Új Dunántúli Napló, 1999. november (10. évfolyam, 299-328. szám)

1999-11-04 / 302. szám

1999. november 4., csütörtök Háttér - Riport Akinek fontosabb a saját igazsága Akadnak olyan emberek, akik nem fogadják el a hivatalosan dekla­rált téziseket - akkor sem, ha ezzel a tudomány bevett álláspontját ke­resztezik -, akik makacs módon ragaszkodnak a saját elképzeléseik­hez. Főleg, mert úgy érzik, hogy azok az igazak. Ilyen ember Kiszely István antropológus, aki sokak ellenében meg van győződve többek között arról, hogy a székelyek a hunok leszármazottjai, s hogy a ma­gyar őshaza nem a Volga mentén, hanem Belső-Ázsiában volt.- Vágjunk a dolgok közepébe! Ön kitart amellett, hogy a Barguzinban talált csontváz Pető­fi Sándoré volt.- Igen, mert valójában Petőfit találtuk meg.- Meglep a határozottsága.- Mondhatnám azt, hogy a csontvázat olyan területen ás­tuk ki, ahol egyetlen ilyen, euró­pai jellegű ember nem él, s a helybeliek szerint igenis lakott egy rebellis, kecskeszakállú köl­tő. De nem ezt mondom. Mi egy olyan embert találtunk meg, akinek kiáll a bal szemfoga, tö­rött a jobb hatos bordája, és aki­nek hiányzik a bal térdkalácsa. Az előbbiek Petőfi gyermekkori sérülései, a térdkalács öröklött fejlődési rendellenesség: az édesanyja térdkalácsa is hiány­zott. Ezért aztán baktató, merev lépésekkel ment. Tudjuk róla.- Ez még nem meggyőző, leg­alábbis sokak számára nem az. Mi kéne a teljes bizonyossághoz?- Ha a budapesti önkormány­zat megengedné Petőfi édesany­ja, Hrúz Mária sírjának felnyitá­sát. DNS-vizsgálat segítségével egy az egymilliárdhoz bizonyos­sággal megmondhatnánk az igazságot. De ehhez nem ad en­gedélyt Demszky Gábor.- Miért nem ?- Mert egyszer azt mondta, hogy nem, s ehhez tartja magát. A másik ok pedig az, hogy Pető­fi volt az egyetlen olyan magyar ember - szerb apa és szlovák anya gyermekeként aki tisz­tán képviselte a szabadságesz­ményt és a magyarságtudatot. Ha kiderül, hogy őt temetjük új­ra, az nem csak egyszerűen a 301-es parcellához hasonlatos katarzist vált ki. Országos meg­mozdulást indukálhat, több mil­lió ember részvételével, akik rá­döbbennének arra, hogy itt va­gyunk már a rendszerváltást kö­vető kilencedik évben, s a jelen­legi magyar Parlamentben ezek a szavak, hogy magyar, hogy nemzet, hogy haza, igazából el nem hangozhattak. A temetés az emberekben fülgyülemlett hazafiságot eresztené ki.- Érdekelne, hogy hol van most a csontváz?- Amerikában, egy kutatóin­tézetben. Nagyon jó helyen.- Az aktuális feladatairól vált­sunk néhány szót, s talán előbb a népfőiskolákról.- Ezertizenkét úgynevezett kistelepülés van az országban. Ezek számára szeretnénk meg­teremteni a képzési és oktatási feltételeket, ami az általános műveltség gyarapítása mellett kiterjedne a szakmai, főleg a mezőgazdasággal kapcsolatos ismeretekre. És persze nem utolsósorban a népfőiskolák út­ján világnézetet tudunk adni. Ami alatt nem párt-világnézetet értek, hanem magyarságtudatot és keresztény erkölcsiséget. Egyébként vannak már népfőis­kolák az országban - a katoliku­soknak 15, a reformátusoknak - evangélikusoknak 37, és gyara­podnak a világiak is - , de még többre volna szükség. Ahol szervezik, örömmel fogadjuk, s bizonyos pénzekkel támogatni is tudjuk a kezdeményezéseket.- Van esély a Hangya Szövet­kezetek újrateremtéséhez?- Reménykedjünk benne. Jó esély van arra, hogy nemcsak az úgynevezett Hangya-típusú ha­nem kimondottan a régen fele­dett szövetkezeteket hozzuk vissza. Amelyek a termények fölvásárlása mellett a megfelelő termelési hiteleket is biztosítani tudják. A kistelepüléseken már a csírák megtalálhatók, ott, ahol az emberek ismerik egymást, és tudják, hogy a Pista bácsinak adhatnak hitelt, de a Józsi bá­csinak nem, mert az elissza. E szövetkezetek segítségével a nagy nepperek kezéből is ki le­het venni végleg a kereskedel­met.- Kormányzati pénzekből is épülgetnek a Hangyák?- Természetesen, erre is elkü­lönítünk a minisztériumon be­lül.- Talán éppen emiatt követel a minisztérium több pénzt a jövő évi költségvetésből?- Igen is, meg nem is. Emlé­kezzünk csak: az uniós csatlako­zásnak feltételei vannak. Ezek között szerepel a kistelepülések kultúrája, a környezetgazdálko­dási teendők köre, a roma né­pesség helyzetének javítása. Eb­ből kettő tartozik a tárcához. Ha nem tudjuk a kistelepülése­ket európai szintre felhozni, oda az álom. A nagyvárosok szépül­nek, bevásárlócentrumok, iro­daházak épülnek, parkosítják a belvárosokat. De ne feledjük el, hogy ma Magyarországon több mint hárommillió ember él fal­vakban, meglehetősen elmara­dott körülmények között. Nagy részük nincs emberi szinten. Hát ezért kéne több pénz. Elin­dítani végre a vidék fejlesztését, és visszaadni a parasztság be­csületét. Másrészt, hogy vissza­vegyük a tárcához a mezőgazda- sági profilú szakintézeteket, a középiskolákkal a főiskolákig bezáróan. Már negyven tangaz­daságot vettünk át, de az oktatá­si tárca egy fillért nem adott rá.- Hogyan került ön a magyar őstörténet kutatói közé?- Az egyetemen fölvettem an­nak idején a kínai szakot, s be­jártam természetesen a kínai követségre is. Persze akkor is, amikor nemigen illett bejárni. Ezt a kínai barátaim nem felej­tették el, és később, a hetven­hármas nyitás után a lojalitáso­mat azzal honorálták, hogy kap­tam Belső-Kínába is útlevelet, s beléphettem a korábban a nagy­világ elől teljesen elzárt vidékek­re. így eljutottam arra a terület­re is, amelyet 1915-ben lezártak az európaiak elől - Stein Aurélt akkor tessékelték ki innen -, és az ölembe hullott egy olyan cso­dálatos anyag, amiről álmodni sem mertem volna. Megtalál­tam a magyar zene eredetét, a magyar népművészetnek szinte minden elemét a szegfűtől a gránátalmáig, és megtaláltam a hiedelemvilágunkat is cso­dás rokon-mondákban. De ami a biológus számára döntő: folytathattam an­nak a temetőnek a föltárá­sát, amit Stein Aurél kez­dett el.- Mit talált a temetőben?- Megtaláltam azoknak az embereknek az őseit, akik később bejutottak a Kárpát-medencébe, s aki­ket azóta is magyaroknak nevezünk.- Ma is sokan vitatkoz­nak a belső-ázsiai eredetről.- Mert sokaknak így jó, hogy elvették azt az őstör­ténetet, ami a magyarok számára tartást adhatna. Amely kimondja például, hogy nem­csak pásztorkodók voltunk, ha­nem műveltek, Írásbeliséggel és magas kultúrával. Én semmi mást'nem csinálok a magyar ős­történettel, mint visszamegyek addig, amikor elvágták történel­münk fonalát - 1842-ben követ­ték el az ármányt -, és megpró­bálom újra gombolyítani azt. A valóság talaján. Nincsenek hi­potéziseim, mert azok - a kína­iak szerint is - elhomályosítják a tisztán látást. Én azt írom és tanítom, ami a tény. Nem állok meg a Volgánál, hanem távo­labbra megyek.- A Magyar Tudományos Aka­démia hogyan vélekedik erről?- Sokfelé tanítjuk már az új őstörténetet. De teljesen termé­szetes számomra, hogy a tudo­mány régi emberei, azok a pro­fesszortársaim, akik eddig mást tanítottak és másképpen írták e témában az értekezéseiket, nem akarnak megváltozni. Ragasz­kodnak az elméleteikhez és a katedrához. Örömöm, hogy Glatz Ferenc elnök úr - akivel személyes barátságban vagyok - nemrégiben azt mondta, hogy a Magyar Tudományos Akadé­mia nem foglal állást Petőfi-ügy- ben, a Duna-gát ügyében és a magyarok őstörténete témakör­ben. Nem akarják lecövekelni magukat egyik álláspont mellett sem. Ez az állásfoglalás - két té­mában érintett vagyok - a végső soron nekem dolgozik. Kozma Ferenc Kiszely István antropológus 1932-ben született Budapesten. Ma a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen a Környezet- és Tájgaz­dálkodási Tanszék akkreditált és habilitált professzora, és a Földművelési és Városfejlesztési Minisztériumban a miniszteri kabinet tagja, dr. Torgyán József személyes főtanácsadója. Fel­adata a népfőiskolák és az egykori Hangya Szövetkezetek háló­zatának újbóli kiépítése. Iskolai végzettsége: konzervatórium, orgona-zongora szak, ka­tolikus teológia, ELTE biológia-földrajz szak. Expedíción vett részt többek között Szibériában, Belső-Ázsiá- ban, Délnyugat-Ázsiában, Egyiptomban és Kínában. Főbb munkái: Sírok, csontok, emberek (1969), Európa népei (1979), Ázsia népei (1984), Honnan jöttünk? (1992), A magyar­ság őstörténete (1993), Amerika népei (1993), Ausztrália és Óceá­nia népei (1993). Felesége Hankó Ildikó, szintén biológus, a Magyar Nemzet ro­vatvezetője. Leányuk Kiszely Noémi kormányfőtanácsos.------Jegyzet-----­Sz ámyaszegett emlék A Mahart eladja hét ha­jóját. A szárazabb tény az, hogy az rt. érdekelt­ségi körébe tartozó kft. dobja piacra a vízijár­műveket. Azt pedig tud­juk már, hogy a vagyon arculata átformálásának be­vált útja, ha először privatizá­lunk, majd eladunk. így nincs abban semmi feltűnő, hogy az öreg teknők - képletesen szól­va - gondolákra kerülnek. Ezek között azonban nem akármilyen hajók is vannak. Például intim pillanatokat is megélt szárnyasok. Tudjuk, amikor hófehéren ragyogva megérkeztek a gyártótól a Du­nára, volt rajtuk az akkori bennfenteseknek egy-két tivor- nyás útja. Van persze eladó ví­zibusz is, lassan negyven éve­sek. Akkor forradalmian új tí­pusúnak számítottak, nem is oly távoli boldog kikötő ígére­tével' szántották a vizet - csak épp a hajósok utálták őket a lomhaságuk miatt. Azt mond­ja a kft. szakembere, hogy közcélra már nem használha­tók, de magánra még igen. Hozzátette, hogy a Moszkvá­ban készült hajók már nem elégítik ki a mosta­ni igényeket. Ebben le­het valami. A kör azonban mégis bezárul. Az eladó a hét jármű árából egy nyolca­dikat akar vásárolni. Négy­száz ember befogadására al­kalmas rendezvényhajót. Ezt olyan bútorokkal rendezik be - ígérik -, hogy nagyobb par­tik lebonyolitására is alkalmas lesz. Ilyenek pedig mindig vol­tak, szárnyas és szárnyatlan hajókon, akár Moszkvában, akár Brüsszelben készültek. Van a kínálatban egy külön­leges darab is. Ez alig hatéves, légpárnás. Ennek az a baja, hogy vízsugár hajtja, ehhez pedig tiszta víz kell. A Tiszán szerették volna suhantatni, de kiderült, ehhez szennyezett a folyó. Amikor megvették, még nem tudták. A kft. főnöke azonban azt bizonygatja, hogy tiszta vízben úgy megy, mint az álom. Ebből követke­zően nálunk aligha futhat ki bármely kikötőből. Pohárba meg nem fér bele. Mészáros Attila Van gyufája?- Van gyufája? - kérdi tő­lem egy ismeretlen. - Van - válaszolok, s foly­tatom az utamat vagy bármilyen más tevékeny­séget. Van egy tolla? A jfj válasz, a reakció ugyan­az. A szándék egyszerű és ár­tatlan. Nyilvánvaló, rá szeret­ne gyújtani, alá szeretne vala­mit írni, és nem arra kíváncsi, hogy leltár szerint milyen hol­mival rendelkezem, mert ak­kor azt is megkérdezhetné: van-e lúdtalpbetétem. Miért mondanám el egy kérdező­nek, hogy én nem dohány­zóm, nem is szoktam magam­mal hordani gyufásdobozt. Miért adnám oda a töltőtol­lam, ha nem kéri, ha még azt a kevés fáradságot sem veszi magának, hogy óhaját egy kö­szönéssel kezdje, és „legyen szíves” vagy „kérem” szóval folytassa. Teljesen érthető, emberi dolog, hogy néha szükség van egy jelentéktelen tárgyra, amivel ki szoktuk se­gíteni egymást ismeretlenül is. De jogos igény, hogy ezt a ké­rést egy hagyományos udvari­assági formában adjuk elő. Meg tudja mondani, hány óra? Gyakori kérdés ebben a­kurta formában. Vála­szom mindig igenlő. Jhg Meg tudom mondani. Amikor világossá válik, hogy mégsem mondom Pap meg, másodszorra a leg­többen már nem sajnál­ják megtoldani kérdésüket egy kéréssel, amire én „szívesen” válaszolok. Vajon érdemes-e ügyet csi­nálni ilyesmiből? Mit pótol- gatjuk valakinek a nevelésbeli hiányosságait. Joggal tehető fel a kérdés, hisz ez a világ egyre primitívebb érintkezési formákban jelzi, hogy nincs ideje és szándéka egymást megillető tiszteletre még ak­kor sem, ha kérdez vagy kér. Míg ezeket a sorokat írom, a Budapest felé robogó vonat­ban, bevágtat egy férfi, és rá­förmed a közelemben ülő hölgyre: Van hely? Választ sem várva lezöttyent az ülés­re, és kinyújtva a lábait - el­aludt. Még az alvása is modor- talan volt. Elképzeltem, mikor majd a mennyország kapujá­hoz érkezik, ujjával befelé bökve vakkant: Van hely? Nem fog szerencsével járni, ha akkor én leszek szolgálat­ban. Dr. Szalai István 3? hetedik oldal holnap Riport 1768-ban egy molnár néhány társával behatolt egy addig is­meretlen jellegű természeti képződménybe, és a főág vé­gén levő tavacskáig jutott. Az­óta a sok oldalág mellett azt is felfedezték a barlangban, hogy a klímája gyógyító hatá­sú. Portré Parti Nagy Lajos az ország egyik legeredetibb és - ami rit­kán jön össze - legnépszerűbb írója. Versek, prózák, színda­rabok jelzik pályáját. Ma, 46 évesen leszokott a cigarettá­ról, a szeszről, és a szavakat is mind inkább patikamérlegre teszi. Portré Az Aranykacsa zsolnaysága Elegáns megjelenés. Amikor szóba kerül a fotó, fekete garbójának nyakához nyúl: nyakkendő kellene. Ám garbóban, kockás zakóban is a jól szituált, magabiztos polgár benyomását kelti. S nem egy menő, a saját lendületétől túlsodort vállalkozóét. Pedig - vendéglő- si körökben - a legmenőbbek közé tartozik.- Már 22 évesen szállodavezető.- Harkányban, de csak he­lyettes. Hozzá kell tegyem, ven­déglátós családból származom, s bár magam kezdetben nem erre a területre igyekeztem, vé­gül is „bennragadtam” a szak­mában.- 1982-től az Aranykacsában, 1992-től tulajdonosként. Közben a vendéglő olyan hírnévre tett szert, hogy akár Gyémántkacsá­nak is nevezhetnénk.- Van itt két helyiség. Ahol most ülünk, felfigyelhet a me­leg színekre, a barátságos han­gulatra, a polgári miliőre. A másik teremben van a zsolnayság. Ezt nem idézőjelben mondom. Pé­csett sehol, mú­zeumon kívül, nincs olyan gyűjtemény, mint itt. Ezzel tar­tozunk a városnak, polgárai­nak, és magamnak is.- Sokat használja a polgár ki­fejezést.- Mindenki, aki emberekkel foglalkozik, így a vendéglősök is, formálja a társadalmat. Meg­győződésem, hogy nem csak pénzzel lehet jól és szépen élni. Vagy a szakmám oldaláról fo­Háber Tamás Pécsett született 1955-ben. Minden tanulmányát a városban végezte. Elnöke a Magyar Vendéglátók Országos Szövetségének. A napokban vette át a Pro Turismo kormánykitüntetést, vendéglősök között egyedüliként. Nős, felesége üzletasszony, lányuk középiskolás. Zsolnay­galmazva, csak a saját, maxi­mális, a minőségi életet hozó igények alapján lehet valaki Gundel. Ahhoz azonban, hogy az igények, a légkör, a hangulat megfogalmazódhasson, példa és találkozási hely kell. Nálunk pedig mintha kihalóban lenne a közösségi szellem. Olyan kör­nyezetet szeretnék az Aranyka­csában biztositani, ahol ez az elidegenedés feloldódik. mmmmmmamm ~ Milyen a jó polgár?- Az önzetlen­séget és az érté­kek tiszteletét tartom a legfon­tosabb tulajdon­ságainak.- Ez igény, vagy tapasztalat?- Mondhatnám, kikerülhe­tetlen segédtudományunk a pszichológia. Egy belépő ven­dégről az első pillanatban le kell olvasnunk, hogy milyen el­várásai vannak. Ezeknek az igényeknek pedig elébe kell mennünk. Nem lenne jó azon­ban túlzottan sietnünk: sem a kort, sem igényeit nem szabad meghaladni. De lépni mindig lehet. Mészáros Attila I »

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom