőt hornyolásra való, keskeny, ívelt élű vésőket is készítettek. Ezeknek a „célszerszámoknak” látszólag semmi közük a tőrökkel és baltákkal felfegyverzett előkelő harcosokhoz. De gondoljuk csak el, hogy ebben a korban még nem volt elkülönült mesterség az asztalosság, a még ritka és értékes szerszámok használata éppen a közösség előkelő férfiainak kiváltsága lehetett. Odisszeusz, Ithaka királya maga készítette, építette ágyasházát, és ez aligha volt egyedülálló a bronzkori nemzetségfők világában. Elrejtett kincseik között is ott vannak a balták és a vésők, ahogy sírjukban a bronztőrök és arany ékszerek. A gömbsüveg alakú, peremükön kis kiöntővel ellátott öntőtégelyek a réz megolvasztására, a fém nyersanyag öntés előtti tisztítására szolgáltak. Az olvasztókemencében izzó parázs tüzét fúvócsőszerű fújtató segítségével szabályozták. A megolvadt fém felszínén összegyűlt salakot lehúzták, majd az előkészített agyag „öntőszekrénybe”, a formába öntötték a fémet. Az összeillesztett öntőformák rögzítése egyszerű összekötö- zéssel nemigen volt lehetséges. Az alaposan előhevített formát úgy kellett elhelyezni, hogy a tűzből kihúzott öntőtégely meg- billentésével (a salak leszedése után) azonnal sor kerüljön az öntésre. Valószínű, hogy az ösz- szeillesztett öntőformát legalább részben agyagba ágyazták, így stabilizálták. Az agyagburkon természetesen nyílásokat kellett hagyni a keletkező gázok elvezetése számára. Ezt követően az öntőformák előhevítését az agyagburok kiégetésével együtt akár magában az olvasztókemencében is elvégezhették, anélkül, hogy az öntőforma egyes részeinek elmozdulásától tartani kellett volna. Már a zóki öntőműhely korszakában, a bronzkor legkezde- tén olyan ércekből nyerték a legjobb fémet, amelyek a rézvegyü- letek mellett arzénérceket, leggyakrabban arzenopiritet is tartalmaztak. A kovácsok használta fémben tehát kevés arzén is volt, ráadásul ez az anyag jobb volt, mint a tiszta réz: tartósabb volt a szerszám éle, könnyebben lehetett ezzel a fémmel dolgozni. Különösen kedvelt volt ez a rézfajta az ónnal vagy antimon- nal ötvözött réz használata előtt, az úgynevezett arzénbronzok korában, ahogy a régészek ezt az anyagot nevezni szokták. A bronzkor fémműveseinek sejtelmük sem lehetett arról, hogy kedvelt fém nyersanyaguk újraolvasztásakor, izzításkor, kovácsoláskor a forró fém felszínéről „megszökő”, szublimáló arzén kerül a levegőbe, amit belélegeznek, és ami a szervezetükben lassú mérgezést okoz. Az arzénmérgezés által okozott jellegzetes betegség az arsenoneurythis, az arzénmérgezés okozta ideggyulladás, aminek tünetei először a láb idegeinek fájdalmas görcsében, majd az egyik vagy mindkét láb sorvadásában mutatkoznak meg. A bronzkori falvak népe azt látta évszázadokon keresztül, hogy a titokzatos lángoknak parancsolni tudó mesterek legtöbbje gyönge lábú, sántít. Ha mindezt meggondoljuk, akkor szinte természetes számunkra az első látásra különös jelenség: a kovácsistenek mind bicegve járnak, bár maguk a mítoszok, nem lévén ismert az igazi ok, más-más mesés esetekkel magyarázzák a sántaságot. Az igazság azonban minden bizonnyal az, hogy a mítosz ugyanakkor keletkezett, amikor a bronzkori fémművesség kialakult: a bronzkori mesterek izzadságos munkája során, a műhelyek fojtó és bizony, mérgező levegőjében. Az egyik bronzkori kovácsot szinte személyesen ismerjük. Nem más ő, mint az „Ötzi” névre keresztelt bronzkori férfi, aki alighanem egy hirtelen hóviharban lelte halálát négyezer éve, és az egyik alpesi gleccser jegében maradt meg medvebőrsapkájával, tőrével, baltájával együtt. Az alapos vizsgálat kiderítette, hogy hajában tizenötször több arzén mutatható ki a normálisnál, de nikkelből és rézből is feltűnően sok volt a szervezetében. dr. Ecsedy István, régész A zóki öntömühely korából való rézbalta 3 Phetedik oldal Jegyzet— Korda-szisztéma Amikor Korda Sándor elhagyta Magyarországot, állítólag a pénzéből csak arra futotta, hogy első osztályú jegyet váltson az Amerikába tartó tengerjáróra és megvegyen egy méregdrága szivart. A luxusfedélzeten aztán rövid időn belül ismeretséget kötött néhány milliomossal s beindult fényes karrierje. A filmszakma nagymoguljai közé került, majd visszahajózva Angliába, ő teremtette meg az angol filmet Hollywood konkurenciájaként - gondoljunk csak a Dzsungel könyvére, a Vili. Henrikre vagy A bagdadi tolvajra és ezért lovaggá ütötték. Korda zsenijét jellemzi, hogy amikor az angol állami filmvállalat - melynek a direktora volt - néhány millió fontnyi adósságot halmozott föl, főkönyvelőjének azt tanácsolta, hogy még néhány mil- liárdot (!) költekezzenek, mert apró adósság a börtönbe visz, de ha óriási a hiány, az állam megmenti a vállalkozást. Jóslata bejött. Felduz- zasztották a filmbirodalmat (több tízezren éltek már belőle), és közben ész nélkül szórták tovább a pénzt. Ám amikor már nem akadt bank, amely Kordá- éknak kölcsönzött volna, a honatyák mentőövet dobtak az „angol filmnek”, hogy ne kerüljön utcára annyi ember. A Korda-szisztéma napjainkban tovább él. Mindenütt. Nálunk is. Csak emlékeztetőül: például a postabanki kiköltekezések és egyéb pénzintézetek, kalandorságok is állami mentőövet kaptak, és hasonlóan nyelte (nyeli) a közpénzeket az ózdi kohó és a bányászat. A dolgokról nem tehető kisembert illik óráig-ideig megmenteni (pénzét visszaadni), mert egyébként politikai botrány keletkezik, és egy ilyen botrány könnyen elsöpörheti a „szociálisan kevésbé érzékeny” kormányokat. Egyébként Korda úr egy baranyai tejipari cég okán jutott most eszembe, amely nyolcmilliárdos hiányt halmozott fel, és úgy hírlik, hogy összeomlása esetén többezer tejtermelőt kerülne a törmelék alá. Kozma Ferenc Pénzfolyósítás a vízbe A szakértők ez évre a tavalyinál is nagyobb belvízveszéllyel számolnak. Arra is van esély, hogy a belvíz és a magas talajvíz járványokat robbanthat ki. Most negyedmillió hektár föld van víz alatt, kétharmada mezőgazdasági művelésű. Csak a vízügyi igazgatóságok naponta 31 millió forintot költenek a belvíz elleni védekezésre, más hatóságok kiadásairól nem is beszélve. Az elöntött területek csökkenésére a magas talajvízállás miatt még száraz időjárás esetén sem lehet számítani. És itt van bibije a sokszor emlegetett megelőzésnek. A Magyar Tudományos Akadémia égisze alatt stratégiai kutatási program készül a vízgazdálkodásról. Az eddigi publikációk tanulságos és kemény kérdéseket tártak fel, amelyekre sürgősen kellene a válasz. Mindenekelőtt arra: vajon minden belvizes területen szükséges-e, érdemes-e az időszakos belvizeket elvezetni, amikor nem egy esetben az ismételt mentesítés költségei meghaladhatják azt a hasznot, ami a mezőgazdasági művelésből nyerhető? Érdemes-e néhány hektáros belvízképződésekkel foglalkozni, melyeket netán tereprendezéssel meg lehetne szüntetni, vagy - olcsóbb, természethű változatban - vizenyős területként lehetne megtartani? Annak is most fizetjük az árát, hogy embereket sikerült hozzászoktatni: bárhova, akár kiszáradtnak hitt tómederbe is