Új Dunántúli Napló, 1999. november (10. évfolyam, 299-328. szám)

1999-11-30 / 328. szám

1999. november 30., kedd___________________________________________HÁTTÉR - RIPORT |ENÜSZERVÁLTÁS PÉCSETT 1 LSI IÁI TAi Ni (AI JAM 1 I98 8-9I 0 52. rész Kihátrálás a pártból „A magyar szakszervezetek a pártállam ideje alatt elvesztették társa­dalmi befolyásukat. A munkavállalókat leginkább érintő béralkut ki­vették a szakszervezet hatásköréből, megvonták tőle a függetlenség és a sztrájk jogát. A tagság érzelmileg közömbösen, vagy ellenérzés­sel viseltetett a szakszervezet iránt, többnyire nem érezte magáénak a szervezetét. A tagság elégedetlensége elsősorban a pártállamot ki­szolgáló szakszervezeti felső vezetés, és a vállalati, intézményi veze­tésbe beépült 'függetlenített' funkcionáriusok ellen irányult.” Medvetzky Antal, az MSZOSZ baranyai képviseletének vezetője tel­jesen helytállónak mondja a közelmúltban megjelent tanulmányból idézetteket.- Az akkori SZOT megyei appa­rátusa milyen mértékben és mi­lyen forrásból érzékelte, hogy ha­talomváltás várható?- 1988-ban már tapasztalha­tók voltak - a szakszervezeti mozgalomban is - a politikai változás jelei. Részint a tagság oldaláról volt nyomás, de ma­guk a szakszervezetek is felis­merték a változtatás szükséges­ségét. Kezdett erőteljesen mó­dosulni a gazdasági környezet. A piacgazdaságnak akkor már évekkel korábban is felismerhe­tőek voltak az előzményei. Ez meghatározta a szakszervezeti mozgásteret is.- Érthető, hogy ön a gazdasági környezet, a munkavállalók olda­láról közelíti a rendszerváltást. Csakhogy akkor a szakszervezet még a hatalmi struktúra szerves része volt. Mondhatjuk, fiókintéz­ménye a pártállamnak. Érkezett az MSZMP oldaláról is nyomás, hogy milyen irányba kellene a munkavállalókon keresztül a közvéleményt hangolni?- Konkrét ráhatást nem érzé­keltünk. Azt azonban igen, hogy a szoros gyeplő, a politikai felügyelet szinte napról napra lazult. Például a káderhatásköri listák eltörlése már 1988-ban, amikor megszűnt az a korábbi gyakorlat, hogy a pártszervek jóváhagyásával érvényes a szak- szervezeti vezetők megválasztá­sa. El volt akkor foglalva saját bajaival éppen eléggé az MSZMP, nem figyeltek ránk. 1988. december elején egy or­szágos értekezleten ki is mond­tuk a szakszervezetek párttól való függetlenségét. Arra azon­ban még akkoriban felhívta a fi­gyelmünket az MSZMP - ne fe­ledjük, hogy a párt befolyása az önállósuló cégekre nagy mér­tékben csökkent -, hogy nagy a felelősségünk, milyen irányba tereljük a vállalati hajót.- Egy-két alternatívának köz­ben azért fel kellett merülnie. Pél­dául teljes átalakulás, felmorzso­lódás, megszűnés.- Valóban felvetődtek. Töb­bek között azért, mert az embe­reknek akkor még nem volt ve­szélyérzete. Emlékszem, hogy talán 1988-ban az egyik bara­nyai cégnél előadást tartottam, s azt mondtam, nem a bérszín­vonal lesz a gondjuk pár év múl­va, hanem a munkahely megőr­zése, azaz maga a kenyér. Meg­mosolyogtak. Úgy gondolták, jól meglesznek szakszervezetek nélkül. Pedig piacgazdaságnál megjelenik a valós tőkés-bér­munkás viszony. A kapitaliz­mus terméke a szakszervezet, kelléke a rendszernek, nem is működik nélküle. Ugyanakkor bizonyos köröknek nálunk érde­ke volt, hogy a rendszerváltás folyamata szakszervezetek nél­kül játszódjon le. Se a Németh-, se az Antall-kormány nem volt szakszervezetbarát. A spontán privatizáció időszakában vol­tunk, úgy gondolták, szakszer­vezetek nélkül mindent köny- nyebben lehet csinálni. Meg is történt. Hatalmas csapást szen­vedtek a munkavállalók, többek között kimaradtak ebből a spontán privatizációból, egy-két jelentéktelen szépségtapasz ki­vételével. Megjelentek az új tu­lajdonosok, a „kinevezett kapi­talisták”. Tömegesen voltak Ba­ranyában is, rosszabbak, mint a valódi kapitalisták.- Amennyiben a rendszervál­tás előtt a szakszervezet átpoliti­zált volt, ez a jellege mikor szűnt meg?- Talán 1988 végétől. Óriási kádercsere volt a szakszervezet­nél. Minden régi vezető elment. A 19 megye vezető SZMT- titkáraiból szinte egy sem ma­radt a funkciójában. Baranyá­ban sem. Vadonatúj szereplők jelentek meg a színpadon, or­szágos és megyei szinten is.- Ehhez képest meglepő, hogy miközben Baranyában, már az új emberekkel, megalakul a Szakszervezeti Kerekasztal, ko­moly vita előzte meg a Május 1. megünneplését.- 1989 második felében vol­tak a kerékasztal-tárgyalások, amelyen - harmadik oldalként - ott voltak a szakszervezetek is. Leszűrhető volt a politikai változások súlyossága. Május 1. azonban hagyományos szak- szervezeti ünnep, semmi köze a kommunizmushoz. Mi itt, Bara­nyában, a kerekasztal mellett, ezt teljes egyhangúsággal mond­tuk. Pesten tényleg vitatkoztak, legyen vagy ne legyen. Néhány, pártbefolyás alatt álló szakszer­vezeti tömörülés gondolta azt, hogy Május 1. degradálásával a saját hitelességét erősíti.- Volt itt azonban egy másik esemény, a pécsi sportcsarnok­ban 1989. augusztus 30-án ren­dezett tiltakozó nagygyűlés. Ezen ott voltak a szakszervezetek veze­tői is.- Nagyon fontos esemény volt. Akkor már kiderült, hogy a gazdasági változások mekkora csapást mérnek Baranyára. Biz­tos volt, hogy az uránbányát be fogják zárni. Ez a nagygyűlés az akkori kormányzat és az urán­dolgozók közötti összecsapás volt. Itt a vita tárgya nem a bér, hanem a munkahely volt. Az uránbánya szakszervezeti veze­tői szóltak nagyon keményen a dolgozók érdekében. De az érezhető volt, nem csak az urá- nosok nevében beszéltek. Tud­tuk, baj lesz a szénbányákkal, az építőiparral, és hogy leülhet a megye. Akkor már túl voltunk az István-aknai, a vasasi bá­nyászsztrájkokon is.- Ezeknek a sztrájkoknak a megszervezéséhez köze volt a szakszervezeteknek is?- Egyértelműen. Az előbbi bérek miatt, utóbbi már a bá­nyabezárás ellen. A megye ösz- szes kollektíváját a bányászok mellé tudtuk állítani és szolida­ritást vállaltak velük.- Ezt a látványos szakszerveze­ti megmozdulást követően azon­ban önöknek azzal kellett rövid időn belül számolniuk, hogy a tagság létszáma drámaian csök­ken.- A gazdaság modernizációja Baranyában nem szerkezetvál­tást, hanem megszűnést jelen­tett, kivétel csak néhány cég. Dobálták ki a dolgozókat az ut­cára. A Regionális Egyeztető Fórum, majd a Munkaügyi Ta­nács már ennek kezelésére jött létre, s igen nagy pénzeket tud­tunk a megyébe hozni, hogy normális mederbe próbáljuk tartani az elbocsátásokat. Azt nem tudtuk elérni, hogy ne zár­ják be az uránt, de hatásait mér­sékelhettük. Ezzel együtt tény, hogy 1988-ban Baranyában 100 ezer felett volt a szakszervezeti tagok száma, 1992-ben 85 ezer, most mintegy 35 ezernél tar­tunk. De mondok egy másik szempontot: a nyugdíjasok szá­ma 130 ezer, ebből 46 ezer 60 év alatti. Ők a kényszer-, vagy rokkantnyugdíjasok. Innen is van a létszámvesztésünk.- Voltak arra is törekvések, hogy szétverjék magát a szakszer­vezeti mozgalmat.- Felszeletelték. Gomba­módra jöttek létre az apró szak- szervezetek, 1990-ben 2000 volt az országban. Példa nélküli Eu­rópában. A kisebb érdekvédel­mi erőkkel könnyebben elbán­nak a „kinevezett kapitalisták”. A németországi SDP (Szociál­demokrata Párt) Friedrich Ebert-alapítványa jött ide segíte­ni, hogy a klasszikus szakszer­vezeti érdekvédelem irányába tereljen bennünket. Nagyon jót akartak, nagyon jól képzett em­berek voltak, de most már ők is belátják, túllőttek a célon a sok szervezet megalakításának szor­galmazásával. Most már azt mondják: próbáljunk tömörülé­seket alakítani. Bomlasztásnak szánták azt is, hogy ne lehessen levonni a tagdíjat a bérből. Csakhogy a dolgozók tömege továbbra is a régi megoldást vá­lasztotta. Azután a szakszerve­zeti vagyon állami kezelésbe vé­tele. Mindezt túléltük, s úgy gondolom, a békés átmenetnek a szakszervezetek fontos részt­vevői voltak. Bár hozzá kell ten­nem, ez az én értelmezésem, so­kan és sokféleképpen még bizo­nyára ki tudnák egészíteni. Mészáros Attila Jegyzőkönyv a Baranya (•legyei Konzultációs Tanács 1989. október 4-ón tartott ülésdről Jelen vannak: az EK részéről: Bíró Ferenc (MDF) a küldöttség szóvivője, Kengyel Miklós (FJF), Németti Zsolt (FIDESZ), Monzini Tibor (FKGP), Sinkó Zoltán (KDNP), Szilvási Sándor (MSZDP), Rozs András (SZ0S2)., az MSZMP részéről: dr. Szirtes Gábor a delegáció vezetője, Román László­dé, 3odő László, Kocsi László, dr. Rozs Csaba, j (lamadik oldal részéről: Kapust Tibor (HNF), Steinhólfer Károly (HNF), Medvetzky Antj^ (34T), Horváth János (DEMISZ), Wekler Ferenc, Hargitai János (Faluszövetség), megfigyelő minőségben: Folde3 János (MFT), a sajtó részéről: Füzes János (MTV Pécsi Stúdiója), Lombost Jenő (Dunán- A baranyai kerékasztalnál ott ültek a szakszervezet képviselői is Vhetedik oldal íllil--------Jegyzet—— Hu szárkardok a szélben Karinthy humoreszkjé­ben a férj folyton gya­nakszik felesége csalfa- ságára, de a magyaráza­tait mindig elfogadja. Még azt is, hogy a háló­szobában talált huszár­kardot a szél fújta be az abla­kon. Vajon milyen erős széljárás volt a viharsarokban azon a tavaly februári reggelen, ami­kor a Békés Megyei Rendőr­főkapitányság épületében halva találtak egy rendőrtisz­tet? Az eddigi vizsgálatok szerint öngyilkos lett. A leá­nya azonban - magánszakér­tői véleményekre is alapozva -, nem hisz ebben, és gyilkos­ságra gyanakszik. Meg az ügyben nyomozók elfogult­ságára, s talán még annál is sokkal többre. Mert egyebek mellett például több furcsa „öngyilkosság” történt akko­riban viszonylag rövid idő alatt a megye rendőri állomá­nyában. A néhai alezredes lányának kezdeményezésére most ismét újabb vizsgálat folyik - érde­kes módon az olajszőkítési ügyekkel összefüggésben -, de ő már ebben sem bízik igazán. Azzal a kéréssel fordult nemrég az USA buda­pesti nagykövetéhez, hogy apja halála ügyé­ben az FBI független szakértői végezzenek vizsgálatot. Hogy lesz-e ebből valami, nem tudhatom. Azt sem, hogy az elébük hordott kihűlt bizonyítékokból mire juthat­nának az amerikai szakértők. Ám ők egy egyszerű számí­tást alighanem elvégeznének: mennyi lehet az esélye an­nak, hogy adott szűk terüle­ten élő, mintegy ezer fős azo­nos hivatású népességében kettő, három, négy stb. ön- gyilkosság fordul elő fél esz­tendő alatt? Amikor 1998- ban Magyarországon száz­ezer lakosra 32,1 öngyilkos­ság jutott. Vagyis ezer lakosra egy félévben 0,16. Három ön- gyilkossággal számolva ez annyit jelent, hogy a példa­ként emlegetett férjnek kb. 18 huszárszerszám-beesést kelle­ne az erős szél kontójára írni. Ebből azonban a tornádóso­rozat előfordulása sokkal va­lószínűbb, mint az, hogy el is higgyék. Dunai Imre Név nélkül A pontos megjelölésétől ezúttal eltekintenék, lé­vén, nem ez az érdekes. Az egyik magyarországi megyeszékhely egyik ön- kormányzati képviselője az egyik bizottsági ülé­sen nemrégiben azt találta ja­vasolni, hogy levelet kellene írni valamennyi, a városban működő nagy külföldi cégnek (és sorolta őket, amitől én el­tekintenék, lévén semmi rek­lámtörvénybe ütközőt nem óhajtok elkövetni), hogy illen­dő lenne nevet változtatniuk, merthogy egyik sem magyar név. A bizottság tagjai csak nagy nehézségek árán tudták lebeszélni ebbéli tervéről. Ar­ra hivatkoztak, hogy az nem olyan egyszerű ám, mégiscsak nemzetközileg ezeken a neve­ken jegyzett multinacionális vállalatokról van szó, és hogy venné ki magát, ha mondjuk (és akkor most a poén kedvé­ért mégis kicsit sértegetem azt a reklámtörvényt) a városhá­za aljában működő gyorsétter­mi egységet átkeresztelnék - teszem azt - McBélára. Pedig a képviselőnek igaza van. Az ember már ki se igazodik ebben a nagy zűrzavarban. Itt van pél­dául az az űj hipermar­ket, amelynek építése során (hogy óvatosan körülírjam) eléggé nagy viharok voltak, merthogy a la­kók féltették az áruház melletti parkot. Nos. Ennek az áruház­láncnak a neve pontosan meg­egyezik egy, a szocializmusban a szellemi tőke keletre történő exportjával foglalkozó nagyvál­lalatéval. Úgyhogy amikor én először hallottam az áruház­láncról, meg voltam róla győ­ződve, hogy itt oroszul folyéko­nyan beszélő mérnököket le­het vásárolni potom pénzért. Vagy itt van az a régebb óta működő áruház, amelynek ne­ve ugyan a földalattiéval egye­zik meg, mégse megy sehova. Ez se tetszik. Meg az se, hogy a dohánygyárat a denevérről nevezik el. Tudnám még so­rolni, de talán ennyi is bőven elég. Úgyhogy én egy magán­levelet mégiscsak küldenék a képviselő helyében. Miként egykori főnöke tette nemrég. Lendvai Dávid holnap Riport _________ Si kondán alkotni nem le­het. A Sikondai Alkotóház di­csőséges műltja nem elegendő a hétköznapi jelenhez sem. El­tűnt a berendezés, az intéző, és eltűntek a szépreményű ter­vek is. Bár a kurátorok azt sze­retnék, ha a hely továbbra is megmaradna alkotóháznak, erre vajmi kevés esély van. Holnapi riportunk a miértre keresi a választ. Portré _____ Dr . Fejérdy Tamás, az Orszá­gos Műemlékvédelmi Hivatal szakmai elnökhelyettese. „Ha pedig nem sikerült volna az egyetemi felvételim, akkor ma bútorasztalos lennék. ” Portré Aki „eladja” a várost és a megyét Azt halljuk szinte nap mint nap, hogy a hagyományos ipar lassú ki­múlása után szinte egyetlen értéke maradt „kincses Baranyának”, amije mindig is megvolt: a táj és a történelem. Persze, ez még nem egyenlő a turizmussal - ezt Kiss Róbert is tudja.- Történelem-földrajz szakon végzett. Hogy lett ebből idegen- forgalom?- Azt hiszem, e két tárgy voltaképp a turizmus alapja. Elvégre, ha utazunk, világot lá­tunk, akkor folyamatosan tör­ténelemmel és természeti je­lenségekkel ismerkedünk, te­hát szinte alapozásnak tekint­hető. Például az idegenveze­téshez elengedhetetlen mind­kettő. Sokan valóban földraj­zosként kerülnek erre a pályá­ra. De én már a szakdolgoza­tomat is Pécs idegenforgalmá­ból írtam.- Öt év távol, Debrecenben. Hiányzott a szülő- mmmmmmmm hely?- Persze, hi­szen lokálpatrió­tának vallom ma­gam. Ma is részt veszek városnéző túrákon, szeret- mmm ném tudni, kik éltek itt a múlt­ban, milyen szokásaik voltak, miért így építkeztek. Ugyanak­kor jót tett a debreceni távoliét, hiszen helyben élve sok min­denről nem tudunk, ami csak távolról tűnik elő.- Kicsit csúnyán hangzik, de „el kell adni” a várost, a megyét. Veszik?- Nekem meggyőződésem, hogy nincs kihasználva se a vá­Kiss Róbert 1970-ben született Pécsett. A Kossuth Lajos Tudományegyetemen 1995-ben, míg a JPTE idegenforgalmi menedzser szakán 1997-ben kapott diplomát. A megyei Tourinform irodában 1996 óta dolgozik, idén májustól vezetőként. Nőtlen, hobbija az olvasás, a tenisz és a golf. ros, se a megye kínálata. Ám az is igaz, hogy a mennyiség helyett egyre inkább a minő­ségre kell törekedni. Ezt vi­szont csak összefogással lehet elérni. Ami nagyon hiányzik: egy igazi, nemzetközi hírű att­rakció, mint Baján a halászlé- főző-verseny, ami telitalálat. Nálunk is voltak már jó ötletek az idén, pl. a nagynyárádi kék­festőfesztivál, vagy a dinnye­m ...,........ fesztivál. Ezeket ke ll sűríteni, sor­rendbe szedni, hogy ne üssék egymást.- A szakember, ha éppen mások idecsalogatásán töri a fejét, hová utazik?- A csillagtúrák híve vagyok, vagyis egy-egy terület alapos bejárását, megismerését tartom ideálisnak. Ehhez jó informáci­ók, alapos felkészülés kell. Kül­földön legutóbb a Nápolyi-öböl térségében tehettem ezt meg néhány éve. Azóta kis hazán­kat próbálom megismerni, amelyről ilyenkor derül ki, mi­lyen nagy! Méhes K.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom