Új Dunántúli Napló, 1999. december (10. évfolyam, 329-357. szám)
1999-12-02 / 330. szám
Mit muszáj Herkulesnek? 1999. december 2., csütörtök ______________________________________HÁTTÉR - RIPORT Én képünk szerint világhírű kutatók, másfelől kallódó tehetségek országa vagyunk. Tizenkét Nobel-díjas tudóssal büszkélkedhetünk, nem szólva Bánki Donátról, Neumann Jánosról, a művészek közt Bartók Béla vagy Csontváry - mégis (vagy éppen ezért) itt dobják el az életüket legtöbben önként. A versenysportban is a világ élvonalához tartozunk - igaz, a tömegsport agonizál -, de csak kapizsgáljuk a választ, hogy a bennünket ért hatásokra miért reagálunk szélsőségesebben, mint más nemzetek. A kérdéssel Pécsett dr. Fekete Sándort, a POTE Pszichiátriai Klinikájának docensét kerestük fel, aki munkatársaival több tanulmányt szentelt a változatlanul időszerű témának. A kiégés, kiégettség jelenségkörével külön is foglalkozott. Már az 1929-es Magyarság évkönyv közli, hogy „az 1928. esztendő folyamán Csonka Magyarországon egymillió lakosra 26 öngyilkos esett. A szomorú statisztikában Magyarország vezet.” Természetesen az esetek számát százezer lakosra kell érteni, amely az elmúlt negyedszázadban már 40-45-re nőtt. A „századforduló táján a jelenleginek mintegy a fele volt (...), majd (...) gyors emelkedést mutatott (...) Európában egyedülálló módon, és ebben csak az 1988-as év után következett be rövid stagnálás után némi csökkenés. (...) az utóbbi években is 4000-nél több öngyilkos halált jelentett évente” - hangzik el dr. Fekete Sándor és kollégája, dr. Kelemen Gábor előadásában egy 1992-es egyházfórumon. Az alkoholfogyasztás emelkedése, a tömény italok növekvő kedveltsége csaknem párhuzamos ezzel. Tartósan vezeti a listát az Alföld, azon belül Bácska, Csong- rád, Békés és részben a Hajdúság. A mélypontban is a legmélyebb - nemcsak földrajzilag - a szegedi medence, Szeged és Szabadka, eszünkbe juttatva Juhász Gyula vagy a „szomszédvárból” Csáth Géza nevét. A szerzők az „Öngyilkosság és modellhatásai a magyar kultúrában” című tanulmányban vázolják a „követésre méltó” ön- gyilkosságok hazai tradícióját is. Egyik típusát Goethe regénye, az „Ifjú Werther szerelme és halála” és az igy keletkező öngyilkossági hullám után Werther-effektusnak nevezte el a szakma. Az első magyar szépségkirálynő halála különösen a tinédzser korú lányok számára vált példaadóvá, de tipikus mintakövetést tükröz az a betegük is, aki december 3-án, József Attila halálának évfordulóján készült Szárszóra utazni, hogy a vonat elé feküdjön. A nagy államférfiak (Széchenyi, Teleki Pál), költők, írók (József Attila, Sarkadi Imre stb.), színészek (Latinovits Zoltán, Dómján Edit) nagyhatású mintákká válhatnak, a lélektan ezért is fordít erre külön figyelmet. Irodalmi tükre is végtelen, kezdve Arany János Hídavatásától, folytatva Zilahy Lajos regényein át Kertész Ákos Makrájáig. A kutatások a médiát is célba veszik, hiszen az önkezú halál, mint megoldási lehetőség avagy egyetlen kiút tálalása, értelmezése néha perdöntő lehet. A soroltak alapján félreértés lenne a szuicid hajlandóságot értelmiségi nyavalyának, meg nem értett zsenik betegségének tekinteni, bár kétségtelen, a sértettségnek akár szimbolikus, akár konkrét értelemben sok köze lehet ahhoz az úthoz, amely az életről való lemondáshoz vezet. A hajlam számos társadalmi konstellációban felfokozódik, legyen elég csak a zártságot, fenyegetettséget megélő vallási közösségekre vagy a tanyás vidékekre gondolni. Példaként jut eszembe Sánta Ferenc Sokan voltunk című novellája, ahol a szegénység parancsa teremt hagyományt: a munkaképtelen, életét leélt nagyapa önként megy el az erdőbe meghalni, hogy egy szájjal kevesebbet kelljen otthon etetni. A finn rokonság - túl a „tanyás” településszerkezeten és a sarki szürkületen - a hasonló halálozási mutatók miatt a közös törzsi (?), genetikai (?) múltat is felvetik. Fekete Gyula író egy régi írásában a „delfin-nosztalgiáról” szóló hipotézist is feleleveníti félig játékosan, amely létünk olcsóságának egyik fő okát a tengertől, mint őselemtől való elszakadásunkban látja. Térképet is közöl az Osztrák-Magyar Monarchia területéről - a freudi-kafkai Közép- Európa három országáét, Prágával, Béccsel, Budapesttel! - ahol vélhetően máig magasabbak ezek a mortalitási mutatók. Fontosak az uralmi viszonyok: az egyén diktatórikus „felmentése” a saját szabadsága és felelőssége alól, az erőszakos kiskorúsítás, melyet egy túlhajtott, „muszáj-herkulesi” önérvényesítési vágy kompenzál és fordít önpusztító ellentétébe. Ezt a véleményt erősíti, hogy az Európában is rendkívüli rendszer-pesszimizmusunk mélyebb okát, önazonosságunk elvesztését, sértettségünk permanens voltát sokan a szabadság történelmi léptékű megszakadásától, az 1848-49-es szabadságharc bukásától számítják. Gazdasági-társadalmi függetlenségünk (újbóli) elvesztése, az örökös késettség innen datálható.- Nagyon sokfelől - nyelvészet, geopolitikai helyzet, kései polgárosodás stb. - vizsgálták az okokat, egyet-egyet „ magyar" sajátosságnak tartva. Egzaktabbá vált-e az erről való tudásunk?- Számos vizsgálat arra utal, hogy nem állapítható meg egy- egy kizárólagos sajátosság - mondja Fekete Sándor. - Mindazonáltal a „komp-ország” terminus a Kelet és Nyugat közti, azt összekötő helyzet, a keleti vagy nyugati identitás bizonytalansága lényeges tényező lehet és ez talán tükröződik a dunántúli és alföldi régiók kulturális és öngyilkossági ráták különbségeiben. Magyar kulturális sajátosság nyelvünk tagadó szerkezetének túlsúlya, a tagadó elemek előnybe részesítése, emiatt a krízishelyzetben lévők sajátos, szintén tagadó szerkezetű vészjelzései nehezen „foghatók”, s különböztethetők meg a „normális” beszédtől. Jellegzetesnek látszik az önpusztításra vonatkozó sokféle válaszunk, heterogén válaszkészségünk, ambivalens értékítéletünk is. Nehéz eligazodni a krízisben lévő számára az önpusztítást felszínen elutasító, azt rejtetten mégis megengedő, sőt előíró kulturális hálóban.- Kutatásai igazolják, hogy a lelki kiüresedés leggyakrabban azoknál fordul elő, ahol a munka nagy empátiát, a másikkal való törődést igényel. Lépcsö- fok-e az öngyilkosság felé?- A kiégés jelensége, összefüggésben a pályán töltött idővel, a segítő foglalkozások körében jóval gyakoribb. A kutatások kiemelik az orvosok - főként pszichiáterek -, de az intenzív osztályon, pszichiátrián, gerontológián dolgozó nővérek fokozott veszélyeztetettségét is. Ez testi-lelki zavarokban jelentkezik, nem ritkán szenvedélybetegség kialakulásához, önpusztító viselkedés- módokhoz vezet. Több vizsgálat utal arra, hogy a rendőrök, tanárok, lelkészek közt nagyobb arányú, különösen a hivatás kezdetekor, ha a foglalkozás választásának belső motivációi tisztázatlanok, ha önmaga elől is rejtve ezzel a saját problémáira is keresi a választ, ha túl nagyok az előzetes elvárások, nagy a személyes bevonódás, s ha a szakmai és a privát élet nem választható szét.- Vita van arról, hogy az agresszió ösztön-e vagy csak modalitás - az akadály elhárításának módja. Van-e összefüggés az agresszió és az öngyilkosság, mint megoldási mód között?- Az agresszió és az önpusztítás viszonya szorosan összefügg. A kutatók szerint az ön- gyilkosság befele fordított agressziónak felel meg. A háborúk során az öngyilkosságok száma általában csökken. Agresszívabb viselkedésmódokkal, temperamentummal, több kriminalitással leírható társadalmakban általában kisebb arányú az önpusztítás.- Egy új keletű depresszió-térkép szerint Baranya átlagos helyet foglal el a megyék sorában, élen az északi megyékkel, ami csak nagyjából azonos az öngyilkossági térképpel.- A depresszió-térképek gyakran ellentmondásosak, mégis nem ritkán a testi és lelki zavarok formái együtt jelentkeznek, fokozottan hajlamosítva az önpusztításra. Néha persze az a statisztikai adat, miszerint egy régióban a pszichés zavarok előfordulása alacsony, jelentheti a problémakezelő és diagnosztizáló rendszer elégtelenségét is és éppenséggel együtt járhat magas öngyilkos- sági arányokkal is. Bóka Róbert Öngyilkosságok és alkoholfogyasztás öngyilkosságok száma 100 ezer főre Alkoholfogyasztás liter/fő/év 1952 1960 1970 1980 1988 Forrás: dr. Fekete és dr. Kelemen hetedik oldal Jegyzet Vacdemeter Induljunk ki abból, hogy a leghaloványabb fogalmunk se nincsen arról, mi hangzott el egy tavaly őszi borongós délutánon Demeter Ervin titokállamtitkár szobájában Vancsik Zoltán MSZP-s honatya szájából. Magnófelvétel nem készült, és mivel ketten voltak csupán jelen, tanú is nehezen akad. Demeter Ervin egy szóval sem mondta, hogy Vancsikról beszél, amikor azt állította, egy MSZP-s képviselő arra kérte, a titkosszolgálat gyűjtsön kompromittáló adatokat pártbeli ellenfeléről. Ezt csupán folyosói pletykákból tudta meg a sajtó. Mi több, a titokállamtitkár azt is megjegyezte, számára a „lovagiassá- gi szabályok” az elsők, nevet még véletlenül sem ejt ki a száján. Fene tudja, mennyire lova- gias dolog nagy nyilvánosság előtt árulással vádolni politikai ellenfelünket, majd arra hivatkozva ködösíteni, hogy az érintett nyugodtan válaszolhatna is a vádra, lévén az érintettnek spéciéi itt tetszik ülni a teremben. Nekem más fogalmaim volnának a lovagiasságról, de ez most tökmindegy. A mostani történetből azt tanulhattuk meg, hogy a Fidesz - miként azt népszerűségi mutatóik mélyrepülését látva sokan tanácsolták - stratégiát váltott. Botrányra immár nem előkészítetlenül, kapkodva kreál viszontbotrányt, ez az ügy úgy meg van tervezve péeri- leg, mint egy multinacionális vállalat karácsonyi bulija, már hónapokkal ezelőtt szervezni kezdték, amikor az egyik kormány-közeli napilapnak kiszivárogtatták a sztorit. Demeter pediglen úgy várta a keddet, mint - hogy az ünnepkörnél maradjunk - a kisgyerek a Jézuskát, lévén egész eddig csöndben kellett maradnia. Hogy a címbeli szóviccet végre értelmezzem, az ügy nem egyszerűen meghökkentő, de arra is kiválóan alkalmas, hogy az ember ne csak az odakúnn tomboló mínuszok miatt vacogjon. Lendvai Dávid Főzőkanálnak látszó tárgy Drága Bonnie! Szemeid villáma, kis kezed szorítása, erős akaratod bástyái, vad lövöldözéseid géppisztolygolyóinak meteoresője nem volt hiába. Igaza volt szegény Clyde- nak, amikor egyre azt bizonygatta, hogy a nők - most már mi is hölgyeknek nevezzük őket - csak akkor lesznek ugyanolyan értékű részesei a társadalomnak, ha azt csinálják, amit a férfiak. Plusz a szülés, drága Bonnie, bár ezt Clyde nemigen emlegette. Most, innen, a bájos Chica- góra emlékeztető Made in Hungaryból tudósítlak arról, hogy a mag nem volt hiába elvetve. Mármint a tiéd, Bonnie, nem a Clyde-é. Az történt, hogy egy hívő követőd valami Gyömrő nevű vidéki porfészekben szinte a seriff orra előtt, kedden kirabolt egy ban- kocskát. Néhány millió volt csak a pénztárban, az is készpénzben, pedig a hölgy váltig azt kiabálta: aranyom! A pénztárosnő félreérthette, mert megszólításnak vélve kedvesen visszamosolygott rá. Drága Bonnie! A jó hír után tanácsodat is szeretném kérni. Mi a franccal lövöldöztél te meg a Clyde akkoriban, hogy mindenki tudta, stukker durrog a kezetekben, jobb esetben golyóáradatot okádó géppisztoly? Némi kételyt szül követőidben, hogy - nálunk - még a fegyver alakú fegyvereket sem ismerik fel a seriffek, meg az alseriffek, a serifftanulókról nem is beszélve. Ez a hölgy is egy fegyvernek látszó tárggyal (talán főzőkanál?) rámolta ki a széfet. Szeretném, ha tisztáznátok magatokat a történelem előtt, hogy nem fésűre tekert vécépapírral utánoztátok-e a vad lövöldözés zaját? Már csak annyit, Bonnie and Clyde, hogy a folyamat, amit elindítottatok, immár tágra nyílt a mi bankrabló hölgyeink előtt is. Várjuk a következő eseményt, hogy megtudjuk - Made in Hungary -, a fegyvernek látszó tárgy durran-e, vagy csak a pipere-felszerelés része. Ha az előbbi, akkor jöhet a vécépapír is. Mészáros Attila ^hetedikoldd holnap Riport Bányászat a Mecsekben hat és fél ezer évvel ezelőtt - dr. Ecsedy István régész írása. „Az őskor leletei azt bizonyítják, hogy ez nem is lehetett másként - csak kezdetben nem a kőszén és az uránérc, hanem egészen más ásványok és nyersanyagok számítottak kincseknek." Portré Koltai Róbert, színész. Az újra-Hyppolit Schneideréről: „Amikor az ember benne van egy ilyen munkában, nem gondol a hírneves elődökre. Ő volt a Kabos Gyula, én meg én vagyok. ” Portré Áldás és teher között Eperjes Károly - akárcsak Bereményi Géza Turné című filmjének szerepében - húzónév. Színpadi és mozibeli művészetét megkapó összhangban egészíti ki mindennapi élete. „Civil” fellépései is talán emiatt vonzzák a közönséget: nem csak a sztorik, a hitelesség is hat.- Elmondaná „pályaválasztó” fontos mondatát?- Montágh Imre mondta nekem a fehérvári amatőr színjátszó körben: „Szamóca, jelentkezz a főiskolára!” Mivel ő akkor a Gyógypedagógián tanított, azt hittem, arról beszél. Ősszel aztán kérdezte, hogyhogy nem találkoztunk a felvételin? Mondtam, hogy én ott voltam, a tanár úr nem volt ott. „Szamócám, nem oda küldtelek!” No, nekem ennyi elég volt! Küldtelek! Rögtön küldetéstudatom lett!- Pedig eleinte úgy nézett ki, hogy foci lesz be- mmmmmmmm lőle, nem? Fizikailag nem is lett volna akadálya. De én a Vidiben is a rakkolósok közé számitottam, és még onnan is kilógtam. Ugyanis velem nem fordult elő, hogy elment mellettem valaki, és utána rúgtam. Rossz becsúszás, az igen. De lerúgni, csak mert jobb? Hiszen azért játszunk, hogy jó legyen, hogy szép legyen. Nem?- Ez érvényes színészi pályájára is?- Nem csupán szakember szeretnék lenni. Hanem olyan Eperjes Károly 1954-ben született Hegykőn. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán végzett 1980-ban. A Csiky Gergely, a Nemzeti, a Katona, a Radnóti és Thália Színházakban játszott, jelenleg a független Kelemen László Színkör tagjaként lép fel. Nős, Krisztián fia 21 éves egyetemi hallgató. szaki, aki hivatást gyakorol, akit a szíve motivál. A művész akkor művész, ha ad, cselekszik valamit. Áldás és teher között kell választani. Ehhez Isten segítségét szoktam kérni előadás előtt, és utána, hazafelé hálát adok Neki. A gyakorlatban megalakítottuk a Kelemen László Színkört, így nem kell eladjam testem, lelkem, agyam aberrált rendezőknek. Érdekes, mégis mindig telt ház előtt játszunk. Mindezt (köz) élet ével támasztja alá.- Ez ugyanúgy 1 belső választás. Az öntörvényű ember, „Mért legyen legyek én tisztességes, kiterítenek úgyis!”, és a szívtörvényű ember „Mért ne legyek tisztességes, kiterítenek úgyis.” között. József Attila. Sajnos, most egy új barbár korszakot élünk. Már becézik is: Barbie. De talán lesz majd idő egy kis elcsöndesedésre, ami a nagy tettek előtt szükséges! Azt merem mondani: imára. Méhes Károlv
