Új Dunántúli Napló, 2000. január (11. évfolyam, 1-30. szám)

2000-01-08 / 7. szám

10 Dtinántúli Napló Kultúra - Művelődés 2000. január 8., szombat Nem volt gitárja, ezért énekelt Gyermekkorában biológusnak készült, mert szerette az állatokat. Az­tán általános vegyész lett, s egy évig nyomtatott áramkörök galvani­zálásával és oldatok elemzésével foglalkozott. De nem tudott ellenáll­ni a színpad vonzásának. Csengeti Attila rockoperák, musicalek fő­szerepeinek sorát játszotta már el, pedig csak 32 éves. Most a pécsi közönség a Jézus Krisztus Szupersztárban tapsol neki. Egy nem létező gitár - ez sodor­ta őt az éneklés felé. Ha lett vol­na pénze a hangszerre, nem nyomnak a kezébe mikrofont, amikor a 80-as évek derekán egy zuglói lakótelep garázsában ba­rátaival megalapította a Géni­usz együttest.- Meguntuk, hogy állandóan kölcsön kell kérni valakitől gi­tárt, ezért felvettünk a zenekarba egy gitárost. Nem maradt más vá­lasztásom, minthogy énekelni kezdek - idézi a múltat. - Nem ismertem a kottát, hallás után ta­nultam a számokat, autodidakta módon képeztem magam. Mégis elsőre fölvették a szín- művészeti főiskola operett-musi­cal szakára, épp tíz éve. Ott ta­lált rá egyetlen igazi énektanár­nőjére, Bagó Gizire, aki nélkül - mint mondja - ma biztosan nem tartana itt. A főiskola hely­zetgyakorlataival párhuzamo­san Csengeri Attilát a Rock­színház vezetői dobták mélyvíz­be, miután Miklós Tibor látta őt a Margitszigeten Szörényi Le­vente: Fénylő ölednek édes örö­mében című oratóriumában. - Ma sem értem, honnan volt Szö­rényinek bátorsága ahhoz, hogy engem, a rockénekes fiút Hamari Júlia, Kincses Veronika, Begányi József és Gáti István mellé állít­son - csodálkozik most is. - Miklós Tibor biztatására elmen­tem a rockszínházi meghallgatás­ra, s meg is kaptam a Dorian Gray című musical címszerepét, amit később még hat-hét hasonló követett. Kitűnő iskola volt ez, mert a színpadon, éles helyzetben tanulhattam meg a mesterséget. Csengeri Attila volt az első énekes színész, akit Magyaror­szágról meghallgatás útján szer­ződtetett egy német teátrum. Stuttgartban a Miss Saigon elő­adásra építették fel azt az 1800 személyes színházat, ahol he­tente nyolcszor ment fel a füg­göny, s másfél év alatt Csengeri Attila 264-szer ölthette magára az amerikai sorkatona, Chris jelmezét. Kedvenc szerepéről szólva nem tud választani: mindegyi­ket nagyon szerette. Most Jézus áll legközelebb a szívéhez. - Nagyon ritka, hogy jó ízléssel rendezik meg a Jézus Krisztus Szupersztárt. Revüt és show-t akarnak csinálni belőle. Balikó Tamás - mellőzve minden mo­dernkedést - a reneszánsz világ­ba helyezte a történetet. A szerep nehézségét és gyönyörűségét is az adja, hogy Jézus oly összetett személyiség: pontosan tudja, mi fog vele történni, mégsem szabad pátosszal teli, esendő embernek ábrázolni, inkább olyannak, aki képes arra, hogy utat mutasson a nála gyengébbeknek. Ezt a nyugodt, de belső erőt sugárzó magatartásformát kell megte­remtenem - mondja két előadás között a színész, akiről tavasz- szal hangszáldaganatról és kül­földi műtétről szóló hírek kap­tak szárnyra. - Egyszerű orrsö- vényműtétem volt, amit 30 éves kora körül sok énekesnél el kell végezni - nyugtatja meg az érte aggódókat. - Rólam azt is mondták már, hogy öngyilkos lettem, a Dorian Gray után ho­moszexuálisnak tituláltak, annyira azonosítottak a szerep­pel. Ha most is elhinnék, amit a színpadon látnak, talán arra kér­nének, hogy áldást osszak. Csak azért örülnék neki, mert ez azt bizonyítaná, hogy úgy játszot­tam, ahogy elvárja tőlem a kö­zönség. Csató Andrea Jézus összetett személyiség fotó: tóth l. Nagypostavölgyi csónakos A jobbára csak varázsos díszleteiről ismert Vata Emil Jászai-díjas díszlettervező festményeiből január 13-án nyűik tárlat a Pécsi Kis- galériában. A kiállítást régi kollégája, Bor József, a Győri Nemze­ti Színház rendezője nyitja meg, aki tavaly Pécsett a Gül Babát vit­te színre természetesen Vata díszleteivel. A ház teraszáról a környező dombokra látni, a természet égre nyíló, szinte biblikus nyu­galmára. A hatalmas nappali falán sorakozó akvarell- és olaj­képek ennél is messzebbre, Vata Emil harmóniával telt sa­ját világába vezetnek. Fénytől jóllakott kis utcákba, csöndes balatoni öbölbe, fák hómarta őszi lombjai közé. A hódmezővásárhelyi szüle­tésű, augusztusban már 68 éves művészt egykori pályatár­sa, Fejér Csaba festőművész valamikor azzal biztatta, hogy ő csak fessen-fessen, de végül az Iparművészeti Főiskolára nyer bebocsátást, ahol 1955- ben diplomázik, hogy onnan mindjárt a Pécsi Nemzeti Szín­házhoz kerüljön.- Botcsinálta díszlettervező lettem - mosolyodik el, - de olyan nagy nevek tanítottak, mint Oláh Gusztáv és Varga Mátyás, akivel most is levelezés­ben állok. Már korábban is pró­báltam kiállítani a festményei­met Pécsett, a nagy, Széchenyi téri galériában, de ott azzal uta­sítottak vissza, hogy nekem vannak másutt is lehetőségeim. Azt, hogy most a kisgalériában kiállíthatok, dr. Sós Csaba vál­lalkozónak, gyártulajdonosnak köszönhetem. Ő volt az, aki vá­sárolt tőlem képeket is. Fejem­hez vágták, mert irigyelték, hogy mennyi színes meghívót küldhettem szét, pedig ezt is Sósnak köszönhetem. Először, még 1978-ban a Képcsarnok Vállalatnál volt tárlatom, egy­szer a Pécsi Műhelygalériában, később az akkori Nevelők Há­zában is. Németországba - majd 1994-ben már legálisan- a franciaországi Nancyba is el­jutottak a festményeim. Szeretettel idézi fel a Pécsett született első díszletét is, me­lyet egy Kodolányi János-drá- mához, a Marton Frigyes ren­dezésében színre vitt Végren­delethez készített. A legsikere­sebbek közül a győri Don Carlosét, amely e múlékony, egy szezonra szóló műfajban is kivételes re­mekmű, amit Gregor József operaénekes vitt volna magával Amerikába, any- nyira megtet­szett neki. Mu­tatja a Weöres Sándor Holdbéli csónakosához nagyvonalúan „föltálalt” fantá­ziadús galaxisát, a Jó és Rossz harcát megteste­sítő teremtmé­nyeket a Varázs­fuvolából és a Háry János záróképét a síro­kon nyugvó huszárcsákókkal. Mese, szürreális álomvilág, fes- tőiség, magasba emelő jelké­pek vagy a földhözragadt való­ság energiákat halmozó at­moszférája. A dráma legben­sőbb természete szerint. Vatának 1977-ben már a Nem­zeti Galériában volt díszletkiál­lítása, munkái egyebek közt Prágát, Tokiót és a legnagyobb hazai díszlettervezőket repre­zentálva Párizst is megjárták. A díszlettervezés komplex művészet, mondja, amelynek a drámai konfliktushoz kell al­kalmazkodnia. A díszletben sűríteni kell a teret, amelyben helyet kell találniuk a kis és óriás helyszíneknek - keretbe kell foglalni a konfliktust. Ezek a festmények viszont mintha egy egészen más, inti- mebb, békés világba vezetné­nek. Szóvá is teszem.