Új Dunántúli Napló, 2000. január (11. évfolyam, 1-30. szám)

2000-01-27 / 26. szám

2000. Január 27., csütörtök - Új Dunántúli Napló HÁTTÉR - RIPO R T Új Dunántúli Napló - 7. oldal hetedik oldal — Várostörténeti pénzcsepegtetés Az önkormányzat 1992 tavaszán azzal a szándékkal hozta létre a Pécs Történe­te Alapítványt, hogy az elkészítteti a többkötetes várostörténeti monográfiát. A munka - számos előzetes tanulmánykötet megjelenése ellenére - csak araszol­va halad, mert az önkormányzat pénzmunícióként a tizedét sem adta eddig erre a célra, mint amennyi kellene. 1999. legutolsó napjaiban jelent meg a Ta­nulmányok Pécs történetéből sorozat hete­dik, legújabb kötete, amelynek címe: Pécs a török korban. Felkérésre Szakoly Ferenc akadémikus, az MTA Történettudományi Intézetének osztályvezetője volt a kötet szerkesztője, aki e munkála- I tok végleges lezárása előtt, I Mßy \ 1999 nyarán elhunyt. A ki­■[ I lene neves szerző munkáját tartalmazó kötet azország török kori története feltárása szempontjából is olyan ada- m lékokkal szolgál, amelyek- .dH'/#. B nek Pécsen túlmutató jelen- ■»*JI tőségük van. Ezt igazolta a könyv nagyon jó fogadtatása a január 21-i budapesti szakmai bemutatón. A kötet iránt érdeklődést mutatott Törökor­szág budapesti nagykövete is, aki nemcsak megjelent, de hozzá is szólt a témához.- A kötet kilenc tanulmánya Szakály Fe­renc szerkesztői véleménye szerint Pécs tö­rök kori történelmének minimum 60 száza­lékát lefedi. Mivel erről a korról már koráb­ban is születtek feldolgozások, közlemé­nyek, a leendő pécsi nagymonográfia végle­ges elkészítése szempontjából ennek a kor­szaknak a megírása áll legközelebb a végki­fejlethez. Szakály Ferenc halála miatt, aki vállalkozott volna erre is, most azt a szerzőt kell megtalálnunk, aki elvégzi ezt a munkát - mqndja Vonyó József (első képünkön) a nagymonográfia szerkesztőbizottságának elnöke, a Pécsi Tudományegyetem BK mo­dern kori történeti tanszékének docense.- Milyen fő tömbök lennének még a mo­nográfiában?- Úgy terveztük, hogy 4-6 kötetben jelen­ne meg. De inkább a nagy fejezeteket soro­lom: természeti körülmények, őskor, ókor, a népvándorlás kora, az államalapítástól a hódoltságig, a török kor, az 1686-os vissza­foglalástól a szabad királyi városi rang el­nyeréséig, 1780-tól 1849-ig, 1849-től a ki­egyezésig, 1867-től 1918-ig, a szerb meg­szállás 1921 augusztusáig, a Horthy-kor- szak 1944 novemberéig, a német csapatok kiszorításáig, aztán a háború végétől 1990- ig, a rendszerváltásig. Hogy ez kötetekbe miként fog szerveződni, az már technikai kérdés is. A nagyobb fejezetek, tematikus egységek megírását egy, vagy maximum két szerzőre szeretnénk bízni, hogy való­ban egységes kép alakuljon ki az egyes korszakokról. A problémát az okozza in­kább, hogy az anyagi feltételek elégtelen volta miatt nem a remélt ütemben tudunk haladni, hanem lassan araszolunk előre, amennyire azt a rendelkezésre álló pénz lehetővé teszi, illetve amilyen szellemi energiák mozgósíthatók abból. Reméljük, hogy idén - a millenniumi év apropójából is - jelentős lépést tehetünk előre egy másik korszak, Pécs középkori története tekinteté­ben. Október végén a Pécsi Kulturális Köz­pont közreműködésével lehetőségünk kí­nálkozik egy olyan középkori történeti kon­ferencia megtartására, amelynek előadói szintén a korszak országosan legjobb kuta­tói közül kerülnek ki. Abban bízunk, hogy a konferencia kapcsán születő tanulmá­nyokból a török korihoz hasonló rangú és a korszak történelmét jelentős terjedelmében lefedő kötetet tudunk produkálni 2001-re. A többi területen egyelőre nem nyílt le­hetőség ennyire szisztematikus és az egész korszakot lefedő kutatásra. Ennek részben az anyagi háttér hiánya az oka, részben pe­dig az, hogy sokkal nagyobb vo­lumenű kutatásokat igényelnek a jelenhez közelebbi korszakok a források összehasonlíthatatla­nul nagyobb mennyisége miatt.- A közeli korok történeti fel­tárása érdekében egyelőre csak a kutatók saját elhatározásából ké­szült és a konferenciáinkon be­mutatott dolgozatok közreadásá­val tudunk lépéseket tenni. A legközelebbi ilyen gyűjtemény a tanulmányok 5. és 6. kötete lesz. Technikailag ugyanis könnyeb­ben tudtuk előállítani a már em­lített hetediket, de remélhetőleg még februárban megjelenik a teljesen vegyes tematikájú 5. és 6. kötet is 22 tanulmánnyal.- Honnan mennyi pénzt kap­tak a kutatásokra és a kiadvá­nyokra? Mennyiből jöhet ki az egész munka a nagymonográfia rnegjelenésével? r- Eddig az önkormányzat három sza­kaszban összesen 4,8 millió forintot adott az egész Pécs története kutatási programra. Ez a pénz valójában nem a nagymonográfi­ával kapcsolatos, de a város által eleve elha­tározott és a Pécs Története Alapítvány által finanszírozott munkákra ment és megy el. Ilyen volt a Pécs egykor és ma című fotóal­bum, a Pécs ezer éve dokumentumkötet, és folyamatban van a Pécs története kismonog­ráfia elkészítése. A nagymonográfia elő­munkálatait szolgáló kutatásokat és a ta­nulmánykötetek megjelentetését lényegé­ben a szerkesztőbizottság által benyújtott pályázatokra kapott OTKA-támogatásokból finanszíroztunk. (OTKA: Országos Tudo­mányos Kutatási Alap.) Ez azt jelenti, hogy az 1995 és 1998 vége közötti időszakban összesen 4,1 millió OTKA-támogatást kap­tunk, amelyből kb. egymillió ment el a me­gyei könyvtárban kialakított kutatási cent­rum technikai felszerelésére. A megmaradt mintegy hárommilliót és az 1999 és 2002 közötti időre kapott, ám időarányosan fo­lyósított 6 millióból még egymilliót, vagyis lényegében összesen mintegy 4 milliót tud­tunk ilyen célra fordítani - mondja Huszár Zoltán, (második képün­kön) a kuratórium titká­ra, a Baranya Megyei Mú­zeumok Igazgatóságának igazgatója.- Ám ezek előtanul­mányok, és köztük a 7. sorszámú kötet volt csak az első olyan, amely megbízási szerződések alapján készült tanulmá­nyokból áll. Tehát azt mondtuk a szerzők­nek, hogy ezt kérjük és ezt tudjuk érte fi­zetni. Egyébként szerénynek számító íven- kénti 20 ezer forintos tiszteletdíjat. Ahhoz, hogy ilyen hatékonyan szervezhessük a ku­tatást, továbbá meg tudjuk íratni a monog­ráfiát, valamint a megjelentetését finanszí­rozhassuk, most már 50 millió forint feletti összeg kellene. Nyüvánvalóan nem egy összegben, hanem több évre ütemezve - folytatja Vonyó József. Mindketten úgy látják, most már határo­zott döntés kellene arról: az önkormányzat valóban akarja-e, hogy egy üyen monográ­fia végre Pécsett is megvalósuljon? Ha igen, akkor nagyon fontos, hogy meghatározott időintervallumon belül - például 8 év alatt - megfelelő szakaszolásban garantálja ennek az összegnek a folyósítását, és az indulás­hoz juttasson akkora tőkét az alapítvány­nak, ami határozott lökést ad a kutatómun­kának. A végén megint kellene egy na­gyobb összeg a megjelentetéshez. A felvetés tartalmával szakmai szem­pontból teljes mértékben egyetért Újvári Je­nő, Pécs „témagazda” alpolgármestere is. Mint mondja: a monográfia előkészítése el­jutott abba a fázisba, amikor a folytatásá­hoz már rendszeresen az eddigieknél jóval nagyobb összegek kellenek. Ám ennél elkö- telezőbb véleményt már csak azért sem fo­galmazhatott meg, mert az alapítvány kura­tóriuma és a közgyűlés kulturális bizottsága őt javasolja a Pécs Története Alapítvány új elnökének. (Az alapításkori elnök, Polányi Imre történész szeptemberben elhunyt.) Soó László, a közgyűlés költségvetési bi­zottságának elnöke az efféle hosszabb távra ütemezett finanszírozási elkötelezettséget nem tartja eretnek gondolatnak, sem ide­gen elemnek az önkormányzat eddigi gya­korlatához képest. Az idei önkormányzati költségvetés tervezése most zajlik. Az elnök olyan esélylatolgatásba nem bocsátkozott, hogy sikerülhet-e idén ilyen kiadási tételhez pénzt találni.- Márpedig ha ilyen elhatározás nem születik - mondja a szerkesztőbizottság el­nöke -, akkor a csurranó-cseppenő támoga­tásokból ugyan tovább folyhat a kutatás, ebből publikációk is születnek, de ez nem fog elvezetni a nagymonográfia megalko­tásához. Ismereteink szerint azonban ma csak a kuratórium új elnökére tett javaslat kerül a közgyűlés elé. Pedig legalább még azt el kellene döntenie a testületnek, hogy nyolc év után mikor lesz hajlandó szembenézni az alapítványi cél pénzügyi fedezetének gondjával. DUNAI IMRE Másként máshol előrébb tartanak A pécsihez hasonló várostörténeti kutatómunka Sze­geden és Debrecenben már a 60-as és 70-es évek­ben elindult. Most mind a két város büszkélkedhet egy négy illetve öt vaskos kötetből álló történeti mo­nográfiával. A budapesti munka még korábban kez­dődött és fejeződött be. Pécsnél valamicskével ké­sőbb kezdtek bele Szombathelyen. A monográfia el­ső kötete tavaly jelent meg, nagyon igényes kivitel­ben. A szombathelyi önkormányzat induláskor arról döntött, hogy 36 millió forintot szán erre a célra - ám alighanem jóval több kell -, és ezt előre odaadta a szerkesztőségnek. Miskolcon - ahol egy kötet már szintén megjelent - az önkormányzat a 90-es évek közepén döntött arról, hogy 40 milliót szánnak a mo­nográfiára, és 7 milliót azonnal odaadtak a szerkesz­tőségnek. Pécsett ez másként alakult. Azt hittem, menten lefordulok a székről. Pedig sokáig úgy tűnt, a Rózsa Gyuri-féle „Ket­tes színpad, nyílj ki!" avagy a Telemázli „Húzza meg ezt a kart, és minden további nél­kül nyerhet egy csomó pénzt!” típusú játékok után már nem jöhet rosszabb. De jött. ♦ A napokban a Szerencseke­rékben a címben már említett, rendkívül komoly nehézségeket okozó feladványt bírták a né­zőkre bízni: „műfaj - KR.M. ”. Hát ez azért nem semmi. Néhány éve poénból azt vi­zionáltam, lassan eljuthatunk arra a szintre, hogyha a játé­kos egy bazi nagy hirdetőtábla előtt kisebb-nagyobb hibákkal képes bemutatkozni (mondjuk az István keresztnév nem hal­latszik nyilvánvalóan Dömö­törnek), akkor már megnyer­heti a főnyereményt. Úgy tű­nik, ez a kor eljött. A KR.M. ugyanis gyakorlatilag ezt je­lenti. Ezt a megfejtést (krimi) egy jól táplált, rendezett családi körülmények között élő felnőtt macska is be tudja nyávogni a telefonba, a különböző főem­NYAKA SZABOLCS__________; ______________ KR .M. lősökről vagy a delfinekről már ne is beszéljünk. Egyszerűen nem hihetem, hogy ennyire ostobák lennénk. Ha ezt elfogadom, akkor el kell vonulnom valahová mesz- szire, hamut szórni a fejemre, bevetni magamat a Mecsek er­deibe, és remeteként a magyar iskolarendszerről és az átlagos tudásról elmélkedni. De nem megyek, mert nem vagyunk mi ennyire tudatla­nok, csak ilyen hülyének néz­nek minket. Persze, nyilvánva­lóan arra megy ki a játék, hogy minél többen hívják fel azt a fizetős telefonszámot, és így ne legyen gond kicsengetni az egy szem szerencsésnek azt a néhány tízezer forintot, de azért mégis. Akkor már tisz­tességesebb lenne, ha semmi­lyen kérdést nem adnának fel, hanem olyasmi lenne, mint a lottó, a hívók között kisorsol­ják a fődíjat és kész, minden­ki örvendezhet. Amúgy megnéztem az értel­mező szótárt, a krimin kívül úgy néz ki, hogy csak a krimó szó stimmel, igaz, az nem műfaj, de szerintem a máso­dik helyre és egy különdíjra ezzel is jó lennék. BÓKA RÓBERT Isten nem ver. Egy nemzetközi bibliatársaság Jézus életéről szóló videofilmei ajándékozott a rendőröknek. Oktatási céllal. Igaz is, hadd tanuljanak. De mindenki, aki arra számít, hogy a február­ban nyíló PNB első Fradi-Dó- zsa meccsére már gumibotos apácák lovagolnak ki, mind csalódni fog. Mivel az ajándé­kozás szent műveletétől mind a két nagy egyház elhatároló­dott, ezért a rendvédelmi és az isteni szervek fúziójára sem számíthatunk, Pedig őszre már a golyóálló mellényt reve­rendára cserélő rendőrök la­pulhatnának a fővárosi Sasad Tsz. szöllejében, hogy az ál­lam vagyonát szemezgető Kaya Ibrahimot miseborral té­rítsék jó útra (más szölle- jébe). Kétségtelen az is, hogy miután egy presszókirakatba csikorgó fékekkel belehajtot­tunk, szívbemarkolóbb elmon­dani egy Hiszekegyet a biztos úr keblére borulva, s hallgatni együttérző zokogását. De aki­ben ilyen remények élnek, gyöngécske a képzelete. A videokazettákat a hon­atyák ugyanis már kézhez kapták, anélkül,, hogy különö­sebb változást észleltek volna a magatartásukon. A Fidesz és az MSZP tagjai továbbra is szapulják egymást a másik politikája miatt, a megfigyelő káefték kiszivárogtatott infor­mációi szerint egyedül csak Torgyán doktor bukkant fel ró­zsafűzért szorongatva egy ha­zai lapunk címlapján, de már a liberálbolsevikok többsége csak félrevonulva, otthon, csa­ládja körében merte megtekin­teni a kazettát, amely sokuk meggyőződése szerint a megfi­gyelési botrány kissé mesesze­rű feldolgozása. Egyébként pedig miért is vi­tatnánk el a nemes szándékot, amely a Megváltó példáját sze­retné fölmutatni a hatalom­nak? Talán csak abbansántít a dolog, hogy a keresztyén val­lás a békében haldoklónak és a kivégzésére váró gyilkosnak is Krisztust mutatja fel a ke­reszten. Üzenete az, hogy ez a megtisztulás utolsó lehetősége, de egyedüli esélye is. Nem tesz különbséget rang, nem, élet­kor, társadalmi vagy lelki ho­vatartozás szerint. Mert Isten előtt még csak egyenlők vol­nánk. Portré Forognak a kerekek Véletlenül, a fővárosi könyvtárakban, levéltárakban más források után kutatva botlott a szerb megszállás dokumen­tumaiba Domonkos László. Mint mondotta, elfúló lélegzet­tel, összegabalyodott lélekkel olvasgatta, alig-elenyésző hi­tetlenkedéssel fogadva a történteket, s menet közben igazá­ból nem a megszállókra lett kíváncsi, hanem hűséges ki­szolgálóikra. hetedik oldal HOLNAP Riport Léteznek-e a Jakab-hegyen az állítólagos keltakori kősí­rok? Tudnak-e ezekről mió­ta és mit a Janus Pannonius Múzeum régészei? Szabad-e, milyen feltételekkel régészeti ásatásokat folytatni a védett területen? Es mit mond a barlangkutató geológus: ter­mészetes, vagy mesterséges képződmények-e a sírok be­omlott bejáratainak minősí­tett mélyedések? Portré Nem vagyok frontembernek való. Bókái Zoltán (a Zsűri alapító tagja) sok mindent köszönhet annak, hogy ab­szolút hallása van, de min­dent aligha lehet erre fogni.- Mivel nem tudott megbékélni?- Igazából a politikai zavart ki­használó pécsiek egy részével, fő­leg az akkori kommunistákkal, szocialistákkal és magukat szociál­demokratának mondókkal, szak- szervezeti vezetőkkel és újság­írókkal. Mindazokkal a kollabo- ránsokkal, akik a Magyarország­tól való elszakadást szorgalmaz­ták, s akik egy hajszál híján a Ba- ja-Pécs mezsgyéjén 33 hónapig meghúzódó demarkációs vonalat majdnem végleges országhatárrá tették, csatlakoztatva Trianonhoz. S aztán az volt a dühítő, hogy később e hazaáru­lókról utcá­kat, tereket neveztek el.- Mondana néhány nevet?- A legfőbb kolomposok egyi­ke, Linder Béla ma díszsírhelyen nyugszik, Doktor Sándornak, Haj­dú Gyulának pedig Pécsett utcái voltak. De tegyem hozzá, hogy a dologban a legfőbb vétkesek egyi­kének, Károlyi Mihály grófnak ma is szobra van a Parlament közelé­ben.- De nem mindenki akar itt Szerbiát.- Természetesen sokan vállal­ták magyarságukat, bár nevükből ez nem szembeötlő. Ilyen volt Nendtwich Andor, aki börtönt is vállalt, vagy éppen Fischer Béla. És ki ismeri ma őket? í- Könyve érdekes kuriózum lesz. Mikor szeretné bemutatni?- Sokan érdeklődtek már. Való­színűleg a tavasszal kerül sor egy pécsi bemutatóra.- Hogy került ön a történelem közelébe?- Nemeskürty tanár úr tanítvá­nyának vallom magam, s célom a magyar történelem fehér foltjai­nak feltárása, me­lyekből bőven akad. Most ép­pen Szilágyi Irma tanítónő történe­tén dolgozom, akit 1917-ben, 21 évesen, magyarsága vállalásáért Erdélyben a románok kivégeztek.- Mi a hobbija egy autodidakta történésznek?- Utazni a múltban, a levéltárak világában elmerülve, és aztán mi­nél többet otthon lenni. Hogy megözvegyültem, mostanában a gyermekeimben, kisfiam és kislá­nyom mosolyában lelek igazi örö­met. KOZMA FERENC Domonkos László 1951-ben született Szegeden, dolgozott a megyei lapnál, jelenleg a Duna Televízió szerkesztője. A „Forognak a kerekek” című könyve a hetedik, történelemmel foglalkozó kötet, melyben a pécsi-baranyai szerb megszállás 33 hónapját eleveníti fel. i ( i i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom