Új Dunántúli Napló, 1999. december (10. évfolyam, 329-357. szám)

1999-12-31 / 357. szám

1999. December 31., Péntek - Srilves7‘ííri Napló Szüves7*m Napló _ ^ OLDAL I G Y I R TOK T I Kép És szöveg: Cseri László Szökésben a wájszkis Hohó) kedves barátim, de neki­veselkedtetek e cikk, mit cikk, cikkelet olvasásának! De nem bánjátok meg! Nem ám! Mert most, ezen a farkasordító, még inkább pitypalattyzsondító reg­gelen, midőn gyermekkorom utolsó morzsáit rágicsálom, mint farkasalmát a vaddisznóré­cék nyári holdnyugtakor, kovbojos nagy formában valék. Történik mindez azok után, hogy bekapcsolván kedvenc So­ny BX 625/ C-16 X típusú tévé­készületemet, mit látok?, na mit? A viszkis, vagy amúgy rá- gógumisan: a wájszkis, a min­denki által jól ismert köztörvé­nyes népi hős újra megszökött. Örvendezhetnénk, hogy már megint megszökkent a legga- gyibb magyar, s hogy már megint rendőrök százai spric­celnek szét a szélrózsa megkö­zelítően hatszáznegyvenkét irá­nyába úgy, mint akiket seggbe­lőtt az ármány, de örvendezhe­tünk-e valójában honfitársaim. Ez itten a nagy kérdés, nem pe­dig más, kedves barátim, ti urakok és hölgyemények. Mert ez már röhej kérem alás- san, közröhej sőt, főközröhej! S mindehhez, ezt feltétlenül le kell szögeznünk, a külügy reci- proka, a belügy újra és újra asz- szisztál, mit sem tanulva a múlt hibáiból. De ne higgyünk ne­kik, nem ám, amikor azt állít­ják, hogy ők egy nagyszabású, sőt világméretű összeesküvés áldozatai, melyet előbb-utóbb lelepleznek. Majd mi, kérem szépen, majd mi hamarosan fényt derítünk lapunk hasábja­in az igazság orcájára, majd mi leleplezzük ki is az ellen és hol lakozik ő valójában, úgy appro­ximative. Az ántivilágban egy ilyen ákció, mondanom sem érde­mes, elképzelhetetlen volt. Akit lesitteltek, az, ne kerteljünk, miraculum miraculorum, le volt sittelve. Tehát. Viselkedjünk úgy, mintha mi sem történt vol­na? Hogy haramiaszabásúak ga­rázdálkodjanak bankfiókjaink­ban, azt nem tűrhetjük. Mit tegyünk hát? Fojtsuk el a bennünk bugyogó forradalmi hevületet, vagy mutatis mutan­dis, engedjük kitörni, mint aho­gyan a Vezúv nyári alkonyokon? Vonuljunk feleim át Budára, és szabadítsuk ki Táncsics Mi­hályt! TI BAY GÁBOR Kolbászoló gondolatfüzér Azóta, kezicsókolom, hogy Orbánus Caesar miniszteriális főtótumfaktum kolbásztöltésre adta a fejét, olyan törvényt ho­zott az Országnak Gyűlése a mi­nap, hogy minden magyar ál­lampolgár köteles otthonában évente legalább három mázsa kolbászt saját kezűleg megtölte­ni Apech-ellenőrzés mellett. Ráadásul Jozefus Torgyánns Bratus már elő is terjesztette azt a legújabb törvényszömyed- vényét, amely a hagyományos magyar vendégszeretet nevében arra utasítja az állampolgárt, hogy hétvégéken ingyenes ven­déglővé alakítsa át nappaliját, melynek folyományaként vasár­naponként vadidegen emberek kopogtatnak be a Magyar Köz­lönnyel a kezükben, s a rende­letre hivatkozva mindent fölza­báinak, amit csak lehet. Némi vigaszt nyújt az a lehetőség, hogy ezt mi is megtehetjük, el­kérjük a címüket, s egy hét múl­va még a szőnyegpadlót is kiesz- szük alóluk. De azért mégsem lesz ez így jó. Azon ugyan manapság egy újszülött ezerwattos lélegeztető­készülék, sőt egy gőz meghajtá­sú ifjú úthenger sem csodálko­zik, hogy az Országos Gyülevészet az általános iskola első céjének megfelelő színvo­nalú törvényeket alkot, de azért mégsem tökmindegy, mi a franckarika zajlik ott, miről fo­lyik a hablaty. A minap is azt mondja nekem a Mariska bácsi a szomszédból, hogy „Nézze csak Ferikém, mi­csoda fityfene történt mán avval a hogyishívjákkal az Országos Házban, ha meg nem sértem az érzelemmenetét!” Most így utó­lag elgondolkodom egy pillanat­ra ezen a gazdag népi böl­csességekkel átszőtt megjegyzé­sen, és bár érzem, hogy jelen történetünk szempontjából mindez érdektelen mozzanat, de mégiscsak kikívánkozott be­lőlem, mint Pista bácsiból a ra­kott káposzta újév reggelén. Ugyanakkor nehezen hihető, hogy talicskanyomorító zagyva­lékokkal és PhD-hiányos mala­cokkal a mai világban ered­ményt lehetne elérni. Már ne­hogy a kolbász csóválja a sertést madárfüttyös, dérrágta tavaszi reggeleken! Mert előbb utolérik a halott embert, mint a sánta kutyát. NIMMERFROH FERENC Brazilok Szigetváron Az egyik 240 részes brazil szappanoperának befejező kép­sorait Szigetváron forgatta Carlos Chávez rendező három­száz tagú stábjával. A kisváros életét teljesen felforgatta a nagyszabású megmozdulás, amely főként a várban, a könyvtárban és a főtéren zajlott három napon át. A forga­tás utolsó napján beszélgettünk a világhírű rendezővel.- Magyarországon milliók nézik ezt a sorozatot. Elárulná, hogy miről szól az utolsó rész?- Don Cristobal Munoz be­rúgja az ajtót, s ott találja kedve­sét, Don Felipe Fuertézt Jósé de Carvalho karjaiban. „Te rongy Don Felipe Fuertéz, te rongy! - kiáltja. - Feláldoztam érted egész fiatalságomat, vagyono­mat, egzisztenciámat, s itt talál­lak unokafivérem, Jósé de Carvalho karjaiban?”- Itt lesz valami entyem-pen- tyem? Egy kis „huza-vona”, érti hogy' gondolom?- Don Felipe Fuertéz azonban nem hagyja magát. „Te beszélsz Don Cristobal Munoz, Manuel de Rosas és Victor Emánuel Alemao fia? Aki fűvel, fával megcsaltál, még te beszélsz Don Cristobal Munoz, aki bemocs­koltad tiszta, ártatlan és ugyan­akkor légies szerelmünket?”- Bocsánat, hogy rákérdezek, de a mi olvasóinkat az érdekli, lesz-e valami kis szex vagy nem.- „Én még most is szeretlek Don Felipe Fuertéz, Marcos Antonio Coelho és Pedro Alberto Enrique lánya, te céda. Még ma is lehoznám neked a csillagokat az égről, Don Felipe Fuertéz, ha nem lennének olyan magasan.”- Ha szabad közbevágnom, ez az izé konkrétan a várban ját­szódik vagy a városi könyvtár­ban?- És ekkor váratlanul belép a szép Szenyóra Gonzáles, Don Cristobal Munoz nagynénje, aki Viktor Emánuel Alemao özve­gye éppen két napja. Érti már? Kapizsgálja?- Értem én, csak azt nem tu­dom, hogy a polgármestertől, aki most éppen polgármester is meg nem is, kértek-e en­gedélyt a forgatásra.- „Ah, ahhh! Jósé de Carvalho, ön itt? Mi manó?”- Hogy a Mozsgai polgármestertől van-e engedély, azt szeret­ném én tudni. Nekem ugyan mindegy, én kis­ember vagyok, éhbérért dolgozom reggeltől estig, nem azért mondom, hogy kössem az ebet a karóhoz, csak a miheztartás végett. „Szenyóra Gonzáles! Gomez de Costa nagy­anyósa! Micso­da szégyen! Hadd kapjak már magamra valamilyen ruhadara­bot! Elfordulna egy pillanatra Szenyórá Gonzáles?" Érzi a fe­szültséget? Ember! Érzi?- Én csak azt érzem, hogy ha a Mozsgaitól nem is, de legalább valamelyik még le nem mondott korelnöktől kellett volna egy pa­pír pecséttel. De engem nem ér­dekel az egész, leírom, amit mond, aztán annyi. Még a peda­gógus feleségem is többet keres nálam.- És ebben a pillanatban Szenyórá Gonzáles ájultan hull Don Cristobal Munoz karjaiba. „Szenyórá, Szenyórá! Ne tegye ezt velem hajnalok hajnalán! Vérzik a szívem, miként a me­zei pipacs nedvedzik nyári le­menő napnak alkonyulatánál, valamint az őz szíve kicsordul, amint a vadász meglőtte sűrű vadon setét mélyületében” Ez a sorozat csúcspontja. Amikor Don Cristobal Munoz tér­dei enyhén megroggyan­nak egy pillanatra. El tudja ezt újságírókám képzelni? Ezt a hihh- hetetlen helyzetet? Ezt a vérbő, sírni való jelene­tet?- Hogyne, persze, csak egy pillanatra várjon már, hazatelefonálok a feleségemnek, hogy mi­kor kezdődik a Szerelem a véralvadásig című soro­zat. Tudja, én azt szok­tam nézni. Fél éve már mindegyik részt láttam, és szeretnék hazaérni a kezdésre.- Na, hát épp erről van szó! Ennek a következő epizódját meséltem el önnek.- De ki az a Don Cristobal Munoz meg az a Szenyórá Gonzáles vagy mi a szösz, akikről eddig beszélt?- Hát, természetesen a két főszereplő.- Ja? Gondolta a fene. B. MURÁNYI LÁSZLÓ Menekülés előre és vissza Az utóbbi időkben már megint azt mondják a poli­tikusok, hogy a kolorádó- bogár és a szőlő kereszte­zése nem kívánatos folya­mat. Pedig a téeszek szét­verése óta ez volna a hazai mezőgazdaság EU-ba ve­zető útján az első érdemle­ges eredmény.- Az a baj - kesereg Gráf József (első kis képünkön), a szabad­szentkirályi termelőszövetkezet elnöke -, hogy a lábas-szőlő (ez az új kreáció elnevezése - a szerk.) nagyüzemi termesztését megakadályozza egy ipari lobbi és maga a kormány is. Mert - te­szi hozzá Gráf József (második kis képünkön) - a tagok a háztá­jiban már évek óta igen eredmé­nyesen nevelik az idomított, sa­ját lábukon a szőlőprésbe má­szó kissé büdös, de lédús szőlő­szemeket, nevezetesen a lábas­szőlőt. Gráf József (harmadik kis ké­pünkön) szerint nonszensz, de legalábbis no pasaran, hogy a Legfelsőbb Bíróság a mai napig nem orvosolta panaszukat. At­tól ódzkodnak, hangsúlyozza Gráf József (negyedik kis ké­pünkön), hogy a 2000. év terve­it felrúgják a kormány centrali­zálási törekvései miatt. Ugyan­akkor, tulajdonképpen, ha a ta­gok azon a véleményen vannak, hogy nem érdemes belevágni a lábas-szőlő termesztésébe, min­dent megtesznek, hogy ez ne is következzen be. Gráf József (ötödik kis képünkön) elnök szerint ugyanis a kormány nem kényszerítheti rá őket arra, hogy bogarat keresztezzenek szőlő­vel. Ilyen őrültséget, panaszolja Gráf József (hatodik kis képün­kön), még életében nem hallott (hetedik kis képünkön). Megkérdeztük volna Gráf Jó­zsefet (nyolcadik kis képün­kön), a szabadszentkirályi téesz elnökét (kilencedik kis képün­kön) is e kérdésről, de Gráf Jó­zsef (tizedik kis képünkön) fél éve ismeretlen helyen tartózko­dik. BÉKÉSSY GÁBOR Diótorta, szilveszterkor is A sumonyi diótorta, mely­nek titkokkal átszőtt re­ceptjét mi tárjuk először a nyilvánosság elé, a szil­veszteri ünnepi asztalról sem hiányozhat. Egy liter frissen fejt kecsketejet felforralunk, beleszórunk 25 dkg rizslisztet és egy kanál szó­dabikarbónát. Őrölt borssal, csukamájolajjal és fél kiló hal­péppel ízesítjük. Állandóan kevergetve 2-3 órát főzzük, ha közben túlságosan besűrűsödne, fokhagymás boró­kapálinkával vagy rántottleves­sel locsolgatjuk. Lehúzzuk a tűzről, és ha kihűlt, egy kevéske felesborsó főzelékkel behabar­juk, majd az így nyert masszát használt lópokrócon átpasszí- rozva kizsírozott tortaformába öntjük, a mélyhűtőben fagyaszt­juk. Másnap reggel 8.17 és 8.19 kö­zött sonkaízű páclével meglo- csolgatjuk, majd forró sütőbe helyezzük, és 4-5 órát sütjük. Hagyjuk kihűlni, majd az egé­szet kockákra vágjuk, és húsda­rálóval ledaráljuk. Öntünk hoz­zá fél liter tejeskávét, szórunk rá 20 dkg cukrozott cementet, fél kiló gipszet, két zacskó kutya­eledelt, három maréknyi gom­bostűt. Az így nyert masszát őz­gerincbe helyezzük, vagy bár­hová, és három-négy napra le­visszük a pincébe. Amikor az el­ső szürkésfehér penészfoltok megjelennek rajta, fekete cipő­pasztával vastagon bekenjük, betoljuk az előmelegített sütő­be, és közepes lángon nagyjából 50 percig sütjük. . Kiborítjuk a formából, felsze­leteljük, s még úgy melegében hallal, vesevelővel, málnalek­várral, káposztás babbal tálal­juk. Tetejét vattacukorral, csiga­pörkölttel vagy zabkásával, eset­leg légyölő galócával díszíthet­jük egyéni ízlés szerint. ínyencek cukrozott, pirított dióval is megszórhatják, de ez már a mértéktelen örömök ker- getésének csalhatatlan jele, melytől óva inteném önöket. CSUTIHÍREK A SASDBEREKI CSERKESZEK érdekes kavicsot találtak a he­lyi kavicsbányában. A diónyi nagyságú, sima tapintású szürke követ néhai özv. Schenk Pálné nótafáról nevez­ték el, és a falumúzeumnak ajándékozták. VIZES LETT AZ ÚTTEST Hosszúhetény és Komló között a tegnapi esőzések után. Népi megfigyelők szerint a jelenség ezen a vidéken aszályos idők­ben elképzelhetetlen. A titok felkutatására a Komlói Kíván­csiak Klubja mozgalmat szerve­zett. NYOLCVAN ELEFÁNTMADA­RAT láttak körözni Szentlőrinc felett. A sarkvidékről lehúzódó madár nyolc méter hosszú, sú­lya öt tonna, és többnyire szar­vasmarhákkal táplálkozik. Em­bert ritkán, hétköznap csak tíz­től kettőig fogyaszt. Portré Az utolsó dara b o 1 á s (Munkatársunk hátrahagyott írása) Az a munkája, ami a mániája. A gyilkolás. Egy biztos: nála semmi sem biztos. És ez tényleg így van. Most, hogy meg­szökött szigorú őrizetéből, felkerestük. Csak mi, csak itt, csak önöknek.- Nem akarom megbántani, de szokatlan az ábrázata.- Átoperáltattam az arcomat, hogy ne ismerjenek föl.- De pontosan olyan, mint Horn Gyuláé.- A plasztikai sebészem azt mondta, hogy három arc közül választhatok.- Melyek voltak ezek?- A küklopsz, Matyiin Mon­roe és Horn Gyula.- A másik kettő együtt vagy külön-külön előnyösebb lett vol­na.- Hát, nem is tudom. Én tulaj­donképpen, de ez maradjon köztünk, Winston Churchill áb­rázatát szerettem volna, de azt mondta az orvos, hogy nem áll rá a keze. Akkor tet­tem még egy pró­bát. Robert de Niro? - kérdeztem, de hajthatatlan volt. És Kövér László? Csak ez a három, válaszolta szigorúan.- Szökése óta három újabb nő tűnt el nyomtalanul. Van hozzá­juk köze?- Kevés. Egyet megettem, a másik kettőt a mélyhűtőbe tet­tem, de egy újjal se nyúltam hozzájuk.- Nem fél, hogy elkapják?- A félelmet régóta nem isme­Pándy András lelkész 1927-ben született Nyékládházán. A Debreceni Református Kollégiumban, majd a Budapesti Raszkolnyikov Reálgimnáziumban tanult. Harminc éve Brüsszelben él. Többek között négy feleségét és hat gyermekét tűntette el titokzatos körülmények között. Nőtlen, hat gyermeke volt. rém. Utoljára gyerekkoromban féltem, amikor az első daduso- mat daraboltam, mert váratlanul bejött a férje. Nagy mélák ember volt, dagadó izmokkal.- Mi történt?- Szerencsére semmi. Kér­dezte, hogy hol lehet üyen szel­lemes, összehajtogatható csont­fűrészhez hozzájutni. Aztán megemlítette, hogy van egy anyósa és egy nő­vére is, sajnos mindkettő egész­ben. Megoldot­tuk.- Hány embert darabolt fel?- Eleinte szá­moltam, aztán feladtam.- Valamiféle belső, ellenállha­tatlan kényszer ez önnél?- Úgy valahogy.- Csak nőket szeletel?- Nem kizárólag. Mostaná­ban egyre erősebb bennem a vágy, hogy férfiakat trancsíroz- zak szét. Szép szál, kemény hú­sú embereket. Többnyire értel­miségi fiatalemberekre vágyom. Olyasformákra, mint amilyen ön is. Szólíthatom Dávidnak, ked­ves, szőke hercegem? LENDVAI DÁVID V ■ Carlos Chávez f rendező á

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom