Új Dunántúli Napló, 1999. december (10. évfolyam, 329-357. szám)
1999-12-15 / 343. szám
1999. december 15., szerda Háttér - Riport A fogyasztóvédelem szerint az idő bizonytalan tényező A kéményseprő nem hibázhat Az utóbbi években a kéményseprés - sokak szemében - lebegő szolgáltatássá vált. Látható, mint a füst, ám megfoghatatlan, mert átalakult a szervezete, s mert sokan nem tudják, miért fizetnek, mire köteles a díjért a körzeti kéményseprő. Amióta privatizálták, egyre többször hallani, hogy az alacsony bérek miatt kevés a füstlovag, különösen a jól képzett. A minap, amikor a Baranya Megyei Önkormányzat a kéményseprés díjának felemeléséről döntött, egy képviselőnő azt mondta: ne csak karácsony és szilveszter között kopogjon be a házakba a kéményseprő. Baranya megyében a kéményseprő-ipari közszolgáltatás 1997-től történik teljesen új módon. A munkát szerződés alapján hat egyéni vállalkozó - a körzetmesterek - végzik saját alkalmazottakkal. A közszolgáltatás igénybevétele kötelező díját a Megyei Önkormányzat állapítja meg. Azt már dr. Gulyás Emil, a közgyűlés gazdasági bizottságának elnöke fejtette ki, hogy az új körülmények nem szüntették meg a megyei önkormányzat ellátási felelősségét, szolgáltatási kötelezettségét, ám annak egy Európában több helyütt bevált módozatát vezették be. Bevált? Más a véleménye a kisdéri és a sellyei polgármestereknek. Dr. Acs Imre azt mondja, a „boldog ántiidőkben” mindig idejében és minden polgár- mesteri hivatalba, települési elöljáróságra megérkezett a pontos ütemterv, hogy abban az évben mikor lesz a faluban kéményseprés. Ezt mostanában hiányolják, hiszen így a szakember váratlanul érkezik, és ha érkezik is, nem biztos, hogy a jelzett napon - sokan hiába várnak rá otthon. Nórántné dr. Hajós Klára, Sellye polgármestere véleménye az volt, hogy ne csak az „adakozási napokban” kopogtasson a szerencsehozó kéményseprő. Amikor pedig az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület baranyai szervezete fűzött megjegyzéseket a szolgáltatási díj tervezett emeléséhez, külön is felhívta a figyelmet a kémény- seprés rendszerének egyik nagy hiányosságára. Arra, hogy ha egy fogyasztó nem tesz eleget kötelezettségének - nem ellenőrizteti, tisztíttatja kéményét -, szabálysértést követ el, ám ha a szolgáltatás elvégzésére kötelezett mulaszt, a vállalkozónak nem kell emiatt szankciókkal számolnia. Van természetesen egy pénzügyi oldala is a kéményseprésnek. Ezzel kapcsolatban ugyancsak Gulyás Emilt idézzük, aki szerint az önkormányzatnak kettős feladatnak kell megfelelnie. Biztosítania kell, hogy a Baranyában dolgozó hat körzetmester tisztes bevételhez jusson, másrészt csak racionális díjakkal lehet a lakosságot terhelni. Egészen november 29-ig 1168 forint volt a rezsióradíj, amelyre 12 százalékos áfa jött. Ezt - hogy a bonyolult szaknyelvet idézzük - meg kellett szorozni „az egyes tevékenységek technológiai időszükségletével.” Ezt az árképzési formát is támadták a fogyasztóvédelmisek, mert véleményük szerint a szolgáltatás elvégzésére fordított idő a kéményseprő helyszíni döntésétől függ. Miután a kéménytisztítás csak szükség esetén végzendő el, az időnorma fel nem használt része indokolatlan túlfizetést is eredményezhet. Vagyis akkor is szorozhat az idővel a füstlovag, amikor nem is kellett elvégeznie a munkát. Hozzá kell tenni azt is, hogy az időnormákat semmilyen jogszabály nem határozza meg, nincs mire támaszkodni a számításnál. Arra viszont van előírás, hogy a fizetendő árat kell a szolgáltatás díjaként feltüntetni, együtt az áfa összegével. Most, hogy a baranyai Kéményseprők Ipartestülete díjemelési javaslatot terjesztett a közgyűlés elé - november 30-án foglalkoztunk ezzel lapunkban - 10 százalékkal megemelkedtek az árak. A baranyai kéményseprők jól dolgoznak. Mintegy 150 ezer kéményre vigyáznak, s az elmúlt években hibájukból, mulasztásuk miatt tűz nem keletkezett, jogorvoslatot igénylő panasz igen ritkán volt rájuk. Arról azonban sokan tudni vélnek, hogy baj van a „létszám-feltöl- téssel”. Kissé másképpen mondva: egyre több füstlovag veti le az alacsony kereseti lehetőség miatt a fekete ruhát. Valamiképp alátámasztja ezt az ipartestület elnökének, Leikauf Tibornak (első kis képünkön) számítása is. Kalkulációik szerint egy-egy körzetmester, amennyiben az önkormányzat elfogadná az ipartestület által javasolt áremelést - bár az adatok eltérnek, mert például más a bevétel egy vezetékes gázzal ellátott területen, és más, ahol hagyományos módon fűtenek -, akkor is csak 6-7 százalékos nyereséghányaddal dolgozhatna. (A testület 14-16 százalékot javasolt.) Összehasonlításul jelzi, hogy az országos átlagnak megfelelő 701 forinthoz képest vegyes tüzelésű egyedi kémények tisztításáért Baranyában 699, Bácsban 1006, Tolnában 626, Kaposváron 628 forintot fizettek a lakók. A megye egyik legnagyobb körzete a komlói. A városon túl ide tartozik még Sásd és további 42 település. Ezt a hatalmas területet - tudtuk meg Szeifert József (második kis képünkön) körzetmestertől - öt kéményseprő látja el. Egyre-egyre nagyjából 5000 kémény jut, bár ezek között vannak üzemen kívüliek is, amelyeket, csakúgy, mint a gázkazánokét, évente csak egyszer kell ellenőrizni. A körzetre azonban egyelőre a hagyományos tüzelés a jellemző - az arány 2/3-1/3 -, az ilyen kéményeket viszont kétszer is meg kell nézni a szakembernek. Nagyon ritkán, de előfordul, hogy a szolgáltatási kötelezettséget a kéményseprő elmulasztja. A komlói körzetben éppen most van egy ilyen ügy vizsgálat alatt. Ha a mulasztás súlyosnak bizonyul, akár szerződésbontás is lehet a szankció. Mégpedig nem csak a hibázó füstlovag, de végső esetben a körzetmester is megbízás nélkül maradhat, ha a megyei önkormányzat felbontja a szerződést. Szeifert József is megerősíti, hogy nehéz jól képzett kéményseprőt találni, bár nála egy bejáratott csapat dolgozik. A szakmát egyedül Budapesten lehet tanulni. Az utóbbi években azonban - éppen Pécs esetében - előrelépés történt egy német alapítvány jóvoltából. Segítségével érkeztek a városba több milliós értékben kazánok, kémények, amelyek a legmodernebb tüzeléstechnika körébe tartoznak, s ennek a „gyakorlópályának” a felállítása e napokban van folyamatban. A cél, hogy a felnőttképzésben a kéményseprést választóknak legyen hol elsajátítaniuk a szakmát.- Hány kéményseprő dolgozik Baranyában?- A megyében és Pécsett a körzetmesterekkel együtt 62 - válaszolja Leikauf Tibor. - Készül egy belügyminisztériumi tervezet, amely meghatározná, egy füstlovagnak hány kéményt kell évente ellenőriznie. E szerint a nagyobb városokban 6- 7000, más településeken 5000, a tanyavilágban 3-4000. Nálunk most 5000 jut egyre, vagyis azt kell mondjam, ideális a helyzet. Leikauf Tibor igazít az idézett polgármesteri véleményeken. Most is megkapja minden település az ellenőrzések ütemtervét. Igaz, teszi hozzá, ezt az év első kétharmadában lehet tartani, az utolsóban azonban nagyon nehéz. Ami pedig a két ünnep közötti időszakot érinti, már csak azért sem lehet elfogadni tényként, mert a 150 ezer baranyai, plusz 50 ezer pécsi kéményt nem lehet pár nap alatt „tisztába tenni”.- Amúgy pedig - teszi hozzá - várja a lakosság ilyenkor a kéményseprőket, hogy szerencsés új esztendőt kívánjanak. Régi és most is gyakorolt tradíciónk ez. Idén is mennek majd. Mészáros Attila Füstlovag munka közben fotó: tóth László hetedik oldal Jegyzet Moszkva (tér) Hat évvel az első szabadon választott miniszter- elnök halála után a hálás utókor teret kíván elnevezni róla a székesfővárosban. Nincs is ezzel semmi baj, elvégre hány olyan utca, tér stb. van szerte az országban, amelyeknek névadójáról sajnos a kutya sem tudja, ki volt ő és miben híres, Antall Józsefet ez a veszély nem fenyegeti. Persze, ki-ki másképp emlékszik meg róla, de az ellen nem nagyon tiltakozott senki, hogy teret kapjon. Lehet, azért, mert bejött ez a Moszkvázás. Mint alapfokú földrajzi ismeretekkel rendelkező polgárok, tudhatjuk, hogy a Moszkva szó egy várost jelöl. Igaz, történelmet is tanultunk, illetve jobban mondva megéltünk, és tudjuk, hogy a Moszkva egy birodalmat, mi több, csak kevés népszerűségnek örvendő politikai rendszert is jelölt. Ám ez a csúnya rendszer (legalábbis a mi fejünk fölül) elmúlt, Moszkva meg maradt város. Ugyanúgy, mint Rettenetes Iván alatt volt, ugyanúgy, mint Csehov Három nővérében a vágyak városa volt, és valószínűsíthetően a jövőben is marad a világ egyik... (és itt nagyon sok felsőfokú jelzőt lehetne felsorolni) városa. Berlinben is van Moszkva utca, Párizsban egyenesen Rue Stalingrad - világos, „ők” ott győztek, mi meg csak folyton vesztettünk az oroszok ellen, lásd 1849, Don-kanyar, Voronyezs, 1956. Egyszóval lehet, hogy a Moszkva nem egy semleges név egy magyar téren. De hát annak kellene, hogy legyen - hadd legyen! Antaliról pedig nevezzenek el egy olyan új, múlttal kevésbé terhelt helyszínt, ami az ő történelmi helyét jobban reprezentálja: hiszen akkor, 1990-ben mindenki úgy gondolta, most valaminek a kezdetét éljük, valami új jön, nem csak folytatás. Bár lehet, a mostani „keresztapák” is úgy gondolkodnak: Antall vette át a moszkvai örökséget, megérdemelné, hogy ezt a névváltoztatással is végképp szentesítsék. Méhes Károly Szellema gobelinen „Rendkívül változatos az a Petőfi-kép, amely bennünk él. Sokkal fontosabb ő nekünk, mint más nagy költőink”- mondotta nemrég a kultusztárca közigazgatási államtitkára egy pesti kiállítás megnyitóján. A megkülönböztetett fontosságot szerinte az is bizonyítja, hogy Petőfit még az első világháború idején is látni vélték. Hozzátehetjük, a legenda éltetői állítólagos szibériai sírját, sőt csontvázát is fellelni gondolták néhány éve. Az államtitkár megfogalmazta azt a tisztelendő igényt is, hogy ideológiai sallangoktól mentesen kell megőrizni, tovább ápolni a Petőfi szelleme köré fonódott kultuszt. Sajnos ez sziszifuszi munkának ígérkezik. Mert ki mondja meg, hogy melyik a sallang, melyik az igazi? Petőfi műveinek javát talán még a stílusítészek sem tudják ideológiai hatásoktól mentesen olvasni. Életművéből az utókor mozgalmainak mindegyike próbált és tudott is kisajátítani valamit. A nagy kultuszápolga- tás közben aztán odáig jutottunk, hogy Petőfi kötelező tananyaggá és politikai ünnepségek szertartásos műsorelemévé v kövült. ■ Alighanem ez okozta, hogy születésének tavalyi 175. és halálának idei 150. évfordulója eléggé visszhang- talan volt. Már csak egy esély maradt: az a pesti kiállítás, amely a két évfordulóra meghirdetett textilpályázat alkotásaiból nyílt. A pályázatot azért hirdették meg, mert az elmúlt 150 évben a textilművészet kivételével szinte valamennyi művészeti ágban születtek már alkotások Petőfi szellemiségének ihletére. A gobelinművészek most pótolták a lemaradásukat. A kiállítást pedig - mások - hivatottnak nyilvánították arra, hogy az emlékév méltó lezárása legyen. Hát nem tudom... Azt azonban el kell ismerni, hogy költőnk járhatott volna sokkal rosszabbul is, ha számba vesz- szük a még szóba jöhető művészeti ágakat és gallyakat. A gobelinek legalább szépek. Dunai Imre Portré Néha receptre kellene felírni Imádja a szakmáját, és érthető módon az állatok barátja is. Dr. Hartung István különösen az okos kutyákat szereti, bár minden kisállatot kedvel. Természetes, hogy olykor gyógyít buta macskát, alig- eszű struccot, sőt oktalan aranyhalat is, hogy csak a hobbiállatoknál maradjunk. Egyébként 11 Pécs környéki község hatósági állatorvosa. hetedik oldal holnap Riport Sokan nem lehet egyedül lenni. Csak nagyon kevesen választják maguknak a tökéletes magányt. Bizonyos élethelyzetekben azonban sokan úgy érezhetik, szó sincs itt választásról: az egyedüllét, kitaszítottság sorscsapásként érkezik. Rajtuk segítenek a magányosok számára létrehozott klubok. Portré _____________ Dr . Sülé Tamás, a Baranya Megyei Kórház kardiológiai rehabilitációs osztályának vezetője, az Orvosi Kamara megyei etikai bizottságának elnöke hivatása mellett helytörténeti és numizmatikai publikációkkal is dicsekedhet. A panelkutyák orvosának tartom, hiszen Pécs városában az egyik legismertebb a szakmában. Sem falragaszokon, sem újságban nem hirdette magát soha, mégis óriási a praxisa: a kisállattartók egymásnak adták a tippet, hogy mikor és hol lehet megtalálni Hartungéket - a fia is segíti néha, felesége pedig gyakori asz- szisztencia -, ha a kedvenccel baj van. Legutóbb súlyos betegségből épülve meglepetésként érte, hogy egy kertvárosi lépcsőház lakói közös levélben köszöntötték a felépülése alkalmával. Bizonyíték rá: szeretik.-Hány kutyát gyógyít évente? Mekkora a pacien- titrája?- Igazából még nem számoltam össze, de ötezer felett lehet a számuk, és évente legalább egyszer, a kötelező oltások során találkozom velük. Úgy vettem észre, hogy a családorvoslás először a mi szakmánkban kezdődött, hiszen ragaszkodnak hozzám a gazdik, ami sikerélményt adó.- Harapta meg már eb?- Nem is egyszer. De többnyire az én hibámból. Nem figyeltem kellőképpen.- Meglehet. Nem vitatom. Ámbár az a véleményem, hogy olykor a magányos, egyedül élő embernek receptre kéne felírni. Társnak. Azt látom, hogy manapság a szeretet a legnagyobb hiánycikk, s akár hiszik, akár nem, a kutya az önzetlen, fenntartás nélküli szeretet forrása. Ragaszkodó és nem követelőző. Meghálálja a törődést, sőt olykor a nem törődést is. Nekem is van kutyám.- Aranyhalat hogyan lehet gyógyítani?- Fürdetve a gyógyszeres oldatban, hiszen a kopoltyúján át felszívódik a gyógyszer. De többnyire nem a beteg halat gyógyítjuk, hanem az egészségeset próbáljuk megvédeni a fertőzéstől.- Mi az állatorvos hobbija?- Az, amit csinál. Persze azok a percek a legszebbek, amelyeket a családom körében tölthe- tek el. Kozma F. Dr Hartung István szülei Baranyából Somogyba menekültek az 1946-os kitelepítés elöl. Ő már Nagybajomban született 1955 ben. 1980-ban vehette át az állatorvosi diplomáját. Tizenöt éve ismét baranyai: munkáltatója az Állategészségügyi és Élelmiszerellenőrző Állomás. Nős, két gyermekük van.- Sokan azt mondják, hogy tarthatatlan már ez a rengeteg kutya.