- Szeretem a harmóniát. Ta­lán ez fejeződik ki a képeimen. Én úgy gondolom, hogy a konf­liktusokat csak hittel lehet és hittel is kell kezelni, hogy fölol­dódjanak. A pécsiek nyugdíjba vonulásom óta nem hívtak dísz­letet tervezni, most több időm jut a festésre, ami számomra feloldódás, öröm. Az is öröm, hogy most régi kollégámmal, a Gül Babát rendező Bor Józseffel ismét együtt dolgozhattam. Ak­tív éveimben is, amikor nyolc-ti- zenkét díszletet is el kellett ké­szíteni egy szezonban, ha a munkák közt jutott rá időm, festettem. Ez a tanyaudvar a ka- pirgáló tyúkokkal, amit itt a há­zunkkal szemben lévőről festet­tem, lehetne akár az Alföldön is. Tudom, ezt a festészetet nem sorolják a korszerűek kö­zé, de én úgy hiszem, a termé­szet kifogyhatatlanul gazdag, a természettől mindig lehet vala­mit tanulni. B. R. Az Aida makettjével fotó: t. l Magyarul magyarán Címek, címzések Egy olvasónk a következőket írja: „Ezúton említek meg egy részemre furcsa tényt, amely az utóbbi, polgáriasodásnak betudható időben igen elter­jedt. Például: Tóth József dok­tori címet szerzett valamely tu­dományágban. Ezután jogosan dr. T. J. A felesége nevére érke­ző postai küldemények OTP- től stb. már nem dr. Tóth Józsefné nevére szólnak, ha­nem Tóth Józsefné dr.-nak cí­mezve. Mi a véleménye erről, hiszen nem T. J.-nének van doktori címe.” Egyetlen példa alapján, a há­zaspár körülményeinek ismere­te nélkül nehéz véleményt mondani. De megkísérlem. Talán az asszonynevek jogi előírásainak formáiból indul­junk ki. A hagyományos igy fest: Mester Jánosné, újabban M. J.-né Bognár Anna, Mestemé B. A., Bognár Anna. Ez a mai divat, ha valaki férj- hezmenetele után is a leányne­vét tartja meg: B. A. (főleg a tu­dományos és a művészvilág asszonyai közül kerülnek ki). Végül használatos a M. Bognár Anna, bár ez nem hivatalos. (AkH. 159) A családnevekhez kapcsoló­dó címeket, kiegészítő-minősí­téseket, mint a doktor, idősb, if­jabb, özvegy, újabban ismét a vi­téz, a báró, a gróf, a herceg stb. az AkH. 159. szabálya szerint a családnevek elé írjuk, mégpe­dig kiemelt helyzetben (aláírás­ban, levélcímzésben és mondat elején) rövidítve nagybetűvel kezdjük: Dr. Büky Béla, Id. Ká­rász István, Ifj. Andor Józsefné, Özv. Lukács Ervinné.- Szöveg kezdetén: Özvegy Máthé Pálné azzal a kéréssel fordul a polgármesteri hivatal­hoz... Mondat belsejében vi­szont ugyancsak kisbetűvel írandók: jelen vannak dr. Ma­rék Antal, ifj. Ságodi Géza, akik panaszt tettek özv. Vermes Gábomé ellen. Ez után az előkészítés után következik a válasz. Sok Írásbe­li megnyilatkozásban, főként névsorokban, címjegyzékek­ben, katalógusokban nehezíti az eligazodást a sorrend alapjá-, ul szolgáló adatok gyors átte­kintésében, ha unos-untalan ilyen előtéteken kell átugomi. Ennek legmeggyőzőbb példái a távbeszélő névsorok. Bárki kezébe veheti őket, és tapasz­talja a megoldások többfélesé­gét. Mindenekelőtt azt, hogy a leggyakoribb ilyenféle minősí­tés a doktor rövidítve: dr. kivé­tel nélkül a név után áll. Férfi­ak esetében ez semmiféle gon­dot nem okoz. A gond ott kezdődik, ha csak a férfi doktor, de a fele­ségnek is van telefonja. Ilyen­kor a férj neve áll első helyen: Benkő Károly dr. (esetleg se­bész, belgyógyászat stb.). Utá­na a feleség következik így: Benkő Károlyné dr.-né. Ha csak a félje nevét használja és ő a doktor, akkor ez az alak járja: Bors Ferencné dr. Egy másik megoldás: Boromisszá- né Vida Erzsébet dr. jogász. Végül ha mind a ketten dokto­rok: Sárdi Jánosné dr.-né Ko­vács Márta dr. Rónai Béla Időutazás egy szobában A lakás hivalkodástól mentes, puritán Több mint két évtizede tért nyugovóra, ám csak a teste: dr. Tompa Kálmán, a legendás „ingyendoktor” jótékony szelleme, kedélye itt bo­lyong közöttünk. Talán nem véletlen, hogy emlékszobáját a közelmúlt­ban, advent heteiben adták át felújítva, s örökbecsű gyűjteményének válogatott darabjait is megtekinthetjük a Káptalan utcai képtárban. A fehér-kék csíkos terítővei borí­tott asztal körül magas támlájú, faragott parasztszékek sorakoz­nak. Szomszédságukban a falon egy javakorabeli ember mellké­pe. Kigombolt ingének fehér vil­lanásaira a férfi hajának hamu­szürke csillogása válaszol Szalatnyai Sándor pasztellraj- zán. Hatvan év körüli férfi, a markáns arcvonások lágy, nyu­godt tekintetet kereteznek. A le­hajtható fedelű, levélírásra is szolgáló komód fölött egy fény­képen Latinovits Zoltán társa­ságában láthatjuk, a komódon rövid önvallomása is olvasható. „Szülőföldem Székelyudvar­hely, ahol édesapámtól tanul­tam az irodalom, a művészetek - a falusi székely házakban a fa­zekasság, fafaragások, csodála­tos kézimunkák - szeretetét.” Majd dióhéjban olvasható élet­rajza is - Kolozsváron végzi az orvosi egyetemet, Budapesten FOTÓ: TÓTH LÁSZLÓ kap diplomát, s mikor e sorokat írja a Kékgolyó utcai lakásá­ban, már 10 ezer kötet könyv­vel, népművészeti tárgyak soka­ságával, olyan szék- és szobor­gyűjteménnyel dicsekedhet, amelynek a nagyobbik része már akkor közkincs volt. Ugyanis még az életében szer­ződést köt a múzeummal, hogy értékeit a közre hagyományoz­za. A rendkívüli értékeknek, dr. Tompa emlékének és szellemi örökségének nevelt lánya, Váradi Márta lesz nagyszerű őr­zője, gondozója. * Egyébként az újjávarázsolt szobáját Pécsett a Várostörténe­ti Múzeumban láthatjuk. A zsú­foltnak leírt egykori lakás itt most hivalkodástól mentes, pu­ritán. De észre kell vennünk a falakon az alföldi fazekasság számos remekét, a széles pa­rasztszékeket, Mednyászky László és Nagy István egy-egy alkotását a falon. Könyves­szekrényének üvege mögött Taine történelmi műveit, a nagy esszéista angol Macaluay-ét, Plutarchost vagy irodalmunk klasszikusait, az íróasztalon pe­dig Szentkuthy Miklós, Kassák Lajos barátsággal dedikált köte­tét is. Sokan utaltak már arra is, hányán próbálták megfejteni önzetlen élete titkát - a valaha festéssel, írással is próbálkozó ember vendégváró, művészeké^ patronáló szeretetét, aki neim csak mecénásként, de gyógyító orvosként is a legjobbak, a legt lelkiismeretesebbek közé tartó* zott. Hosszú lenne felsorolni, hogy Illyés Gyulától Juhász Fe- rencig, Szántó Piroskáig há­nyán fordultak meg barátként, tisztelőként az „ingyendok- tornál”, aki Tamási Áront, Sza­bó Lőrincet, Kodolányi Jánost is kezelte. Külön fejezet illeti képzőmű* vészeti gyűjteményét. Válogatott darabjaiból ugyancsak kará­csony előtt nyílt tárlat a Kápta­lan utcai Múzeum Galériában. Aba-Nováktól Csontváryig, Egrytől Gulácsyig a magyar fes­tészet legnagyobb képviselőinek alkotásai - a művek közt számos ritkaság - sorakozik a falakon. Több általunk, képtárlátogatók által is ismert kép, melyek pél­dázzák azt is, mennyit köszön­het önzetlen művészetszereteté- nek Pécs városa is. A tárlat már­cius 12-ig látogatható. B. R.

Next

/
Oldalképek
Tartalom