Új Dunántúli Napló, 2000. január (11. évfolyam, 1-30. szám)

2000-01-20 / 19. szám

2000. Január 20., csütörtök - Új Dunántúli Napló HÁTTÉR - RIPORT Kisherend: kis bolt, nagy feszültség Kisherend egy alig több, mint kétszáz lelket számláló település. Nem sok, mondhatnánk, mégis két boltja van. Az egyiket az önkormányzattól bérli egy vállalkozó, a másikat viszont épp az önkormányzat nyitotta, hogy konkurenciát teremtsen az előbbinek, mivel szerintük az túl drága. Úgyhogy a bérlőnek előbb fölmondták, majd bezáratták a boltját és visszavonták a működési engedélyét. Könnyen lehet, hogy mindezt teljesen jogtalanul. A faluban alig több mint kétszáz ember él, többségük ráadásul nyugdíjas vagy mun­kanélküli, úgyhogy meglepő lenne, ha két üzletet is el tudnának tartani. Persze a két boltot nem is a faluban túlburjánzó vállal­kozói szellem hozta létre, hanem az a fa­ramuci szituáció, hogy a helyiek jó része szerint a Kiss Angelika által üzemeltetett kereskedés drága. Kiss Angelika 1995 októbere óta mű­ködteti a boltot a faluban. Havi 25 ezer fo­rint bérleti díjat fizet érte. Az üzletre nem nagyon volt jelentkező, így Kisherenden örültek Angelika ajánlkoznának. A fiatal nő egyébként Pécsett lakik, nővére kis- herendi - így hallott a lehetőségről. Négy éven át viszonylagos nyugalom volt, majd ez a nyugalom egyik pillanatról a másikra felborult. Tavaly július végén ugyanis Völgyi Sán­dor polgármester - elmondása szerint so­kadszor - szóvá tette, hogy drága a bolt. Úgy döntött, felmondatja a megkötött szerződést. Az elképzelésre a képviselő- testület igent is mondott. Igen ám, de - egyelőre úgy tűnik - ezt nem tehette vol­na meg, a kontraktust ugyanis csak akkor lehetett volna két hónapos felmondással megszüntetni, ha ebbe a bérlő is bele­egyezik. Mivel ez nem történt meg, köny- nyen lehet, hogy az ezt követő esemé­nyek jogszerűtlenek. A szerződésben valóban a két hónap szerepel, azzal a megjegyzéssel, hogy bár­melyik fél egyoldalúan felmondhatja a kontraktust. A jelenlegi törvényi szabályo­zás szerint azonban önkormányzati bérle­mény esetében a bérleti szerződés felmon­dási ideje öt év. Bár az Alkotmánybíróság (AB) egy beadvány nyomán korábban megállapította, hogy minden más esetben alkotmányellenes az ötéves felmondás, az önkormányzati bérleményekre vonatkozó passzust egyrészt nem tárgyalta (s így nem semmisítette meg), másrészt az utóla­gos normakontroll során helybenhagyta azt. Magyarán, az önkormányzati bérlemé­nyekre erősebb szabályok vonatkoznak, mint másra. Az önkormányzat azonban ahelyett, hogy bírósághoz fordult volna, kérve a szerződés felmondhatóságának megállapí­tását, a két hónap lejártával (október első hetében) - nincs jobb szó rá - kisebbfajta cirkuszt rendezett Kiss Angelika boltjában. A polgármester és Bíró Károly egerági körjegyző hat tanú jelenlétében elkérte a helybéli alkalmazottól a kulcsokat, és lela­katolta az üzletet. A jegyző leszedte a fal­ról a működési engedélyt és ezzel a sajátos eljárással, valamint a tény szóbeli kihirde­tésével visszavonni gondolta azt. De a hi­vatal emberei ennél is tovább mentek: az eladótérből az oldalsó raktárba pakolták az árut. Mindezt azért, hogy az általuk időközben már megtalált új bérlőnek átad­hassák az üzletet. Aznap - ahogy arról ko­rábban a Vasárnapi Dunántúli Naplóban is beszámoltunk - volt minden a faluban: előbb fegyveres mezőőr keveredett a bolt elé, később pedig a siklósi rendőrök is jöt­tek, mentek, majd megint jöttek. Ezzel egy időben a jegyző határozott a bolt bezáratásáról, pár nappal később pe­dig - mivel Kiss Angelika nem csukott be - szabálytalan kereskedés miatt feljelentette őt az iÚetékes pécsi önkormányzatnál. Mivel Kiss Angelika boltjában az önkor­mányzat mégsem tudott birtokba kerülni, egy új boltot nyitottak, pár méterrel odébb, a hivatal épületében, az orvosi ren­delő mellett. A helyre sikerült ideiglenes, 90 napos engedélyt szerezniük, s bár ciga­rettát és alkoholt nem árulhattak, az alap­vető élelmiszerek beszerezhetőek lettek itt is. Az új bolt megnyitásával jelentősen megcsappant Kiss Angelika üzletének for­galma. Olyannyira, hogy volt nap, amikor ingyen adta a kenyeret, csak azért, hogy ne kelljen a szemétbe dobnia azt. Hogy miért pártolt el a falu lakóinak nagy része a régi bolttól, arról ter­mészetesen megoszla­nak a vélemények. A legtöbben azt mondják, azért vásárol­tak az önkormányzat sa­ját boltjában, mert ol­csóbb. A falusiak sorol­ják, hogy mi minden ke­rült jóval többe Kiss An­gelikánál, mint bármi­lyen más boltban. Angelika azt mondja, ő nem rakott soha nagyobb hasznot az áruk­ra 20 százaléknál. Ráadásul a mindenkori árrésről - igaz, csak szóban - megegyezés is született közte és a polgármester között. Angelika azt mondja, azért nem járnak hozzá vevők, mert a polgármester minden­kit eltanácsolt tőle: mondván, a bolt a szerződés felmondása miatt szabálytalanul működik. Völgyi Sándort harmadszor választották polgármesternek. Spórolós fajta - mondják a falubeliek. Idén talán jut majd pénz az út szélesítésére is, egész eddig ugyanis a gáz­bekötésre vártak. Mindent úgy szeretne csi­nálni, hogy az ott élőknek minél jobb le­gyen. Nem csoda, hogy nem is akadt ellen­fele a választásokon - teszik hozzá. A hivatallal szemben lévő házában ál­lunk le beszélgetni - dolga volna, háztáji munka, de szívesen szakít időt a kérdések­re. „Nyugodtan beszéljen csak az embe­rekkel, meg fogják mondani, hogy miért nem járnak Kiss Angelikához. Drága volt, egy kétkilós liszt ugyanannyiba került, mint máshol négy kiló”. Amikor arról fag­gatom, nem hibáztak-e akkor, mikor amúgy hűbelebalázs módjára elintézni vélték az ügyet, állja a sarat. Szerinte ezt kellett tenni, még ha esetleg nem is mindig a legkörültekintőbben jártak el. A siklósi Városi Bíróság első fokú ítélete szerint úgy tűnik, valóban nem a legjobb megoldást választották. A bíróság ugyanis kimondta, jogszerűtlen volt a felmondás. A falu ugyan megfellebbezte az ítéletet, de (éppen a fent hivatkozott AB-döntés miatt) kevés az esélye arra, hogy sikerül meg­nyernie a pert. Az önkormányzat ráadásul több közigazgatási ügyben is meghátrálni kényszerült. Kiss Angelika ugyanis mind a vissza­vont működési engedély ügyében, mind a bezáratás ügyében Közigazgatási Hivatal­hoz fordult, megfellebbezve a döntéseket.- A hivatal nem csak ebben a két ügy­ben adott igazat nekünk - mondja ár. Jandó Péter (képünkön), Kiss Angelika ügyvédje, de az is kiderült, hogy a sza­bálytalan kereskedés ténye sem áll meg. Ha ugyanis nem volt jogszerű a működési engedély visszavonása és a bolt bezáratá­sa, akkor a bolt nem is tudott jogosulatla­nul árusítani. Azt ma még nem lehet tudni, hogy Kiss Angelika kártérítésért bepereli-e az önkor­mányzatot. Erre egyrészt csak a bíróság jogerős döntése után lenne lehetősége, másrészt igen kétséges, tudja-e majd bizo­nyítani, hogy az önkormányzat sorozatos intézkedései miatt csökkent le a forgalma.- Legutóbb ÁNTSZ-ellenőrzés volt ná­lam, a jegyzővel együtt jöttek ki - mondja a boltos. - Persze, hogy találtak egy-két le­járt szavatosságú árut, hiszen alig tudok eladni valamit. Itt úgy látszik, mindent meg lehet csinálni. Csak az az igazság, hogy nem akarok belerokkanni ebbe az ügybe. Hetek óta alig alszom, folyamato­san idegeskedem, félek, hogy valami ko­molyabb bajom lesz. Azt még megvárom, amíg a bíróság jogerősen dönt, de utána aligha csinálom tovább - teszi hozzá Kiss Angelika. Az elmúlt hetekben tovább gyűrűztek az események a faluban. Lejárt az ideigle­nes engedélye az önkormányzati boltnak. A helyiek - élükön az új bolt vezetőnőjé­vel - pedig azon tanakodnak, miképpen le­het kialakítani egy üzletet. A terv megszü­letett: a kocsma eggyel odébb költözik, an­nak jelenlegi helyiségét pedig kisebb átala­kítással bolttá alakítják. A beruházás per­sze pénzbe kerül, akár száz-kétszáz ezer forintot is elvihet a falu költségvetéséből. Bíró Károly azt mondja, nem történik ak­kor sem nagy baj, ha végül a másik, a Kiss Angelika által üzemeltetett helyiségben is birtokba kerülnek, akkor ugyanis a felújí­tott és átalakított mostam kocsmát akár klubként is tudják majd használni. A jegyző elismeri, hibázott a működési engedély visszavonásakor és a bolt bezáratásakor, de abból indultak ki, hogy jogszerűen járnak el. Szerinte másodfo­kon biztosan megnyerik a pert, és akkor minden más színben tűnik majd föl. Amikor arról faggatom, nem érzi-e úgy, hogy kissé túllépte hatáskörét, azt mondja, lehet hogy ez így tűnik, de ez csak a jegyző faramuci jogállásából ered­het. Mivel a jegyző az önkormányzattól kapja a fizetését, így nem lehet sosem független. Jó lenne ezen változtatni - jegyzi meg.- Másrészről persze - teszi hozzá -, a jegyző is itt él az emberek között, neki is az ő érdekeiket kell képviselnie. Ilyetén formán pedig Kiss Angelika bolt­jával „már nagyon ideje volt valamit csi­nálni”. LENDVAI DÁVID Új Dunántúli Napló - 7. oldal hetedik oldal > KÁROLY Kecske és káposzta Majdnem ráillik az a kissé idétlen szólás, hogy ég, mint a Reichstag. Ugyan nem az épü­let maga ég, hanem annak legprominensebb képviselője. Úgy hívják, hogy Helmut Kohl, aki 1982 és 1998 között Nyu­gat-, majd az egyesült Német­ország kancellárja volt. Szobomyi termetével való­ban eleven szobor lett belőle, egy új Bismarck, egy új Adenauer - amit egyetlen dolognak köszönhetett: a berlini fal leomlásának, majd rá tizenegy hónappal a két német állam újbóli össze­olvadásának. Mai okos politi­kai elemzők ugyan egyfolytá­ban Kohl - hogy úgy mondjam - „mázlijáról” beszélnek, ugyanis egyesek szerint csu­pán jó időben volt a jó helyen. Ez persze a világ- és magán­történelem minden egyes lépé­sére áll (bár igaz, néha jobb abban a bizonyos időpontban nem jelen lenni...). Tudjuk, hogy nem Kohl bontotta le két munkás kezé­vel a falat a Brandenburgi ka­pu mögött, tudjuk, ha nincs Gorbacsov, peresztrojka meg glasznoszty, nem itt tarta­nánk, ahol ma. De volt, és Kohl 1999 őszéig, másfél évvel a hatalomból való távozása után olyan népszerűségnek, szinte szent tiszteletnek örven­dett, ami valóban csak állam- alapítóknak jár ki. Meggyő­ződhettem róla, hogy irodák, egyetemi tanszéki szobák, füg­getlen alapítványok helyiségei­ben ugyanúgy ott függött a ké­pe, mint kancellár korában. Na, ennek most vége. Né­hány héttel a CDU feketén ka­pott kétmillió márkányi támo­gatásáról szóló hírek beigazo­lódása után Kohlt saját pártja rúgta ki nagy ívben a tisztelet­beli elnöki székből, és lehet, hogy sok hivatali szobában már csak egy szög és egy kis fekete szegély jelzi, hogy ott nemrég még kép volt. A CDU egykori pénztámo- ka, bizonyos Wittgenstein nem tud magyarázattal szol­gálni. Eszembe jutott, hogy névrokona, Ludwig W. híres Traktatusában írta volt: „Ami­ről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell. ” Hát ez az, ami manapság már nem megy. Ráadásul se a kecske, se a káposzta (németül Kohl) nem maradt meg. ___PUTZ PÉTER_________________________ Mi lliárdos kotta Már hosszú ideje készültem rá, hogy legális úton „összeka­lapálok” egy milliárd forintot. Semmi simti, turpisság! Csak tiszta forrásból! Kodály és Bar­tók művein csiszolt zenei ízlé­semet fogom latba vetni. Az ötlet egy nagyon eredeti gondolaton alapul, ám annak egy jelentősen továbbfejlesztett változata. Hiszen a zseniális megoldások nehezebb részét elvégzi helyettem a Szerzői Jogvédő Hivatal. Ott aztán iga­zán sok ideje lehet a munka­társaknak, ha kitalálták, hogy azok a rövid dallamok, ame­lyeket a telefonközpontok programjai tilinkóznak, jogvé­delem alá eső művek részletei. Vége hát az ingyen szórako­zásnak, Mozart vagy Haydn népszerű szerzeményeinek tor­zított töredékeit csak a bejövő hívást fogadó cég pénzéért hallgathatják a telefonálók. Miközben azon mérgelődnek, hogy a hivatalban azért nem veszik fel a kagylót, mert nagy dolgokon töprengenek. Ez így helyes, akárki belát­hatja, rövid merengés és cse­kélyke zenei jártasság mellett. Nincs más hátra, komponálás­ba kezdek. Előbb veszek egy leértékelt kottafüzetet, és az el­ső sor elejére odakanyarítok egy violinkulcsot. Ha ez sike­rült, már nyert ügyem van. Utána megkérek egy negyedi­kes zeneiskolást, írjon egy olyan hangot, amely a modem távközlési berendezések búgó zajához a legjobban hasonlít, ha szintetizátoron próbálják előadni. Ezt gyorsan, fürgén hússzor megismétlem. Szünet­jelekkel tarkítom (mert jelen­leg csupán arra emlékszem kottaírásból). Majd levédetem, mint önálló, jogvédelem alá eső szellemi terméket. Ha eddig ez még senkinek nem jutott eszébe, akkor min­denki meg is érdemli, hogy mostantól az én első művemet hallgassa, éveken át. A vájt fülűeknek meg csend­ben azt üzenem, a jogdíjakon majd bejárom a világ nagy operaházait, és a legkiválóbb előadók tolmácsolásában élve­zem a klasszikus zene gyöngy­szemeit. De a saját partitúrá­mat - biztos, ami biztos - azért elviszem magammal. Hátha hasznát tudom venni máshol is. hetedik oldal HOLNAP Riport „Futóbolondok" és egyéb lelki zűrök. „Fura, feszé­lyező érzés összetalálkoz­ni, vagy akárcsak vala- mennyicske időt is egy kö­zegben tölteni olyan vala­kivel, akiről egyértelműen lerí, hogy zavarodott elmé­jű : a hagyományként el­terjedt szóhasználat sze­rint afféle futóbolond. Márpedig a személyes ta­pasztalataink azt mutat­ják, hogy egyre több ilyen találkozás adódik buszon, utcán, nyilvános rendez­vényen. ” Megdöbbentő adat, hogy minden har­madik ember szenved élete során valamilyen lelki betegségben. __________________________________________________Portré_________________________ Ví vóreflex pedagógusvénával Friss diplomásként 1975-ben kezdett el tanítani a bajai kertészeti szakközépiskolában, amelynek 1987-ben igazga­tója lett. Már az első képviselő-testületbe beválasztották 1990-ben: a kulturális, oktatási és sportbizottság elnöki tisztét töltötte be. Ez volt az előiskola.- Nem volt nehéz otthagyni a ta­nári pályát?- Súlyos váltás volt az életem­ben. Anyai ágon a családomban 200 évre visszamenőleg a pedagó­gusi hivatás a legjellemzőbb pálya. Például dédapám alapította a szarvasi gimnáziumot. Aztán azért is nehéz volt váltani, mert Baja is­kolavárosként is Felső-Bácska köz­pontja, ahol tanárnak lenni rang, a polgármesteri szék pedig pénzszű­kös időben gyakran kényelmetlen.- Volt a pályaválasztásnál cél­tartalékja is?- A történelem iránti érdeklő­désem majdnem elvitt jogásznak.-A jelenlegi funkciójában közel került a joghoz.- A polgár- mesterség- hez sokrétű ismeretek kellenek. Már intéz­ményvezető­ként is sokat kellett forgatnom a jogszabályo­kat. Ám a helyi politikusság előis- kolája az volt számomra, amikor 1976-ban építkezni kezdtünk egy épp csak formálódó kertvárosias településrészen. Mindenféle köz­művesítés érdekében nekünk, la­kóknak kellett szervezkednünk. A beruházásokkal kapcsolatos is­mereteim bizottsági elnökként to­vább gyarapodtak. Újabban a pá­lyázatírás tudományában kell el­mélyülnöm.- Pedagógusi vénáját hol kama­toztatja? Netán az oktatási intézmények irányításában?- A polgármester munkájának igen tekintélyes hányada az em­berekkel való kapcsolat, a szót ér­tés, a meggyőzés, a ráhatás. Ez pedagógia is.- Van hobbija?- Az olvasás, de most a hivatal­ból kötelezők mellett kevés idő jut a természetes érdeklődésből fakadó témákra. A sportolás is rendszertelenné vált, de olykor fu­tok, focizok. Haj­dan versenysze­rűen vívtam.- Ez jól jöhet most az önkor­mányzati csör­tékhez.- A vitákban a védés-visszavá­gás reflexei valóban működnek még nálam. Ám nálunk nem jel­lemzőek az élés pengeváltások. Sok téma van, amelyekért a pár­tosságon felülemelkedve együtt kell dolgozni. Azt reméljük, hogy az EU-hoz csatlakozással újra fel­értékelődnek Baja adottságai: a Duna menti volta, s az, hogy két régió virtuális határán fekszik, közel azonos távolságra Pécstől, Szegedtől, Kecskeméttől. DUNAI IMRE Széli Péter 1950-ben született Orosházán. Biológia-kémia szakos tanári diplomát '75-ben szerzett a Szegedi Tanárképző Főiskolán, majd egyetemi szintűt '85-ben a József Attila Tudo­mányegyetemen. 75 óta él és dolgozik Baján, 1994 ősze óta polgármester. Nős, felesége tanítónő, lányuk nyelvtanár. t \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom