Új Dunántúli Napló, 1999. november (10. évfolyam, 299-328. szám)
1999-11-29 / 327. szám
1999. november 29., hétfő Háttér - Riport Összetört kerámiák és életek Öt éve ismerkedtek meg. A lány eleinte csak kijárogatott a férfihez Kővágószőlősre, majd pár hónap után fölmondta pécsi albérletét és kiköltözött. Abba az ingatlanba, amely történetünk legfőbb szereplője, legalábbis papíron. Egy ingatlan, amelyet felszámoltak, béreltek, eladtak és megvettek. Egy ingatlan, amely az egyiknek megélhetést és biztonságot jelentett, a másiknak pedig gyakorlatilag az egyetlen reményt. A volt bányaingatlan András cégének tulajdonában volt. A vállalkozás eleinte sikeres volt, közel ötven alkalmazottal főképp szalagfüggönyök gyártásával foglalkozott.- Nem volt megállás. Volt úgy, hogy csak egy kávét ittam meg Ferihegyen, aztán repültem tovább, egy másik országba. Két perc szabadidőm nem volt, de a bolt ment, az üzlet, amelyben senki sem hitt, hihetetlenül jól prosperált. A családi életem persze ráment, a gyerekek lassan csak fényképről ismertek meg - mondja András, miután a második paradicsomlét hörpinti fel. Sovány, kimerült, negyvenes szakállas férfi. - Két infarktusom volt, vigyázni kell. Szinte semmit nem iszom, és a cigarettával is visszaálltam. - Bizonyságul kibontja az ingét és a nikotintapaszt mutatja. - Nem hittem volna, de használ. Korábban másfél-két dobozt is elszívtam, ráadásul Munkást. A bajok akkor kezdődtek, amikor megjelent a konkurencia,- kezd a vállalkozásáról beszélni- azok, akik korábban azt mondták, semmilyen fantázia nincs az üzletben, alám ígértek. Előfordult, hogy olyan alacsony árat adtak, hogy már eleve veszteség volt rajta. Megöltek. A cég tönkrement, András házassága annyira megromlott, hogy elvált a feleségétől. Két gyerek maradt az asszonyra. A férfi kénytelen volt kölcsönkérni a bátyjától, nem kevesebb, mint két és félmillió forintot. Élete egyik percről a másikra összeomlott. - Amit szilárdnak hittem, hirtelen összetört. Semmi nem volt ugyanaz, mint korábban. András kiköltözött Szőlősre. Abba az ingatlanba, ahol korábban dolgoztak. A cége már felszámolás alatt állt, az is csak hónapok kérdése volt, hogy az épületet mikor adják el a fejük fölül. Öt éve ismerkedtek meg. Októberben egy társaságban találkoztak először. Akkor még semmi nem történt. Amikor három hónap múlva újra összefutottak, akkor kezdődött a kapcsolat. Árnál beleszeretett Andrásba. Tetszett néki, ahogy a férfi kint él. Egyre többet járt ki, egyre többször aludt ott, végül ottmaradt.- Naiv szerelmes voltam. Elhittem mindent neki - mondja a lány, aki alighanem nekem meséli el századszorra a történetet.- Nem gondoltam volna, hogy idáig fajulnak a dolgok. Árnál korongozik. Keramikus. Korábban bérbe dolgozott, de úgy gondolta, érdemes belevágnia egyedül. Szőlősön be tudta rendezni saját műhelyét: volt ipari áram. Magának dolgozhatott, életében először. Nem is keresett rosszul vele. Karácsony előtt különösen nagy a kereslet - ahogy ő mondja - a köcsögök iránt, akár kétszázezer forint fölött is összejött. Volt helye a pénznek, hiszen András szinte teljesen tönkrement, csak alkalmi munkákat tudott vállalni. Árnál azt mondja, ő fizetett minden számlát, András pedig azt, hogy a rezsi felét azért vállalta. A csekkek András nevére jöttek, így aztán utólag már lehetetlen bizonyítani, hogy ki is fizette be azokat: még ha Árnál baktatott is el a postára, s adta föl a köcsögökkel megkeresett tízezreket, akkor is olyan, mintha András fizetett volna.- Sosem voltam belé szerelmes, a feleségemet szerettem egyedül - hallom a férfitől. - Csak hát nem dobok ki az ágyamból senkit - teszi hozzá. Csodálkozva nézek rá: azért csak nem mindegy - szuggerálom. Bólint. Persze azért őt is érdekelte Árnál. Korábban három orvos is azt mondta, hogy a lány meddő. Nem lehet sohasem gyereke. Árnál mégis teherbe esett. 1996. május 25-én megszületett a kislánya, Villő. Ragaszkodott hozzá hogy megszülje, amit tökéletesen meg lehet érteni. - Nem érdekelte semmi, sem az, hogy miből, sem az, hogy hol és hogyan' fogja felnevelni. - András vállalja a gyereket. - A nevemen van mondja sejtelmesen. Rákérdezek. - Senki nem tudja, ki mindenki lehetne még az apja, volt úgy, hogy Árnál napokra, hetekre eltűnt. Látom rajta, hogy ezt azért ő sem gondolja komolyan. - Villőt a nevemre vettem - ismétli meg. - Amíg terhes volt vele, nem hagytam ott. Kint maradtam Szőlősön. A kapcsolat azonban ekkor már egyre inkább romlani kezd. A férfi egyre többször tűnik el napokra, hol volt feleségéhez indul, hol máshova. Pedig alig egy hónappal Villő születése után még közösen kötnek bérleti szerződést a felszámoló Vectigalis Rt.-vel. Ebben kijelentik, hogy „élettársi kapcsolatban élnek.” Két hónap múlva a bérleti szerződés módosul, egyedül Árnál az aláíró. A lány egyedül marad. Egyedül kell fizetnie a négyezer forintos bérleti díjat és a teljes rezsit is. Az ezt követő időszakról mindketten rémtörténeteket mesélnek. Árnál hisztériázásairól, köcsögdobálásairól, üvöltözéseiről beszél András, a lány pedig arról, hogy a férfi szinte már sosem volt józan, ráadásul rejtélyes módon tűntek el pénzei. Árnál azt is elmondja, mit fogok hallani Andrástól: igaza van, a férfi fölemlegeti azt a történetet, amikor Villőt meztelenül kapta meg a lánytól, és azt is, amikor állítólag hozzávágta a lányukat, szerinte egy méterről. András szerint Árnál még verte is őt. Mocskos történetek, amelyekről senki nem fogja tudni megmondani, igazak-e. A tényéknél maradva. 1997. október 1-jén a Vectigalis fölmondja a bérleti szerződést. András cégének felszámolása befejeződött, az ingatlan eladható. A vevő nem más, mint András. Hitelből veszi meg az épületet, a házasságából származó két kiskorú gyermeke nevére, mindösszesen 1.575.000 forintért. A szerződésben ugyan benne foglaltatik, hogy „Az Eladó rögzíteni kívánja, hogy ingatlanokban bérlő tartózkodik, akinek a bérleti szerződését az Eladó fölmondta ugyan, de a Bérlő az ingatlanokat elhagyni és kiüríteni nem szándékozik. A Vevők nevében törvényes képviselőjük kijelenti, hogy e pontban szereplő tényekről tudomása van, ezért semmiféle kártérítési igényt az Eladóval szemben nem érvényesít, hiszen a volt bérlő részére a tulajdonváltozást követően is biztosítani kívánja az ingatlanok használatát. ” Ez az utolsó papír arról, hogy Árnál az ingatlanban lakik. Ezután azonban semmilyen bérleti szerződés nem köttetett kettejük között. András állítólag többször mondta Amálnak, hogy költözzön el, Árnál szerint viszont nonszensz, hogy el kelljen költöznie, miközben minden rezsit ő fizet, András pedig eközben egyáltalán nem fizet gyerektartást. mmmmmmmmmsmm A viszony idén októberre durvult el végképp. András úgy látta, az egyetlen járható út, ha kikapcsoltatja a vizet és a villanyt, és ezzel lehetetlenné teszi Árnál életét. Csodálkozva kérdezem, nem zavarta-e, hogy ezzel saját, hároméves kislánya életét is lehetetlenné teszi. - Nem tudtam mást csinálni. Egy éve kérleltem Amált, hogy költözzön el. Nem volt más megoldás. András a közüzemi cégeknek írt levelében rosszhiszemű, jogcím nélküli bérlőnek titulálja gyermeke anyját, amely levelek meg is tették hatásukat. Most se víz, se áram. Árnál élete, megélhetése teljesen lehetetlenné vált. Nem volt más megoldás, minthogy tényleg elköltözzön. Most úgy tűnik, otthonra tud találni. Azt ígérik, új műhelyében néhány héten belül az ipari áramot is bekötik. András nem tudja, hogyan tovább. Az ingatlanra felvett hitel részleteit volt feleségétől vonják, saját bátyja beperelte, mert neki sem tud fizetni, akármelyik pillanatban betoppanhat a végrehajtó. Százszázalékos rokkant, ezért alig tízezer forintot kap havonta. Valamit dolgoznia kellene - hol máshol, mint a szőlősi épületben, ahol valaha prosperáló vállalkozása működött. Sokadszor kérdezem meg tőle: mi lesz, ha minden a tervei szerint alakul. Talán kapok egy számítógépet kölcsön - mondja. - Akkor majd programokat írok. Lendvai Dávid A viszony októberre végképp eldurvult illusztráció: Müller andrea y7hetedik oldal-Jegyzet^ Sorozatlövés Muszáj volt szeretni. Még a nótában is. Olyan vagy nekem, mint a szép szerelmesem. A Kalas- nyikov. Ha tetszett, ha nem, mindennap cirógatni, tisztogatni kellett, közben a francba kívántuk. Kalasnyikov nevezetű úr találmányáról van szó. Egyes és sorozatlövés leadására alkalmas, nagy tűzerejű, gyalogsági lőfegyver. Lévén szovjet, a hideget is piszkosul bírta. Ha pedig valakinek nem volt módja angyalbőrbe bújva szerelmi vallomást tenni ennek a géppisztolynak, a Kalasnyikov-ügyből eredően megismerhette a nevét. Aminek az volt a lényege, hogy mi a délszláv háború idején a horvát félnek szállítottunk volna. Jókora botrány akaró- dzott belőle lenni, de azután elhallgattak a fegyverek. Viszont nincs a világnak olyan pontja, ahol forradalmi harcosok, vagy elfajzott terroristák, szabadságukért küzdő törzsi alakulatok, vagy kokain- báró magánhadserege tagjainak kezében ne virítana ott a Kalasnyikov. Teljesen mindegy, hogy tamil, hutu, tűpárnára, palesztin, fundamentalista, Dél-Ameri- ka, Távol-Kelet, Közép- Afrika. Ez a géppisztoly világutazóként kerepel. A fejemet rá, hogy a legújabb botrányban is szerepe lehet. A hírügynökségek röpítették világgá, hogy most meg a románok keveredtek gyanúba. Azt feltételezik, hogy a csecsen lázadóknak küldtek fegyverszállítmányt. Semmiképp sem akarom a csencsel és a csecsen szavakat rokonítani, de a csecsenektől a feketeüzletek nem nevezhetők idegennek. Az ügyes üzletek pedig a románoktól. Meglehet, Vasile miniszterelnökük is ez ügyben ment Moszkvába a minap. A csecsének ügye veszni látszik. A vereség után a fegyvereket majd be kell szolgáltatniuk. Tiszta sor. Mert ha a fel- tételezés mögött tény van, a románok megkapják a szállítmányért a pénzt, a csecsének a géppisztolyt, az oroszok meg dörzsölhetik a markukat. Utazhat tovább a Kalasnyikov. Valahol mindig van üzlet. Mert kerepelés is. Mészáros Attila Olcsón vigyázok Nem érdemes börtönbe kerülni! Szerencsére erről személyes tapasztalataim (még) nincsenek. Zsúfoltak a cellák, sok közülük a századforduló előtt, vagy még régebben épült, alacsony komforttal megáldott zug. A várbörtönök cseppet sem vidám hangulatát idézik. (Mondtam, hogy nem érdemes börtönbe kerülni.) Jelenleg mintegy tizenötezren sínylődnek tömlöcben (mint említettem magam még nem, bár állítólag nekem is megvan a saját téglám). Lám, lám! Mióta a Tribu-ügyben elhíre- sült Tribuszemét a fegyőrök gondjaira bízták, újabb oldalról is megviláglottak az áldatlan állapotok. Drágák a zárt helyek. Kilenc év őrzési és tartási díja - nem tévedés - mintegy tizenötmillió magyar forint. Végre, sok-sok év után megértettem a féltő szülői gondoskodást. Hát ezért mondta drága jó édesanyám annyiszor: Vigyázz magadra, fiam! Remek üzletet látok körvonalazódni. Ajánlatom, melyet a tisztelt Magyar Köztársaságnak teszek meg, (számomra) korrektnek tűnik. Fél áron hét és fél millióért megigérem, mindent megteszek azért, hogy 108 hónapig ne kelljen bentről vágyakoznom kifelé. Kajáról, szórakozásról, ruháról (hogy a nőket már ne is említsem), majd gondoskodok. Ha kicsit odafigyelek, a szabadság elkötelezett rabjaként még némi kis pénzt is keresek. Mert a házunk alagsorában apróbb átalakítással nagyon hercig, barátságos cellákat lehetne kialakítani. Házi kiskönyvtár, színes televízió, szavalóverseny, lelki gyakorlatok elesetteknek. Kisebb munkák a ház körül, egyúttal barát- kozás a szomszédokkal, kapocs a polgári világhoz. Gondolom, elég tisztességes tárgyalási alap, amit a büntetésvégrehajtók szabad szak- szervezete is elfogadhat. Olcsón vigyázok magamra, valamint másokra is, ráadásul a költségvetés kiadásait is lefaragom. Csak ne akarják megmagyarázni, hogy nem érdemes börtönbe kerülni. Pucz Péter ^hetedik oldal holnap Riport Rendszerváltás Baranyában 1988-1990. A szakszervezetek részesei voltak a korábbi hatalmi apparátusnak. Ahogy a pártot, úgy az érdekképviseleti szerveket is margóra szoríthatták a változások. Baranyában is feszült időszaka volt a mozgalomnak a rendszerváltás. Megmaradás, átalakulás, megszűnés - alapkérdéssé váltak. Portré Kiss Róbert egyik feladata: eladni Pécset, eladni a megyét. A „kincses Baranya” az a kosár, ahonnan a Tourinform vezetőjeként az árut a pultra rakhatja. A kínálaton - mondja - még sokat lehet javítani. Portré „A vonatozás nem spontán jelenség” Nem túlzás, az egykori pécsi vasútigazgató már gyerekkorában is a váltókulccsal játszott és képeskönyvként a jelzési utasítást lapozgatta. Élete - akárcsak a vonatoké - percről percre kiszámított, de csak addig, amíg a munkáról van szó. A szabadidejében még látni sem szereti az órát.- A vasutasság amolyan vándorélet. Apám, aki pályamunkásként kezdte és állomásfőnökként fejezte be, ugyanúgy vándoréletet folytatott mint én, aki ebben az évtizedben immár a harmadik városban és az ötödik munkakörben dolgozom. Pécsett kezdtem, Debrecenben folytattam, majd újra Pécs, és most Budapesten dolgozom. Július elsejétől vagyok vállalkozó vasúti vezérigazgató-helyettes.- Gyermekkoromban mindig szolgálati lakásban, állomásépületekben laktunk, és én egészen kis korom óta vasúti dolgokkal szóra- aHaaaaaHaHH koztattam magam. A váltókulcs volt a játékom, a jelzési utasítás a képeskönyvem. Azt hiszem, hogy ez alapvető és meghatározó volt a számomra. Ez egy egyenes pálya volt, nem lehettem volna például biológus.- Szerencsém, hogy mindig azt csinálhattam a vasúton, amit szerettem. Igaz, volt négyöt év, amikor egy kicsit eltértem az eredeti szakmámtól, a vonatközlekedés technológiájától. Voltam menetrendszerkesztő, üzemirányító-központ vezető, terveztem, végrehajtatSárdi Gyula 1944-ben született Lengyeltótiban. A Szegedi Vasútforgalmi Technikumban tanul, majd a Budapesti Műszaki Egyetem Közlekedésmérnöki Karának hallgatója. 1968-tól, kis megszakítással, a MÁV Pécsi Igazgatóságán dolgozik: 1995-től 1999-ig mint igazgató. Nős, két gyermeke van. tam és felügyeltem a vonatközlekedést. Hogy a szerelvények menjenek, az ugyanis nem egy véletlen tömegjelenség. Ahhoz tenni kell valamit, hogy az állomáson álló kocsikból vonat legyen, és el is induljon.- Tipikus vonaton utazó alkat vagyok, ami amellett hogy kedvtelés, természetesen tapasztalatgyűjtés is. Összesen harminckét évet töltöttem el a vasútnál, ebből huszonkilencet mmmmmmmm Pécsett. Hogy felejthetném el a várost, az embereket?- Sokáig nagy hobbikertész voltam, de ez mmmm egy időigényes elfoglaltság, így két éve abba* kellett hagynom. A kirándulás azért megmaradt. Mindent szeretek, ami nem kötött idejű, pont azért, mert a munkámban mindennek megvan a pontos ideje. Nem megyek például olyan vállalati üdülőbe, ahol megmondják, hogy mikor van reggeli, ebéd, vacsora. Soha nem kések el sehonnan, de amikor pihenek, akkor az órámra sem szeretek nézni. Schneider Gábor í