építkezhetnek. Aztán a vízbőség idején a társadalom egésze viseli a kárelhárítás költségeit. Az artézi kutakból származó vizet csatornázás hiányában a szikkasztókon keresztül a talajba vezetik, ezért az alföldi nagyközségek alatti talajviz- emelkedés szinte általános. Vagyis az igazi belvízmegelőzés nem a töltések magasítása, az árkok vágása, a szivattyúk telepítése. Amíg az előbb sorolt körülmények nem változnak, a belvízre költött pénz tartós hatás nélkül folyik el évről évre a panaszáradattal együtt. Dunai Imre hetedik oldal hétfőn Riport Asztrik apáttól a várdalnokokig. Bár a startpisztoly már korábban eldördült, a millenniumi ünnepségek kezdete 2000. január 1. Az ünnepség- sorozat bő másfél évesre tervezett. Sokan felteszik azonban a kérdést: kihasználjuk-e vajon ezt az időszakot maradandó emlékek állítására is? Hogy ne legyen hamis a kép. Portré Jakab János alezredes, szóvivő, a Pécsi Rendőr-főkapitányság főtanácsosa szerint a korrekt tájékoztatás a legfontosabb, s nemcsak a sikerekről, hanem a belső gondokról, hibáról is őszintén beszélni kell. Portré „A szarvaspörköltömre büszke vagyok” Dr. Bodnár József több mint harminc éve dolgozik a közigazgatásban. A szép nevű Baranya Megyei Közigazgatási Hivatal Fogyasztóvédelmi Felügyelőségének igazgatója. De nem szürkül a bürokrácia unalmába: gyakorló vadászként a vadászkamara elnöke, tagja a Don Perignon rendnek, reggelente pedig rendszeresen jógázik.- Ausztriában született. Nem rossz indulás.- Pedig kényszerű dolog volt: apám hadifogoly volt Schärdingben. A háború végeztével azonban visszajöttünk Pécsre.- Önt pedig beszippantja a jogi kar.- Családi hagyomány volt. A diploma után Zalaegerszegre kerültem, de nem éreztem jól magam a városban, ezért visszajöttem. Minden Pécshez kötött.- És lemondott az ügyvédi pályáról is. Nem bánta meg?- Nagyon sok mmmmmmmm ügyvéd volt a családban. Ez a hivatás olyan létformát jelent, ami állandó készenléttel jár. Nekem erre nincs szükségém,- Inkább a közigazgatás rejtelmeibe merül.- A vízügynél minden voltam, talán épp csak portás nem. Úgyhogy nem volt unalmas időszak.- A felügyelőség igazgatói posztjára kiírt pályázat mégis fölkelti a figyelmét. Egyébként lelkes fogyasztóvédő?- Szeretem ezt a területet, bár nem kevés problémánk van. TúlBodnár József 1945. július 5-én született az ausztriai Schärdingben. '68-ban diplomázik a pécsi jogi karon, majd Zalaegerszegen ügyvédi munkaközösségben dolgozik. Egy év után a Vízügyi Igazgatósághoz kerül. '92 óta ő az első számú fogyasztóvédő Baranyában. A megyei vadászkamara elnöke. Özvegy, két felnőtt lánya van. ságosan felhígult a kereskedőszakma és a fogyasztók nem mindig vannak tisztában a jogaikkal. Mi pedig kevesen vagyunk.- Az ellenőrzések során szerzett tapasztalatai alapján vásárol?- Sajnos ritkán van lehetőségem kimenni a kollégákkal, vásárolni pedig úgy vásárolok, ahogy apám tanított rá. Alaposan, mindent megfontolva.- Árulja el, sosem csábította a wmmmmmmmm versenyszféra? A külseje alapján például nyugodtan eladhatnánk vállalkozónak...- Többször is hívtak, de én nemet mondtam. Fontosabb a nyugalmam.- Leszámítva a vadászlest. Igaz, hogy megemelkedik a pulzusa, ha vadat lát?- Már nem annyira, mint kezdetben. Tizennyolc éves korom óta vadászom, most már inkább a természet érdekel. A lakásban azért akad trófea szép számmal.- Gondolom, a hűtő is vaddal teli.- Nem jellemző, bár imádok főzni. A szarvaspörköltömre például büszke vagyok. A receptje még könyvben is megjelent. Lendvai Dávid k
