Új Dunántúli Napló, 2000. január (11. évfolyam, 1-30. szám)

2000-01-09 / 8. szám

2000. január 9. ★ ARCKÉP ★ 7 A magyar nép nem csupán lovas-, hanem borivó nemzet is volt, míg az égetett szeszek és a sörök lassacskán vissza nem szorították a szőlőből fakasztott isteni nedűt. Ebben szerepet játszott, hogy az elmúlt évtizedben a szőlészet és a borászat nem kapta meg azt az elismerést, melyet méltán megérdemelt volna. Az utóbbi években ja­vult a helyzet és egyre többen választják ismét a bort. Megjelentek az igényes, minőségi bort készítő pincészetek, a minőségi borokat kedve­lő hozzáértők és az érteni vágyó fogyasztók. Ismét erőre kap a borkultú­ra. A Hilltop Neszmély Rt. főborászával, Kamocsay Ákossal többek között erről beszélgettünk. Van egy hely, ahol mindenki jókedvű, ahol mindenki ki­kapcsolódhat, ahol különle­gesek az ízek, s ahol világ­hírű borok között lehet válogatni. Ez Komárom- Esztergom megyében, Neszmélyen a Meleges- hegyen a Borhotel és Étterem, ahol Kamocsay Ákos borait is kínálják az ételekhez. — Sokan talán nem tud­ják, mi a különbség a szőlész és a borász között. Kamocsay Ákos: — Ez valóban érdekes kérdés, hiszen nálunk eléggé elkülönül a kettő, vagyis két szakmát jelent. Pedig jó bo­rász csak abból lehet, aki ért a szőlőhöz. Ugyanis csúcsminőségű bor ké­szítéséhez elengedhe­tetlen a megfelelő szőlő termelése és kivá lasztása. Régi mon­rület talajviszonyainak mely szőlőfajta felel meg leginkább. Fontos, az adott fajtán belül melyik hozza ki magából a ma­ximumot. Nem mindegy, mi­lyen talajon mit termelünk. A telepítés gondjai után fontos el­dönteni, mikor szüreteljünk. Döntő, hogy milyen álla­dón élünk, nem mindegy, mi­lyen az életminőségünk. Az életben nagyon fontos, hogy minél több örömet és boldog­S érjünk meg. — Egy-egy bor elkészítése mennyire munka és mennyire alkotás? K. Á. — A borász legfőbb dolga, hogy amit a természet alkotott, azt még véletlenül se rontsa el, hanem inkább segítse azt kitel­jesedni. Ez a legfőbb feladat. Aztán jön a borász tudása, amit ehhez hozzátesz. Kóstolgatjuk, és rácsodálkozunk olyan ízél­ményekre, amelyekre talán nem is gondoltunk volna. A mi szakmánkban nincs két egyfor­ma évjárat, és nincs két egyfor- ma bor. fc'iin — Mit jelent borásznak lenni? K. Á. — Mindenek előtt szakma, amelyben a végső öröm az, amikor egy-egy bort sikerül jól eladni. Az sem rossz érzés, amikor a verse­nyeken elismerése­ket vehetünk át. A nemzetközi kitün­tetés pedig a pá- ánk csúcsa.- Meg­tudtuk, hogy a kedvenc itala a sör. A bor több, 1L_A ■ sokkal mint egy alko­holos ital. Aki eljut addig hogy a bor illa­tára, majd zamatára is kíván­csi, az már é 1 v e z n tudj azt, meg moz­gatta Ekkor már kulturált borfogyasz­tásról beszél­hetünk. A bor ételekhez kö­tődik. Kiegé­szíti az ízeket és a gasztronó­miai élményt. Az alkoholiz­mus ellen talán a kulturált bor fogyasztás az egyik el­lenszer. WÜ — A Hilltop Neszmély Rt. célja is eb­be az irányba mutat? K. Á. — A szállodát és az éttermet pontosan ezért hoztuk létre. Azt szeret­nénk, ha az embereknek K dás, hogy jó bor csak jó szőlő- bőlkészíthető. — Miként lett borász? K. A. — Lehet, hogy csalódást okozok, hiszen a véletlen hozta így. Nem elhivatott borászként kezdtem, hanem el akartam ke­rülni Székesfehérvárról Buda­pestre. így ott kerestem iskolát. Édesapám borfelvásárlással foglalkozott. Tőle kaptam az öt­letet a borászati technikum el­végzésére. Aztán az egyetemen már elhivatott lettem a borok iránt. Mill — A választás sikeres volt, amint azt címei és elisme­rései bizonyítják. K. Á. — Szerencsésnek tartom, hogy az iskola olyan tudást adott, mely aztán a hivatásom­má vált. Hiszem, hogy ebben a szerencsének komoly szerepe van. Ráadásul jó borvidékre ke­rültem az egyetem után, Mórra, ahol 23 évet dolgoztam. ÉtilH — Ilyen hosszú idő után miért változtatott munka­helyet? K. Á. - A rendszerváltozás tá­ján összeomlott a szovjet bor­piac. Akkor találkoztam olyan emberekkel, akik pontosan tud­ták, mit is akarnak. Elhivatottak voltak az alkotásban, és szeren­csére társukká tudtam szegőd­ni. Ez volt a neszmélyi kezdet, a mai sikereik alapja. QU- Mi a főborász legfonto­sabb feladata? K. Á. — Ha röviden akarom jel­lemezni, akkor az örömszerzés önmagának és másoknak. A borász feladata a meglévő alap­anyagokból az emberek számá­ra minél jobb bor készítése. Az első szempont a megfelelő alapanyag kiválasztása. Dönte­nie kell, hogy az adott termőte­kellemes élményt tudnánk nyújtani olyan helyen, ahol szőlőt termelnek és bort készítenek. Az ilyen helyek általában gyönyörű vidékeken találhatók. A neszmélyi Meleges-hegy B jsan ilyen hely. — Mennyire ismert ön a magyar borászok között? K. Á. — A borász- szakma zárt kö­zösség. Ismerjük egymást. Talán a fiataloknak kellene még többet hal­latni a hang­jukat. Aki az évek so­rán tett va­lamit az asztalra, azt a kollé­gák elis­merik. Névjegy Foglalkozás-, ^borász mek édesapja, >a 0SŐm2aSX HÍtopNeszméW Rt-cim, T ríSí-ben Angiéban az. fghér bora D'jakW98-ban Nagy B^Sjáram neszmély« eV,meréSt?Setes lőréért 1999-ben Magyar­orezágoo azÉvbortermelője més a évszázados rangsorban. Az már bizonyos, hogy min­denképp a jó évjáratok közt fogjuk számon tartani. K’i — A borász talán legfon­tosabb munkája a szüret után kezdődik. Mikor végződik? ____— Attól függ, mek­kora a borászat. A szü­ret után még sok a teen­dő, míg a bor a hordók­ból a palackokba kerül. Vannak hamar készít­hető fajták, de vannak olyanok is, melyeket több évig kell érlelni, babusgatni. Sokan ügyelünk, hogy a fo­gyasztóknak ne le­gyen kifogásuk ter­mékeink ellen. — S zakér­tőként mit ajánl az ünnepi asztalokra? K. Á. — Fontos kér­dés, hogy mihez mit igyunk. Más il­lik a beszélgetés- és más az étkezéshez. Az azonban biztos, hogy az ün­nepi asztalra márkás borok du­kálnak. A továbbiakat pedig az ízlés és az ünnepi menü dönti el. Az általános szabály azt mondja, fehér húshoz fe­hérbort, vörös húsokhoz pedig vörösbort kínáljunk. Tátrai Zoltán hez, pótban van a gyümölcs, amikor lesze­dik. A nehéz borok — cabernet sauvignon, medoc — alap­anyagát máskor kell szüretelni, mint például egy könnyű riz- lingét. Aztán következik maga a feldolgozás és annak eldönté­se, milyen körülmények között érdemes érlelni a bort, hogy fi­nom, élvezhető legyen. Végül következik az értékesítés, ame­lyért az egész folyamatot mű­ködteti a borász. A bor nem lu­xusital, hanem hozzá tartozik az emberek gasztronómiai mindennapjaihoz. Amíg a föl­K. Á. — Számomra a borkósto­lás „kötelező”, hiszen a mun­kám része. Emellett étkezéshez szívesen iszom a megfelelő bort. A kedvencem a Sauvignon Blanc. Az pedig csu­pán a véletlen műve, hogy épp e fajtával arattuk a legtöbb si- kert eddig. ECS — Mit jelent a kulturált borfogyasztás? < — Mennyi bort pa­lackoznak Neszmélyen? K. Á. - Az idén 9—9,5 millió palackot szállítunk Ang­liába, mely a fő piacunk. Ez a termelé­sünk 95 százalékát jelenti. A skandináv országokban három és fél százalék az eladási ará­nyunk. A belföldi forgalmazás nemrég indult el. Intenzív mun­kával szeretnénk itthon is meg­ismertetni borainkat. Q2 — Szent Márton napján ün­nepelték az új bort. Milyen volt az idei termés? K. Á. — Nehéz év van mögöt­tünk, ám az ősz kegyes volt. Ma még nem lehet megmondani, hol helyezkedik el az idei tér­Azt mondj ák róla Dr. Motrocza Gyula író, borszakértő: — Ismerem Kamocsay Ákos munkásságát, másrészt pedig a borait. Ismerem a technológiát, mely náluk a szürettől a palackozásig tart. Jelen vagyok rendszeresen a borai kósto­lásánál és bírálatánál. Számára különös jelentőségű, hogy az Év borásza címet megkapta, mert nem valamely magyar történelmi borvidéken dolgozik. Ugyanis Villányban, Tokaj­ban vagy Egerben és környékén könnyebb „nagy” bort ké­szíteni. Egy szolid és kis területen, mint az Ászár-Neszmély borvidék, különösen nehéz feladat maradandót alkotni. Ezért érzem, hogy rászolgált a Magyar Borakadémia elisme­résére. Mikóczy István, a Zsigmond Király Borlovagrend kancellárja: — Azt gondolom, ezt a címet már korábban megkaphatta volna. Az elismerést eddig csupán azoknak adományozták, akik az országban voltak ismertek. Kamocsay úr sokat tett azért, hogy a magyar borászat nemzetközileg ismét elismert legyen. Az Angliába exportálandó magyar bor 80 százaléka az ő munkájának eredménye. A borlovagrend tagjai és az Ászár- Neszmély Hegyközség Tanácsa hálás neki azért, amit e borvi­dék felemelkedéséért tett. Mai, rendkívül dinamikus fejlődé­sünkben komoly szerepe van. FOTÓK: KISS T. JÓZSEF

Next

/
Oldalképek
Tartalom