Új Dunántúli Napló, 1999. december (10. évfolyam, 329-357. szám)
1999-12-22 / 350. szám
1999. december 22., szerda Háttér - Riport A kultuszminiszter távozik A Pécshez kötődő kultuszminiszterek, így Andrásfalvy Bertalan vagy , most Hámori József, idő előtt adták át a bársonyszéket, s tértek-tér- nek vissza az egyetemi katedrára. De egyébként is labilisnak tűnik ez a poszt, hiszen a rendszerváltás óta egyetlen kultuszminiszter sem töltötte ki négy esztendejét a tárca élén. Hámori József e napokban ejti meg a kulcsátadást.- Különféle nyilatkozatokat hallottam, de igazából ma sem tudom pontosan azt, hogy ki kezdeményezte a távozását. Orbán Viktor volt elégedetlen avagy Hámori József unt rá e posztra?- Én kértem meg a miniszter- elnököt már szeptemberben, hogy mentsen fel.- Miért?- Azért, mert tulajdonképpen elvégeztem azt a feladatot, amire vállalkoztam. Jelesül, hogy építsem ki az új minisztériumot, határozzuk meg a legfőbb teendőket, készüljünk fel a millenniumi évre és indítsuk be a programokat.- Nem lett volna jobb, akár az Ön számára is, hogy a millennium ünnepeinek nagy része is a i Hámori névhez kötődjék? Hiszen ' így a gyümölcseit más szüreteli le.- Annak nincs semmi jelentősége, hogy olykor-olykor odaáll- jak a kormánybiztos mellé. Az ünnep különben is az országé. De hangsúlyoznám még egyszer, hogy a rám bízott feladatot elvégeztem már és így nyugodt lelkiismerettel és némi megkönnyebbüléssel távozom.- Tudós biológusként miként került a politika közelébe? Érdekelne, hogy talált rá éppen a Fides zre?- Andorka Rudolf szociológussal meglehetősen jó viszonyban voltam, aki még a választások előtt javasolta, hogy vegyenek be engem is a párt program- készítői közé, a „vének tanácsába”. Ekként lettem programalkotó, s amikor aztán arról volt szó, hogy ketté válik ez a minisztérium oktatási és kulturális tárcára, engem kértek fel, hogy vezessem a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumát. Sokáig hezitáltam. Megpróbáltam többekkel is megbeszélni a dolgot, de miután meglehetősen nagy megtiszteltetés e pozíció, úgy éreztem, hogy vállalnom kell. Jól emlékszem, hogy Mádl Ferenc, aki korábban vezette ezt a tárcát, egy keddi napon a következőket mondta: „Most már elég a dumából, itt a cselekvés ideje. Már tenni is kéne valamit." Másnap találkoztam Orbán Viktorral és igent mondtam.- Ha nincs Andorka Rudolf, ön a politika közelébe sem megy? ' - Azért ezt így nem mondanám. A pécsi egyetem rektoraként, majd pedig különösen a rektori tanács elnökeként már fé- lig-meddig a politikához közelítettem. Nem voltam tehát e tekintetben teljesen ártatlan.- Készített-e már mérleget? Mi az, ami e közel másfél évben örömet okozott?- Minden megrázkódtatás ellenére jó emlékekkel távozom. Különösen azért, mert a közművelődés terén sikerült valamit előbbre lépnünk, s talán megállítani is azt a leépülési folyamatot, ami a rendszerváltás után megkezdődött. Sorra zártak be a művelődési házak, szűntek meg könyvtárak. Már az idén közel százmillió forintot költöttünk a revitalizációs programra, s országosan több mint hetven művelődési ház nyitott újból kaput! A program a szívemhez nagyon közel állt, hiszen nem felejtem soha, hogy annak idején falusi gyerekként odahaza mennyi közös együttlétben - színjátszás, éneklés, egyéb kulturális programok - volt részünk, s hogy mennyire jók voltak ezek a közös összejövetelek. Jelezném, hogy közművelődésre háromszor többet költöttünk az idén, mint az előző évben. Egymilliárd forintot.- A külföldi magyar intézeteknek is új feladatokat adott a minisztérium.- Magyarországnak a saját magáról vallott képét nem csak a határokon belül, hanem külföldön is szükséges formálni. S ebben óriási a lemaradás. Nyugat- Európában nagyon sok helyen azt sem tudják, hogy hol van Magyarország. A történelmünk sok helyen ugyancsak ismeretlen. Fel kell hívni a figyelmet arra, hogy itt vagyunk, s időről időre szükséges felfrissíteni az emlékezetüket abban is, hogy mit adtunk mi Európának az elmúlt ezeregynéhány évben, mivel járultunk e kontinens kultúrájához. Nos, éppen ezért a külföldi magyar intézetek egy részét átalakítottuk Collegium Hungari- cumokká, amelyeket új programokkal láttunk el. Mindez szerencsésen kapcsolódik az állam- alapítás ezer évének ünnepségsorozatához.- Az egyházak tulajdonviszonyainak rendezése meglehetősen sikamlós terület.- Valóban, de mégis sikerült minden történelmi egyházzal és kisegyházzal is aláírni a szerződéseket. Pontosan listázva azokat az ingatlanokat, melyeket az egyházak kérnek, pontosan feltüntetve azokat az összegeket, amelyek a kárpótlás menetében 2011-ig megilleti őket. És ez nagy szó, hiszen meglehetősen hosszú procedúra végére került pont.- Az épített örökség címszó alatt a valaha meglehetősen szép épület- együtteseket szoktuk említeni.- Óriási kincsről van szó. Jól emlékszem, hogy amikor 1955- ben elkerültem Pécsre Szentágothai Jánoshoz, nemcsak a tudományos műhelyében éreztem jól magam, hanem az is csoda volt, amikor a professzor mecseki kirándulásokat szervezett és felhívta a figyelmemet a műemlékekre, köztük a mánfai Árpád-kori vagy a mecseknádas- di templomra. Akkor tudatosult bennem, hogy az épített örökség ugyanolyan fontos az identitástudat kialakításában, mint a szellemi örökség. Önmagában egy csonka torony - mint szülőfalumban - kimondja, hogy a településnek történelme, múltja van. Nos, a műemlékeink vagy a műemlék jellegű építményeink egy részének állapota mára siralmas helyzetbe került, s ezt a felújítási pályázatunk kiírása is visszaigazolta. Több mint száznegyven milliárd forintnyi igény érkezett be, amit nem tudunk természetesen azonnal kielégíteni, idén tíz- milliárd forintot különitettünk el erre a célra és ez az összeg jövőre hárommilliárd forinttal emelkedik. S ha azt számolom, hogy ehhez hozzáteszik az önkormányzatok is a saját pénzüket - legalább ugyanennyit -, remény van arra, hogy hét-tíz év alatt sikerül gyökeresen megváltoztatni. Ha már nem tudunk az állam- alapítás ezeréves jubileumán annyit építeni, mint amennyire a honfoglalás millenniuma idején futotta, legalább az épített múltunk megőrzésére fordítsunk gondot, és a leromlott épületállományt fiatalítsuk meg.- A miniszteri tárcát bizonyára nem a nyugdíjas semmittevésre cseréli. Mintha valamiféle tanácsadói szerepkör is várná?- Tudománypolitikai tanácsadója leszek a miniszterelnöknek, aki arra gondolt, hogy szükséges egyfajta elvi koordináció a tudományos intézmények között, finanszírozási szempontból is. Fel kellene mérni, hogy milyen a kutatói bázisok állapota, a kutatók helyzete - annyit tudunk, hogy nem jó -, s hogy melyek a preferálandó kutatási témák, területek.- És melyek? Mondjuk az ön kutatási területén, a biológiában?- Meg kell határozni előbb azt, hogy merre tart a világ, mire vagyunk berendezkedve mi, milyenek a magyar hagyományok, milyen iskoláink vannak. Nincs értelme teljesen új dolgokba belekapni. Hagyományaink akadnak a botanika, a zoológia, az ökológia terén. De, hogy mást is mondjak, otthon vagyunk az agykutatásokban, a molekuláris biológiában - gondoljon Szegedre - és valaha nagyon fejlett volt például a gyógyszeriparunk is. Jó volna visszakapaszkodni.- Tudtommal beszélgetett már Tóth Józseffel, a tudományegyetem rektorával is. Ismét látjuk a pécsi katedrán?- Igen. Erről beszélgettünk és megállapodtunk abban, hogy február elsejétől részt veszek az oktatásban.- Hámori József hol szilveszterezik? Hogy éli meg: az éjféli óra lelkében ezredforduló avagy sem?- Szeretek ünnepelni, s én ezt a szilvesztert is, meg a következőt is ezredfordulós hangulatban ünneplem. Bár tudom azt, hogy a 2000-es év még a huszadik századhoz tartozik. Pesten leszek barátok, régi iskolatársak között. Minden bizonnyal e társaságban lesz Andrásfalvy Bertalan is, aki osztálytársam volt.- Egy osztályból két miniszter. Meglehetősen jó arány.- Való igaz. Nagyon jó osztály volt. Kozma Ferenc Jegyzet Vörös csillagok Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok. De lehetőleg ne öt ággal. Mert akkor a bosszana- tot demonstrálják és úgy alakulhatnak velük a dolgok, mint a pécsi mindenki karácsonyfája esetében, amely utólag és némi módosítással lett (ezek után?) a mindenki karácsonyfája. Mi kellett hozzá? Emelődaru, munkás, a meglehetősen vörös csillagok le, újabb, más díszek pediglen föl. És ismét ránk köszöntött a közbéke állapotja. Ugyanis eleddig indulatokat kovácsolt a fa. A jel- képrendszer ilyen. Stilizáltan is félre nem érthető (félreérthető?) üzenetet hordoz, főleg ha a visszakívánt vagy kellően megutált múltba mutat. És ha valaki ezt látja ki belőle. Mert kiláthatja, ha túl érzékeny az ebadta. Naiv ember vagyok, s ekként fogalmam sincs, hogy kinek az ötlete volt ilyen provokatív, kipuffadt csillag-párna függőkkel ékíteni a pécsi fát, demonstrálni evvel is a szekér- tábor-erőt. Vagy talán csak arra gondolt a faállítás látványmenedzsere, hogy a csillagokkal egyfajta sajátos szociológiai felmérést készíthet? Kedélyeket borzolva, véleményeket fakasztva és ütköztetve? Hiszen a megyeszékhelyen átmenetileg a Széchenyi tér és környéke volt a legtöbb indulatot gerjesztő pont, ahol esténként álruhába öltözve és a nép között elvegyülve sokféle véleményt (rendszerellenes és rendszerbarát beköpése- ket) hallhatott bárki, és jegyzetelhetett föl politikai meggyőződésétől, pártállásától avagy szíve vonzalmától függetlenül. Némi jóindulattal ízetlen tréfának, vagy mondjuk gyerekcsínynek minősítem a csillagügyet. Aztán spongya rá. Hiszen advent van, a lelkünk tele az egymás iránti szeretettel és megértéssel, ilyenkor nem illik békétlenkedni, más szemében szálkát piszkálgatni. Legfeljebb tanulságként szűrhető le, hogy manapság a csillag akkor is provokál, ha Betlehem álcájában érkeztetik. Kozma F. Kommunisták Hát, győztek a kommunisták oroszföldön. Mondhatnánk: már megint. 1917 után kereken nyolcvankét évvel. A velíkij Szovjetunió majd' egy évtizede kimúlt alóluk, ők azonban erősen kapaszkodnak önnön üstökűkbe, és lám, jó Münchhausen báróként (= osztályidegen elem) sikerül fennmaradniuk. Persze, nagy kérdés, hogy a kommunista mint fogalom (jelző?) mennyit változott az utóbbi viharos években, egyáltalán kikről beszélünk, mikor enyhén szólva is gyanakodva kommunistákat emlegetünk. Az nyilvánvaló, hogy némileg keményebb fából faragott egye- dekről lehet szó, mint általában a szocialisták esetében, jóllehet azt tanultuk annak idején, hogy a kommunizmus akkor valósulhat meg, ha a szocializmus már virágzik. Ehhez képest manapság általában a kommunistát tartjuk az elva- kultabbnak, már-már történelmileg elmaradottabbnak, míg a szocialisták (lásd néhány nyugat-európai demokrácia) maguk a haladó erők. Aztán hogy ezek a mai orosz kommunisták mit óhajtanak, milyen furfangokkal állnak elő, szerintem régi barátaik, a CIA-ügynökök sem nagyon tudják még. Annak azonban mégis örülni lehet, hogy egy olyan tömörülés, amely az előző, 1995-ös választásokon még csak nem is indult, máris olyan alternatívát tudott teremteni a kommunistákkal szemben, amivel tán kiegyensúlyozottá tehetik ennek a rémisztőén hatalmas és bizonytalan országnak a helyzetét. Csúnya dolog, de a közeli országokat nem annyira a bel-, mint a külpolitika izgatja, hiszen már volt alkalmunk megtapasztalni, milyen is az a megbonthatatlan barátság. Sokan megbomlottak belé. Most új nevek, új arcok vibrálnak majd a magyar televíziók képernyőin is, eltűnik Jelcin atyuska, hogy végre teljesen kikúrálják a nátháját. Jön helyette Putyin vagy Zjuga- nov, vagy egy harmadik. Mindegy, fő a bizalom. Csak aztán oda ne kozmáljon. Méhes Károly hetedik oldal holnap Riport Az Y2K réme, avagy közeleg a dátumváltás. Összeállításunkban a 2000. év problémájáról olvashatnak, amely egy sok évtizeddel ezelőtt elkezdődött történet végkifejlete. Az „ősbűn” a számítógépek gyerekkorának korszakába vezet vissza. Portré Pálné dr. Kovács Hona. Egy törékenynek látszó asz- szony, aki két tenyerében elbírja egy tudományos intézet vezetésének, a család jó hangulatának és a megyei önkormányzati képviselőség ösz- szes terhét. Portré Munka az „Embertani Intézetben” Ember István professzor, a közegészségtan professzora minden baljós jel ellenére hiszi, hogy hazánk esetében nem kell „köz- betegségtanról” beszélni. Minden megoldható, véli, mint ahogy a debreceni lét is felcserélhető lett a pécsivel.- Másfél évet töltött Nápolyban, ösztöndíjjal. Aláírja, hogy Pécs mediterrán város?- Talán az éghajlata szub- mediterrán, de amúgy... A borok finomak. Arra viszont emlékszem, hogy valaha itt sokkal lüktetőbb éjszakai élet volt, mint manapság. Elvégre nekem évtizedes kapcsolataim vannak Péccsel, itt nyertem hematológus nagydíjat, itt kezdtem el járni a feleségemmel, annak ellenére, hogy ő is debreceni. Ami itt csodálatos, a kultúrák egyvelege. Pécs olyan, mint egy pointilista kép, Debrecen a nagy plain air.- Az orvosi pá- mmmmmmmt lya egyértelmű volt mindig is? Történésznek vagy régésznek készültem. De a 70-es évek elején a mi gimnáziumunkban nagyon erős volt a reál kurzus, és én azokból a tárgyakból is jó voltam. Viszont az egyetemen pont emiatt sokat olvashattam. Egyébként álnéven a mai napig írogatok, publicisztikáim gyűjteménye a Püski Kiadónál jelenik majd meg.- Lehet-e egy ennyire beteg országban közegészségügyről beszélni? Dr. Ember István professzor 1952-ben született Debrecenben. Alapiskoláit, majd az orvostudományi egyetemet is ott végezte, 1977-ben kapott diplomát. Dr. Kertay Pál intézetében kezdett dolgozni, majd hamarosan Nápolyba mehetett kutatni. 1992-től a POTE Humán Közegészségtani Intézetének vezetője.- A helyzet az, hogy nálunk az elkerülhető, illetve többlethalálozás sok, de ez nem végzetes, főképp nem visszafordíthatatlan dolog. Lehet ellene tenni, a születésszámon az újonnan bevezetett gyed hatása máris meglátszik. A fő gond, hogy egy aktív keresőre 2,4 eltartott esik. Persze, vannak hozzánk hasonlóan „öreg országok”, pl. Hollandia, Dánia, csak hat ott sokkal fejlettebb a financiális és biztosítási rendszer. Nekünk arra kell még rájönnünk, hogy sokkal olcsóbb a megelőzés, a szűrővizsgálatok, mint majdan a kezelés.- Egy humán intézet, amit egy Ember vezet. Nomen est omen?- Ez már csak így van, bár családi néveredettel nem nagyon foglalkoztam. Debrecenben valaha működött egy Ember Pál nevű református püspök. Az biztos, hogy a hallgatók már csak „Embertani Intézetként” emlegetnek bennünket! Méhes K. á á i „A rám bízott feladatot elvégeztem már” fotó: műller andrea
