Új Dunántúli Napló, 2000. január (11. évfolyam, 1-30. szám)
2000-01-06 / 5. szám
2000. január 6., csütörtök Háttér - Riport A három pisztolylövés A boldogságnak bizonyára több fokozata van. Különösen nehéz helyzetekben. Mindenesetre a pécsi Batiz család ma relatíve a legboldogabbak közé tartozhat, hiszen elhagyhatta a kórházat, és már otthon a férj és édesapa, az a rendőr, akin két sebész több órán át dolgozott a pécsi 400 ágyas klinika baleseti műtőjében, s akiről napokig csak azt a hírt kaphatták az újságírók, hogy még nincs tűi az életveszélyen. Ugyanis Batiz Gábor zászlós az elmúlt év decemberében, egy csütörtöki napon három lövést kapott. Még nehéz az emlékezés. A történtek feldolgozására időre van szükség, sok időre. Egyébként meglehetősen jó hangulatban fogad a jókötésű, bajuszos férfi. Melegítőben van, a járása-moz- gása alapján senki sem mondaná, hogy nemrég még kórházi ágyon feküdt. Arca is kisimult, s jókedvét időnként egy-egy mosoly jelzi.- Hogy van?- A körülményekhez képest jól.- Ezek szerint nem a legjobban.- Félreértett. Igazából az orvosaim rendbetettek, de egy úgynevezett helyreállító műtét még hátra van. A egyik golyó lágyrészt, májat, beleket érintett, s valahol a medencecsontnál állt meg bennem, meglehetősen nagy roncsolást végezve. Most azt várom, hogy ezek gyógyuljanak, ezért a gyomrom közepén van az emésztőcsatorna kivezetése, s ennek a befoltozására kerül sor január közepén. Utána minden rendben lesz.- Hány lövést kapott?- Amikor intézkedtem, s az egyik elkövetőt a földre fektetve meg akartam bilincselni, egy másik combon lőtt. A lövedék az izomkötegen ment át, igazából nem is éreztem. Viszonoztam a tüzet, de jött az újabb lövés, ami a lágyrészeket találta el, s ami iszonyúan fájt. Képtelen voltam tovább védekezni. Közben a támadó mellém ért, és közvetlen közelről még egyszer az oldalamba lőtt, de ezt a lövést sem éreztem már. A társam, Baluka Attila, akit szintén a medence tájékán talált el egy lövedék, fedezékből viszonozta a tüzet.- A gépkocsiban négyen voltak.- Igen. A támadóm tüdőlövést kapott, majd amikor Attila fegyverében kiürült a tár, és újra tölteni kellett, beültek a kocsiba és elmentek. Attila az újra töltött fegyverével még kilőtte a gépkocsi hátsó kerekét. Végül Hidasnál kapták el őket a tolnai kollégák, akik éppen lövészetre indultak.- Mondják, hogy oroszok és szerbek voltak, a boszniai háborúban edzett veteránok.- Kemény fiúk, bizisten. Az intenzív osztályon egy szobában feküdtem azzal a fickóval, aki tüdőlövést kapott. Ő is hihetetlenül sok vért vesztett. Kommandós kollégák vigyáztak rá, a műtét után, két csuklóját jobbról és balról az ágyhoz bilincselve. Minden légzésvétel iszonyatosan fájhatott neki, de meg sem pisz- szent.- Ő volt az, aki meglőtte magát?- Igazából nem tudom. Ketten tüzeltek- Ön egyébként hova való? Szigetváron születtem, és Baksán nőttem fel. Édesanyám ott pedagógus, apám pedig már nyugdíjas mezőgazdász. Egy húgom van. Pécsett jártam a gépipari szak- középiskolába, sőt a villamosgé- pész-technikusi oklevelet is megszereztem. Harmincegy éves vagyok.- Mindig is rendőrnek készült.- Nem tagadom, vonzott a pálya, de kerülőkkel értem ide. Előbb az uránbányában dolgoztam, nagyon jó közösségben, de aztán amikor elkezdődtek a leépítések, megromlott a légkör, s távoztam. Hét éve szolgálok a rendőrség kötelékében.- Hivatásából adódóan volt már ilyen nehéz helyzetben?- Még nem. De átvészeltem már súlyos motorbalesetet, áramütést. Nem félek a haláltól.- Jó kötésű, erős fizikumú ember.- A bánya megedzett. A ház építésénél magam tettem helyére a 150 kilós betongerendákat.- Felesége mit szólt a választáshoz? Hogy rendőrnek ment?- Kérdezze őt. Ildikó, a feleség nehezen szabadul attól a december kilencedikéi naptól. Féltizenkettőkor érkeztek gépkocsival, és hozták a hírt: Gábort meglőtték, de él, ne aggódjon. Már a klinikán van. Csak annyit mondtak, hogy még benne van a golyó, valahol a bordák között. De semmi egyébről nem esett szó, még arról sem, hogy hány lövés csattant el.- Lehet, hogy furcsán hangzik, de valahogy megéreztem a dolgot. Sejtettem, hogy egyszer valami ilyesmi bekövetkezik.- Mikor fogta fel, hogy most tényleg nagy a baj?- Már az előtt tudtam, hogy a kocsiból kiszálltak a kollégái. Az első amit megkérdeztem, hogy él-e még? Aztán gyorsan felhívtam Gábor édesapját, és elmondtam neki is, amit tudtam.- A rendőrfeleségek sorsa ez?- Én nem is tudom. Az aggódás mindennapos, és sokféle rémkép is benne van, de igazából az ember addig nem igen hiszi, amíg be nem következik a dolog. Amikor a föld alatt dolgozott, annak a veszélyét sem igazán fogtuk fel.- Két gyermekük van.- Mindkettő tízéves. Kinga és Gergő ikrek.- Őket hogy érintette a hír?- Azt hiszem pontosan értették, hogy miről van szó. Amikor hazaengedték az apját, Gergő időnként éjjel is bejött a szobába, hogy megnézze, tényleg itthon van-e még.- A műtét meglehetősen hosz- szú volt.- Én is ott vártam ki, késő estig, a végét. Nem kívánom senkinek sem azt, amit akkor átéltem. Nagyon lassan múlt az idő. Nyárády professzor óránként jött ki és tájékoztatott, hogy most éppen hogy állnak, mit csinálnak vele. Azt hiszem, hogy nehezen találták meg a lövedéket, azért húzódott el a dolog ilyen sokáig.- Végül is mikor nyugodott meg?- Vasárnapra már túl volt az életveszélyen, levették a lélegeztető gépről, és az orvosok is kimondták, hogy semmiféle komplikáció nem lépett fel, a lét- fontosságú szervek dolgoznak, nem álltak le. Úgy gondoltam, fontos volna megkérdezni Batiz Gábortól - aki átvehette a miniszterelnöki dicsérő oklevelet és a soron kívüli előléptetést -, hogy vált-e újból szakmát?- Szó sem lehet róla - válaszolta határozottan. - Maradok rendőr, és nagyon szeretnék visszamenni mielőbb a kollégák közé, hiszen nagyon jó csapat. Összetartó.- Az események nem befolyásolják a jövőt?- Csak annyiban, hogy türelemmel kell lennem, amíg teljesen fel nem épülök. Úgy számolgatjuk, hogy talán ennek az évnek a végén már ismét köztük lehetek. Legkésőbb.- Nem haragszik, ha megkérdezem: mennyi a fizetése?- Pótlékokkal együtt ötvenezer forint körül jön ki, de most jóval alatta marad.- Ennyiért érdemes újból kockáztatni?- Nem is tudom, mit válaszoljak erre. Persze, hogy jó volna, ha több lenne az ember fizetése, de az élet ilyen kurtán nem mérhető forintokban. Különösen nem a mi szakmánkban. És az eset értékelése is csak azért kapott ilyen országos visszhangot, mert lövések dördültek el, mert nem sima elfogás volt, amiért legfeljebb egy főkapitányi dicséretet kaptam volna.- De figyelem volt.- Ami nagyon jólesett és erőt adott. Szeretnék is köszönetét mondani mindenkinek, elsősorban az orvosaimnak, az ápoló nővéreknek, kollégáknak és mindenkinek, aki egy picit is velem érzett azokban az órákban. Képzelje el, hogy még Miskolcról is telefonáltak, hogy van-e elég vér a műtéthez, keli-e valami segítség. Kozma Ferenc Rendőrök elleni támadások Az ORFK ellenőrzési főosztályának vezetője, Krőzsel Károly ezredes szerint évről évre emelkedik a rendőrök elleni (fegyveres) támadások száma. Tavaly az első 11 hónapban (decemberig) 357 esetben támadtak Magyarországon rendőrökre, és összesen 491 rendőr sérült meg e támadások következtében. (1998-ban az összes 314 esetnek 430 sérültje volt.) A támadások során 7 esetben lőfegyvertől sérült rendőr, 54 esetben más eszközökkel (balta, kés, stb.) okoztak a támadók sérülést, a szándékos gázolások száma 41. Az említett 491 rendőr közül 414 fő a közrendészeti állomány tagja, azaz egyenruhás, intézkedő rendőr volt, a többi nyomozó. A sérülések zöme könnyű, 8 napon belül gyógyuló. Az elmúlt két évben haláleset nem volt. Batiz Gábor újra otthonában fotó: tóth László J hetedik oldal Jegyzet Demokrácia 2000 Talán a sok nulla és az „ezer” szó téveszti meg a népeket annyira, hogy sokan azt gondolják, máris elkezdődött az új évezred. Latinos műveltségének hiányát szidhatja most például Borisz Jelcin is, aki máris megkezdte a XXI. századot lemondásával, pedig még lett volna éppen egy éve. A jól értesültek szerint politikai zsarolás áldozata lett, a lelépésért cserébe mentességet kapott minden (esetleg kiderülő) gazdasági visszaéléséért. Hasznos lenne mindenestre belekukkantani az ünnepélyesen átadott (és kis neszesszerrel ellátott) atomtáskába is, ki tudja, mi van benne, esetleg egy dugiüveg vodka, aminek a felezési ideje biztosan kevesebb, mint egy atombombáé. A kerek évszám mások képzeletét is megragadta. A millennium szó latinul ezer évet jelent, s ezer év volt például az az idő is, melyről azt hitték, ennyi ideig van a sátán megkötve, és Jézus is ennyi ideig lesz távol a földtől. Egyébként már a 999. évben Krisztus feltételezett visszatérését várták Európában. Amikor a várva várt testet öltés nem következett be, újabb és újabb dátumokat jelöltek meg, míg végül az a nézet kristályosodott ki, hogy a Messiás a 2000. évben fog újraszületni. Ez, ha igaz volna, biztosan nagyobb durranást jelentene, mint az Y2K mizéria, amellyel kapcsolatban egyelőre azt tudjuk, hogy a Pentagonban és a komlói tévé dátum-feliratozásában okozott kisebb, elhárítható fennakadást. Amikor ilyen millenáris idők járják, gyakran elgondolkodunk azon is, milyen is volna a lehető legjobb világ. Az eszményi ország, a tökéletes államrend megteremtésének víziója filozófusok és költők sorát késztette álmatlan éjszakai barangolásokra. A hétköznapokban azonban elég lenne néhány egyszerűbb válasz is, például: kicsoda Kaya Ibrahim? Ki figyelte meg Pokominét? És ha a fiúk a bányában dolgoznak, ki védi meg Hófehérkét? Hodnik Ildikó Burkolat A gennyes agyhártyagyulladás kapcsán újra lelepleződött a balkáni, embertelen körülmények között vegetáló magyar hadsereg, ahol az ~ ombudsman állítása sze- ~ rint agyba-főbe szívatják az újoncokat, akik csak napi egy órát fürödhetnek meleg vízben, birkatrágyás gyakorlótéren vágják magukat vezényszóra hasra, de sorolhatnánk a megaláztatás megannyi példáját. Annak, aki 18 éves koráig egyszer sem ágyazott be, de akkor hirtelen sarkosra kell vágni a pokrócot, ez csupán kekeckedésnek tűnik. Nem azért mondom, de ha az ember végignéz egy amerikai hadseregről szóló filmet, az ott látott szívatások felülvizsgálatára az összes magyar ombudsman összes éves munkaórája kevés lenne. Egy sima békefenntartói szolgálat közben felmerülő konfliktus esetén sem megy a magyar szakasz előtt az egészségügyi raj, hogy fertőtlenítse a leendő harcmezőt, és a szuronyrohamot végző ellenséget sem zárják negyvennapos karanténba az összecsapást megelőzően, nehogy náthás legyen a messze földön híres magyar honvéd. Erwin Rommel tábornagy még az első világháború kezdetekor ismerte fel a tényt: a harc sikerének kulcsa sokkal inkább az, milyen hatékonyan forgatja a katona az ásót, mint hogy milyen fényes az övcsatja. Persze békeidőben ez szívatásnak tűnik, háborúban viszont a túlélés záloga. Gazdasági példát is lehet arra hozni - nem is olyan távolról és nem is olyan régről -, hogy egy burokban tartott ágazat a szabad piacra kerülésekor összeesett, mint a sütőből hirtelen kihúzott piskóta. A burok hasznosságáról és káráról hosszan lehet vitatkozni, mindkettőhöz vannak érvek és ellenérvek, ugyanakkor vitathatatlan, hogy akik Kalocsán, Szabadszálláson vannak bezárva, nem igazán önszántukból kerültek oda. De olyan hely kevés van, ami önkéntes és kellemes is egyben. Móczán Zoltán y hetedik oldal holnap Riport Éj időszámítás a siklóst várban. Már az önkormányzaté Magyarországnak a Trianon után legépebben megőrződött vára, de a neheze csak most következik. Mit lehet kezdeni vele? Fel kéne előbb újítani, ami nyelné a pénzt. De honnan? A hasznosítási szerződés határozatlan időre szól, a gondoskodás megtérülhet mondják. Valóban így van? Portré A kibeszélhetetlen örömről. Uzsaly Zoltán, a Szent Mór Kolping-család vezetője. Szerinte az életünknek két erős pillére van: a család és a munka. Portré „Úgy érzem, szükség van ránk” Büszke a kitüntetéseire. Most éppen a „Pro Sanitate” elismeréssel dicsekedhet, de volt kiváló gyógyszerész és kapott kiváló munkáért érmet is. „Mit csináljak, szeretek dolgozni” - magyarázza, miért jár be még mindig a gyógyszertárba.- Hogy került Pestről Pécsre?- Édesapám katonagyógyszerész volt, és ’41-ben ide helyezték. De sokkal érdekesebb, miként kerültek Pestre. Anyai nagyapám kivándorolt az USA- ba, de miután megözvegyült, hazajött, és hozta két gyermekét, így édesanyámat is. Apámék Szabadkáról kerültek a fővárosba. Nekik saját patikájuk volt.- Erre '45 után sok lehetőség nem kínálkozott Magyarországon. Hogyhogy mégis gyógyszerész lett?- Tetszett édesapám munka iránt érzett szeretete. A Honvéd Kórházban dolgozott, tehát intézeti gyógyszertárban.- Jelentkezett is az egyetemre.- Elsőre fölvettek. Pécsett egyébként nincs gyógyszerészkar, úgyhogy néhányan később kérdezték is, hogy ehhez egyetemi végzettség kell?- Nem egy vándormadár típus. 40 év, két munkahely. Hogy figyelt föl önre a Megyei Kórház?- Gyanítom, szakmai előadásaim alapján, ’63-tól az Országos Gyógyszerészeti Intézet főmunkatársaként gyógyszerismertetőket tartottam. Jóval később hívtak vissza a patikába veKenderes Mária 1935. szeptember 18-án született Budapesten. 1959-ben végez a pesti orvosegyetem gyógyszerész karán, majd a pécsi Arany Sas patikában dolgozik 13 évig. Innen csábítják a Megyei Kórház gyógyszertárába, ahol 1996-ig, nyugdíjazásáig főgyógyszerész. Ma is napi hat órában dolgozik. Húgával él együtt. zetőnek. Sokat dilemmáztam, de nemet mondtam. Főként azért, mert a húgomnak akkor el kellett volna onnan mennie.- Szóval gyógyszerész család.- Már az utánpótlás is megvan: unokahúgom tavaly végzett az egyetemen.- Önnél viszont megszakad a lánc. Miért nem ment férjhez?- Nincs különösebb oka. Azt azért sajnálom, hogy így gyerekem sincsen.- Maradjunk a szakmánál. Mennyire becsülik meg önöket?- Édesapám nem szerette, ha ■iiiiiiininiiiiMinMirifuri a gyógyszertári tárát pultnak nevezték. Úgy érzem, hogy orvosnak és betegnek is szüksége van ránk. Kiváló orvosokkal dolgozhattam együtt.- Kitűnően néz ki. A gyógyszereknek köszönheti?- Nem vagyok gyógyszermániás. Csak akkor szedek be valamit, ha muszáj. Inkább igyekszem sokat mozogni. Bár van autóm, azt csak utazásokhoz használom. A húgommal ugyanis imádunk utazni. Lendvai Dávid f 1 4 4
