Új Dunántúli Napló, 1999. december (10. évfolyam, 329-357. szám)

1999-12-30 / 356. szám

1999. december 30., csütörtök Háttér - Riport „Pécs kiemelkedik a régióból” 2000 végére várható az önkormányzat jövőjét megalapozó pénzügyi stabilitás Az új önkormányzati testületnek most zárult az első teljes esztende­je, miként dr. Toller Lászlónak is a polgármesteri székben. A sze­mélyéhez kötött konfliktusok elég bő teret kaptak lapunkban is. Eze­ket felidézni ismétlés lenne. Az alapkérdés év végi számvetésként csak az lehet: honnan hova lehetett eljutni, és innen milyennek látszik az önkormányzat és a város jövője?- A költségvetés válságos, vagy lá­badozó állapota volt a leggyako­ribb téma a közéleti porondon egészen az ősz derekáig.- A januári állapotokhoz ké­pest optimistán tekinthetünk a következő évre. 1999 az alapo­zás éve volt, hiszen az önkor­mányzatnak mindenekelőtt a költségvetési kihívásoknak kel­lett megfelelni. Kezelni kellett az önkormányzat vagyonának a problémáit is, és olyan intézke­déseket is meg kellett hoznunk, amelyek nem voltak túl népsze­rűek a lakosság egyes rétegei­ben. Január végére kiderült, hogy nem másfél milliárd, ha­nem két és félmilliárd forint költségvetési hiányt kell kezelni. Az önkormányzat hitelképessé­ge nagyrészt kimerült. A bevéte­lek bővítésében és a kiadások szűkítésében láttuk a kiutat. En­nek rendeltünk alá mindent. A feladatot eredményesen oldot­tuk meg. Az év végén most úgy látjuk, hogy mintegy 500 millió forint az a valós hiány - de ta­lán ennél is kevesebb lesz ami a következő év költségvetését terheli. Nem az ingatlanvagyont veszítettük el, és annak árából éltünk, hanem azokat a portfoli­ókat értékesítettük, amelyek az önkormányzat számára nem sok hasznot hoztak rövid távon. Továbbá igen kedvező feltétellel sikerült hosszú lejáratúvá kivál­tani egy 718 milliós hitelcsoma­got. Célirányos, fejlesztési prog­ramokhoz kötődő ingatlanérté- kesitést folytattunk. Erősen visszafogott, de egyben nagyon határozott, eredményességre tö­rő fejlesztési politikát alakítot­tunk ki. Példaként említhetem az Ágoston téri beruházást, vagy a Jókai utca közműveinek felújítását. Ugyanakkor elma­radtak a súlyos anyagi kötele­zettséggel járó és kellően meg nem alapozott közműfejleszté­sek. Ha ezt a fegyelmezett gaz­dálkodást folytatjuk, 2000 végé­re várható az a stabilitás, amely már megalapozhatja, hogy 2001-et már magabiztosan kezd­hetjük. Nem a kívánalmak, ha­nem a lehetőségek költségveté­sét akarjuk minden évben meg­tervezni. • • - Csakhogy az infrastruktúra nem kevés hiányosságot mutat.- Való igaz. A szennyvízcsa­torna-hálózat kiépítettsége csak 62 százalékos. Az utak állapotá­ra keveset fordíthattunk. Az jn- tézményrendszer épületállomá­nyának folyamatosan romló ál­laga is nagy gond. Határozott el­képzelésünk, hogy 2001-től önálló fejlesztési alapot hozunk létre a felújításokra: az iparűzé­si adó felét szánjuk erre. El kell érnünk azt, hogyha ilyen ütem­ben fejlődik a város gazdasága, akkor másfél milliárd forint fej­lesztési forrás minden esztendő­ben rendelkezésre álljon. A költségvetés konszolidálásához azonban még 2000-ben ki kell alakítani a stabil oktatási, egész­ségügyi, szociális intézményhá­lózatot és az annak megfelelő fi­nanszírozást.- Az ilyen utalás hátterében rendszerint az van, hogy valami­ket meg kell szüntetni.- 1999-bep a keményebb lépé­seket már megtettük. Jövőre a belső tartalékokat kell feltárni az intézményhálózatban. Például azt kell vizsgálni, hogy az okta­tási programok a követelmé­nyekre és a valós igényekre vála­szolnak-e, vagy hobbikat, vélt ér­tékeket is finanszírozunk. Ren­geteg az alapfokú oktatásban a speciálisnak tű­nő képzés. A gimnáziumok­ban és a szak­képzésnél pe­dig érdemes korszerűbb irányba mozdí­tani az oktatási rendszert. A szakképzés szerkezetében külö­nösen fontos a „piac” igényeire figyelni.- A szociális támogatások kö­rében is vannak önkormányzati adósságok.- Háromezer körüli a lakás­igénylők száma, akiknek esélyük sincs, hogy ezt a gondjukat saját erőből megoldják. Pécsett 1988 óta nem épült egyetlen önkor­mányzati bérlakás sem. Márci­usban lakáskoncepciót d lgoz- tunk ki. Ennek lényege eleme a felszabaduló la1' . visszavá­sárlása és visszr atása a szoci­ális célú lakásgazdálkodási alap­ba. Harminclakásos garzonház épület alapkövét tettük le, és feb­ruár végén újabb 80 garzonházi lakás építkezése indul meg az Aidinger János utcában. A kará­csony előtti hét végén írtam alá azokat az értesítéseket, hogy a visszavásárolt vagy felszabadult önkormányzati lakások révén 90 család jut ezekben a hetekben saját otthonhoz. Ez példa nélkü­li az elmúlt tíz évben. Erősíti azt a bizakodást, hogy teljesül vá­lasztási ígéretünk: a ciklus során 400-500 család lakásgondját megoldjuk.- És a nagy vihart kavart szo­ciális segélyezés merre fordul?- A jövő év első negyedének végéig teljesen új, megalapo­zott, a rászorultság és nem az osztogatás elvét követő szociá­lis ellátó rendszert alakítunk ki. Évente több, mint 800 millió fo­rintot fizet ki az önkormányzat különböző segélyek címén. Ám a tapasztalat az, hogy gyakran nem a valóban rászorultakon se­gítünk. Ellátási rendszerünk nem családcentrikus. Ezen kívá­nunk változtatni.- Az elmúlt év néhány akciója erős kritikát kapott a kormány- párti képviselőktől. Hogyan te­kint ezekre az ügyekre? Az előző ciklusban a város h; jm kormánypárti képviselő­je kőkemény lobbizással bizo­nyíthatóan 35 milliárd forint fej­lesztési célú pénzt hozott Pécs­re és térségébe: szívcentrum, t aumatológiai centrum, az fánbánya környezeti kárainak lhárítása, gázprogram, ipari park fejlesztése. A jelenlegi kor­mánypárti országgyűlési képvi­selők egyelőre nem tudnak ilyen fejlesztési programokat felmu­tatni. De seperjünk az önkor­mányzat portája előtt. Nádor ügy: az ÁPV Rt.-vel sikeres volt az együttműködésünk, hiszen voltak, akik felerészt irodaházat akartak belőle, mégis négycsilla­gos szálloda lesz konferenc'ate- remmel. Remélhet te" 2001 szilveszterén avar „k. Merce- des-buszok: után városi státus- szimbólumok, az élet realitásai­nak következményei. Magyaror­szágon az első olyan projekt, amely a világszínvonalat hozza a tömegközlekedésbe. Távfűtés: öt éve a pécsi a legdrágábbak közé tartozott az országban, és a lakásrezsinek a felét tette ki, ma a legolcsóbbak közé számít, és inkább az egyharmad felé kö­zelít a részesedése a lakásrezsi­ben. Ezt persze sokan cáfolni igyekeznek. A polgároknak kell eldönteniük: a teljesítmények­nek hisznek-e, vagy a piár- tevékenységnek. (A tervezett Pétáv-privatizációval kapcsolatos fejleményeket lásd az 5. oldalon. A szerk )- Ha Pécsnek jól megy a sora, vagy rosszul, az milyen körre su­gároz ki a térségben?- Az önkormányzat kétség kí­vül meghatározója a város arcu­lata formálásának, közéletének, de költségvetésének krízisálla­potát nem szabad összekeverni Pécs egésze gazdasági helyzeté­vel és állapotával. Pécs a régió­ból minden szempontból ki­emelkedik. A kereskedelem fej­lesztése 195 9-ben és 2000-ben meghaladja majd a 100 ezer négyzetmétert. Volumenében ez 30 milliárd forintot meghaladó kereskedelmi tőke. Jelentősen nőtt Pécs bank és biztosítási re­gionális centrum jellege is. Az egyetem a maga 20 milliárdos költségvetésével és 22 ezer hall­gatójával hatalmas ellátó és fo­gyasztó rendszer. A munkanél­küliség 6 százalék körüli. Ez nyugat-európai mértékben is alacsony. Sajnos Pécs tényleg kilóg a régióból, hiszen a megye, egészére már nem ilyen jók a mutatók. Somogyhoz és Kapos­várhoz viszonyítva pedig a pécsi adatok egyenesen kiválóknak számítanak. A betelepült új ipa­ri vállalkozásokra is tekintettel tehát ki lehet jelenteni: a gazda­sági és szellemi potenciál tekin­tetében nincs ilyen súlyú telepü­lés a régióban. Vagyis olyan ter­mészetes ereje ez a város a ré­giónak, sőt az eurorégiónak - beleértve Eszéket és Tuzlát is -, amit egyszerűen képtelenség megkérdőjelezni.- Az utóbbi időben azért még­iscsak kapott néhány fricskát a kormánytól Pécs, mint régióköz­pont. Hogyan lehet ezt pécsi iden­titással lelkileg feldolgozni?- Szeretném megnyugtatni a pécsieket: teljesen mindegy, hogy milyen igazgatásszervezési intézkedések történnek, hiszen a város súlyponti szerepét senki nem meri vitatni néhány elva­kult politikuson kívül. Az emlí­tett pozitív folyamatokra érde­mi hatása nincs a kormányzat­nak. És nem is volt. Hiba lenne túlértékelni az igazgatásszerve­zési intézkedések jelentőségét. Akár azt is, hogy a regionális fejlesztési tanács munkaszerve­zetének hol a székhelye. Az ész­szerűség persze azt diktálná, hogy ott legyenek ezek a köz­pontok, ahol a régió súlypontja van. Ám ezt a tévedést az élet majd helyreállítja. A regionális pályázatok esetében elvileg tel­jesen mindegy, hogy honnan nyújtják be őket. A reális prog­ramokra úgyis fogunk pénz kap­ni. A területfejlesztési törvény módosításával a kormánykoalí­ció versenyhelyzetet teremtett az együttműködés kívánalmai helyett. Ez rossz, de Pécset ér­demben nem érinti. Amit pro­dukálunk, az adja a város súlyát és tekintélyét, ami nemzetközi tekintély, valódi európai jelen­lét. A kormányzat nem tud el­nyomni egy ellenzéki önkor­mányzatú várost, hiszen norma­tív támogatási rendszer az el­osztás mértéke. A szűkebb egyedi pénzosztogatási lehető­ségek miatt kevés hátrány érte a várost, hiszen nem is igen pá­lyáztunk, mert ahhoz saját erőt is hozzá kell tenni hosszú távú elkötelezettséget vállalva. Előbb átlátható fejlesztési programo­kat kell kialakítani, és ha ilye­nek vannak, akkor pénzünk is lesz a megvalósításhoz.- Van már ilyen program?- Nemzetközi színvonalú, külföldi szakértők által ellenőr­zött ISPA-pályázatot adtunk be a Mecsekére Kft.-vel együtt a környezetvédelmi tárcához. Ez a mi gesztorságunkkal induló nagy ívű és igen fontos program az uránipari zagytározók rekul­tivációját, környezetük terület- rendezését kapcsolja össze a pé­csi ivóvízbázis védelmével és a csatornázási program befejezé­sével. Aki ezt megakadályozza, az már valóban bűnt követ el Pécs ellen, hiszen ellenőrzött módon, nemzetközi mércével kiváló minősítést kapott a pá­lyázati anyag, amit december 16-án nyújtottunk be a környe­zetvédelmi tárcához. A prog­ramhoz 1,8 milliárd forint saját erőt kell biztosítanunk öt évre, ám ez csak 25 százaléka az egész beruházás költségének: 75 százalék EU-pénzzel számol­tunk. Most a kormány térfelén pattog a labda. Az eddig véghez­vitt fejlesztéseinkhez nem kel­lett a támogatása, bár néhány esetben jól jött volna, például a buszbeszerzésnél is. Most nem pénzt várunk a kormánytól. Csak a postás szerepét tölti be a brüsszeli kézbesítésnél. Remé­lem, lelkiismeretes, jó postá­sunk lesz. Dunai Imre Társadalmi párbeszéd-1999-ben akár polgármesterként, akár országgyűlési képviselő­ként olyan érzetem támadt, mintha a társadalmi béke megbomlott volna. Túl sok a konfrontáció, túl sok a meg nem értés, túl sok az elzárkózás a kormányzat és a társadalom között, és az egyes váro­sokon belül. 1990 óta minden kormányzatban és önkormányzat­ban megfogalmazódott az igény, hogy legalább beszéljünk egymás­sal. Most mintha ez megakadt volna. Am Pécsett alapvetően más hangulatot sikerült kialakítani számos viszonylatban. Például kivá­ló az önkormányzat kapcsolata az egyetemek vezetésével. Az egyhá­zakkal is folyamatos párbeszédet folytattunk. Az országban elsők között állapodtunk meg a római katolikus egyházzal a tulajdon rendezéséről, és részben a többi történelmi egyházzal is. A gazdasá­gi kamarával igen tartalmas kapcsolatunk volt a területfejlesztés és a feladategyeztetés terén egyaránt. Sajnálom, hogy a gazdaság ezen motorja alighanem hiányozni fog a város életéből. A lakosság­gal való párbeszédet tekintettem a legfontosabbnak. Alkalmanként 60-80 polgár keresi fel a fogadónapjaimat, amit sikerült újra „fel­találni”. Nagyjából egyenlő a megoszlás abban a tekintetben, hogy hányán jönnek egyedi ügyekkel, hányán akarnak csak beszélgetni, s hányán hoznak közérdekű javaslatot, ötletet. Több a biztatás, mint a kritika. De kiderült, hogy olykor lassan reagálunk, rossz a vagyongazdálkodásunk szerkezete, a közterületekkel való foglalko­zás szervezete és szervezettsége. Az is nyilvánvalóvá vált, hogy a köz- tisztaság állapotának javítására meg kell találni azt a szervezetet, amelytől jelentősebb előrelépés várható. Köztisztasági szervezete Pécsnek gyakorlatilag nincs, és ez nemzetközileg is ritkaság. A rendkívüli időjárási helyzet kezelésében viszont nagyot léptünk elő­re 1998 óta - mondja a polgármester, s remélhetőleg nem kiabál­ta el az utóbbi témát, hiszen maradt még a télből bőven. Jegy/et Kihűlés Az utóbbi napokban több helyen is kihűlés miatt meghalt szemé­lyekre bukkantak járóke­lők. Egy budapesti sze­méttelepen december 25-én reggel találtak rá egy 44 éves férfi, az egyik ház­ban pedig egy 65 éves asszony holttestére. Gödön hétfőn reg­gel egy útkereszteződésben fe­dezték fel a 48 éves megfa­gyott hajléktalant, míg Buda- kalászon, a vendéglő mögött egy ismeretlen férfi tetemét. A rendőrségi vizsgálatok megál­lapították, hogy valamennyi esetben kihűlés miatt követke­zett be a halál, és nem találtak idegenkezűségre vagy öngyil­kosságra utaló jeleket. Talán még tragikusabb, hogy itt Ba­ranyában, Babarcon és Dunaszekcsőn is saját lakásá­ban fagyott meg egy 43 és egy 56 éves férfi. Vannak persze „szeren­csés” esetek is, mint például azé a hajléktalané, akinek nemrégiben még jó szakmája volt, de családi okok miatt az utcára került. Napközben a járdán üldögélt, éjszakára be­húzódott egy telefonfülkébe. A környéken lakók vittek neki néha teát meg kenyeret. Amikor leesett az első hó, az iskolába menő di­ákok hógolyóval dobál­ták meg a férfit, akinek akkorra már se meleg al­sója, se cipője, se zokni­ja nem volt. Egy alapítvány emberei mentették meg az éle­tét, orvoshoz, majd hajlékta­lanszállóba vitték. Természe­tesen nem mindenkit lehet rá­bírni arra, hogy hajléktalan- szállóra menjen, sokan a sza­badság és függetlenség iránti mérhetetlen vágyuk miatt in­kább választják a szabad ég alatti végtelen és hideg teret. Azt mondja egy nemrégi­ben Moszkvában járt fiatal, hogy ott mínusz tizenöt fokos hidegben az utcára kitett szé­keken ücsörögnek a vendégek, és vidáman italoznak, mert ott a minusz tizenöt barátsá­gos luőnek számít. Igaz ugyan, hogy Moszkvában a napi néhány száz fagyhalál sem ritka, ami azt bizonyítja, hogy az emberek sehol sem fagyállóak. Még manapság sem, az ezredfordulón, a be­ígért világvége forró hangula­tában. Cseri László Állj, vagy banán! Fantasztikus ürge lehet Howard Allen. Vagy rop­pant elszánt. És elszánt a dél-angliai Lewes bírósá­ga is. Allen barátunkat úgy életfogytiglanira vág- £ ta, mint a sicc. Az ok: két betörés. Az okozott kár: 136 font. Szorozzuk meg 400- zal, s akkor kiderül, mennyi ez forintban. Szóval 55 ezer forint körül van. Az persze egy más jogrend­szer. A miénk porosz talajon nőtt ki, némi napóleoni be­ütéssel, amott az angolszász elvek alapján működik az igazságszolgáltatás. Inkább az előbbiről jut az ember eszébe a szigor és a merevség. Meg jelenkori gyakorlatunk, ami­kor e gyökeres szigor ellenére a kábítószeres, gyorshajtó ifjú titán csaknem megússza bün­tetés nélkül azt, hogy halálos közúti balesetet okozott. Vagy hogy valaki elsikkaszt néhány tucat millió forintot, s kap pénzbüntetésként 56 ezer fo­rint befizetésére kötelezést. Hogyha éppen úgy akarja, egy súlyos károkat okozó bűnöző nem vonul be a börtönbe. Vagy kivonul belőle. Nem is olyan szigorú ez a porosz rendszer. Legalábbis a lewes-i bíró­sághoz képest nem. Igaz, különös feladat elé állította a rafinált brit a talárosokat. Nem volt nála fegyver, mégis fegyveres rablásnak minősítették az ese­tét. Howard - aki egyébként büntetett előéletű - gyümöl­csöt használt. Jelesül banánt csomagolt, mégpedig oly ügye­sen műanyag zacskóba, hogy az revolvernek látszott, s a ke­reskedők már nyitották is ki a pénztárgép fiókját. A bíróságot azonban nem érdekelte, hogy banán még sohasem sült el. Nem gatyáztak azon, fegy­vernek látszó volt-e a tárgy, vagy sem. Szakértőt sem küld­tek ki, alkalmas-e a déli gyü­mölcs emberélet kioltására. Mit akart Howard és milyen célból használta a banánt? - ez volt a perdöntő kérdés. Er­re pedig könnyű volt válaszol­ni. Alászolgája, életfogytiglan. A bűnjel megőrzése sokkal nagyobb gondot okozott. A per teljes befejezése ezen a ba­nánhéjon csúszott el. Mészáros Attila Vhetedik oldal holnap Riport „ ________ Re ndszerváltás 1988-90. Utolsó előtti, 61. részéhez érkezik a magyar sajtóban egyedülállónak számító vállalkozásunk, a rend­szerváltás történetét bemutató sorozatunk. Az előző részekben a magyar sajtó általános helyzetét taglaltuk. Az összeállításból termé­szetesen nem maradhat ki a Dunántúli Napló akkori helyzetének elemzése sem. Lapunk korán felvállalta, hogy az esélyegyenlőség alapján minden új szerveződésnek helyet biztosít hasábjain. Portré ________ Ru zsicska Mária kedden kapta meg kinevezését, s lett az MTV Pé­csi Körzeti és Nemzetiségi Stúdiójának vezetője. Magyar környezet­ben nőtt fel Horvátországban, az egyik szülő sváb, a másik délszláv. A három nyelv mellé megtanult angolul is. Ha hivatalos okmányon nemzetisége után érdeklődnek, a német rubrikát tölti ki. Most is horvát állampolgárságú. Újvidéken be nem fejezett egyetem után most a JPTE-en tanul. A pécsi TV-stúdióban nehéz feladatot kapott. Nem csak főszerkesztőnek kell lennie, de igazságosan lecsendesíte­nie is egy vihart, amelynek szelét nem ő vetette.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom