Új Dunántúli Napló, 1999. december (10. évfolyam, 329-357. szám)
1999-12-11 / 339. szám
1999. december 11., szombat Háttér - Riport Rendszerváltás Pécsett és haramiában 1988-90 55. rész Bírói út a reformfolyamatban A rendszerváltást megelőző időszak egyik nagy igazságügyi reformtörekvése az volt, hogy a bírói hatalom létét elismertesse, és igazi garanciákkal támogassa a bírák függetlenségének alkotmányos elvét. A folyamat Kulcsár Kálmán igazságügy-miniszterségével fordult célegyenesbe. Az általa kezdeményezett Ideiglenes Bírói Tanács elnökének 1989 februárjában dr. Tamásfy Józsefet, a Baranya Megyei Bíróság akkori elnökét választották meg. Különös volt az igazságügy helyzete a szocialista államrendszerben: az alkotmány formailag akkoriban is deklarálta a bírói függetlenséget, ám a marxista ideológia nem ismerte el a hatalom- megosztás Montesquieu-i elvét, az államhatalmat egységes egészként fogta fel. A pártállam ezzel az igazságszolgáltatást is hatalmi, ellenőrzési, és irányítási körébe vonta.- Az igazságügy az MSZMP Központi Bizottsága adminisztratív osztálya alá tartozott. Egy- gyel alacsonyabb szinten a megyei pártbizottság közigazgatási és adminisztratív osztálya látta el az irányítást. Megjelentek ugyan időnként központi párthatározatok, de az irányítást javarészt a jogalkalmazás jogpolitikai irányelveivel látták el. Ennek formája kezdetben titkos párthatározat volt, majd jogi köntöst kapott: 1963-ban minisztertanácsi határozat, majd 1973-ban elnöki tanácsi határozat formájában jelent meg. Mégsem lehetett rá hivatkozni, mert elsősorban politikai tartalma volt. A többi elv pedig benne volt az eljárásjogi törvényekben. Ezenkívül időnként kiadtak különféle direktívákat - emlékezik dr. Tamásfy József (lás képünkön), aki a Kádárkorszak második felében volt a Pécsi (később Baranya) Megyei Bíróság elnöke.- Hogyan kapcsolódott ehhez a szakmai irányítás?- Sajátosan kettős volt. A Legfelsőbb Bíróság elvi irányítást gyakorolt, az Igazságügyi Minisztérium pedig általános felügyeletet látott el a bíróságok felett.- Egyedi ügyekbe volt-e beleszólása az irányítók részéről?- Az én időmben egyetlen pártvezetőnek sem jutott eszébe, hogy rokona vagy ismerőse ügyében kedvezőbb ítélet érdekében hozzám forduljon. Indokolt esetben teljesítettünk olyan kéréseket, hogy soron kívül előre vegyünk ügyek tárgyalását, ha az mások érdekét és az igazságosságot nem sértette, illetve nem ütközött törvénybe. Volt azonban egy tőlünk független jogintézmény, ami lehetővé tette, hogy ha valakinek - általában befolyásos támogatókkal a háttérben - nem tetszett egy jogerős ítélet, akkor megpróbálhatta kiigazít- tatni. A Legfelsőbb Bíróság elnökének - de az igazságügyi miniszternek is - joga volt az alsó fokú bíróság határozata ellen törvényességi óvást emelni. Ezt aztán kérelemre vagy megtette az elnök, vagy nem, és ha igen, a Legfelsőbb Bíróság törvényességi tanácsa vagy helyt adott az óvásnak, vagy nem.- Milyen volt a bíróság pártos kötődése?- A bíróságoknál messze alacsonyabb volt az MSZMP szervezettsége, mint más állami szerveknél. A kiszemelt vezetőt ugyan általában felkérték, hogy lépjen be, de nem ambicionálták, hogy minden bíró párttag legyen. A bíróság szerencsére mindig hátul állt a sorban. Jellemző volt a hatalom bizalmi rangsorára, hogy a megyei rendőrfőkapitány a megyei párt vb-nek is tagja volt, a megyei főügyész már csak a megyei pártbizottságba fért be, a megyei bíróság elnöke pedig oda sem. Ez megteremtette a lehetőséget, hogy a bírói hivatással összeférhetetlen helyzeteket kiküszöböljük.- A bíróságok tekintetében mikor kezdődött a rendszerváltoztatás folyamata?- A gyökerei a 70-es, 80-as évek politológiai kutatásaiban keresendők. A politikai intézményrendszer, majd végül már a politikai rendszer reformját taglaló publikációk érintették a bírói függetlenség kérdését is. Én magam is már 1983-ban foglalkoztam ezzel a témával egy bírói értekezleten. Akkoriban ez nagyon eretnek gondolat volt. A felügyelő megyei pártbizottsági titkár, Jerszi István, igen erősen ér- deklődött, hogy miről is volt szó. A folyamat akkor fordult célegyenesbe, amikor 1988. július 1-jétől Kulcsár Kálmán lett az igazságügy-miniszter. A Magyar Tudományos Akadémia volt főtitkár- helyettesének kinevezését nagy várakozással fogadta a bírói kar, hiszen ő jogszociológiai munkáiban sokat foglalkozott a jogállamiság, az állampolgári és emberi jogok, valamint a bírói függetlenség kérdéseivel. A várakozás csak fokozódott, amikor kiderült, hogy Kilényi Géza (a későbbi alkotmánybíró) és a budapesti közgazdasági egyetem profesz- szora, Sárközi Tamás lettek a helyettesei. Nem is csalódtunk. Kulcsár Kálmán már 1988 szeptemberében megfogalmazta reformelképzeléseit. Többek között kifejtette, hogy új alkotmányra van szükség a jogállamiság kritériumai szerint. A változások a többpártrendszer bevezetését érlelik. A cél tehát a jogállam, a joguralom, és az ennek megfelelő klasszikus államszervezeti felépítés. Megpendítette a bírói függetlenség megteremtésének igényét a hatalmi ágak egyensúlya alapján. A bírói hatalom kifejezést használta, amikor függetlenként a törvényhozói és a végrehajtói (kormányzati) ág mellé sorolta a bíróságot. Ezzel összefüggően az igazságügy-miniszter felügyeleti jógának megszüntetését is elengedhetetlennek minősítette. Egyebek közt pedig javasolta az Állami Számvevőszék visszaállítását és a Nemzeti Bank függetlenségének biztosítását is. Az új alkotmánykoncepció 1990 májusában el is készült a minisztériumban, de aztán fiókban maradt: a következő miniszter nem foglalkozott vele. Viszont 1989 januárjától létrejöttek a cégbíróságok, a munkaügyi kivételével - amelyet a szakszervezetek nem hagytak - megszűnt a különbíráskodás. Kulcsár Kálmán a bíróság irányítását autonóm önigazgató testületekkel képzelte el. Ennek első lépcsőjeként saját miniszteri jogai korlátozására 1989 februárjában létrehozta az Ideiglenes Bírói Tanácsot. Ebbe öt főt ő delegált, öt főt a jogászszövetség bírói tagozata, és titkos választással öt főt a megyei bírósági elnöki kar. A 15 fős testület aztán titkos szavazással február 10-én - óriási meglepetésemre - engem választott meg elnökének. mMUffww- Hogyan fogadták a bírók a párttagság és a politikai tevékenység tilalmát?- Kulcsár Kálmán reformtörekvéseit 1988. november 1-jén teljes ülésen tárgyalta meg a Legfelsőbb Bíróság. Ezután megindult a bomlás a bírósági párt- alapszervezetekben. Nem voltak ellenzői, legalábbis nálunk nem. Volt, aki előbb kilépett, volt, aki tisztességnek tartotta megvárni, hogy az alapszervezetek működésének tiltását ki is mondják. 1989. augusztus 31-től ez is bekövetkezett. Októbertől pedig már az alkotmány deklarálta a bírák párttagságának és politikai tevékenységének a tilalmát.- Milyen szemmel nézték ezeket a változásokat a megyei párt- bizottságon?- Arról tudok, hogy a vonalas ortodoxnak számító felügyelő titkár, Jerszi István erős ellenérzéseit hangoztatta. A párt felmorzsolódására, megosztottságára és akkori helyzetére jellemző, hogy Dányi Pál, az MSZMP Baranya Megyei Bizottságának első titkára engem kért föl, hogy tájékoztatót tartsak a párt vb- nek az igazságügyi tárca új alkotmánykoncepciójáról. Szöget ütött a fejembe: más csatornákon nem kaptak róla információt? S bizony nem kaptak. A kormány akkoriban már ennyire függetlenítette magát a párttól. Egyébként Kulcsár Kálmán visszaemlékezéseiben azt írja: az alkotmánykoncepció kérdésében Dányi Pál hozzáállása pozitív volt. Dunai Imre A reformer Kulcsár Kálmán 1988 nyarán került a miniszteri bársonyszékbe FOTÓ: LÄUFER L. —-----------Jegyzet---------------■■ MHWVWWHWHMiSM ASMMtaMIRIMinHI Lángoló autók Miközben leírom Farkasházy Tivadar nevét, kipislantok az ablakon, ólálkodik-e gyufás ember az autóm körül. Azzal tisztában vagyok, hogy egy országos népszerűségnek, illetve népszerűtlenségnek örvendő embernek sokkal több a híve és az ellensége, mint egy vidéki napilapos újságírónak, de gyufát és benzint vidéken is kapni, mit lehet tudni, mikor csapnak föl a lángok. Jó édes szüleim szerveibe már küldtek el levélben és telefonon is, mondták már szemtől szembe, hogy megüthetem a bokámat, ha továbbra is közlöm irkafirkáimat. Az biztos, hogy újságírónak lenni manapság nem leányálom, bizonyos ügyek, esetek, jelenségek nyilvánosságra hozatala során komoly érdekek sérülhetnek, nyilvánvalóan felmerül az újságíró elhallgattatása pénzzel, fenyegetéssel, megfélemlítéssel stb. Egykoron, a puha diktatúra idején, amikor még az újságírás, valljuk be, eléggé behatárolt mederben folyt, jóval szelídebb módjait választották a befolyásolásnak. A nyolcvanas évek elején, mint fotóriporter jártam az egyik pécsi szocialista nagyüzemben. Kifelé menet, már a kapuban, egyszer csak nehezebb lett a fotóstáskám. Mukkanni sem volt időm, csak rápillantottam a kísérőmre, aki rejtélyesen mosolygott, s már csukta is be mögöttem az ajtót. Belenéztem a táskámba. Egy félkilós sertészsír nézett vissza rám, finoman jelezve, hogy a kóce- rájról készült képnek pozitív kicsengésűnek illik lennie. A pozitív attitűd persze amúgy is elvárás volt, zsiradék nélkül is bekövetkezett volna. Ezt az üzemvezető is tudta, de biztos ami biztos. Bár arról sejtése sem lehetett, hogy nem szeretem a disznózsírt annak ellenére, hogy magukkal a disznókkal konszolidált volt a viszonyom. Mára természetesen gyökeresen megváltozott a helyzet. Akkoriban még Trabanttal jártam, ma Wartburggal. Micsoda különbség! Tudniillik: a Trabant jobban ég. Cseri László Kivetkőzik a világ „Ha a Róma megnyeri a bajnokságot, én az olimpiai stadion közepén, a szurkolók és a csapat előtt levetkőzök” mondta Sabrina Ferilli, - Itália legnépszerűbb és legjobban fizetett színésznője. Természetesen futballról van szó, persze olasz fociról, ami lázban tartja szinte az egész világot, de Európa nagy részét biztosan. Arról nem szól a fáma, hogy vajon a csábos hölgy meddig hajlandó megválni a ruháitól, hagy-e magán valami szexis fehérneműt, vagy ciccolinai szintig jut el több tízezer kiéhezett férfitekintet előtt. Én azért a Róma edzőjeként rögtön kötelezném labdarúgóimat, hogy váltsanak jegyet a színésznő összes előadására, hangosan éljenezzenek a darab végén, és mintegy doppingszerként ajánlják fel, ha megkapja Ophélia szerepét a Hamletben, akkor a teljes csapat levetkőzik két felvonás közti szünetben a többi színésznő és a közönség nem kis örömére. Folytassuk a sort! Leonardo DiCaprio ajánlja fel ugyanezt, ha az amerikai tornászlányok megnyerik az olimpiát, Borisz Jelcin váljon meg ruháitól, ha katonái beveszik Groznijt, a szomszéd kisfiú nővére is pucérkodjon egyet, ha Pistike ötöst kap matekból. Egészen egyszerű lenne a világ. Maradva a sportolóknál, X, V első osztályú magyar labdarúgó megegyezik szépen a klubelnökkel az aláíráspénzről, havi fizetésről, lakásról, kocsiról, meccsprémiumról, majd a szerződése utolsó pontjaként szabályozzák, milyen helyezésnél melyik ismert művésznő bájait szeretné megszemlélni a maga természetességében a játékos. Még a hölgyek sem vállalnának nagy rizikót a nézőszámok alakulását figyelve, hiszen van olyan proficsapat, amelyik fantasztikus, 300-as szurkológárdával büszkélkedhet, mondhatni zártkörű klubként működhet az egész. Móczán Zoltán ‘ hetedik oldal hétfőn Riport A tél beköszöntővel megkezdődött a vadetetők, szórók feltöltése. Miközben a vadgazdák igyekeznek jó kondícióban tartani az állatokat a táplálékszegény hónapokban, a másik oldalról egyre több szarvast, őzet, vaddisznót lőnek le a rapsicok szalámitölteléknek. Portré Huszonhárom hónap alatt sikerült a határszéli frekvenciát megkapnunk a svájci médiahatóságtól, s evvel a következő évezredbe csöppentünk, hiszen óriásira nőtt a vételi kör - mondja Kovács Zoltán, a Magyar Rádió pécsi szerkesztőségének vezetője. Portré Nem járhatok egész nap Lear királyként Az öltözőjében maga készített felvétel (kinagyítva) az Argentí- na-Brazília határán lévő Iguazú vízesésről. Elég csak rátekintenie a képre, máris jobb kedvvel, emlékeiben e természeti csodával készülhet arra, hogy a színpadra lépjen. És máris megjelenhet a szája szegletében az a köpés, csak rá jellemző mosoly. Olykor persze az a legjobb, ha ugratják egymást (ebben Fillár a vezéralak), ám Németh János is azok közé sorolja magát, akik vevők a színpadi tréfára, szójátékra, amiből a publikum alig vesz észre valamit (ha észrevesz?). Az előadás nem porladhat szét, a reflektorfény fegyelmező, de olykor, mint a kisdiák a padban, alig bírják visszatartani a röhögést. Az élet úgy szép Jancsi szerint, ha vidám és barátokkal teli.- Ha nem színész lettél volna, bizonyára felfedezőnek mész?- De hát én gyerekkorom óta a színpadra készültem. Állítólag már akkor is, amikor még azt sem tudtam, hogy mit jelent az, hogy színész. Ez aztán meghatározza napjaimat is. Életem az amit csinálok. Természetesen imádok utazni, világot járni, rábámulni a természet csodáira és szóba állni az idegen tájak embereivel. Argentínában például jó barátom lett egy történelemtanár, miután felfigyelt a számára szokatlan, magyar beszédre.- Ma este VI. Henrik leszel. Németh János színművész 1957-ben született Komáromban. Major Tamás és Székely Gábor osztályában végzett a főiskolán. Előbb a Nemzetibe majd a Katona József színházba került, s 15 éve érkezett Pécsre. Felesége dr. Fogarasi Gabriella, a JPTE testnevelési tanszékének tanára. Gyermekük nincs. Már most királynak érzed magad?- Olykor a szép szerepre - és hál’ Istennek akad belőle bőven -, már reggel, az ébredés után rákészülgetek. Formálom magamban, új hangsúlyt adok a mondatoknak. De hát, idézzem Majort: „Csak nem járhat az ember egész nap Lear királyként." Az előbb egyébként egy Hamvas írást próbáltam, amit Bükkösdi Laci igazított pódiumra, s mely tudományos előadás felnőtt polgároknak. A bor filozófiája. Ekként most illuminált lennék.- Tizenöt éve vagy itt, de óhatatlan, hogy meg ne kérdezzem: miért jöttél Pécsre?- A munka miatt. Hogy több szerepet játszhassak. Bejött, hiszen süt rám a nap: jelenleg négy főszerepem és decemberben 29 fellépésem van. Másrészt, amikor Avar Pistát megkérdeztem, hogy milyen ez a város, kibökte, hogy nagyon szépek a lányok. És ez így igaz. Kozma Ferenc < <