Új Dunántúli Napló, 2000. január (11. évfolyam, 1-30. szám)

2000-01-18 / 17. szám

2000. Január 18., kedd - Új Dunántúli Napló HÁTTÉR - RIPORT Új Dunántúli Napló - 7. oldal hetedik oldal — Az árvízvédelem aknái a Duna és a Dráva mellett A Dráva túlsó oldalán az elmúlt években dúló háborús események máig fennál­ló károkat okoztak a árvízvédelmi létesítményekben. A magyar szakemberek megállapításai szerint néhány töltésszakaszon védekezési munkákat sem lehet­ne végezni. Ez adott esetben magyar területeket is árvízzel veszélyeztethet. Évek óta működik már az Állandó Magyar-Horvát Vízgazdálkodási Bizott­ság. A közösen meghatározott feladatok végrehajtása érdekében a Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság (VÍZIG) a Duna-Drá- va Vízgyűjtő Albizottságban dolgozik. Ennek az albizottságnak a szakértői évenként egy alkalommal közösen bejár­ják a Dráva 20-236 folyamkilométer kö­zötti közös érdekű szakaszát. A határvíz egy másik részén a hajóútkitűzést végző horvát kollégákkal évenként egy alka­lommal konzultálunk, értékeljük a ko­rábbi időszak munkáját, illetve az aktuá­lis és várható feladatokat - mondja Pecze János (kis képünkön), a VÍZIG osztályve­zetője, aki hosszabban foglalkozott ez­zel egy tanulmányban múlt év decembe­rében, a két ország határvízi kapcsolatait elemezve. A déli szomszédunkban éveket átölelő harci események természetesen nem csak tompították a figyelmet a túlsó oldalon az árvízvédelmi munkákra, hanem - mond­hatnánk - aktív volt néhány helyen a rombolás is. A Duna jobb parti és a Dráva bal parti árvízvédelmi töltéseinek Horvát­országba átnyúló szakaszaiba katonai ál­lásokat ástak. Ezek nagymértékben gyengítették a töltésszelvényt. Más részeken az aknásí- tás miatt bejárhatatlanná és fenntarthatat­lanná váltak a magyar határhoz csatlako­zó töltésszakaszok. Ezt az állapotot is­merve fogalmazták meg a VÍZIG szakem­berei, hogy „Adott helyzetben védekezési munkát sem lehetne itt kifejteni, míg egy nem kívánatos itteni gátszakadás a föld­rajzi helyzet miatt magyar területeket is veszélyeztethetne. ”- Ez a potenciális veszélyhelyzet csak akkor szűnik meg - kaptuk a tájékozta­tást Szappanos Ferenctől, a VÍZIG igazga­tójától ha a horvátok felszedik az akná­kat. Ezt évek óta ígérik. Úgy tudom, pá­lyázati pénzekből akarják a munkát fe­dezni, s. ezek a pályázatok el is készültek már. Egyébként a Dunánál mintegy 3, a Dráva esetében 1,5-2 kilométeres sza- ■ kaszról van szó. A folyók mellett ezeken a részeken a töltés lábánál húzódik az országhatár. Mi után hosszú idő óta megközelíthetetle- nek, benőtte a bozót, s ez még veszélye­sebbé teszi megközelítésüket. A magyar fél mindezt már vagy tucatnyi jegyző­könyvben, bizottsági határozatban rögzí­tette, ám egyelőre eredmény nélkül. Konkrétan - amennyiben továbbra sem oldják meg ennek a 4-5 kilométernyi Sza­kasznak az aknátlanítását a horvátok -, tényleges veszélyt akkor jelentene, ha a töltések egy olyan magas vízállást, amely miatt harmadfokú árvízvédelmi készült­séget kell elrendelni, már nem tudnának tartani. Pecze János ezt részletesebben is mégfogalmazza. „A Duna jobb parti árvízvédelmi töltés­nek az államhatárhoz lenyúló legalsó, ma­gyar szakaszán köz­vetlenül a vízoldali töltéslábnál is, ország­határ húzódik, mint­egy három kilométer hosszban. A hullám­tér itt horvát terület. A töltés előterében jelzett aknásítás egy esetleges robbanás esetén veszélyezteti védvonalunk állékonyságát. Töltésünk hullámtéri rézsűjét már évek óta nem tudjuk fenntartani, lassan felkúszik rá az erdő. A helyreállítás egyre nagyobb és költségesebb munkát fog igényelni.” - mindezt Pecze János írja le az említett ta­nulmányban. Hasonló gondok a Dráva mellett is vannak. A folyó bal parti töltése horvát szakaszát keresztezi a jórészt magyar vízgyűjtő területről átfolyó Tapolca-pa- tak, melynek vizeit a Dráva magas vízál­lása esetén a horvát és magyar fél közös érdekű balánkai szivattyútelepe emeli át. Pontosabban csak emelné, mert a telep a háború során komolyan megrongálódott, s jelenleg is üzemképtelen. A horvátok itt is csak addig jutottak el, hogy a hely­reállítási terveket és a pályázati kiírást el­készíttették - ezeket egyébként a ma­gyar szakemberek véleményezték -, a munkát ugyanakkor egyelőre éppen csak hogy elkezdték. Nekünk egyébként az együttműködési megállapodás értelmében ez költséget is jelent, mert a helyreállítás fedezetének 46,5 százalékát mi biztosítjuk. Ezzel együtt is a „balánkai ügy” nem hord ma­gában akkora potenciális veszélyt, mint amekkorával a szakemberek a Duna ese­tében számolnak, mert az érintett terület magyar oldalán komoly befogadóképes­ségű víztározók vannak. Mint az a mellékelt eseménynaptá- ' runkban is látható, rendszeres és minden munkaterületet felölelő a két ország víz­ügyi szakembereinek találkozója. Tehát nem az együttműködésen és a magyar fé­len múlik, ha az árvízvédelmi töltések hiányosságai miatt esetleg mégis ve­szélyhelyzetbe kerülünk. A horvátok részéről azonban valóban elvárható lenne már - ennyi idővel a há­ború befejezése után -, hogy ténylegesen is csináljanak valamit. Amíg az esemény- naptár helyett nem károkat okozó esemé­nyekről légyenek és legyünk kénytelenek beszámolni. MÉSZÁROS A. ________________„L,.. .......................i,..,.,..........................._..............................................................................y*. ................_.:d A hazai oldalon az eddigi árhullámoknak szerencsére ellenálltak a kőgátak Eseménynaptár, 1999. január 9-11Az Állandó Magyar-Horvát Vízgazdálkodási Bizottság V. ülésszaka Moli Losinjban. április 28-30.: A Duna-Dráva Vízgyűjtő Albizottság ülése Moli Losinjban. Szakértői találkozók február 24.: Hidrológusok konzultációja a június 24,-július 5.: A közös érdekű árvízvédelmi művek be­járása szeptember 14-16.: Dráva-bejárás dktóber 4.: Dráva Atlasz szakértői tárgyalás október 20-21.: Hidrológus-találkozó november 2-4.: A határt alkotó, vagy a határt metsző vízfo­lyások vízrendezési bejárása. BÓKA RÓBERT Az epistola halálára Kedves Mikes Kelemen! Gon­dold el, az 1960-as évek végén Nagy László, a költő elbúcsú­zik a lovacskáktól, fölrobban szellemi Tejutunk, a Guten- berg-galaxis, Csoóri Sándor esszévé nőtted az ámulását, amikor egy szarvasbogarat fe­dez föl a városi flaszteron, és egyszer csak élőben közvetítik az Öböl-háborút, akárha egy kisded operett lenne, amely­ben a hastáncosnők homok- szemcsék ezüstszín, vérszala­gos flippereit görgetik a dere­kuk körül. A televízió óriás, vibráló Harmadik Szemként csapódik homlokunk közepé­be, a keletkező lyukba a be- tűk-képek végtelenített szalag­ja, az internet-doboz is befűz­hető. Ez a doboz segít tervezni, lé­legezni, sőt üzekedni is, élet­mentő recepteket kínál, infor­mál apánk-anyánk helyett, és olvasható rajta Torgyán összes beszéde is. Ha kell, a gépzene vattáival dugja be a fülünk. Ha utazni akarunk, távoli orszá­gok tájképeivel tölti föl az agyunk. Kártyát vet, leveszi a rontást és megszerkeszti szá­munkra a jövőt. Isteni hata­lom! Számol alattomosan tá­madó nemi ingereinkkel, kivet­kőztéli belőlünk azt a szemér­met is, számol önző lustasá­gunkkal, üres fejünkkel, ámde ha mégis művésznek hisszük magunk, mert amúgy a világra finnyásak vagyunk, megfesti nekünk Mona Lisát. De még a kamcsatkai eszkimót is itt tud­hatjuk magunk mellett: küldj bálnaolajat, pont hu. Csak hát tudod, én azt sze­rettem volna neked kedves Mi­kes megírni, hogy itt még min­dig milyen a napfelkelte, amit Te így már sohasem láthatsz. Szerettem volna megírni, hogy még egy XX. századi epistola- szerző szemfüvegén?) át lásd, Te, XVI. századi. Azt is megír­nám, mivel is foglalkozom mostanában. Mindent, ízekre szedve. Kicsit eltúlozva tán a fájdalmat, amit a madarak hangos fecsegése okoz, amikor a túdtollam száraz, bánatos sercegését gúnyolják. Kedves Mikes Kelemen, a lá­bad alatt ott morajlik a Már­vány-tenger. Megírhatnád, mi­lyen érzés hallgatni a mormo- lását ott Rodostóban, és érte­síts, ha a fülemüle újra meg­szólal. Kérlek, feltétlenül érte­síts. Úgy mint régen. MÉSZÁROS ATTILA Halott a tigris ják. Már 1993-ban elfogatópa­rancsot adtak ki ellene, mert a Meghalt Árkán. Megtanultuk a nevét az utóbbi időkben. Vala­miféle csetnik árnyékokat raj­zolt múltunk falára. A rémüle­tet szülte újjá, csaknem fél év­százados tetszhalál után. Lát­hattuk fotóját, harci díszben, felemelt jobb kezében egy gép­pisztoly. Kapitány volt, szerb szabadcsapatok vezére. Ez utóbbiakról is halbttunk egyet s mást. Szerencsére, mi csak hallottunk. Odaát, Horvátor­szágban, Boszniában, Koszo­vóban közelebbről is megis­merhették az emberek az Árkán vezette Szerb Önkéntes Gárdát. A kapitánynak menedék volt ez a háború. Kereste fél Eu­rópa: Belgiumban, Franciaor­szágban, Németországban, Hollandiában nyomoztak utá­na - fegyveres támadások, rab­lások miatt. Ha elkapták, meg­szökött a börtönből. Utóbb már az Interpol is a nyomába eredt. Jól jött neki a délszláv háborús térség. Ahol nem csak megbúj­hatott legényei és a politikai hatalom mögött, de egyenesen háborús hősként is ünnepdték. Mások háborús bűnösnek tart­„tigrisek” - élükön természete­sen kapitányukkal - a horvá­tok és muzulmánok elleni rém­tetteikkel rettegetté tették a ne­vüket. Hágában a nemzetközi törvényszék 1997-ben vád alá helyezte. 2000. január 15-én este profi merénylők megölték Arkant. Jó hosszú ideig élvezhette a védett­séget. Sikeres üzletemberként élte világát. A hírek szerint neki volt Szerbiában a legnagyobb vagyona. Ismerjük a háborús - vagy más zavaros viszonyok - körülmények közötti meggaz­dagodás útját. Alighanem vad iramban nőtt Árkán bankbetét­je. És növekedett halálos ellen­ségeinek száma. Sok mindent megtudhatunk ezekben a napokban Arkanról. Egy dolgot bizonyosan nem. Kikkel állt üzleti kapcsolatban, milyen területen dolgozott. Va­lószínűleg azt sem, kik és mi­ért ölték meg. Maffia-háború volt, vagy etnikai bosszú? A hatalom akart tőle megszaba­dulni, vagy ő akart még na­gyobb hatalmat? Lehet, most nem egy tanút hallgattattak el. Egy bűnöst. Portré Építészet és foci Sok mindent szeret tervezni, de igazán mindig a középület izgatta. Mostanában, leszámítva néhány kereskedelmi köz­pontot, nemigen épülnek középületek. így várnia kell. Ki tudja meddig? hetedik oldal HOLNAP Riport Ne tessék már szórakozni! Pécs: kultúrváros - puffog- tatjuk a tézist. Ám ha meg- vakargatjuk e kijelentés ko­pott patináját, kiderül, hogy a máz alatt már nem rejlenek olyan nagy kin­csek, mint azt múltbéli tu­dásunk alapján sejtjük. Portré Bodrogi Ilona, a Megyei Egészségbiztosítási Pénztár igazgatója, aki már több mint száz pályázatot írt éle­tében. „A munkakönyvem­ben annyi bejegyzés volt, hogy nyugodtan mondhat­ták volna: ’az elvtársnő nem megbízható’. ”- Hogyan kezdődött?- Szerettem rajzolgatni, s kisebb családi építkezéseken segítettem, így a debreceni építőipari techni­kumba írattak be pedagógus szü­leim, s ez biztos szakma is volt az érettségi mellett.- Szombathelyről Debrecenbe?- Tulajdonképpen miskolciak vagyunk, de mivel apám katona­tiszt volt, ahány gyerek, annyifelé született. Én épp Szombathelyen. Miskolchoz pedig Debrecen volt a legközelebb. Aztán már én hatá­roztam úgy, hogy a Műegyetemre megyek.- Mindjárt sikerült a felvételi?- Igen, de csak azért, mert ab­ban az egy évbe/i, 1963-ban vala­mi miatt a politika kegyet gyako­rolt, eltörölték a származási kate­góriát. Talán ennek is kö- szönhető, hogy kitűnő évfolyam jött össze.- Volt pers­pektívája egy építésznek?- Ez nemigen érdekelt. Csak az, hogy tudjak dolgozni. Szeren­csére többünket is hívott a Bárányaterv akkori igazgatója, Mischl Róbert Pécsre, s felvillant egy lakás reménye is. Pécsett na­gyon tehetséges építészek dol­goztak.- A legendás ifjúsági iroda épí­tészei közül mégis mindenki el­ment.- Egyedül maradtam, de persze hozzá kell tenni, hogy azoknak, akik elmentek a városból, sokkal erősebbek voltak azok a gyökere­ik. Én ráadásul egy pécsi lányt vettem feleségül.- Újabb életszakasz kezdődött.- Nagyjából tízéves terminu­sokra bonthatók életem szaka­szai. Egyetemi oktatóként is eny- nyi idő telt el, amely közben azért nem hagytam fel a szakmával: legjobb munkáim is - mint a Fema vagy a Kereskedők Háza - akkor készültek.- Ez az utolsó szakasz meg­nyúlni látszik. « - Annak idején azt mondtam, az életben nem le­szek pedagógus, de aztán mégis igényeltem, hogy átadjam mindazt a tudást, ami bennem van. Hát most valóban nagyon úgy néz ki, hogy ez a de­kád hosszú lesz.- Hobbi?- A foci. Talán ez az egyetlen dolog, amit még a tévében érde­mes megnézni. De aktívan is mű­velem, kispályán játszom a bará­taimmal.- Talán nem is rosszabbul, mint a magyar válogatott.- Szerintem jobban. CSERI LÁSZLÓ Kistelegdi István 1944-ben született Szombathelyen. A Műszaki Egyetem elvégzése után a Baranyatervhez, majd a Pécsitervhez került. A Pécsi Tudományegyetem Tanszékvezető egyetemi tanára. Az Ybl-díj, a Janus Pannonius- díj és a Pro-Architektúra-díj birtokosa. Nős, egy fia van.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom