Új Dunántúli Napló, 1999. december (10. évfolyam, 329-357. szám)

1999-12-04 / 332. szám

Egy bécsi ügyvéd védelmében Az MDF baranyai választási kampányfőnöke az 1990-es megmérette­tés idején orvos volt. Dr. Bányai Elekre (kis képünkön) - emlékei szerint - azért esett a választás, mert az előző munkában megfelelő szervezőkézségről tett tanúbizonyságot. Mint mondotta, már a párt- táalakulás ideje előtt körvonalazódott, hogy a mozgalomban kit és mire lehet használni. Dr. Bányai Elek számára az 1989-90-es esztendők a leg­szebbek közül valók, hiszen pártja, az MDF számára megle­hetősen szép eredményt hozó kampányt irányíthatott, sok em­berrel találkozva, kapcsolatokat és barátokat szerezve. Másrészt ez az időszak Magyarország éle­tében fordulópont volt, megle­hetősen jókedvű és bizakodó. Sokféle dokumentumot őriz azokból a napokból, s ezek kö­zül talán az egyik legértékesebb Csoóri Sándor üdvözlete, mely ekképpen szól: „A holnapi Ma­gyarországot a mai fiatalok gon­dozzák majd. Mi, mostaniak mindent megcselekszünk, hogy ez a kis ország a saját stílusa és eligazodásai szerint élhessen. Es így legyen a népek közösségében rokonszenves haza. ” Díszoklevél Antall József és Lezsák Sándor aláírásával, melyben megköszönik Bányai Eleknek, Baranya megyei kam­pányvezetőnek, hogy a sorsfor­dító, szabad választások idején a köz érdekében, a nemzet és az összmagyarság megújulásáért az MDF-ért önfeláldozó szolgá­latot vállalt. Kézenfekvő a kér­dés:- Hályogkovács módjára vá­gott bele, vagy volt felkészülés, esetleg valahol lehetett tanulni a kampányfőnöki teendőket?- Mindnyájan botcsinálta po­litikusok voltunk, de volt egy óriási kihívás. Változtatni kell az ország politikai berendezke­désén, demokráciát kell terem­teni. Az más kérdés, hogy mi si­került belőle, de úgy gondolom, hogy akkoriban az ország lakos­ságának leg­alább 90 száza­léka a változá­sok mellett voksolt. Más­részt a megbí­zatást nem úgy kaptam meg, hogy összeült a párt megyei választmánya és rám mutattak hogy te leszel a kampányvezető. Sok, megelőző rendezvény meg­szervezése után gondoltak rám. Egyébként munkáltatóim, a POTE akkori vezetése segített is, hiszen amikor megtudták, hogy milyen politikai munkát végzek, felmondtak. Úgyhogy főállásban dolgozhattam a kam­pányon, s még ma is őrzöm azt a munkaszerződést, melyet Ku­lin Ferenc írt alá, s melyben rög­zítették a béremet is. Tizenkét­ezer-ötszáz forint lett a havi il­letményem.- Ha már a pénznél tartunk, fontos megkérdeznem, mennyit költhettek a képviselőjelöltek? Pártpénzekre, állami juttatások­ra, szimpatizánsok adományaira gondolok elsősorban.- Bizonyára óriási összegekre gondolnak az emberek, de sze­retnék mindenkit kiábrándítani. Fejekben már lehet, hogy az el­ső választás technikai részletei kampányfőnöki tanfolyamot, ahol nagyon egyértelműen a fe­jünkbe verték, hogy csak a pozi­tív kampány lehet eredményes. Tehát, ha minket szidnak is, mi ne menjünk el a mocskolódás mezsgyéjére, ne soroljuk a má­sikjelölt bűneit, ne rágjunk bele a magánéletébe.- Milyen feladatokat látott el, milyen szlogenek mentén épült fel az MDF kampánya?