Új Dunántúli Napló, 1999. december (10. évfolyam, 329-357. szám)
1999-12-18 / 346. szám
1999. december 18., szombat Kultúra - Művelődés Dtinántúli Napló 9 Szappanopera címmel mutatják be 20-án 19 órakor a Pécsi Harmadik Színházban Spiró György darabját. A mai tárgyú mű a zsidó kárpótlás ürügyén beszél a mindenkit gyötrő menekülési kényszerről, új és régi feldolgozatlan traumákról. Az ősbemutatót Vincze János állította színpadra. fotó: tóth l. Az „ingyendoktor” ajándékai Megújulva, megszépülve adták át ismét dr. Tompa Kálmán orvosnak, a hazai képzőművészek támogatójának és barátjának az emlékszobáját tegnap Pécsett a Várostörténeti Múzeumban, ahol a vendégeket Bokor Béla, a Baranya Megyei Közgyűlés alelnöke köszöntötte. A neves orvos, aki készült festőnek, írónak is - a gyógyításnak és a művészet patroná- lásának szentelte életét. Az „ingyendoktor” gyűjteményének válogatott kincseiből a Káptalan utcai Múzeum Galériában nyílt tárlat dr. Végvári Lajos művészettörténész és dr. Újvári Jenő alpolgármester méltató szavaival. A kiállítás 2000. március 12-ig naponta 10-től 18 óráig látogatható. A névadóról készült festmény a dr. Tompa Kálmán emlékszobában FOTÓ: TÓTH LÁSZLÓ Pécs befalazott majd újra kibontott múltja Emlékek, kőben konzerválva Ismeretes, hogy a Pécsi Püspökvár - elsők közt az első magyar középkori egyetem és az Aranyos Mária Kápolna - feltárásával hazánk számára is úttörő jelentőségű leletmentő munka zárult le a közelmúltban dr. Sándor Mária régész irányításával. Nem kis feladat a feltárt értékek restaurálása, helyreállítása sem. Ismét áll az egykori, 1140-től épülő román kori dóm nevezetes nyugati kapuja. A galériás kiállító terem égre nyíló üveg- mennyezetén át hullik rá a kora téli fény. Fölötte - a bal oldali gránit pillér s az azt koronázó oszlopfő meghosszabbításában - már csak egy csigás emelő jelzi, hogy a közelmúltban még darabokra szedve várt jobb sorsára. Osgyán Vilmos (képünkön) kőszobrász-restaurátor, aki a helyreállítási munkálatokat vezeti, mutatja a kapubéllet tartóelemei közt a részben a hiá- tust is pótló fehérmárvány toldást is. Ez a látszólag játékos összerakósdi nyolc hónap kemény munkája volt. A másik nagy leletcsoportot az északi és a déli altemplomi lejáratok, valamint az oldal- és homlokfalain elhelyezett nagyszerű XII. századi domborművek - a teremtés hat napja, Jézus történetei - alkotják. Az újabb kutatások szerint Rhone-vidéki francia hatásról árulkodnak, Dercsényi Balázs még lombardiai - comói, pávi- ai - mesterekre gyanakszik 1969-ben megjelent könyvében. E domborművek is letisztítva, nejlonnal lefedve várják a majdani eseményt - a város ünnepnapján, a 2000. szeptember l-jén nyíló és a páratlannak ígérkező kiállítást, de addig még számtalan a tennivaló. A leletmentés első szakasza 1992 és 1995 között a kőanyag megtisztításával, dokumentálásával lezárult. Ezt az amerikai Getty Alapítvány támogatta. A korábban feltárt kőfaragványok egy részét a pécs-vasasi moziban tárolták, ezt az anyagot és a dóm kőtárában lévőt is itt készítik elő, hogy a földszinten illetve a galériában felsorakozhassanak majd. Különösen a festett középkori faragványok tartoznak a ritka értékek közé, tudom meg Osgyán Vilmostól. Másutt Magyarországon nem találni ilyen mennyiségű korabeli festett leletanyagot. Mint ismeretes, a középkori egyetemet Anjou Nagy Lajos király alapította 1367-ben a pápák és püspökök találkozóhelyén, Avignonban járó, rajna- pfalz-i származású Vilmos püspök ösztönzésére. A pécsi egyetem egyidőben születik a krakkóival, s az oktatás módszertanát tekintve - mint erre könyvében dr. Sándor Mária utal - a bolognai egyetem számít mintának. Az alma materhez kapcsolódó Aranyos Mária Kápolnából előkerült sírláda leletei alapján sikerült rekonstruálni az intézményt fenntartó Vilmos püspök síremlékét is. A hét és fél méter magas három tornyú gótikus építményt két és fél méteresre kicsinyítve, de eredeti pompájában láthatja majd újjáéledni a közönség: a gipszmakettjén ezekben a napokban-hetekben Deák Jenő kőszobrász-restaurátor és Gergely Zoltán szobrászművész dolgozik. A síremlék egyik oldalfalán lenn, egy páros kőfülkében a püspök és mellette egy madonna színes, egészalakos szobra látható majd, s ahol nem hamisítják meg ezzel a múltat, ott visszatér a kék azurit és vörös cinó- ber eredeti ragyogása is. Például a faragvány letört fejeit már nem helyezhetik vissza, mert azzal a mű hitelességét sértenék. Legalább ekkora a nyüzsgés az ideiglenes palatetővel védett középkori egyetem falai között is, ahol az állványerdő lábainál két malterkeverő dobja is forog. A kőművesek a fennmaradt monstrum falak alapján építik újjá mindazt, amit tűzvész, törökdúlás adott át az enyészetnek. - Históriai jelentőségű tárlat nyílik jövőre itt is. B.R. Magyarul magyarán Helynevek helyhatározóragokkal Mintha szűnni látszana az az egykor élénk vita, amely szeretett városunk, Pécs hol? kérdésre felelő kétféle helyragos alakjáról zajlott. A Pécsett alak veretességét, művelt polgárhoz méltó önérzetességét lassan felváltja a hétköznapibb és a sok más helynév végén tipikusnak mondható -en vagyis a Pécsen változat. A kérdéssel foglalkozó kiadványok, főként a Nyelvművelő kézikönyv fölsorolja a külső (-ról, -ről; -n; -ra, -re) és a belső (-bál, - bői; -ban, -ben; -ba, -be) helyragok általános használatának eseteit. Érdekes módon jó néhány helynév a ragozás tekintetében eltér az általánostól, a tipikustól. A magyar ember ugyanis szinte ösztönösen érzi, melyik az, amelyen rajta van, s melyik az, amelyikben benne van. Nem kevés azoknak a helyneveknek a száma, amelyek kétféleképpen viselkednek. Hogy ne menjünk messze, itt van a szomszédban Komló. Barátom, aki régi komlainak tartotta magát, bár lakóhelye azóta megváltozott, következetesen Komlóból járt be Pécsre, Komlóban töltötte ideje nagy részét és Komlóba tért haza. Ugyanezt tapasztaltam Viszló helynevünk használatával kapcsolatban is. A viszlai (nem visz- lói) búcsú nevezetes ünnepi alkalom, amelyre a vendégek inkább Viszlóba mennek, ritkán Viszlóra. Akik Budapest és Bécs között közlekednek, hosszabb-rövidebb ideig vesztegelnek Hegyeshalomban. De már másként viselkedik a -halom utótagú összetett helynév két kiemelt példája: Móra- halom és Széphalom. Az elsőnek a végére az ottaniak, a másodiknak a végére pedig jóformán az egész ország magyarjai az -on, - ra, -ról ragokat teszik. Érdemes idézni a Kiszomboron alakot, amelyet több személy használata alapján adatolhatunk. József Attila is így említi életrajzában, amikor makói és kiszombori éveire emlékezik. Viszont egyértelmű a Zomborban bácskai város ragozott alakja. Jó néhány nevünk maradék köznyelvi jelentéstartalma okozhatja, hogy hol inkább rajta léteit, semmint a benne léteit érezzük elfogadhatóbbnak. Hagyárosböröndön megszokottabb a tartózkodás, mint -bőröndben. Dobozon is szívesebben lakik az ember, mint Dobozban. A Tavankúton szintén általánosabb, mint -kútban. Abasár olyan helység, amelyben a -sáron - ha nem mély - még mindig könnyebb a közlekedés, mint a -sárban. Ha választani lehet, a Tök helynevünk lakói bizonyára jobban érzik magukat Tökön, mint Tökben. Rónai Béla A Balkán álma Sikágóról Gyilkolni nem is olyan köny- nyű. Ez a század ugyan a világháborúival megmutatta, hogy ölni állami méretekben is lehetséges, a délszláv válság véres harcaiból pedig azt a régi leckét ismételhetjük át, hogy a lemaradók úgyis revánsot vesznek. A korrupt államhatalom, a különböző társadalmi rétegek közti feszültségek és a férjtől megszabadulni vágyó asszonyok alakja sem ismeretlen az emberiség számára, ám azt csak most élhetjük át, hogy a bűnhöz való erkölcsi viszony lazább lett minden eddigi korban tapasztaltnál. Ilyen etikai környezetben mutatta be a Pécsi Nemzeti Színház Ivan Kasan „Galócza” című darabját, amelynek története egy jómódú gazda meggyilkolása körül zajlik. A század 20-as éveibe helyezett mesében a (beszélő nevű) szereplők nagyon is maiak, ezért, hogy a magunkra ismeréshez szükséges távolság- tartás meglegyen, Soós Péter rendező megerősítette a mű szatirikus dramaturgiai és tartalmi elemeit. A megközelítés ironikus, a figurák karikírozottak, a stílus túlzó, a szereplők konfliktusai azonban mégis reálisak. Izgalmas volna a darabnak a dráma műfaján belüli változatait is hosszan boncolgatni. Kusan ugyanis egy 1586-ból való verses drámát dolgozott fel, a szerzőséggel még Shakespeare-t is gyanúsították. A darab ugyanakkor rémdrámaszerű is, de grand guignol helyett a szerző inkább népszínművé alakította. A Volksstück a 19. század bécsi színjátszásának terméke volt, a paraszti élet zsánerképeivel. A „Galócza” gazdája (Balikó Tamás) azonban inkább egy mai vállalkozóra hajaz, amit jelmeze is alátámaszt: az üzletkötő-bordó nadrággal, a makkos cipővel, amihez fehér sportzokni dukál, és az elmaradhatatlan „susogós- sal”. Szűcs Edit jelmeztervező egyébként az e századi öltözéktípusok széles skáláját alkalmazta. A 14-i előadáson a szereplők mindegyike kiegyensúlyozott, színvonalas alakítást nyújtott. Kiemelendő a Vízin Együttes munkája, akik visszaidézték a zene Erzsébet-kori színházra jellemző dramaturgiai funkciót is betöltő s hangulatteremtő szerepét. A hagyományos színpadnézőtér viszonyt felbontva alakították ki a játékteret is, minden helyszínhez külön teret rendelve, Ágh Márton kömyezette- remtő díszleteivel. A leölendő Ardonjak gazdát Balikó Tamás tette szimpatikussá, olyan minden lehetőséget megragadó figurát formálva, aki kőbunkó ugyan, de azért dalra fakasztják a szerelem emlékei. Balikó szerencsésen kerülte el a modoros ábrázolás veszélyeit. A Dráva menti zsombékosból a „sikágói” bandavilágba vágyódó betyárból Fi Húr István révén lesz suta, mégis behízelgő bérgyilkos. Füsti Molnár Éva Ankicája még ironizálva is élethű, érdemes kifejező hangsúlyaira és arcjátékára külön is figyelni. A karakter jellemzőit pontosan fogalmazta meg a csendőrkapitány szerepében Márton András, és a csendőrtizedest alakító Tóth András Ernő. Lehetőségeket hordoz Tonka szerepe Gráf Csilla számára, hiszen itt a szolgáló felvett álarca rejti az igazi egyéniséget. Lázár Balázs Mozsboltként, Urbán Tibor Frankicsként szerzett kellemes pillanatokat, míg Pilinczes József Zeljics figuráját igyekezett minél több színnel élénkíteni. Emlékezetes marad a játékot záró haláltánc is, amelynek kisszerű, kínlódó szereplői „Sikágó, Sikágó” helyett ott maradnak, ahol voltak, és az a hely a „Balkán, Balkán”. Hodnik Ildikó Gy. Fillár István és Márton András jelenete fotó: tóth l. Három évtized tükörképe Rossz újságcikk az, amelyet bármikor elolvashatunk, a szöveg éppoly érdekesre tupírozott semmitmondás most, mint öt éve. De nem jó az sem, ha egy cikknek nincs hír- vagy dokumentumértéke, üzenete, amely csak a papírt pazarolja, s másnapra a feledés homályába vész. A napi újságírásban mindig nehéz irodalmi értelemben vett értékteremtésről beszélni. Az időálló, veretes írások ritkák, ma a rohanó zsurnaliszta az aznap és a másnap lázában ég, ahogyan a világ is az „információt, de gyorsan, még többet” kívánságával forgatja a napilapot. Lapunk felelős szerkesztője, Gárdonyi Tamás harminchárom újságírói év terméséből válogatva mutatja meg „Színe és visszája” című, most megjelent könyvében, hogy ha egy tegnapi újságnál nincs is régebbi valami, azért egy tavalyi vagy akár tiz, húsz évvel ezelőtti még érdekes lehet. Aki ezeket (az alcím szerint) „Mindenféle újságcikkek”- et olvassa, egy megrázkódtatásokkal teli kor szereplőit, gondjait, politikai és erkölcsi magatartását ismerheti meg. A Pécs- baranyai Értelmiségi Klub gondozásában, a Prezident BT kiadásában megjelent, közel félszáz írást tartalmazó kötetbe a szerzőnek elsősorban a Kisalföldben, illetve a Dunántúli Naplóban megjelent írásai kerültek. Persze, az emberek a történelmet nem tudják, csak teszik, ezért is különös szerep jut a modern kori históriásnak. Tollával olyan felejthetetlen pillanatokat örökít meg, mint a berlini fal lebontása vagy olyan szomorúakat, mint a Brcko melletti szántóföldeken, kertekben járó aknaszedők. Olyan nagyszerű elmékkel ismertetheti meg olvasóit, mint Cserháti József pécsi püspök, Szentágothai János, a Magyar Tudományos Akadémia egykori alelnöke és Polányi Imre történészprofesszor. De Gárdonyi Tamás szívvel, szeretettel ír a színházról is, és igazi, emberi érdeklődéssel azokról, akikkel egy érettségi találkozón, egy vonaton, egy baráti vacsorán találkozik. S ehhez járul még a stílus, okos, ízes, humorral is tűzdelt. Ritka jó kombináció: elgondolkodtató és olvasmányos. H. I. Gy.
