Új Dunántúli Napló, 2000. január (11. évfolyam, 1-30. szám)
2000-01-05 / 4. szám
2000. január 5., szerda Háttér - Riport Műemlék tanya a belvárosban Azon ma már egy ötéves gyerek sem csodálkozik, ha a csapból víz folyik, hozzátartozik mindennapi életünkhöz, mint ahogy a villany, a gáz, a távfűtés, az áremelkedés. Pécs belvárosában, a Ferencesek utcája 21. számú társasházban azonban november óta nincs víz. Felhalmozódott adósságok miatt elzárták. A lakók az utca végéről, a járda- szegély mentén létrehozott csapról hordják vödrökben a vizet. pénzügyeivel nem számolt el. Lakását eladta, volt tehát olyan időszak, amikor a vízmű értesítéseit senki sem vette át. December 7-én rendkívüli közgyűlést hívtak össze, amely létrehoT Kényszer szülte megoldás: vízcsap az elegáns sétálóutca elején fotó: tóth László A XVIII. század végén épült copf stílusú műemlék talán a legszebb ház az utcában. Az udvari szárny, illetve a melléképületek már szerényebb megjele- nésűek, de lakottak. Napközben a ház kihaltnak tűnik, alig hallatszik itt-ott némi neszezés. A középkorú úriember is épp elmenni készül, az ajtózárral bíbelődik.- Én csak ágyrajáró vagyok, egy ideje nem lakom itt. Kórházi kezelés alatt állok, nem sokat tudok az ügyről.- Közös képviselője van a háznak?- Volt, de egy ideje az sincs.- Mennyi a lakók tartozása?- Úgy tudom, 160 ezer, de senki sem vállalta, hogy kifizeti. A viz talán valahol elfolyt menet közben, a lakások vízóráin nem ment keresztül.- Hogyan lehet élni víz nélkül?- Hát, sehogy. Ha főzni, mosni, WC-t leönteni akar az ember, el kell mennie az utca végébe vízért. WC-re egyébként ide járunk a McDonald’s-ba, az ingyen van.- Voltak a házban üzletek is, hová tűntek?- A kocsma fél évvel ezelőtt megszűnt, a rockzenemű bolt, a Metál Patkány pedig karácsony után átköltözött a túlsó oldalra.- Leírhatom a nevét?- Nem fontos. Kezelés alatt állok, úgy sem hiteles, amit mondok. Orsós Mihályné az udvari szárnyban lakik, egy kétszobás, konyhával, fürdőszobával ellátott lakásban felnőtt fiával és lányával. A gyönyörű boltíves helyiségek berendezése nem árulkodik ugyan anyagi jólétről, de rendkívül rendezett, minden tiszta és lakályos. Orsós Mihályné mindjárt a vízszámláit mutatja, bizonyítandó: az utolsó fillérig befizetett mindent, amit kellett.- Egyedül maradtam. A huszonhárom éves fiam elment albérletbe, mert itt hiányoztak neki a tisztálkodás feltételei. A húszéves lányom pedig csak néha jár haza segíteni, ő többnyire a barátnőjénél lakik, mert hát alapvető szükséglete az embernek, hogy mindennap megmosakodjék.- Ön is az utca végéről hordja a vizet?- Én nem. 67 százalékos rokkant vagyok, nem bírok elcipelni egy vödör vizet sem, a túloldalon lévő házból adnak nekem vizet a Bőgnerék. De annyit nem lehet hozni, hogy tisztességesen meg tudjak fürödni, hogy mosni tudnék, vagy hogy mosogatáskor a vegyszert rendesen le tudnám öblíteni az edényekről. Úgy élünk itt a belváros közepén, mint egy elhagyott tanyán, csak ott nem kell fizetni a gémes- kút vizéért.- WC van a lakásban?- Kint van az udvaron, közös. De azt már akkor sem lehetett lehúzni, amikor még volt víz. A közös képviselő nem tudta elintézni azt sem.- Látom, a teknős az egyetlen, akinek bőven van vize.- A fiam hoz neki az albérletéből. Én meg a 100 forintos boltban vásárolok üdítőt, hogy a gyógyszereket be tudjam venni. 15.700 forintból élek, meg segélyekből, csak gyógyszerre háromezret költők havonta. Nagyon hiányzik a víz, hisz attól, hogy szegények vagyunk, nem kell, hogy a kosz megegyen minket.- Mikor kezdődött ez az egész?- Évekkel ezelőtt. Volt itt egy csőrepedés, és leszakadt az egész udvar. Akkora lyuk tátongott a kapualjban, hogy egy kamion belefért volna. Egy évig romokban hevert minden, aztán megcsinálták. Akkor rengeteg Víz folyt el, sokat is fizettünk. Ez egy úgynevezett 1,2 albetétes társasház, tájékoztat Teleki Szilveszter, a Pécsi Közüzemi Rt. részéről. Vannak benne magánlakások, önkormányzati bérlakások és üzletek, az önkormányzati tulajdon 32 százalék, amely négy lakást jelent. Tehát az önkormányzat kisebbségi tulajdonos. Tudni kell azt is, említi, hogy a közös képviselő megszüntette tevékenységét úgy, hogy azt a tulajdonosokkal nem közölte, és a társasház zott átmenetileg egy intézőbizottságot az ügyek kezelésére, s úgy határoztak, hogy a tartozást rendezik. December 22-én küldték el levelüket a vízműnek, melyben közölték, hogy a tartozást kiegyenlítették, a Közüzemi Rt. több, mint kilenc- venezret, egy magántulajdonossal együtt 122 ezer forintot. S ettől kezdve már csak a vízmű rugalmatlanságával lehet magyarázni azt, állítja Teleki Szilveszter, hogy decemberben valamiféle ki nem deríthető módon, újabb számlára hivatkozva, amelyen több mint négyszáz- ezer szerepel, a vizet nem kötötték vissza. Véleménye szerint a kérdést nem ilyen módon kellett volna megoldani. A Közüzemi Rt., amit lehetett, ebben az ügyben megtett, legalábbis amit a 32 százalékos tulajdoni hányada lehetővé tett. A korlátozást nem az egész házra kiterjedően kellett volna megoldani, hanem azon lakások esetében, ahol a tartozás jelentkezett. Mindez technikailag megoldható. Október 11-én vezettek be először vízkorlátozást, mondja érdeklődésünkre Gesztesi László, a Pécsi Vízmű Rt. kintlévőség-kezelő csoport vezetője. A korlátozást háromszor kellett végrehajtani, mert valaki önkényesen mindig visszaállította. Aztán november 26-án leválasztották a fővezetékről az épületet. Bár a lakók némelyikének jelentős a tartozása, nem elsősorban ezért történt mindez, hanem mert a ház főmérőjén lévő tartozás nem került felosztásra vagy kiegyenlítésre. A vízműnek nincs is tudomása arról, hogy ki mennyivel tartozik, mert a közös képviselő ezt az adatsort nem készítette el. A Közüzemi Rt. ugyan kiegyenlítette a szolgáltatás korlátozásából eredő lényeges költségeket, s ezt megtette az egyik magántulajdonos is. A víz- és csatornadíj-hátralékot, 207.000 forintot pedig az egyik lakó fizette ki a társasház helyett, de a közös képviselő olyan nyilatkozatot juttatott el a vízműhöz, amelyben a társasház azzal a feltétellel kéri a vízszolgáltatás visszaállítását, ameny- nyiben kiegyenlíti tartozását a nagylelkű lakó részére. Ez azonban, hangsúlyozza Gesztesi László, azóta sem történt meg. Ráadásul az adósságot növeli az elmúlt év májusától novemberéig elkészített fogyasztási számla, amely több, mint négyszázezret mutat, s melynek fizetési határideje december 16-a volt. A lakók szerinti megosztás ezúttal sem történt meg, a vízmű tehát nem kollektiv büntetést alkalmaz, mindig azzal szemben lép fel, akinél az adósság jelentkezik: ebben az esetben azonban adatok híján ez a ház főmérője, tehát maga a ház. Fontosnak tartotta megemlíteni, hogy a közös képviselő az értesítéseiket és a számlákat átvette, kérésükre meg is jelent. Arról azonban a Pécsi Vízmű Rt.-t senki sem értesítette, hogy a közös képviselő tekintetében változás állt be. A korábbi csőtörésből következő költségek azonban nem terhelik már a lakókat, mondta Gesztesi László, az időközbeni kedvezmények életbe léptetésével együtt kiegyenlítésre került. Arra a kérdésünkre, hogy ha a lakók ezt az egyre növekvő tartozást soha sem tudják kifizetni, számíthatnak-e arra, hogy a háznak ezentúl nem lesz vízellátása, azt válaszolta, hogy ennek igen nagy a valószínűsége. Cseri László hetedik oldal ^Jegyzet—. Kár a benzinért Azt megfigyeltem, hogy a magyar autósok úgy számítják saját autóstörténelmüket, hogy mennyibe került akkor a benzin, mikor először tankoltak. Ahhoz képest, hogy komolyabb személyautózás Magyarországon, mondjuk harmincöt éve létezik, a távolságok mégis fényévekben mérhetőek. Szüleim például a 2,20-as benzinre révednek vissza, hogy annak idején, mikor a bogárhátú VW-be az uránvárosi ÁFOR-kútnál egy húszasért lehetett annyi benzint kapni, amennyivel egy-két napig megint elgurult a gép. Ez 1970-ben volt. Jómagam több, mint húsz évvel később, ha jól rémlik, a 65 forintnál léptem be a rendszeres benzinfogyasztók táborába, és az 1000 köbcentis kis Austin tankja 500 forintból majdnem félig megtelt. A 100 forintos benzinár akkor még rémálomként lebegett a szemünk előtt. Nem sokkal volt mögöttünk a taxisblokád forradalmi mámora, amikor néhány vacak forintos emelés miatt két napra megbénult az ország. Aztán persze, mint ahogy pl. a földtörténetnek is megvannak a maga korszakai, ezek az etapok a benzinvásárlásban is elkövetkeztek. Az 500-as kontingens hamar a múlté lett, azt követően egy ezresért tankolgattam, míg rá nem jöttem, ennyiért már alig csurran-cseppen valami, ráadásul a benzinkutas is felettébb csórónak néz. Jött a 2000-es korszak, aztán az 5000-es. Most ennyiért telik meg erős félig a tank, hogy nem kezd el azonnal lefelé kornyadozni a mutató. Jó, tudom, hogy kár a benzinért, az a bolond, aki még nekiáll siránkozni a drágaságon. Inkább az a vízió rémít el, hogy azok, akik most kezdő autósok, nem kell hozzá sok idő, hamarosan kicsinyt bepárásodó szemmel emlegetik majd saját hőskorukat, amikor ők a büszke 2000-es év hajnalán még 213 forintért tankoltak. Hajaj, hol vannak azok boldog békeidők! Méhes Károly Sztrájk A bérharcok lényegéből mára annyi kiderült, hogy bár mindenkinek joga van sztrájkolni, lehetősége csak elenyészően keveseknek. Ugyanis hiába tenné le a lapátot a péksegéd a műhelyben (inkább izzad és tűri a hőséget), amikor az ajtó előtt munka- nélküli péksegédek sora vár a bebocsátásra, és a tulaj azonnal kipenderítené. Persze sok egyéb szakma is kipipálva. Főleg az értelmiségieké. Hiszen igazából nem sztrájkolhat a pedagógus sem (vajon miért e gyengeség?), nem élhet a munkabeszüntetés jogával a könyvtáros, a levéltári kutató, az orvos, a tudományos munkatárs, nyelvész, mikrobiológus - és feltehetően a genetikus sem. Mert ha sztrájkolna, furcsán tekintenének rá, és kiröhögnék. Esetleg kiszúrnák a szemét két ígéret közé becsomagolt semmivel; miközben többször is megkérdeznék: Hát ez a hivatástudat? Már a manapság feledni illő Marx is megmondta: az értelmiség gyönge, megosztott, azt lehet csinálni velük, amit a hatalom akar. Ellenben a munkásököl vasököl. (Már amelyik.) Mert hát manapság sok alulfizetett bérmunkás, bérből és fizetésből tengődő (akikkel még a nagy utópista sem számolt a világ proletárjai egyesülésének óriásködében) figyeli a vasutasokat és a tárgyalásaikról szóló híradást. Hiszen e napokban az évi menetrendszerű, rendszeres sztrájkra készülnek a mozdonyvezetők, a vonatkísérők és az állomási személyzet tagjai, immár egységben és összefogva. Keveslik azt a havi bruttót, ami ugyan előfordul esetenként, hogy több mint a pedagógusé, levéltárosé, tudományos kutatóé, de mégsem annyi, amennyi. Nem harmonizál Európához, és egyébként sem követi az inflációt. Annyira. Mint mondtam tehát, sokan figyelik (és olykor irigy- lik) a vasutasokat. És nem csak azért, mert gyerekkorukban mozdonyvezetők szerettek volna lenni. Kozma Ferenc 2 hetedik oldal holnap Riport „Amikor az oldalamba lőttek, igazából már nem éreztem semmit.” - Már otthonában lábadozik Balíz Gábor pécsi rendőr, aki december 9-én az ékszerrablókkal való tűzharcban három lövést kapott, s napokig élet-halál között lebegett. A baksai fiatalember nős, tízesztendős ikergyermekek édesapja. Portré „Nem érzem, hogy lenéznék a szakmát” - mondja Kenderes Mária, nyugalmazott főgyógyszerész, aki gyógyszerész família sarja. Édesapja Szabadkán volt patikus. Portré Az egyetlen vidéki rabbi Amikor néhány éve először új állomáshelyére, Pécsre érkezett, hosszasan elbeszélgettünk. Főleg a magyarországi zsidóság életérzéseiről, arról, hogy miként gondolkoznak ma azok néhányan, akik túlélték a negyvenes éveket és akik nem futottak világgá. És persze szó esett Izraelről és a hitről. Schönberger András nyitott ember.- Hogyan lett Önből rabbi? Milyen indíttatás vitte erre, a hetvenes évek Magyarországán nem föltétlenül karrier-pályára?- Meg kell vallanom, hogy szüleim nem voltak nagyon vallásos emberek. Apám nem járt templomban, édesanyám is csak az ünnepeken. Úgy gondolom, hogy nagymamám volt az, aki inkább a hívő emberek közé tartozott, s aki ebből a szempontból nagy hatással volt rám. És lehetett bennem valamiféle dac is és egy apró ma- gocska - itt belül a szívemben -, ami az Isten fe- wmmmmmmm lé forditott. Karrierre nem gondoltam.- Pécsett a zsinagógát ezer embernek építették annakidején.- Mostanában nem igen fog istentiszteleten megtelni. Alig vagyunk százegynéhányan. De nemcsak a hitélet miatt fontos a pécsi zsidóság számára a hitközség léte. Nagyon jól működő baráti társaságunk alakult, világi vezetőkkel, s olykor hívő és kevésbé hívő emberek találkozhatnak időről időre egymással, élvezhetik a közösség örömét. Legutóbb a hannuka ünSchőnberger András a Pécsi Zsidó Hitközség és a vidéki Magyarország egyetlen rabbija. Szegeden született 1956-ban, s 31 évesen szerzett diplomát a teológián, ahol mostanában hetenként több alkalommal is tanárként megfordul. Pécsre öt éve érkezett, és itt nősült, itt telepedett le. népén volt emlékezetes összejövetelünk.- Ön megjárta Izraelt: négy évet töltött ott.- A szülőföldem Magyarország, őseim földje pedig Izrael. Sokféle okból mentem el - a héber nyelvet tanultam, etiópi- aiaknak voltam hitoktatójuk -, és sokféle okból tértem haza. Nincs értelme belebonyolódni a magyarázatokba. Bizonyára aaaaaaaaaaHa valamiféle kíváncsiság is vitt, miközben hiányoztak mindig az itthoni hitközségek és emberek. Talán éppen a pécsiek.- Mit vár az új esztendőtől?- Nekem már szeptemberben megkezdődött az új évem, éppen az 5760-adik, de a keresztény kétezredik is fordulópont volt. Nos, én azt szeretném elsősorban, ha templomunkba még több ember térne be ebben az új évezredben, lelkében Istennel.- Kedvenc időtöltése?- Többnyire a héber szövegeket olvasgatni, szakmai dolgok nyomában kalandozva az interneten. Kozma F. 4
