Új Dunántúli Napló, 2000. január (11. évfolyam, 1-30. szám)

2000-01-04 / 3. szám

8 Dlinántúli Napló Kisebbségek Baranyában 2000. január 4., kedd Oldalszerkesztő: Cseri László Hírcsatorna A Pécsi Horvát Színház­ban január 12-én Moliere Képzelt beteg című művét mutatják be. 13-án Szvetlána Junakovic kiállítása nyílik, ja­nuár 20-án pedig Színházi egyveleg címmel kerül sor ve­télkedőre. Valamennyi ren­dezvény 18 órakor kezdődik. Magyarországi német népdalok. 22 magyarországi német népdal jelenik meg a jövő héten dr. Várnai Ferenc 3-4 szólamú feldolgozásában leány-, asszonykórusok és ve­gyes karok számára a Magyar- országi Németek Országos Önkormányzata és a Ma­gyarországi Német Ének-, Ze­ne- és Tánckarok Országos Tanácsának kiadásában. Az utolsó ilyen jellegű munka 1988-ban készült. Kurió­zuma a görcsönydobokai Ave Maria. Balatoni Mátyás Ave Mariája különdíjat nyert Moszkvában. Egy másik Ave Mariáját Altöttingen- ben (Bajorország) fogadta szívébe a több ezer zarán­dok. A pécsi Székesegyház nyugalmazott főkántora most az Üdvözlégy német szövegére írt kórusművet, amelynek ősbemutatója hús­vét vasárnapján a pécsi Bel­városi templom német misé­jén lesz a mohácsi Singende Quelle előadásában. A rádió közvetíti. Lenau-díj. Évek óta Lenau- díjjal ismeri el a Lenau Egye­sület elsősorban a kultúrában és oktatásban nyújtott kima­gasló teljesítményt. Az idei dí­jat a Villányi Asszonykórus­nak ítélték oda, amit decem­ber 16-án adtak át a Lenau- házban a legkisebb „éneke­sek”, a Dugonics Utcai Óvo­da gyermekeinek hangulatos karácsonyi műsorától kísérve. Hazai dallamok a tévé­ben. Hetedszer tartották meg november 21-én Pécsett, a Heimatmelodie című ren­dezvényt, az országos ének-, zene- és táncfesztiválok leg­jobbjainak bemutatóját. Az MTV német nemzetiségi adása, a Bildschirm két teljes műsorát ennek szenteli. Az elsőt december 28-án sugá­rozták, a másodikat január 5-én láthatjuk. JHflUNCU Szobasarokból sváb tájház A községmúlt-kutatók és a lokálpatrióták egy adakozó helybeli jóvol­tából olyan portához jutottak, ahol a hajdani német nemzetiségi éle­tet érzékeltető tájházat rendezhetnek be. Nem könnyű fába vágták a fejszéjüket a hagyományápolók, hisz a németség többségét a világhá­borút követően kitelepítették. GÖDRE A jelenlegi szobasarkot a művelő­dési házban Gelencsér Gábor is­kolaigazgató közreműködésével hozták létre a helytörténelmi ér­tékeket gyűjtő fiatalok. A pár négyzetméternyi területen máris több mint száz népművészeti al­kotás található. Köztük felfedez­hetjük a lakószoba-belső tárgyi emlékeit. Érdekesek a kimondot­tan helyi vonatkozású különle­gességek, így például a díszes fal­védő ágypapír vagy a krahedli. Az utóbbi az egykori szörpös- üveg neve. Utolsó terméke egy hajdan helyben működött üdítő­gyártó kisüzemnek. A régiek nem készítettek szé­ket, sámlit, hokedlit, mindeze­ket vándor mesterek alkották, akik nagyon jól értettek a kuko- ricacsuhé (levél) megfonásá- hoz, vagyis az ülőalkalmatosság puha betétjének a megformázásá­kat, a mészbetétes kerámiatöre­dékeket, a rabkarikákat, a kőfa­ragásokat, köztük egy nagy rózsát. Az ún. Patkó-házban, mely most az önkormányzaté lett az adakozó utódok gesztusá­nak köszönhetően, tájházat ren­dezitek be. Az udvart is úgy újít­ják fel, hogy a régi paraszti gaz­dasági porta hangulatát idézze. Csuti J. hoz is. A ritkaságokhoz a faluku­tatók többek között a Kóhner család jóvoltából jutottak. Mel­lesleg legkevesebb félszáz ősi fa­mília adományozott, hogy teljes és hiteles legyen a gyűjtés. Emellett helyet kapott még Csáki István amatőr archeológus régé­szeti anyagának egy része is. A kutató elsősorban az őskor és az Árpád-kor tár­gyi bizonyítékait őr­zi, melyeket a szán­tásokból és a víz­mosásokból men­tett meg. Utalnak a régi középkori vár­ra, valamint a hó­doltsági közigazga­tási központra is. Az érdeklődők megcsodálhatják a pattintott kőesz- A fiataloknak igen tanulságos, mert bepillantást köz-maradványo- enged a nagyszülők, dédszülők életébe fotó:t. l. A puskától a békéig „Ki viszi a puskát?” címmel jelent meg egy írás lapunk 1999. decem­ber 15-i számában dr. Kosztics Istvánnak, a CKÖ Baranya Megyei Szövetsége elnökének tollából. Az alábbiakban közöljük Orsós Fe­renc (kis képünkön) válaszát. A cigány szervezetek helyett fel­veszem a jelképes „kesztyűt”, tisztelt Elnök Úr! Nem ismered a beások hagyo­mányait, a „glabá-t”, vagy a lovári cigányok „krisz” törvénye­it, nem ártana ezeket is megis­merned, jogi ismereteidhez na­gyon jól jöhetne. Mindezek tuda­tában biztos nem neveznéd a ci­gány vezetőket analfabétának, ugyanis gyorsan ki lennél re- kesztve a közösségből. Cigány politikusként rájöhetnél arra, hogy amit írtál, az nem más, mint néped blamálása. Szeretnélek emlékeztetni, hogy „a választásokon a szavazó cigányemberek 10%-a vett részt” (saját állításod). Kérdem én, ak­kor téged ki választott? Ha eset­leg elfelejtetted volna, annak a politikai pártnak a segítségével kerültél pozícióba, amely ráadás­ként több millió forinttal is támo­gatott. A jogi ismereteidet még azzal szeretném kiegészíteni, hogy az egyesületi törvény a ta­gok minimális létszámát határoz­za meg, és legitimitását csak a ügyészségnek van joga megkér­dőjelezni. Nem tudom, miért kell irigy­kedni arra, aki dolgozni akar a ci­gányságért? Miért kell figyelmez­tetni a nyilvánosságot? Tán nem voltak ott a választásokon? Mi­ért kell éltetniük téged? Nem gondolod, hogy elég az egoizmu­sodból? Emlékszem arra, hogy hány pozíciót happoltál el, és nem is biztos, hogy demokrati­kus körülmények között. Most is a CKÖ pécsi elnöke, a CKÖ Ba­ranya Megyei Szövetsége ügyve­zető elnöke, a CKK Egyesület el­nöke, a Lorenzo Közalapítvány elnöke, az Er­dős Kamill Ci­gány Múzeum vezetője vagy, és még ki tudja hány helyen van pozíciód. Felhívom a figyelmedet, ne­ked nem a ci­gány néppel kell hadakoznod, ha­nem dolgoznod kell értük, hiszen ezért pénzt kapsz, és a választóid­nak felelősséggel tartozol. Tisz­telned kell népedet, ha hozzánk akarsz tartozni! Nem egy bürok­ratikus, cigányoktól elzárt intéz­ményt kellene vezetni, abból a ci­gányoknak egy is elég. A cigány nép csak pár éve él a magyar törvény által megszabott demokráciájában, de te már bírá­lod őket. A cigány egyesületek, így a Te egyesületed is csak a sa­ját tagságát képviselheti, de prog­ramjaik segíthetik az egész nép felemelkedését. Végezetül a következőket sze­retném neked mondani: A ci­gánynak a legnagyobb tragédiája, hogy akkor is felül akar kerülni, ha saját népét kell eladnia. Ezt a mentalitást minden politikai kor­szak kihasználja. Sajnos a cigá­nyokkal kapcsolatos politika a je­lenlegi helyzetben is a megosztá­son alapul. Az irányítóknak érde­kük, hogy a felkészült személyek egymással csatározzanak, és ér­dekük az is, hogy olyan szemé­lyek kerüljenek pozíciókba, akik sakkban tarthatók, vagy nem tár­gyalóképesek, vagy csak karrie­risták. Az új év szerintem még nehezebb lesz a cigányok számá­ra, mint az elmúlt esztendő, mert katasztrofális a helyzetünk. Fog­junk össze, mert helyettünk a problémát nem fogja megoldani senki! Ehhez kívánok én nagyon jó munkát és megértést. ín ánu nou, hä vä gye Dráguldom nurok sä szánátátyé, fälä sä bukuríé, Iá tatá bájásilor, sä lu tatá lume cáré! (Az új évben adjon az Isten szerencsét, örömet, egészséget boldogságot az egész ci­gány népnek és az egész világ­nak!) Ande inke bute bershende te résén o Nyevo Bersh, zorasa baxtyasa, sastyimasa, majlashe modosa sár akanak, pacha vonja te del o Del, tumare shavorenche kethane, tumare nipponca kethane! (Sok évben érjétek el az új évet erővel, szerencsével, egész­séggel, jobb móddal, mint most, békét, jókedvet adjon nektek az Is­ten, gyerekeitekkel együtt, népei­tekkel együtt!) Orsós Ferenc Ópusztaszeren is jártak a tagok Közeleg az orosz újév A Pécsi Magyar-Orosz Társa­ság tagjai január 14-én tartják az orosz újévet. Akkor ösz- szegzik az elmúlt év esemé­nyeit is, hiszen megünnepel­ték többek között Puskin szü­letésének 200. évfordulóját ki­állítással, színi előadással, zongoraesttel. Sikeres volt a decemberi orosz gitárest, felejthetetlen­nek bizonyult ópusztaszeri ki­rándulásuk. Az idén szeretnék újra egy orosz festő kiállítását meg­szervezni, a gyerekeknek meg­hívni egy bábszínházát és egy orosz harmonika-zenekart. Millenniumi gála a Kongresszusi Palotában Budapesten, a Kongresszusi Palotában rendezik meg a ma­gyarországi németek millenni­umi gálaműsorát január 8-án, szombaton délután 4 órakor. A vendégeket a palotabo- zsoki Schütz zenekar fogadja. Csak Baranyából 220-an vesz­nek részt a programon, ame­lyen az idén három személyi­ségnek adják át életművükért a magyarországi németek leg­nagyobb elismerését, a Tiszte­let Aranytűjét - közülük ket­ten baranyaiak. Az ünnepi köszöntőt Heinek Ottó, a Magyarországi Németek Országos Önkor­mányzatának elnöke és dr. Kaltenbach Jenő, a Nemzeti és Etnikai Jogok országgyűlési biztosa mondja. A műsorban fellép az orszá­gos táncfesztivál különdíjasa: a Véméndi Német Nemzetisé­gi Tánccsoport a Lakodalmas­sal, egy bólyi testvérpár: Gráf Veronika (fuvola) és Gráf Ádám (trombita), zongorán kisér Medgyesi Ildikó, és a sombereki Duna Fúvós­együttes. A föld másik felére utaznak A babarciak Ausztráliában Ausztráliában vendégszerepei a babarci Német Nemzetiségi Táncegyüttes és a lippói Karavanka zenekar. Január 10-én indulnak Bécsből Dél-Ausztráliába, Adelaide-ba. Vendéglátójuk a Donauschwäbischer Verein, vagyis a Dunai Németek Egyesülete. Január 15-16-án föllépnek a Schützenfesten, a lövészek ünnepén. Ez az ottani németek leg­rangosabb rendezvénye. Két­szer adnak 4-4 órás progra­mot. 21-én Sydneyben a St. Rafael Egyesület vendégei lesznek, 22-én a concordia ünnepségén lépnek fel, 23-án ők énekelnek a misén, és dél­után ők adják a kulturális programot. Haza 25-én in­dulnak és 26-án érkeznek Bécsbe. Huszonketten utaznak a dé­li féltekére, 17 táncos és az 5 tagú zenekar. A fő szám, amit előadnak, a babarci lakodal­mas. Az együttes vezetője Treitz Éva. Jubiláló csalogányok - az alapító is hazajött Jubileumi műsort adtak a Vil­lányi Csalogányok (Wielan- der Nachtigallen) december 19-én zsúfolt nézőtér előtt a villányi művelődési házban, megalakulások 10. évforduló­ját ünnepelve. A jubileumra hazajött Né­metországból az alapító, Kurcz Anikó, és a község Vil­lányért emlékplakettel kö­szönte meg dr. Kurcz Árpád többéves kórusvezetői munká­ját. Amit Villányban néhány év alatt elértek, az több mint di­cséretes. A jubileumi műsor­ban fellépett a gyermek-fúvós­zenekar, két tánccsoportjuk, harmonika-zenekaruk, az ifjú­sági énekkar, a nyugdíjasok énekkara és természetesen a Villányi Asszonykórus. Vendégeik voltak a mohácsi tánccsoport és a siklósi általá­nos iskola táncosai. Köszön­tötte őket jelenlegi karnagyuk, Ahmann György, Sternlein har­monika-zenekara és a babarci fúvószenekar. A szemérmes kisebbség Hivatalos közösségben nehezen nyilvánulnak meg a többségében szé­kelyek lakta település lakói. Néphagyományaikról még a legkedve­sebb folklórkutatóknak is keservesen vallanak az Erdélyből az ősha­zába áttoloncolt magyarok. HIDAS Örvendetes, hogy önképző kis csoportok alakulnak a község­ben, ahol még most is csaknem 1600 székely származású em­ber él. Olyan lakók, akik hűek maradtak új falujukhoz, és nem kéltek további vándorútra. Ért­hető, hogy a néprajzi hagyomá­nyok erősek, köztük is különö­sen a kézművesség. Emellett szépen működik a főként fiata­lokat verbuváló tánccsoport, valamint a nemrég szervező­dött, és időseket is soraiba foga­dó énekkar. Alig egy évtizede még jó hír­névnek örvendett a szövő és fo­nók csoportja, azonban az idős alapítói elhaltak, és az ősi tudás nem öröklődött át. Az eszkö­zök még felfedezhetők, de már csak díszei a tájháznak: nincs, aki dolgozzon velük. A kézi- munkázás viszont reneszánszát éli. E kézművességnek nem­csak asszonyok és lányok, de fi­úk és férfiak is hódolnak. Meg­ható és meglepő, hogy a tizen­évesek magabiztosan eligazod­nak a bukovinai Andrásfalva, Istensegíts és Madéfalva elha­lástól megmentett motívumai és díszítései között. Szakmai fejlődésüket nemcsak a helyi idősek, de a pécsi istenkúti dí­szítőművészeti szakkör tagjai is támogatják. Mellesleg a pécsiek fekedi német stílusban dolgoz­nak. A mintegy harminc hidasi ké­zimunkázó nemrég hosszú idő után ismét önálló kiállításon szerepelt a község bányatelepi kultúrházában. Nagy sikerrel. A bemutatóra egy faágyat vetet­tek meg korabeli ágyneműkből, de hozzájuk például a szőttest és a hímzett lepedőt már ma­guk készítették. A lelkes és ön­zetlen tagokat tömöritő amatőr csoportok sokat köszönhetnek áldozatkész patronálóiknak, így többek között Vörös Dezső- nének, Vajda Péternének és Videcz Ferencnének, akinek helytörténelmi témájú könyve nemrég jelent meg az önkor­mányzat támogatásával Csuti J. Szerb karácsony - A Baranyában élő ortodox keresztény vallásúak a naptárreform miatt vízke­resztkor, január 6-án ünnepük a karácsonyt. fotó: lmjfer l i

Next

/
Oldalképek
Tartalom