Új Dunántúli Napló, 2000. január (11. évfolyam, 1-30. szám)

2000-01-25 / 24. szám

2000. Január 25., redd - Új Dunántúli Napló HÁTTÉR - RIPORT A békés szenvedés háborúba fordul Lehet, hogy mindenről a karácsonyfák tehetnek. Hogy el kell tüntetni őket. Pécsújhegyen egy jobb sorsa érdemes szomszédi viszony látszik teljesen meg­romlani. Az egyik fél a munkáját végezné a maga meggyőződése szerint becsü­lettel, a másik úgymond „csak” lakni szeretne háborítatlanul. Azt, hogy merre esik a Róka utca, talán csak azok tudják, akik ott laknak. Pedig az újhe­gyi utcácskában régi és újonnan épült házak is állnak, még ha közvetlen a szántóföld (nyáron napraforgótábla) mellett is. Egyben itt működik egy rózsakertészet is, mintegy két évtized óta, azokból az időkből, mikor itt leginkább csak a borospincékben folyt az élet. Tény, hogy közben sokat változott a vi­lág, Pécs egyre terjeszkedett, és az önkor­mányzat jogerős építési engedélyeket adott ki a kertészet körüli telkekre is. Nem való­színű, hogy külön megvizsgálták volna, hogy az itteni tevékenység mennyire egyez­tethető össze a lakóövezet minősítéssel. Hogyan? Mi baj lehet a virágokkal, azon kívül, hogy nincsen rózsa tövis nélkül? Szé­pek, illatosak... Salamon László panellakó volt, míg el nem döntötte, hogy ebből elege van, a zöld­övezetbe vágyik. Es feleségével, három kis­gyermekével kiköltözött a Róka utcai szép új házba. Közvetlenül a kertészet fóliasát­rainak szomszédságába.- Legalább 400 négyszögölön állnak itt a fóliák, sűrűn egymás mellett, hiszen erre külön építései engedély sose kellett. Ahogy én számolom, legalább 3000 légköbméter lehet összesen. Hát bizony ezt fűteni kell, nemcsak ősszel és télen a nap huszonnégy órájában, hanem még nyáron is, ha egy ki­csit hűvösre fordul az idő. Három kazán van, de ebből csak kettő üzemel, éppen nem az, ami gázzal mehetne. A használatos kazánokban - nem tudom másképp mon­dani - voltaképp hulladékot éget a tulajdo­nos, többnyire fűrészport, karácsony óta azonban a kidobált fenyőfákat is. Salamonék, miközben sietnek leszögez­ni, hogy a kertészetet működtető Bózsa Lászlóval személy szerint semmi bajuk sincs, mi több, az építkezés-költözködés so­rán számtalan esetben fordulhattak hozzá segítségért, kölcsönszerszámért, miegyé­bért, immár nem tűrhetik szótlanul a kazánok ki­bocsátotta kormot és füs­töt. Salamonná Stefanovics Edit arról pa­naszkodik, a pici gyere­kekkel képtelenség ki­menni az udvarra, az ut­cára, ha levegőzni akar­nak, valahová messze kell elmenniük vagy elau­tózniuk. Salamon László nem a levegőbe beszél, állításait jó néhány friss (decemberi és janu­ári) videofelvétel is igyekszik alátámasztani. Ezeken a felvételeken valóban jócskán száll a füst, az esti garázs feletti ötszáz wattos ref­lektort elhomályosítja, mint a felhő a telihol­dat. Meg vannak örökítve azok a pillanatok is, amikor a karácsonyfahegyek érkeztek. „Egyet figyeljen, nem járultam hozzá, hogy filmezzen, annyit mondok, k...a keményen megüti a bokáját” - szól a fiimezőhöz egy asszony, aki egy kisteherautón dolgozó tár­sait otthagyva jött el szót váltani.- A január 16-án esett havat reggel összesöpörtem egy kis kupacba - meséli és mutatja képen is. - Még jó, hogy ott maradt napközben, mert így látható, hogy a hó elolvadt, és mi maradt? Egy halom korom. Salamonék konzultáltak már a szomszé­dokkal is, hiszen ők sem járnak sokkal job­ban a kazánkéményekből érkező áldással.- Ahogy az lenni szokott, szóban min­denben egyetértenek, szidják ők is az egé­szet, mint a bokrot, aztán mikor például a legutóbbi részönkormányzati ülésen kellett volna egy kis támogatás, hát kiderült, hogy éppen senki sem ért rá. Kérdés persze, mi történhet? A férfi két levelet adott postára a közelmúltban. Az egyik Pécs jegyzőjének ment el, akit arra kért, hogy a jelenlegi gyakorlattal szemben ide is kelljen telepengedélyt váltani, ami ugyan rózsakertészetre nem kötelező, de - szerinte - kvázi szemétégetés miatt ugyancsak indokolt. A másik levél cím­zettje a Dél-dunántúli Környezetvédel­mi Felügyelőség, ahol új szakhatósági hozzájárulást, környezetvédelmi minő­sítést, és mindezek feltételeként helyszí­ni szemlét kért Salamon László.- Kérem, ez itt a Róka utca, pécsi cím ugyanúgy, mint a Széchenyi tér. Ha itt lehet égetni, égessünk a belvárosban is minden sarkon, bizonyára örülnek majd neki a hajléktalanok! Juhász Zoltán független környezetvé­delmi szakember a vonatkozó rendelke­zések értelmében a rózsakertészet tüze­lési gyakorlatát mindenképp illegálisnak minősíti, főképp a karácsonyfák (plusz a rajtuk maradt dísz- és szaloncukorpa- pír-maradványok fényében) égetését, amihez szerinte speciális kazán kellene. Bár a városi tévének adott nyilatkozatában Bózsa László az égés során képződő kor­mot az egészségre ártalmatlannak mondta, a szakértőnek más a nézete:- Se a fenyő, se a fűrészpor nem tökéle­tes tüzelőanyag, sok korom képződik belő­lük, és itt a kémény megmagasítása sem se­gít. Ez a tevékenység nézetem szerint hulla­dékégetésnek számít, amit a Környezetvé­delmi Felügyelőségnek kellene.engedélyez- ni, ám ezt ilyen kazánokra biztosan nem adja meg. Itt voltaképp csakis a kereskede­lemben kapható tüzelőanyagokat szabadna használni. Kérdés, miképp kerülhetett ide ez a te­mérdek fenyő? Nagy János, a Közüzemi Rt. munkatársa (kis képünkön) erről annyit tu­dott mondani, hogy az önkormányzat egy bizonyos bt.-vei egyezett meg a kidobált ka­rácsonyfák elszállítása ügyében. Amit ez a bt. begyűjt, azt ledarálják, komposztálják, és a közterületi fák és bokrok körüli földet takarják be vele.- Való igaz, hogy ez a cég csak egy bizonyos ütemben tudja elvégezni a fenyők összeszedését és feldolgozását. Te­hát egyáltalán nem kizárt, hogy mások is - legálisan, vagy sem - karácsonyfa-gyűjtésre adják a fejüket, elvégre ezek a fák nincse­nek semmihez se odaláncolva, és kidobásuk után nem kerülnek automatikusan a Közüzemi Rt. „tulaj­donába”. Bózsa László azonban szabályszerű megbízási szerződést mutat, amely fehéren-feketén tudatja, hogy az rt. felkérte a karácsonyfák begyűjtésére, eltüzelésére, s ezért természetesen megadta a szükséges közterület-használati engedélyt is.- Igaz, az egyik kazánban fűrészport égetünk, de ez is fából származik, nem hi­szem, hogy rá lehetne fogni, nem környe­zetbarát - mondja Bózsa úr. - Sajnos, akadt olyan szállítmány, amivel nedves fűrészpor érkezett, úgyhogy amikor égettük, inkább gőz szállt belőle, mint füst. Persze, amikor a kazánokat tisztítjuk, óhatatlanul távozik egy kis pernye, de ez nem állandó és nagy tétel. Elfogadtam a Közüzemi Rt. felkérését, mert a száraz fenyőt valóban elégetem, de minden egyes szaloncukorpapírt, egyéb díszt, „szemetet” leszedek a fákról, külön gyűjtöm. Bár, ha tudom, hogy ilyen cirkusz lesz belőle, azt mondom inkább, nem kell! Bózsa László nagyon elkeseredett a szomszédja által őt ért folyamatos támadá­sok miatt, mert - mint állítja - korábban so­ha senkivel nem voltak összetűzései, sőt egészen a legutóbbi időkig Salamonékkal is megvolt.- Aki erre a kertészetre azt mondja hogy szemétdomb, nem tudja, milyen értékek vannak itt, ami az életem része! Borzasztó nagy munka ezt az egészet vinni, ráadásul nem is nagyon éri meg, főképp így télen. Próbálom kihúzni a telet minimális fűtés­sel, hiszen hatalmasak a költségek. Az energiaárak a tíz évvel ezelőttinek a negy­venszeresére mentek fel, a virág termelői ára meg szinte maradt ott, ahol volt! Nem sajnáltatni akarom magam, szó sincs róla, pedig ez a munka eddig is csak békés szen­vedés volt. Csupán azt kívánom Salamon úrnak, hogy csinálja ezt helyettem egy hó­napig! Meglátjuk, mennyire változna meg a véleménye. Úgy érzem magam, mint sze­gény magyarjaink, mikor üldözték őket a besenyők. Én, aki nyugodt, türelmes ember vagyok, hirtelen állandó feszültség közepet­te kell éljek, már remeg a kezem, mert ő vi­deózik meg feljelentget. Nem kenyerem a háborúzás, mert ott mindig vesztesek van­nak csak. Tisztelem a családját, én is szere­tem a gyerekeket, nekem is négy van. És azt is állítom, hogy vagyok legalább akkora környezetvédő, mint ő. Fáznak az orchideá­im, a rózsáim az alig 5-6 fokban, de már csak félve merek a tűzre tenni, nézem a ké­ményt, mert tudom, hogy a szemközti ab­lakban fut a kamera... Bózsa László épp ezért egy cseppet sem bánná, ha a fent nevezett illetékes hatóságok valóban tennék tiszteletüket, és megejtenék a környezettanulmányt. Akkor lehetne tisz­ta vizet önteni a pohárba. Úgy érzi, se rejte­getni-, se félnivalója nincs. Elég neki, ha ami­att riad fel éjszakánként, hogy jaj, mi lesz, ha elfagynak a virágai... ______méhes károly F Fe nyőhegy a pécsújhegyi utcán fotó: müller a. Új Dunántúli Napló - 7. oldal hetedik oldal CSERI LÁSZLÓ Mozart és a kultúra Röpke, könnyed kis játék az egyik kereskedelmi csatornán. Egy fényképezést imitáló fiatal látható a képernyőn, mozdu­latai egyértelműek. Ki vagyok én? - teszi fel a kérdést, s a műsorvezető segítségképpen még könnyít egy kicsit: a kife­jezés idegen néven paparazzo, mondja. A válasz már azért sem ne­héz, mert a képernyőn feltű­nik az a keresztrejtvényrészlet, amely a szó tízbetűs magyar változatából legalább ötöt kö­zöl. Talán ifjú versenyzőnk nagyfokú izgalmának tudható be, hogy a megoldás szerinte „festőművész". Tévedése nem túl nagy, hiszen a festőművész és a lesipuskás fotóriporter is képeket állít elő, bár egy festő paparazzo mire ecsetvégre kapja a gerolsteini nagyher­cegnő légyottját a monacói herceggel a szőlőlugas rejteké- ben, a nagyhercegnő már a szomszéd gróf karjaiban pi- heg. Az persze még megbocsát­ható, hogy egy nyereményeső reményétől megrészegült ifjú összekeveri a képábrázoláisi módozatokat. Egy nagy múltú rádió-televízió műsorújság ese­tében a tévesztés már megle­pőbb. Ha megtekintjük a janu­ár 27-i műsort, rögtön szembe- ötlik a színes arckép, ennek segítségével kívánják tudtul adni, hogy a közszolgálati te­levízió egyik csatornáján „Mo­zart születésnapjára’’ címmel közel félórás műsor lesz látha­tó. A képen ábrázolt személy azonban nem Mozart, hanem Händel. A két ember már csak azért sem keverhető össze, mert Mozart 35 évesen halt meg, míg a képen látható Händel jó indulattal is mini­mum 60. Mindez ma nem annyira fontos, miután a kultúra sokat vesztett hadállásaiból. Érződik mindez a televíziós műsorok során is. Az elmúlt héten pél­dául megkérdeztek egy-egy fia­talt, hogy az ágyék körüli terü­letet szőrösen vagy csupaszon kedvelik-e és azt, hogy csinál­ták-e magukat össze már ré­szegen. Talán bízhatunk ab­ban, hogy Mozart születésnap­ján bemutatják a zeneköltő ivási és székelési szokásait is. Kíváncsian várjuk. Nagy és mély titkok nyomaira bukkan­hatunk. DUNAI IMRE ____________________________ A pohár űrtartalma Egy piackutató intézet nemrégi­ben különösen érdekes témák­ról faggatta Csehország, Len­gyelország és Magyarország ezer-ezer polgárát. A felvetett kérdések között az összefüggést az anyagi javakhoz való vi­szony morális megítélése terem­tette meg. A felmérés a bűncse­lekmény számba menő jelensé­gektől ívelt a közfelfogás szerint bizonytalanabb talajú etikai problémákig. Kiderült, hogy a korrupció a magyarok 51, a lengyelek 40, míg a csehek 65 százaléka sze­rint az abszolút erkölcstelen ka­tegóriába tartozik. A jelenséget valamiképpen negatívan meg­ítélek aránya pedig mind a há­rom országban 80-90 százalék közé esik. Az adófizetés megta­gadását a csehek 81 százaléka tartja erkölcstelennek, amíg a magyarok esetében ez csak 64, Lengyelországban pedig 62 szá­zalék. A magyar válaszadók közül csak 17 százalék - Len­gyelországban 20, Csehország­ban 47 százalék - tartja abszo­lút erkölcstelennek az adófize­tés megtagadását. A többinek - úgy látszik- vannak fenntar­tásai. Netán bizonyos adók ki­vetését, mértékét, illetve a be­folyt pénz közcélokra való visz- szaosztásának szempontjait tartják kétes alapúnak. Tanulságos, hogy a „Köny- nyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak be­jutni a mennyek országába ” evangéliumi tanítás figyelmez­tetésétől viszonylag csekély mértékű a félelem. A lengyelek többsége, a magyarok közel fe­le erkölcsösnek tartja a vagyon­gyűjtést. A cseheknek nagyobb részepedig nem tartja erkölcsi­leg megítélendő kategóriának. A felmérés értelmezésével az a legnagyobb gond, hogy vajon optimista, vagy pesszi­mista-e a szemléletünk: félig üresnek, vagy félig telinek látjuk-e azt a bizonyos poharat. Engem borongásra késztet, hogy a felmérés szerint honfitársaink több, mint tíz százaléka nem lát semmi kivet­nivalót a közéleti megvesztege­tésekben. Vajon ez azt is jelenti, hogy tíz ember közül legalább egy korrumpál, vagy korrumpálható? És egyál­talán: mit jelent ebből a szempontból a piackutatók buzgalma? Portré Cicero a fazekaskorongnál Múzeumi restaurátor szeretett volna lenni, Rétfalvi Sándor művésztanár terelte a kerámia felé. Ciceróhoz hasonlítja magát, mert „állandóan jár a szám.” Ráadásul vehemens természet, gyorsan bepörög, ha valahol igazságérzete sérül. Most például azt mondja, levált róla a pártja. SZDSZ-es or­szággyűlési képviselő volt az első ciklusban. hetedik oldal HOLNAP Riport Égető szükség van a nevelő­szülőkre, hiszen jelenleg 20.000 gyermek él állami gondoskodásban Magyaror­szágon, s a szakemberek szerint e kvázi családi kör­nyezet minden nevelőinté­zetnél többet ér. De vajon mit ér egy gyermek? Megfize­tik-e ma a nevelőszülőket? Portré Egy otthonos könyvesbolt­ban. Nagy Levente könyvke­reskedő annak is örvend, ha valaki csak bekukkant az üzletébe, lapozgat egy kicsit, majd távozik.- Megnyerte a perét?- Másodfokon nekem lett iga­zam. Alapvető, alkotmányos jo­gaimat sértette az, hogy a tb-tar- tozásom fejében le akarták fog­lalni a kemencémet, eszközei­met, meg akarták szüntetni cége­met. Vagyis a munka lehetőségé­től fosztottak volna meg.- Sikeres keramikusművész, hihetnénk, kiválóan megél belő­le.- Átrendeződtek a különböző értékkategóriák. A megélhetés van az első helyen, s jóval hát­rább a művészet iránti igény. Nem vagyunk sokan az ország­ban a népi iparművé­szet meste­rei, de - ezt a magam ne­vében mon­dom - vege­tálunk.- Hiszen akkora tárgyakat ko­rongolt, amelyekre azt mondták, lehetetlen megcsinálni.- Igen, de miközben például a Kézműves kamara állandóan ké­ri tőlem az általa kiosztandó díja­kat, egy kiállításra sem kaptam tőlük meghívót.- Kapott Villachba, vagy a fer- tődi kastélyba.- Amit én csinálok, valóban nem tudja más. És nem a jövőtől félek, a kerámiának van jövője, mert az egyik legnagyobb múltú anyaga az embernek. Sőt az első anyag a történetben, mert a kő munkaeszköz volt, az agyag­edény azonban használati tárgy. A jelennel nem vagyok kibékül­ve.- Nem kellett volna a politiká­nál maradni? A kapcsolatok so­kat segíthetnének.- 1990-ben még azt hittem, tiszta eszközökkel is lehet ered­ményt elérni. Közben azonban csömöröm lett a lobbiérdekek prioritásától. Pe­dig abban a négy évben valóban létalapot adott. De azt tartom, hogy kétféle em­ber van: aki a padlón marad, illetve aki nem hagyja magát kiszámolni, és 8- nál feláll. En az utóbbiak közé tartozom.- Mert mindig igaza van?- Mert nem szeretem a társa­dalomra, politikára rakódott szi­vacsréteget. Hogy ne szívjanak el mindent, az ellen hadakozni kell. MÉSZÁROS ATTILA Ficzere Mátyás keramikus, a népi iparművészet mestere Kaposváron született, 1949-ben. Pécsett végezte a művészeti gimnáziumot. 1971-től önállóan dolgozik, Bólyban öt éve tele­pedett le. Szerte a világon ismerik habán stílusú munkáit. Elvált, egy fia, egy unokája van.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom