Új Dunántúli Napló, 2000. január (11. évfolyam, 1-30. szám)

2000-01-15 / 14. szám

2000. Január 15., szombat - Új Dunántúli Napló KULTÚRA - M ŰVELŐ D É S ? Új Dunántúli Napló - 9. oldal Oldalszerkesztő: Gárdonyi Tamás Hírcsatorna IRODALOM, NÉMETÜL Graz, Maribor és Pécs nemzetközi német nyelvű irodalmi pályá­zatán nagyszerűen szerepelt Zsoldos Krisztina, Rádi Gabri­ella nyolcadikos és Somlai Hel­ga tizedikes tanuló, a pécsi Árpád Fejedelem Gimnázium diákjai. Tóth Éva tanárnő há­rom tanítványát meghívták a március 2-i díjátadó ünnepség­re is. A jutalmazott pályamun­kákból Grazban nemzetközi kiadvány készül a három város polgármesterének köszöntő előszavával. (br) TRAUBIS RABLÓ. Az I. Színhá­zi Szökőnap címmel február 24-én este 8 órától a pécsi Ifjú­sági Házban az Alkalmi Szín­ház Jávorka Ágnes és Hardy Péter „Kussojámá kisfiam” és „A traubis rabló és én” című játékát mutatja be. Az előadá­sok után fellép a Stoni Blues Band. (br) A MEGÚJULÓ NÁDORÉRT. A pécsiek olyannyira kedvelt Ná­dor Szállója és kávéháza az építészek képzeletében már kezdi visszanyerni régi-új ar-, cát. A felújítására és átalakítá­sára kiírt meghívásos tervpá­lyázatra beérkezett pályamű­vek kiállítása január 18-án 16 órakor nyílik a pécsi Művésze­tek Háza Martyn Ferenc Tető­téri Galériájában. (br) A BÓBITA BÁBSZÍNHÁZBAN ja nuár 17-én 19 órakor ismét színre kerül Szász Ilona „Rabló- pandúr”című betyár-thrillere 14 éven felülieknek. A Világvége Csárda történetei és kínálata Balaskó Atüla tervezésében, Rozs Tamás zenéjével és Sramó Gábor rendezésében válik fo­gyaszthatóvá. Szereplők: Zengő Agnes, Búzás Mihály, Tóth András Ernő, Rozs Tamás és Schneider János. Az előadások­ból január 18-án és 20-án, feb­ruár 10-én, 11-én és 12-én min­den kalandvágyó néző repetát vehet. (br) KÖNYVBEMUTATÓ. Tillai Ernő pécsi építész és fotóművész „Festői Pécs” című könyvének bemutatója lesz január 20-án 18 órai kezdettel Pécsett a Mű­vészetek Házában, ahol a szer­zővel Méhes Károly, a Magyar írószövetség Dél-dunántúli Csoportjának titkára és a köte­tet tervező Harnóczy Örs be­szélget. ________________________!5Sl Örökifjú rajzceruzák A kisgyerek magába feledkezve rajzol. A dél-amerikai Mato Grosso indiánjai közt éveket töltő antropológus, Lévy-Strauss olyan indián törzseket fedez föl, amelyeknél a rajzkészség természetes, örökölt hajlam. A kagyuveókhoz tartozó büszke mbaják mes­terei voltak a testfestésnek, s különös, ahogy ennek a „meztelen” törzsnek a rajzkultúráját áthatotta az életidegenség, és aligha maradnak el tőlük tudásban a bororók, de nagy valószí­nűséggel sorolhatnánk olyan afrikai, polinéz törzseket is, melyeket még nem nyeltek el a trópusi megapoliszok. Ezt a csodás képességet a kamaszkorba érve kiradírozza belőlünk a civilizáció itthon is. He­tente egy rajzóra azért még a középiskolában is maradt hírmondónak, hogy ne tűnjék úgy, végleg ki akarjuk csavarni a ceruzát-krétát a középiskolába kerülő kiskamaszok kezéből. Ebbe szokás szerint bele kellene férnie a mű­vészettörténetnek is - s még jó, ha múzeumlá­togatások és nem pót-osztályfőnökik vannak belezsúfolva. Ha régiónk általános iskoláira tekintünk, még optimisták is lehetünk, különösen, ha gye­rekeinket olyan pedagógusok tanítják rajzra, mint Acsády Ágnes (kis képünkön), a pécsi Mezőszél Utcai Általános Iskola tanára, aki versenyek, tárlatok sokaságát szervezi, mond­ván, a kisdiákoknak jó érzés, ha képeiket be­mutathatják, nem szólva a sikerről, annak megerősítéséről, hogy alkotókedvükre mások­nak is szükségük van. A vizuális nevelés kiváló műhelyei közt említendő a Bártfa utcai, a Fe­hérhegyi iskola, a JPTE 2. Sz. Gyakorló Általá­nos Iskolája, vidéken Gödre, Vokány, Szalánta. De a középiskolába kerülő 15-16 éves diák már nem fogja magát menedzselni, mondja a tanár­nő. Sok tehetség sikkad így el. Minden ver­senyt, tanfolyamot úgy hirdet iskolájuk, hogy abba a középiskolákat is meghívják, de eddig csak egy középfokú intézményt sikerült meg­nyerniük! A gyerekben nincs hiba - szögezi le. Ő maga a kasírozástól a tárlatok kivitelezéséig minden­be bevonja diákjait, minden technikát kipróbál­nak, s úgy véli, a rajz oktatásában, a szépérzék formálásában a televízió, az internet partner is lehet. Azt gondolhatnánk, hogy az általános is­kolákban nincs is baj. Csakhogy az alacsony óraszám súlyos korlát a kisiskolában, ahol egy­szakosok nem is próbálkozhatnak a tanítással, hiszen nem tudnák kitölteni a heti húsz órát. Az egyetem vizu­ális tanári karán végzőknek pe­dig eszük ágába nincs „kimenni falura”. A vizuális nevelés meg­becsüléséről csak annyit, hogy ma minden harmadik baranyai iskolában nem szakos tanítja a rajzot! De szükséges-e a felnőtté váló embernek rajzolni-festeni, éne­kelni, táncolni? A gazdag országok polgárai már megtehetik, hogy a művészetet elfogadják önépítő játéknak, gyógymódnak, a szabadság egyfajta megnyilvánulásának. Másként tekint erre a szegénységben (egyenlőségben) fogant, szinte a génjeinkbe is beférkőző jezsuita szi­gor vagy a korlátolt pragmatizmus, amely az üyen kreációra, mint haszontalan csecsebecsé­re rálegyint, sőt restellni valónak tartja. A kö­zépiskolai oktatásban az érzéki és kézműves ösztöneinkre épülő alkotásmód tanítása margi­nálissá vált, az intézmények jó részéből szám­űzték az ábrázoló geometriát is. Ehhez képest a pécsi Művészeti Szakközépiskola (és két ke­zünkön megszámolható testvérintézményei) abszolút ellenpontot képez. Főkéné Walter Mária igazgatónő az iskola küldetéséből adó­dóan a napfényes oldalt látja élesebben. Most vett részt Szegeden egy előadás-sorozaton, amely Nagy József professzor tanításelméleti modelljét ismertette. A modell a tudásszerző képességünkön belül az ismeretszerző, az al­kotó majd a problémamegoldó képesség egy­mást átható lépcsőiben gondolkodik. Ennél is fontosabb, hogy a közvetített (s nem átadott) tudás belsővé, a személyiséget átlényegítő, kre A Mezöszél utcai iskola hetedikes diákjának rajza ativitásra ösztönző tudássá váljon, az eredeti­ség, a könnyedség, a kidolgozottság és a rugal­masság ismérveivel. Azazhogy, hogy a tehet­séggondozást még jócskán tanulniuk kell a te­hetséggondozó pedagógusoknak is. A kreativitás egyik kulcsa a sokat vitatott tantárgyi integráció is. Vitatják, mert az igazán felkészült tanár gyakran tanít így ösztöke nél­kül is, míg a mégoly kiváló szakbarbár nem ké­pes erre. Azaz ilyen módon csak kiválóan sza­bad (és lehet) tanítani, s erre általában kevesen képesek. Az apró, de fontos lépések közé tarto­zik a témában a matematika-fizika szakos igaz­gatónő hangtani tanterve. A tervezet fizikai is­mereteinket - például a tér-idő fogalmát - kap­csolja össze a zenével, s fiziológiai-lelki folya­matainkkal. Az ismeretek összekapcsolása fej­leszti az intuíciót, összefüggések felfedezésére, újak „kitalálására” nevel. Az iskolában a képzőművészeti tanszakon három-négyszeres a túljelentkezés, tudom meg Fükénétől, aki szerint csak nagyon kevesen ma­radnak kapun kívül a tehetséges jelentkezők közül. Kis falvakból is jönnek hozzájuk segítsé­get kérni szinte hetente. Akik utóbb találtatnak könnyűnek, azoknál a háttérben családi prob­lémát, egyéni traumát találni, néha akarathi­ányt. Húsz százalék tehetség, nyolcvan száza­lék szorgalom! - mondják a kollégái. Ugyanis a tehetség, bármilyen banális a hasonlat, néha va­lóban szikraként viselkedik: csak be kell lob­bantam és működtetni kell. A művésztanárok többségében ösztönszerű a készség, hogy a ku­darcaikkal küzdőkről se mondjanak le. Álkotni - örömforrás. Tudják azt is, mondja az igazga­tónő, hogy minden egyes diákot önmagához képest kell fejlesztem, önmagához képest kell mindig egy kicsit előrébb jutnia. De hát egy ilyen iskola erre van kitalálva - az életünk nem. __________________________________BJl * A Jelenkor januári száma A Pécsett szerkesztett Jelenkor januári számának első közlése Mamo János hat rövid verse, me­lyeket az idén Füst Milán-díjjal jutalmazott Karátson Endre kór­házi tapasztalatokból született szatirikus novellája követ. Vörös István Van Gogh-ról szóló verse után olvasható Sán­dor Iván készülő re- ififuiMft gényének az ötve- Jif rnUKOK nes-hatvanas évek Z színházi világát megidéző első fejezete A Lív-te- kintet címmel, Gömöri György Pécset tematizáló, Janus Panno- niust parafrazáló költeménye, va­lamint Lackfi János versei. A kortárs magyar szerzők mel­lett a lap bemutatja Mariella Mehr svájci írónőt, akinek itt kö­zölt regényrészletét Dévény Ist­ván fordította, valamint a francia Jean-Noel Blanc-t, akinek novel­láját Takács M. József ültette át magyar nyelvre. Csengery Kristóf és Filip Ta­más verseit követően olvasható Kukorelly Endrének az 1999. évi frankfurti könyvvásárról készült szubjektív beszámolója, végül a szépirodalmi blokkot két fiatal költő, Mecseki Rita Eszter és Hol­lósvölgyi Iván egymásnak felelő költeményei zárják. A tanulmányrovatban az 1999 őszén megrendezett JAK Tanul­mányi Napok Önéletrajz/fikció témakörében el­hangzott előadá­sainak szerkesztett változatait adja közre Bednanics Gábor, Hárs Endre és Z. Varga Zoltán. A kritikarovatban két bírálat olvasható a múlt év egyik nagy si­kert aratott felfedezettjének, Var­ró Dánielnek Bögre azúr című verseskötetéről két fiatal kritikus­tól, Bedecs Lászlótól és Rácz I. Pé­tertől. A Pécsett élő lírikus, Meliorisz Béla Utazzunk Pardubicébe című könyvéről Bor­bély István írt kritikát. Földényi F. László Heinrich von Kleist - A szavak hálójában című szótár­könyvét pedig Medve A. Zoltán méltatta. Élő, virágzó népművészet A város rendszeresen, ötévente nyíló Élő népművészet nevű kiál­lítása az egyik legrangosabb ren­dezvény, amelyen minden Mo­hácson és környékén élő kézmű­ves képviselteti magát. A szakmai zsűri véleménye alapján a rendezők nívódíját idén Divy Ottó és felesége gyapjúszö­vők, Antal Zoltán és Sümegi László busóálarcfaragók, Mino- rics Tünde kosárfonó, Szathmáry László fafaragó, Ginter József, Simonkovits Béla és Újváry­Menyhárt Gézáné fazekasok kap­ták. Az elkövetkező öt évben ők rendezhetnek önálló kiállítást. A várost jellemző gazdag hagyomá­nyokat és magas színvonalú nép­művészetet nem hazudtolja meg a színes tárlat: a huszonegy mű­vész legszebb portékáit hozta el. A Schneider Lajos Népdalkor közreműködése jellegzetes mo­hácsi hangulatot biztosított a megnyitón. B.B. Testvérvárosunk, Krakkó Művelődéstörténeti vetélkedő AZ 1. FORDULÓ KÉRDÉSEI: 1. A lengyel mondák szerint három testvér: Lech, Cseh és Rusz volt az ősapja a három észa­ki szláv népnek: a lengyelnek, a csehnek és az oroszoknak, mint­hogy ezt a lengyel nép nyelvünk­ben élő elnevezése is tükrözi. Mi az eredete a lengyel nép saját maga által használt elnevezés­nek, a „polak”-nak? 2. A „polákok” mellett még egy Krakkó környékén, a Visztu­la mentén élő törzs emelkedett ki a többi közül. Hogy hívták őket? 3. Az első lengyel állam megál­lapodása a polánok törzséhez fű­ződik. A lengyel történelemben is szerepel egy - a mi Árpád-há­zunkhoz hasonló - államalapító dinasztia. Mi a neve a legendák ködébe vesző ősnek? 4. Délkelet-Lengyelországnak a Rzeszówtól és Jaroslawtól délre fekvő területét a középkorban GácsórsZág (vagy Halics), vala­mint Lodaméria néven ismerték. Miért ismerte el Nagy Lajos ma­gyar-lengyel király 1374-ben Lengyelország fennhatóságát a vitatott Halics területe felett? 5. 1412-ben Zsigmond magyar király elzálogosított 13 szepessé- gi várost a lengyel királynak. Mi­ért kényszerült erre, és meddig tartott a fennhatóság e városok felett? A választ segítő rövid infor­máció elhangzik a Pécsi Rádió­ban január 19-én 16-17 óra kö­zött, emellett ajánlott irodalom: Bács Gyula: Délkelet Lengyelor­szág (Panoráma „mini” útiköny­vek, 1981) 14-17. oldal, 88-132. oldal. Az első forduló válaszait janu­ár 28-áig kérjük leadni a Szivár­vány Gyermekházban (7633 Pécs, Veress E. u. 6.). Futnak A Képek NAGY IMRE FILMJEGYZETE Az Alkimista és a Szűz A nyolcvanas évek végén pályára lépett fiatal rendezőnemzedék egyik legmarkánsabb egyénisé­gének, Kamondi Zoltánnak Az Alkimista és a Szűz című filmje, amely a tetszthalálából újjászüle­tett Uránia mozi nyitóelőadása, szorongásos álom. Vissza-vissza- térő képzete a menekülés, a víz­be gázolás, a zuhanás. A vergődő tudat benső terében szembesül valaki - egy ambiciózus, ezért hiányérzettel küszködő, ám ön­magát már ironikusan szemlélő személyiség, a romantika kései örököse - kulturális emlékeivel, amelyek merész öltésekkel-fűzé- sekkel teli posztmodern szőttest alkotnak. Az álmodás közege időtlen. A kutya képében megjelenő Anubis az Ozirisz-mítoszt s az óegyiptomi mágiát idézi, Arte­misz az antikvitást, a bölcsek kö­ve a középkort, de az alaptörté­net a jelenben játszódik. A sze­replők valószínűleg az alkimis­ták három ősmatériáját képvise­lik, a higanyt, a ként és a sót, vagyis Sziráki a szellem, Eszténa a lélek, a Maci névre hallgató díj­birkózó pedig a test. De nem va­gyok álomfejtő, nem akarom megmagyarázni a filmet, nem is tudnám, nem is kell. A képek - például a vízben álló templom fe­lejthetetlen látványa - így szé­pek, talányos többértelműsé­gükben. Persze, az ember akaratlanul is a látható mögé kukkantgat. Gyanítom hát, hogy a lány pré­mes sapkájának lebegő fülei, s az a kecses pántlika, amellyel átkö­tötte kedvesének hozott szűzi ajándékát, szóval, hogy mindez az egyik legfontosabb alkimista szimbólumot, az „Alembik”-et adja ki, ami a desztilláló készü­lékre utal, hiszen Eszténa, a Szűz, valójában a titkos vegyé­szek materia primá-ja és az a csodálatos edény, ahol a fény ki­szabadul az anyagból. És aki, mint eleven, hús-vér nő, sajnos, elérhetetlen az álom mágneses terében. így az „anima” és a „spiritus” áhított egyesülése alig­hanem elmarad: az utolsó felvé­telen a mezítelen testet látjuk, a „corpus”-t, magzati pózban, ösz- szekuporodva. Jól gondolom? Bizonyára másként is értelmez­hető a film, és ez a javára válik. Ahogy haladunk előre a törté­netben, s annak belső logikája szerint végigmegyünk a négy ős­elem, a föld, a levegő, a víz és a tűz egyes fázisain - a látszólagos kuszaság mögött feszes szerke­zet rejlik! - egyre talányosabbá lesz minden. És egyre álomsze­rűbb is lehetne, ha Kamondi a színészeit is azzal a következe­tességgel vezetné, mint amivel a koncepcióját kialakította. Színvo­nalas alakításokat látunk ugyan, ám a mű álomszerű egészénél re­alisztikusabb stílusban. Azt hi­szem, csak a tündéd öregasz- szony, Danuta Szaflarska játéka képviseli azt a finoman stilizált, lebegő, líraian ironikus tónust, ami hibátlanul illeszkedik a film szellemiségéhez. Igazán nem rajta múlt, hogy a vetítés után úgy érzem, mintha kettévált volna valami egész, mint az alkimistáknál a tűz és a víz. Hanem a tűz, az szépen lobog. Eszténa, a bölcsészlány szerepében: Ónodi Eszter

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom