Új Dunántúli Napló, 1999. december (10. évfolyam, 329-357. szám)

1999-12-10 / 338. szám

1999. december 10., péntek Háttér - Riport Asszonysors a szupemők országában Ez az évszázad nemcsak atombombát, világháborúkat, űrfegyverke­zést hozott. Az ilyen „férfias” dolgok mellett a két nem közti viszo­nyok is megváltoztak, Nyugaton a feminista mozgalmak kiteljesedé­sével, Keleten pedig a kényszeremancipált nők millióival. Az ellensé­get folyton egymásban keresni nagy hiba volna, s bár vannak, akiket idegesít az asszonyok nagyobb öntudatra ébredése, a nők többsége mégis szereti a férfiakat. Lehet, hogy egyszer ilyen lesz a tökéletes nő? Szupemőnek azt az asszonyt nevezik a fejlettebb, nyugati de­mokráciákban, aki egyszerre tud anya, feleség és szerető len­ni, s a karrierépítés mellett a háztartás ezernyi gondjával is megbirkózik. Ilyen értelemben a „létező” szocializmus országai tele voltak szupernőkkel, akik viszont jóval kevésbé csodálták magukat, mint a nyugatiak őket. A második világháború után nevelkedett nemzedék ma túl van az ötvenen, sokukat még olyan anya gondozta, akit eltar­tott a férj. A mostani lányok túl­hajszolt, örökké fáradt anyákat láttak, nem is csoda, hogy az ez­redvégi huszonévesek egyre ké­sőbbre tolják a családalapítást, és nem szívesen tűrik el, ha a férjük otthon csak újságolvasás­ra kapható. A régi beidegződéseket azon­ban nehezen lehet kiirtani. Szo­ciológusok elemzései szerint a nők áldozat-szerepe csak lassan változik a hímnemű dominan­ciával bíró társadalmakban, ahol a nők leértékelő megkülön­böztetésben részesülnek, a férfi­ak nem látják szívesen szakmai és gazdasági sikereiket, mert ez felborítja a férfi-felsőbbrendű­ség mítoszát. A fiatalabb nők egy része azonban elvárja, sőt megköveteli az empátiát a férfi­tól, nem kívánja a férfi főnöksé- gű házasságokat, nem akar alá­rendelődni, inkább az egyenlő­ség, vagy a függetlenség híve. Azok a férfiak, akik belátják, hogy jó az asszonyt társnak te­kinteni, presztízsveszteség nél­kül kerülhetnek ki a csatából, a mereven atyáskodók vagy bir­toklók viszont megdöbbenve észlelhetik, hogy egyszer csak betelik a pohár. A nő önállósá­got, erőt szerez, gyakran egy új csoport, klub, tanfolyam, baráti kör tagjaként, s végül esetleg ki is mondja, amit már régen érez: a házasságát a régi módon már nem akarja folytatni. A férjeket a hír villámcsapásszerűen éri, a számukra értehetetlen változá­sokat az új barátok rovására ír­ják. Pécsett is működik olyan klub, amelynek tagjai részt vet­tek egy olyan életvezetési, ta­nácsadó, önismereti tréningen, amit a női szerepekről tartanak országszerte. Van is, ahol ezt az „asszonysors-fordító” tanfolya­mot kiáltja ki bűnbaknak egy- egy elhagyott férj. A pécsi klubban olyan elő­adások hangzanak el, amelyek a nőket érdeklik, lehet lazítani, kulturálódni, érdekességeket hallgatni olyan témákról, ame­lyeket a férfiak nemes egyszerű­séggel „baromságnak” nevezné­nek. Hajduné Gáli Orsolyával, a klub vezetőjével, és Darányiné Szuloki Tündével arról beszélge­tünk, hogy normális esetben nem kell versengésnek vagy né­ma mártíromságnak kísérnie egy kapcsolatot. A 41 éves Tündének 15 éves gyermeke, és saját bevallása szerint is jó férje van, akit töb­ben elirigyelnének tőle. Tole­ráns társ, aki mellett nem rab az asszony. Úgy látja, a vele egykorú vagy idősebb nők átjut­va az élet nagy állomásain, a ti­nédzserkoron, a társkeresésen, a házasságon, a szülésen és a gyerek útra bocsátásán, végül gyakran depressziósok vagy be­tegek lesznek, nem tudnak mit kezdeni magukkal. Ezért is fon­tos, hogy találjanak egy helyet, ahol újra felfedezhetik maguk­nak a világot. Orsi, aki 31 éves, sokáig koz­metikusként dolgozott. Ó is a szerencsés asszonyok közé tar­tozik, férje abszolút liberális. A 20 és a 60 közti korosztálynak szinte minden problémájával ta­lálkozott. Most a felnőttképzés­ben tanul, mert mint állítja, kell, hogy legyenek, akik foglalkoz­nak a nőkkel, a női válsághely­zetekkel. Ezek között nemcsak a válás, a társ alkoholizmusa, durvasága, a szociális körülmé­nyek dominálnak, hanem egyre inkább a pályaváltoztatás kény­szere is. Az is kiderült, hogy a férfiak nagyon rosszul viselik, ha többet keres náluk a párjuk. A nőket legjobban a válás, a gyermekkel való súlyos gond, vagy egy betegség fekteti ki, sok asszony pedig el is hiszi, hogy az élete véglegesen tönkrement, s ezen nem is tud változtatni. Amikor témakörönként hala­dunk a férfiak és a nők titkait kutatva, Orsi a különbségekről beszél:- Mi nők szeretünk panasz­kodni, lelkizni, egymást meg­hallgatni, jó értelemben véve pletykálni. Jóval érzékenyebbek vagyunk, mint a férfiak, akik, ha problémájuk van, inkább elvo­nulnak. Sok nő inkább gyűjtöge­ti a sérelmeket, aztán egyszerre tör ki, a férfi meg nem érti, mi történt, hiszen ő inkább csak a pillanatnyi helyzetre tud reagál­ni, s fogalma sincs, hogy jönnek oda a régi ügyek. A nagyon női dolgokat egyébként nem jó a férfiakra zúdítani, kell valami, amitől a nő nő marad, amit megőrizhet magának. Tünde szerint, ha egy nő elég sokáig csöndben tud maradni, a férfiből azért kibukkan a pa­nasz, bár az urak szívesen rejtegetik az egészségügyi problémáikat.- Sokszor azt látni, hogy a nők szívósabbak, a férfiak pedig sebezhetőb­bek. Nehezebb lett a hely­zetük, hiszen ma már szin­te nincs férfimunka, gya­korlatilag egy nő is majd­nem mindent meg tud csi­nálni. A munkanélküliség réme is fenyegeti őket, és az is, hogy ha elválnak, a lakás a nőnél marad. A szerepek megváltoztak, pedig a fiúknak ma is kell a férfi példakép, a család­nak pedig a biztonság. Bárhogy is forgatjuk, a szex kérdése mindig is központi helyen lesz a két nem között. A nők állít­ják, hogy a harmonikus szexuális élet alapkérdés, de azért olyan témák is eszükbe jutnak, mint a hű­ség, az asszonynév, vagy éppenséggel a szexuális zaklatás. Van, aki először magában keresné a hibát, ha a párja félrelép, más meg, bár nem tudna biza­lom nélkül élni, inkább úgy gondolja: amiről nem tud, az nem is fáj. A szere­pek módosulását a név- használat is tükrözi, so­kan már nem akarnak a saját nevüktől megválni, még akkor sem, ha egy „né­véi” jelzett viszony társadalmi rangot is biztosíthat. Van, aki­nek a férje még a mai napig is megköszöni, hogy a feleség fel­vette a nevét. A kutatók szerint a férfiak ilyen módon valójában „örökbe fogadják” az asszonyt, de sok nőt ez azért nem zavar, mert imádják a párjukat, és hozzá is akarnak tartozni. A durva szexuális zaklatás nem gyakori, de a provokatív, megalázó helyzetekből bőven akad: a kollégák a nő előtt por­nófilmről csevegnek, ostoba vic­ceket mesélnek a női agyról, kétértelmű és lekezelő megjegy­zéseket tesznek a nők rovására. A legjobban azonban talán egy egyszerű kis tárgy mutatja meg, ki is viseli a kalapot a ház­ban. Még a legkedvesebb férj is elárulja magát, ha úgy őrzi a te­levízió távirányítóját, mint az inkák kincsét. Ám a hölgyeken nem lehet kifogni, mert úgy tartják: elég, ha eldugod, a férfi úgysem áll fel érte, hogy megke­resse. Hodnik Ildikó Gy. etedik oldal MMt ■ ’ I - ■ Jegyzet Zsebesek Csak a fővárosban közel hatezer zsebtolvajlási esetet jelentettek be az idén, s ez még kismiska ahhoz képest, mondják a szakemberek, ami majd az ünnepi vásárlási láz közepette történik. Azt ta­nácsolják, hogy a nők ne hordjanak táskát a vállukon, mert azt úgyis levágják, a férfi­ak pedig ne tartsanak a pénz­tárcájukban se bankkártyát se pénzt, mert elsősorban a tár­cákat emelik el. A farzsebeket pengével hasítják fel a tolva­jok, akik általában hármasá­val járnak, kettő lökdösődik, míg a harmadik kivarázsolja a stekszet. Egyet tehetünk csak, több helyen helyezzük el pén­zünket, igy a lopás után meg­marad egy része. Egyéb lehetőségeink alig vannak, hiszen, ha alaposan belegondolunk, felkészületlen amatőrként állunk szemben jól felkészült profi bűnözők­kel. Persze néhány remek trükköt kipróbálhatunk, ame­lyekkel megtréfálhatjuk zseb­tolvaj barátainkat, s emléke­zetessé tehetjük próbálkozá­saikat. Elhelyezhetünk zsebe­inkben jól működő egérfogót, a sajt helyére tűzhetünk akár egy ötezrest is. Pénztárcánkba tehe­tünk a Gazdálkodj oko­san! társasjátékból ki­vett játékpénzeket, még a tízezrest is megkoc­káztathatjuk, vigyék nyugod­tan. Dolgozhatunk Pálpusztai sajttal is, megfelelően túlérett darabkáit pénznek tűnő papí­rok közé kenjük, s kaján vi- gyorral várjuk a matató ujja- kat, mégiscsak tettünk vala­mit az ellen, hogy meglopja­nak minket. Ha ennek ellenére elviszik a pénzünket, tegyünk eleget a Mécses Szeretetszolgálat Ma­gyar Börtönpasztorációs Tár­saság kérésének, s karácsony­ra, a szeretet ünnepére küld­jünk csomagokat a magányos elítélteknek. Az ajándék egy­szerű, tartós élelmiszer, házi sütemény, egyéb édesség, ci­garetta, filteres tea, vízben ol­dódó kávé, bélyeg, boríték, műanyag borotvalehúzó, szappan, alsónemű, ima­könyv és könyv lehet. De küldhetünk üres pénztárcát is, tudják meg a bent ülő zseb­tolvajok, milyen érzés abba belepislantani. Cseri László Ki kit vizsgál Gyanús volt, nem vitás! Már a múltkor is sandán néztek rám az SZTK-ban. Pedig csak egy kis szívát­ültetésre ugrottam be. Éreztem én ezt már kis­gyermek koromban. Ha orvoshoz mentünk a mamával, akkor előbb-utóbb előkerült a szűri, keserű gyógyszer, sőt egy­szer még a gipszes szolgáltatást is igénybe vettem, mintegy hat héten át. De ennek most aztán vége! A legújabb rendelettervezet szerint jövőre nem praktizál­hatnak sem elmebeteg, sem al­koholista, sem narkomán orvo­sok. Nézhetnek új szakma után. Csak félve merem meg­kérdezni: tessék mondani, lesz, akit ilyen tünetek miatt taná­csolnak el a pályáról? Még jó, hogy ezt csak most tudtam meg. És nekem még jóságos, kedves, doktor nénik­ről vetített diafilmet a nővé­rem. Persze, visszaélt a helyze­tével, mert akkor még csak ő tudott olvasni. Lehet, hogy horrormesét néztem, diszkrét tálalásban? . Ha jó harminc évvel ezelőtt ezt hallom, nincs az a ha­talom, amelyik engem megfegyelmez egy „me­zei” védőoltás előtt. De amennyiben hat év orvo­si egyetem, néhány szak­vizsga és továbbképzés során még nem derült ki egy orvosról, hogy teljes mérték­ben alkalmatlan a feladat ellá­tására, akkor reménytelen a helyzet. Mostantól csak ku- ruzslókhoz és javasasszonyok­hoz járok, rendelési időn túl. Megrendült a bizalmam, amit nehéz visszabillenteni. Nekem mostantól hiába visel valaki alkalmasságát hirdető ki­tűzőt. Nem hiszek neki. Őt is egy orvos vizsgálta meg, vagy ki a csoda? És aki kiadta az en­gedélyét, annak volt jogosultsá­ga a kollégákat minősíteni? Jobb ezt tovább nem boncol­gatni (jesszusom, megint elka­landozott a fantáziám)! Mert még a végén beleőrülök, akkor meg visznek a pszichiáterhez, akitől nincs jogom elkérni a papírjait. Ugyanis könnyen rám süti, hogy bolondságokat beszélek. Pucz Péter hetedik oldal I n a p Riport Rendszerváltás. A klasszikus elvű felosztás szerint a bíróság külön hatalmi ág a törvényho­zás és a kormányzat mellett. A rendszerváltást megelőző idő­szak egyik reformtörekvése ép­pen az volt, hogy a bírói hata­lom létét elismertesse, és támo­gassa a bírák függetlenségének alkotmányos elvét. Portré Németh János színművész is azok közé sorolja magát, akik vevők a színpadi tréfára, ami­ből a publikum alig vesz észre valamit. Az előadás nem por­ladhat szét, de olykor, mint a kisdiák a padban, alig bírják visszatartani a röhögést. Portré Egy sikertörténet háttere Korábban főként amerikai filmekből ismertünk hasonló története­ket, ahol a szegény, de tehetséges ember szédületes karriert fut be. Sokkal előrébb tartana, mondja, ha a rendszerváltás előnyeit meg­lovagolhatta volna, de három évet késett.- Mi kellett mindehhez?- Szerencse.- De a szerencse nem jön ma­gától.- Kellett kitartás is. Amikor elkezdtem, nem is tudtam, hogy létezik könyvkereskede­lem. Imádtam olvasni, rendsze­res látogatója voltam a köny­vesboltoknak. Aztán anyám észrevette a Dunántúli Napló­ban, hogy a Kossuth Könyvki­adó terjesztőket keres, kérdez­te, érdekel-e. Rendesen keres­tem velük az utcán, aztán olyan könyveket hoztam le a nagyke­reskedésből, amilyeneket itt nem lehetett kapni.- Hogyan lehetett megtanulni a fortélyokat?- Sok mindent ösztönösen csi­náltam, s csak azután láttam be a kulisszák mö­gé, miután elér­tem egy bizonyos nagyságrendet. Nagy előny, s erre nemigen van példa itthon, hogy egyszerre vagyok kiskeres­kedő, nagykereskedő és könyv­kiadó is.- Meddig lehet felfejlődni?- Addig mindenképpen, hogy valamennyi megyeszékhe­lyen megnyílik egy-egy könyv­áruházam, a Plazában lévőhöz hasonló jellegű, aztán megfon­tolandó, hogy érdemes-e a há­lózatot továbbfejleszteni. Matyi Dezső 1968-ban született Siklóson. Pécsett, a Nagy Lajos Gimnáziumban érettségizett. Volt tb-ellenőr, államigazgatási gyakornok. A rendszerváltás után utcai könyvárusítással foglalatoskodott. Ma 11 könyvesbolt és egy könyvkiadó tulajdonosa. Elvált, két lánya van, Alexandra és Bianka.- Ahogy nő a cég, gondolom, változik a teendők köre.- Ma már a megfelelő embe­rek állnak a megfelelő poszto­kon, s sok mindent levesznek a vállamról. Szükség is van rá, mert amit korábban nem érez­tem, ma már igen, hogy jó len­ne egy kis szabad idő, olykor otthon is lenni.- Ki örökli majd a könyvbiro­dalmat? .- Szeretném, ha a lányaim wmmmmmmmm vinnék tovább. Alexandra adta a könyvkiadó ne­vét, Bianka lesz majd a főnök. Én egy könyves dinasztiát képze­lek el, csalódás lenne, ha nem sikerülne.- Az az otthon, amélyről az előbb szó esett, hol található?- Panellakásban élek.- Nem palotában?- Amíg a fejlesztések foly­nak, nem lenne etikus.- Mi lesz, ha egyik napról a másikra összeomlik az építmény?- Nem fordulhat elő. De ha egy manó mindent elvinne, s a nulláról kellene kezdenem egy másik területen, három év múl­va ugyanilyen körülmények kö­zött beszélgethetnénk. Cseri László *' k A

Next

/
Oldalképek
Tartalom