Új Dunántúli Napló, 1999. december (10. évfolyam, 329-357. szám)

1999-12-20 / 348. szám

1999. december 20., hétfő Magazin Dtinántúli Napló 13 Isztambul éjszakai „natasái” Lena szenvedélyesen szereti a zenét, ez - mint mondja - „csa­ládi hagyomány”. A 19 éves prostituált néhány hete még hangvilla és metronóm segítségé­vel tanult zenét Moldovában. Most pedig a szőkeség egy nyo­morúságos isztambuli éjjeli mu­latóban várja a kuncsaftokat. Szülei Görögországban tudják őt. Amikor elbúcsúztak, azt mondta nekik, hogy babysit- terként fog ott dolgozni és sok­száz dollárral tér majd haza. Ezt valószínűleg készségesen el is hitték neki, mivel senki nem akar tudni róla, hogy hová lett Lena és sok más fiatal nő Kelet- Európából. Azóta olcsó szállá­son húzódott meg Isztanbulban és foglalkozására nézve „natasa” - így nevezik ugyanis a keleti tömb összeomlása óta a törökök a kelet-európai prostituáltakat. Lena, és Ukrajnából, Oroszor­szágból, valamint Romániából érkezett kolléganői a város Aksaray negyedében „dolgoz­nak”. A szultánok egykori palo­tájától és a múzeumi negyedtől alig néhány lépésre lévő városne­gyed öntörvényű, komor világ. Az üzleteket nem török, hanem orosz nyelven bonyolítják le, oroszul flörtölnek, káromkod­nak, és az arra járó férfiak gátlás nélkül markolásszák a „natasákat”. A hajók, amelyeken a Fekete­tengeren át érkeznek, nagy neve­ket viselnek, de nyomorúságos állapotban vannak: rozsda marta őket és roncsokhoz hasonlíta­nak. Kétnapos hajóút után köt­nek ki Isztambulban, ahol a rendőrség egy hónapra szóló ví­zumot pecsétel az útlevelükbe. Olga, aki egy éve még óvónő volt Moldovában, „natasaként” havi mintegy 2000 dollárt keres. Többet is lehetne - mondja -, de ő válogatós: nem mindenkivel megy el. Ha elkapja a razzia és lejárt már a vízuma, akkor bünte­tést szabnak ki rá, amit vagy készpénzben, vagy „természet­ben” egyenlíthet ki. Lena nem olyan válogatós, mit Olga és kétszer annyit - 4000 dollárt - keres havonta. Az pedig végképp a történe­lem iróniája, hogy a század ele­jén már jöttek nők Oroszország­ból Konstantinápolyba. Az ok­tóberi forradalom és a polgárhá­ború után menekültek a bolse­vista terror elől. Igaz, akkor a muzulmán férfiak „hercegnő­nek” nevezték őket. Még ma is sok Keletről érkezett nő reméli, hogy „hercegnő” lehet belőle. Egyesek táncosnőként kezdik revüszínházakban, s néhánynak közülük valóban sikerül kijutnia a piros lámpás negyedből. A megmentő „herceg” többnyire dúsgazdag, de koros férfiú sze­mélyében jelenik meg. Igaz, nem egy „hercegnő” kénytelen azután beérni a második feleség státusával. Lena férjről, gyerekekről, csa­ládi házról, szép ruhákról álmo­dik. Még öt hónapig akar Isztam­bulban maradni, herceget azon­ban még nem talált magának - olvasható a dpa riportjában. Mesterséges hóesés. Szingapúr belvárosában, az Orchard Road nevű bevásárlóutca egyik üzletköz­pontjában rendszeresen mesterséges hóesés fogadja a vásárlókat az év végi csúcsszezonban. A műhó csak egy azok közül a színes látványosságok közül, amelyekkel a kereskedők igyekeznek becsalogatni a vevőket az üzletekbe. A szingapúri kereskedők igyekeznek minél több különlegességgel színesíteni az idei karácsonyi vásárt, mivel az előrejelzések szerint - a 2000. év-probléma okozta félelmek miatt - az idén valószínűleg a szokásosnál kevesebb turista tölti majd az év végét a távol-keleti törpeállamban. A biciklitolvajok fejedelme Saját állítása szerint ötvenezer biciklit lopott el'egy holland fér­fi, és „életművéről” könyvet írt „Százezer bicikliszelep” cimmel. Chiel van Zelst - így hívják a holland bickilitolvajok fejedel­mét - korábban kábítószerfüg­gő volt, és azért lopkodta a ke­rékpárokat, hogy pénzt szerez­zen napi „adagjára”. Könyve igen nagy felzúdulást keltett Hollandiában, abban az ország­ban, ahol több a bicikli, mint az autó, és szinte mindenkitől lop­tak már el egyszer kerékpárt. (Becslések szerint évente 180 ezer biciklinek kél „kereke” Amszterdamban). Két biciklikölcsönző egyene­sen pert akar indítani Zelst könyvének kiadója ellen: magá­nak követeli a kötetből szárma­zó profit egy részét azon a cí­men, hogy tőlük is bizonyára lo­pott bicikliket a szerző. Zelst azzal borzolta tovább a lakosság kedélyeit, hogy könyvé­nek sajtóbemutatóján egy dedi­kált példányt ajándékozott az amszterdami rendőrség első számú szóvivőjének, aki azt mo­solyogva el is fogadta. A biciklitolvaj ugyanis sza­badlábon van, a rendőrség soha­sem foglalkozott azzal komo­lyan, hogy letartóztassa, jólle­het sokak szerint rács mögött lenne a helye. A hatóság állás­pontja alapján nincs bizonyíték Zelst ellen, de ha lenne is, már elévültek biciklitovajlásai. A könyv amúgy kiváló bicikli- tovaj-képző szaktankönyvnek is tekinthető, mivel a szerző apró­lékosan feltár a lopás csínjáról- bínjáról mindent. Zelst szerint a lakosság azért háborodott fel könyvén, mert a görbe tükörben magára ismert. A főtolvaj szerint, ha nem akad­na mindig vevő potom 13 dollá­rért egy lopott biciklire, akkor a lopások is megszűnnének. (Ezt a rendőrségi főszóvivő is meg­erősítette.) Az orgazdák azon­ban nem szívesen szembesül­nek önmagukkal - mondja Zelst, akit mostanság Amszter­dam Szörnyének kiáltott ki.a vá­roslakóinak jó része. Testletapogató szabófülke A szabócentit felváltó „szabó- fülkével” örvendeztette meg a világot egy amerikai kutatócég. A fülke „lelke” az úgynevezett 3 dimenziós testscanner - mond­hatni: testletapogató. Összesen hat kamera pásztázza a szabó­fülkébe belépőt, hogy azután 300 ezer pontból álló testtérké­pet készítsen róla. A méricské- lés nem tart tovább 8 másod­percnél, a számítógép pedig 53 másodperc múlva már nyomtat­ja is az illető egészen pontos és aprólékos méreteit. A szabófül­ke tanácsadóként is szolgál: közli, hogy milyen tipusú ruhák állnak az illetőnek a legjobban, illetve melyek a legelőnytele­nebbek. Az újítástól remélik, hogy a konfekciós ruhák jobban passzolnak majd a lakosságra. Színes Világ Diplomás vasalási tanfolyam indult Bécsben - kizárólag férfiak számára. A tandíj 200 schilling, az időtartam két óra. A tan­folyamot sikeresen elvégzők diplomát is kapnak vasalásból. A fér­fiképző intézmény úgynevezett konyhai túlélési kurzussal is szolgál, és mosás előtti szennyesszortírozó tanfolyammal. Ez utóbbi azon­ban gyorsított, kettő helyett csak másfél órás. Az iskola a főzés és az ízléses öltözködés alapjaira is kiképzi a férfitanoncokat, akik végül hétpróbás „háziasszonyként” léphetnek ki kapuján az életbe. Új nyelv: a denglisch. Az ‘angol nyelvű országokat kivéve Németországban használják a legtöbb angol-amerikai kifejezést. A német beszédben csak úgy hemzseg a kids, power, talk, fight, out­door, relax, event, highlight, statement, service point stb. Nyelvészek már nevet is adtak ennek a német/angol zagyvaléknak: denglisch. „Sok szavunk feledésbe megy az erőszakos, betolakodó anglicizmusok, amerikanizmusok miatt, amelyek megcsonkítják az anyanyelvet” - háborognak a németek. Világgá menő brit gyerekek. Évente több mint 100 ezer brit gyermek „megy világgá”, illetve tűnik el hosszabb-rövidebb időre hazulról - tudatja egy brit tanulmány. A szigetországban 16 éves korára minden kilenc gyerekből egy vagy önszántából szökik el, vagy rákényszerítik a távozásra. A szökések egyik fő oka az otthoni erőszakos légkör, a fizikai fenyítés, a másik az iskolai problémák előli menekülés. Azok a gyermekek, akiknek mostohaszülei vannak, kétszer gyakrabban tűnnek el.

Next

/
Oldalképek
Tartalom