- A fő feladatom természete­sen az volt, hogy a megyében és különösen Pécsett a megválasz­tott képviselőjelölteket támo­gassam, összehangolva a politi­kai munkát a megyei elnökség határozataival, hogy a kampány fő szlogenjei, a párt célkitűzései minden fórumon megjelenje­Az MDF köztársasági elnökjelöltjének látogatása Pécsett. Andrásfalvy Bertalan és Bányai Elek között Für Lajos. összemosódnak az utóbbi vá- , lasztások pénzherdálásaival. Mindössze tízezer forintot kap­tunk egy-egy országgyűlési kép­viselőre, s a párt központilag ké­szített el minden plakátot, fény­képet, ami nagyon nagy segítség volt akkoriban. A szimpatizán­sok is adakoztak, de annyira kis összeg gyűlhetett össze, hogy nem is tudnám igazából meg­mondani, hogy mennyi. Többet jelentettek az egyéb segítségek, hiszen minden jelölt mellett ki- sebb-nagyobb csoport dolgo­zott, gyűjtötték a kopogtatócé­dulákat, szervezték a programo­kat, ragasztgatták a plakátokat. Ezeket a kisebb kampánycsapa­tokat - nyolc-tíz ember - nagy­részt én állítottam össze, meg­határozva, hogy mik a legfőbb teendőik, hogy működjenek stb. Természetesen az önkéntesség elvét figyelemmel tartva, mert a munkáért nem tudtunk fizetni egy fillért sem.- Azért tovább firtatnám. Ho­gyan sikerült felkészülni, hiszen ilyen kampány közel negyven évig nem volt.- A Hanns Seidel Alapítvány csinált számunkra egy amolyan nek. Gyakorlatilag azt kellett megoldani, hogy a jelöltek a nyilvános fórumokon tálalni tudják ezeket a célokat. Hogy mely célokat? Természetesen a demokrácia és a többpártrend­szer megvalósítását tettük az el­ső helyre, a nemzeti összefo­gást, önrendelkezést és a nem­zeti öntudat megteremtését, a sajtó-, szólás- és lelkiismereti szabadságot, de szóba került a korábbi erkölcsi-politikai sérel­mek orvoslása, a felelősök meg­nevezése is. Természetesen a bé­kés átmenetet szorgalmaztuk mindenekfelett.- Göröngyös volt a győzelemig vezető út?- Utólag visszaemlékezve a kampány meglehetősen nehéz időszak volt, de valamennyien úgy álltunk hozzá és végeztük el, mintha a legkönnyebb fel­adat lett volna. Érthetően nagy kedvvel csináltunk. A kihivás olyan nagyszerű volt valameny- nyiünk számára, hogy nemigen értünk rá arra, hogy a kampány során kapott sebeket nyalogas­suk.- Bizonyára akad néhány em­lékezetes történet is.- Hogyne. Kitalálta valaki, hogy a Hunyadi úti alagút fölé ki kéne tenni Antall József portré­ját, ami nem volt könnyű fel­adat. Estefelé mondja a felesé­gem szörnyülködve, hogy az An­talit fölakasztották. Tény, hogy valakik kivágták a képből kon­túrjaiban a kemény lapra kasíro­zott portrét, s egy kötelet kötve a nyakára kilógatták az alagútba. A módszer bizonyos elemekre jellemző, de azon az éjszakán éppen emiatt döntöttünk arról is, hogy például állandó védel­met - jelenlétet - szervezzünk a kampányirodába, ami szintén ott volt a Hunyadi úton.- Személyes félelmek?- Inkább dacoltunk az ilyen, nehezen félreérthető jelzések­kel. Nem hiszem, hogy valame­lyikünk is félt volna, bár bizo­nyos szempontból biztosítottuk is magunkat. Volt egy szerződé­sünk, amit Schmidt Gábor kö­tött meg egy bécsi ügyvéddel, akinél hetente jelentkeznünk kellett, hogy nincs semmi baj, s abban a pillanatban, amikor észrevettük volna, hogy valaki hosszabb ideje hiányzik - ne adj Isten, eltűnik -, akkor ez az ügyvéd nemzetközi jogvédő szervezeteknél tiltakozik és ke­restet minket.- Hány ember neve került ki Baranyából Bécsbe?- Pontosan nem tudom. De mindenképpen felkerültek erre a listára az elnökség tagjai, a tel­jes vezetőség, a választókerületi képviselőjelöltek és a közéjük csoportosuló segítők nevei.- Mit vártak önök a választás elején? Azt ami bekövetkezett, avagy többet-kevesebbet?- Várakozásaink menet köz­ben is módosultak, voltak ke­mény pillanatok, amikor úgy látszott, hogy nem jól áll a szé­nánk. De én mindig azt mond­tam, hogy kétharmados sikerre számíthatunk. Ekképpen a vég­eredményben azt szerettük vol­na elérni, ami bejött, hogy a hét jelöltből legalább öt képvise­lőnk legyen. Ez akkor fényes si­kernek számított. Egyébként az első fordulót követően kezd­tünk reménykedni igazán, hi­szen akkor már eldőlt, hogy a baloldal nem tud beleszólni a választások végeredményébe, tehát sikerül a cél, hogy a koráb­bi hatalmat leváltsuk. Másrészt sok ember számára világossá vált, hogy érdemes a második fordulónál is ott lenni - többen is jöttek el, mint az első forduló­ban -, hiszen a dolog tényleg menni fog. A választópolgárok ezúttal történelmet írhatnak. Kozma F. Jegyzet Vallomás Maga a szó is jelzi, hogy általában az ember nehe­zen szánja rá magát. Be­vallani valamit (vallani) többnyire valami presz- szió hatására lehet. Még ha a szerelemről is van szó, minimum kell hozzá az imádott hölgy követelőző te­kintete, avagy a körülmények (környezet) hatása, súlya. Peres napjainkban legutóbb az elhíresült OTP-betyár, a tisztelt bíróság előtt, tévéka­mera össztűzben, láncra fogva és kommadós-keritésben poty- tyintotta el, hogy egy magas rangú rendőrtiszt segítette őt kalandot-kalandra halmozni. Tíz százalékért. Hát ez se semmi. Bár az is igaz, hogy ettől a hirtelen és meghökkentő val­lomástól (ami a yard szóvivő­je szerint csupán figyelemelte­relő hadművelet, mivel Amb­rus gyerek unatkozik a magán­zárkában) én nem szédültem meg, és nem követelem harco­san az azonnali rendőrségi belső vizsgálatot. A „házon belüli” korrupció és kétkula- csosság felderítése egyébiránt is napirenden, s ha igaz a val­lomás, előbb-utóbb úgy­is kiderül, hogy melyik ezredes futtatta barátun­kat. Ha futtatta. Én in­kább a vallomástevőben rendültem meg, hiszen eleddig azt hittem, hogy saját kútfejére támaszkodva lett a századvég hires rablója ez a mokány, szögletesre bo­rotvált arcú (hun-szakállas) fe­negyerek, s hogy magányos hősként testesítette meg álma­inkat. Meg aztán az illem és a tradíciók is ezt kívánják, hi­szen legjobb tudásom szerint Rózsa Sándornak avagy Sobri Józsefnek (Jóska) sem akad­tak zsandár-haverjai. És erre most végeredményben Amb­rus Attila maga vallja be, hogy egyedül bizony semmire se ment volna. Nagyon csalódtam benned, fiú. Vond vissza a vallomást és mond azt, hogy tréfa volt az egész. Dramaturgiailag gyen­gébb verzió lenne (talán keve­sebbet fizetne az amerikai producer), de a fejed fölé raj­zolt glória legalább nem csúszna vissza minduntalan a nyakadba. Kozma Ferenc Mindent megfigyelek Baktatok az utcán, hát mit látnak sanda szeme­im? Egy nagyteljesítmé­nyű, luxus kivitelű, diesel üzemű géperejű jármű­vet. Gyönyörű nő vezeti. Szőke. Talán szőkébb, mint az a gázolaj, aminek árá­ból megvette valaki mindket­tőt (mármint a nőt, meg a ko­csit). Megfigyeltem! Botor dolog az ilyen hamis­nak vélt dolgot fürkészni. Igyunk inkább egy jó pohár bort. Melyik borvidékről szár­mazót? Természetesen az Aranyháromszögből - Kecel, Soltvadkert, Kiskőrös - valót. Kannásat, piros kupakkal, ízlé­ses madzaggal, cetlivel. Hami­sítatlan íze van. Megfigyeltem! De egyeseknek savanyú a sző­lő. Pedig sokáig fogalmam sem volt róla, mi is az a cukorcefre. Na jó, de müzli sem volt, ami­kor még kiscsávó voltam. Leg­feljebb zacskós Zizi, bár van némi hasonlóság közöttük. Valami dorogi piac újrafel­osztásáról is írt az egyik újság. Bár lehet, hogy drogpiac volt, igazán már nem is figyelek a sajtóhibákra. Biztosan nem adtak nyugtát, vagy lejárt az őstermelői igazolvá­nyuk. Néha már robba­násig feszült a helyzet - a fejemben. Ahelyett, hogy valahová beépül­nék, lassan leépülök. Aztán meg jönnek sorban a névadó szülők, de le­het, hogy Keresztapákról szól­tak a híradások. Állítják, Ma­gyarországon nincsenek ilye­nek. Hát ebben viszont bizto­san tévednek. Nekem igenis van keresztapám. Megfigyel­tem! Régebben Mikuláskor csokit is vett nekem. Lehet, hogy nem mindenki ismeri, mert szerény, visszahúzódó ember, de közöttünk él. A megfigyelés - többek sze­rint - jó dolog. Biztosan így van, mert több ilyen fedőnevű akcióról beszélnek a Parla­mentben is. Bár azoknak - megfigyeléseim szerint - nem akad gazdája. Talán magam is okosabban tenném, ha inkább a Liech­tenstein belpolitikai helyzeté­re koncentrálnék. Még mie­lőtt engem is valakik megfi­gyelnek. Előbb csak „úgy”, az­tán meg az intenzív osztályon, rendesen. Pucz Péter hetedik oldal hétfőn Riport: „Mindenképp el in­nen!” Hiába Pécs az egyik leg­nagyobb egyetemváros, ha az itt végző diákok döntő többsé­ge - függetlenül attól, hogy hová valósi - a diploma meg­szerzése után szinte pániksze­rűen elmenekül. Az okok kuta­tásához nem kell feltétlenül mélyreható elemzéseket vé­gezni: a legtöbben arra hivat­koznak, hogy Pécsett nincs munka, vagy ha van is, azt nem fizetik meg úgy, ahogy mondjuk Budapesten. Tárca Roszprim Nándor írása: Határtalanul Portré Komolyan, nem pedig komoran Komor Istvánra kicsit várni kell, mire reggel belép a rádió irodájá­ba. Azonnal kérdések záporoznak: műsorterv, szignálok, szilvesz­ter ügyében. Aztán ahogy a beszélgetés kanyarog, kiderül, fő fel­adatának most a Zsolnay Porcelángyár életre támasztását tartja.- Annyi minden foglalkozást űzött eddig, hogy meg kell kér­dezzem, minek készült?- Gyerekként filmszínész, mondjuk Alain Delon szeret­tem volna lenni, kicsit később rockzenész, aztán szinházi ren­dező. De érdekes, mindezek el­éréséért semmit sem tettem, megmaradtak álomnak.- A közgáz kar már komoly választás volt?- A vezérmotívum azt volt, hogy sok út maradjon nyitva, ne kelljen elköteleznem ma­gam túl korán. Emellett persze volt bennem némi bizonytalan­ság, falusi félszegség is.- Téesz és tég­lagyári ténykedés után egyszerre a Siklósi Alkotótele­pek igazgatója lett 1984-ben. Ez aztán a váltás!- Teljesen új terep volt, de nagyon örültem neki. Itt ideálisan összejött az, amit mindig is szerettem: a művészet és a való világ keve­redése. És jól működött a do­log, mert bennem van egy ve­lem született szervilizmus, amit nem szégyellek, és szé­pen meg tudtam bújni a művé­szek árnyékában, amit ők hálá­san fogadtak. Mint közgazda, természetesen egykori évfo­Komor István 1956-ban született a Vas megyei Kisváron. Közgaz­dász diplomáját Pécsett szerezte, majd egy év kitérővel itt dolgozott. 1984-től a Siklósi Alkotótelepeket igazgatta. Jelenleg a Fordan- Zengő Rádió egyik igazgatója és a Zsolnay Örökséget Kezelő Kht. ügyvezetője. Felesége egyetemi hallgató, gyermekük nincs. MIM g ’ $ i Ilii s' I MWBÜ Mii , MS 1 i Mi Ü lü Ml S r' dagodtam a tizenhárom év alatt.- Aztán megint váltás: ma pél­dául rádió-menedzser...- Is. A rendszerváltás után valóban megviselt, hogy az ér­telmiségi lét ennyire a perifériá­ra került. És mivel a 80-as, 90­es evek forduló­ján a Helyzet cí­mű lap révén a helyi sajtóval bensőséges kap­csolatom alakult ki, amikor lehe­tőség kínálko­zott, elkezdtünk rádiót csinál­ni. Kaland volt ez is. Remélem, mára a pécsi sajtó nem észreve­hetetlen szereplői lettünk.- És mi az az „is”?- A Zsolnay Örökséget Ke­zelő Kht.-t vezetem. Voltaképp ezt tekintem fő feladatomnak, hogy a gyár talpra álljon. Itt az­tán minden együtt van, amit kedvelek: közgazdaság, művé­szet, marketing, termelés, sajtó. Hát csinálom. Méhes Károly lyamtársaimhoz képest nem lettem vagyonos, de kapcsola­tokban, a klasszikus humán kvalitásokban rengeteget gaz-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom