Új Dunántúli Napló, 1999. november (10. évfolyam, 299-328. szám)

1999-11-27 / 325. szám

1999. november 27., szombat Háttér - Riport 51. rész Dr. tVekler Ferenc, az Országgyűlés szabad demokrata alelnöke mintegy nyolc éve folyamatosan az SZDSZ egyik országos ügyvivője, a párt 11 vezetője közé tartozik. Az éppen ma zajló tisztújításon is ilyen reménnyel indulhat jelöltként. Természetesen elsősorban a vidé­ki szabad demokraták szavazatára számíthat. Amióta a tisztség léte­zik, az SZDSZ Baranya Megyei Választmányának az elnöke. Az 1990-es választáson azonban még pártokon kívüliként indult, ponto­sabban a Faluszövetség választási pártjának jelöltjeként. A szigorúan csak klasszikus értelemben vett pártokban gondolkodó ellenfelei nagy bosszúságára más politikai erők támogatását is megszerezte, és győ­zött a mohácsi választókerületben. dött, hanem 1985-ben és Mecseknádasdon. És folytató­dott az Ófalu-üggyel, vagyis az atomtemető létesítése elleni til­takozással, meg sok minden mással. Ez utóbbiak köréből a mostani témába vágóan kieme­lendő a Faluszövetség létreho­zása a kistelepülések érdeké­ben. Az atomtemető elleni meg­mozduláshoz, meg egyéb kezde­Dr. Wekler Ferenc az ófalui falugyűlésen 1990. február 6-án A választási kampány idején Mecseknádasd, Ófalu, és Óbánya tanácselnöke volt-. Az előző rendszerben renitensnek számított. A radikális megol­dást akkor már nem kockáztató hatalom gáncsolt, de megtűrt rendhagyó kivételnek tekintette őt a tanácselnöki poszton. A Fa­luszövetség egyik alapítója. Amikor a választási kampányba fordult a rendszerváltás, politi­kai pártokon kívüliként megint csak nem illett bele a favorizált új hatalmi struktúrába. A táma­dói a tanácselnökök hatalom­mentésének minősítették a Fa­luszövetség választási pártját. Az Agrárszövetséggel kötött al­kalmi együttműködés csak olaj volt a tűzre.- Miként lett az Agrárszövet­ségjelöltje is?- A hiteles történet a követke­ző: minden ellenkező híreszte­lés ellenére soha nem voltam az Agrárszövetség tagja, illetve an­nak a szervezetnek az embere semmilyen más minőségben. Volt egy Faluszövetség nevű szervezetünk, és annak jelöltje­ként indultam az 1990-es parla­menti választáson a mohácsi ke­rületben. Az Agrárszövetség előtte megkeresett bennünket, hogy indítsunk közös jelölteket, mivel mindkét szervezet hang­súlyozottan a falvakban élők képviseletét tűzte ki céljául. A közös jelöltállításba belemen­tünk. így rajtam kívül még min­den vidéki választókerületben indult a Faluszövetség és az Ag­rárszövetség közös jelöltjeként valaki. Én voltam az egyetlen, aki talpon tudott maradni a má­sodik fordulóra - meséli a bara­nyai politikus.- És az SZDSZ-jelöltség?- A második forduló előtt az SZDSZ részéről megkeresett Rajk László és Banis György. Felajánlották, hogy támogatnak a második fordulóban. Ponto­sabban arról szólt az ajánlat, hogy visszaléptetik a mohácsi kerületben indított jelöltjüket. A kerületben az első fordulóban én végeztem az első helyen, dr. Bíró Éerenc az MDF-től a má­sodikon, és Werner József, az SZDSZ jelöltje a harmadikon. A megállapodásnak ezenkívül egyetlen lényeges eleme volt: az, hogy ha a parlamentbe kerülök, akkor az SZDSZ frakciójában kezdem el a tevékenységemet. Miután kiderült, hogy az Agrár- szövetségnek rajtam kívül or­szágosan is már csak egyetlen embere maradt a második for­dulóra, tehát nem volt esély ar­ra, hogy az együttműködés foly­tatódjék. A megállapodásban arról nem volt szó, hogy a pártba is be kell lépnem. Ilyen kötelezett­séget nem vállaltam.- Miért tartja ezt szükségesnek hangsúlyozni? Hiszen később másként alakult.- Az első forduló előtt - az SZDSZ-t is beleértve - az ösz- szes párt ellenem dolgozott a kampányban. Különösen az MDF és a Fidesz részéről tá­madtak később is. Én voltam ugyanis Baranyában az egyetlen olyan jelölt, akinek addigra köz­ismerten igazi ellenzéki múltja és érdeme volt évekkel a rend­szerváltás előtti időből. Az ösz- szes többi jelölt hirtelen buk­kant elő az ellenzékiségből 1989-ben, vagy legfeljebb 1988- ban vagy 1987-ben. Én előtte öt évet küzdöttem az előző rend­szerben Mecseknádasdon olyan környezetben és olyan előzmé­nyekkel, hogy az 1985-ös válasz­tásokon elzavartuk a községi párttitkárt és a tanácselnököt. Azt gondolom tehát, hogy a Ba­ranya megyei rendszerváltás nem 1989-ben és Pécsett kezdő­ményezéseinkhez időnként csatlakoztak más politikai erők is. A támogatás adta nyilvános­ságot kihasználva nyüzsögtek körülöttünk. Úgy gondolom te­hát, hogy Baranyában a rend­szerváltást nem azok a szemé­lyek csinálták, akik most azt hir­detik magukról, ők a nagy rend­szerváltók.- Az SZDSZ-nek mikor lett tagja?- Csak egy év múlva léptem be, miután megválasztottak az SZDSZ egyik országos ügyvivő­jének. Ez fura helyzet volt. Meg­hívottként elmentem egy sza­baddemokrata-gyűlésre Szom­bathelyre. Ott váratlanul úgy alakult, hogy megválasztottak az SZDSZ ügyvivőjének, noha nem is voltam a párt tagja. Utá­na képtelenség lett volna a pár­ton kívüliként vállalt párttiszt­ség. Egyébként is addigra kikris­tályosodott bennem, hogy ne­kem szimpatikusabb a liberális megoldás, mint a nép-nemzeti irányzatok által kínált út.- A baranyai SZDSZ-esek kö­zül egyedül Ön töltött be ország- gyűlési tisztséget: az önkormány­zati bizottság elnöke volt. Miként emlékezik vissza az első parla­menti időszakra?- Nagyon pozitív emlékeim vannak az első parlamenti cik­lusról. Felemelő érzés volt, hogy megválasztottak egyéni ke­rületben országgyűlési képvise­lőnek. Ugyancsak nagy élmény volt, hogy részt vehettem az el­ső, méghozzá nagy hatású, külö­nösen nagy jelentőségű törvé­nyek megalkotásában. Ezek kö­zül a saját szerepem leginkább az Önkormányzati törvény lét­rehozásában volt meghatározó. Gyakorlatilag néhány képviselő- társammal és néhány munkatár­sammal én készítettem el a tör­vény tervezetét. Érdekes módon a tanácselnöki tapasztalataim­ból kiindulva szerkeszthettem meg a jogszabályi tartalmat. Mindig azt tartottam, hogy az Önkormányzati törvény a rend­szerváltás egyik legjobb és leg­fontosabb törvénye volt. Az más kérdés, hogy az anyagi alapjait folyamatosan csorbítva az önkormányzatiságot is meg­kérdőjelezik már sokan.- Hogyan lehet összevetni az 1990-es és mostani parlamenti légkört?- Az akkori nagyon komoly és előremutató időszak volt. Viták­kal terhes, természetesen. A par­lamentben és a bizottságokban azonban érdemi viták zajlottak. Tényleg ott dőltek el az ügyek a parlamenti nyilvánosság előtt, il­letve a bizottságokban szakmai és politikai érvek alapján, nem pedig a pártok belső megbeszé­lésein, és a háttéralkuk során, ahogy mostanában jellemző. Nagyon éles polémiák voltak, de nem olyan torz viták, mint ami­lyenek mostanában folynak, amikor a semmiről vitatkozunk. Jelenleg az érdemi kérdések má­sutt dőlnek el, a képviselők pe­dig álvitákat folytatnak például arról, hogy kit figyeltek meg, il­letve megfigyeltek-e egyáltalán valakit másfél éve. Később már sajnos az első parlamenti ciklus is átalakult, és a politikai szekér­táborok szerint formálódtak vé­lemények szakmai kérdésekben is. Ám az első időszakban még lehetett hasznos kompromisszu­mokkal működni az ország érde­kében. Említhetem a később so­kat szidott MDF-SZDSZ pak­tumot is, amely tulajdonképpen megalapozta az ország működé­sét a rendszerváltásban. Elő­mozdította, hogy a parlament­ben csak kis többséggel bíró An- tall-kormány elkezdhesse irányí­tani az országot. Természetesen a saját politikai programja és ideológiája szerint, de mégis­csak az ellenzék létezésére és vé­leményére tekintettel. így sike­rült az alkotmányt módositani, köztársasági elnököt választani, lerakni a demokratikus intézmé­nyek alapjait. Dunai I. Jegyzet 4x4 az lxl Elönt a békesség. Nézek ki az ablakon, minden fehér. Vastagon. A jár­művek küszködnek a hóban, a gyalogosok hasra esnek a jégen, az elzárt településekre ka­tonai járművek viszik a kenye­ret, a vasúti váltókat kézi erő­vel rángatják a megfelelő helyre, az áramszolgáltatók erőn felül küszködnek az energiaszolgáltatás helyreállí­tása érdekében, jó pár helyen elnémultak a telefonok, a hir­telen jött hideg megemelte a fűtőanyagokat szállítók pénz­éhségét, a helyi járatú buszok nem mindenütt tudnak el­menni a végállomásig, az or­szágutakon keresztbe fordul­nak a kamionok, összekoc­cannak a járművek, nem lehet hóláncot kapni, az ország egyes részein térdig tocsog­nak a jéghideg belvízben, mi­nisztériumi és megyei válság­stábokat kellett felállítani, né- hányan már megfagytak az ut­cákon, elhagyott tanyákon, szakad a súlyos hó a tetőkről az emberek nyakába, a sze­métszállítás akadozik, a lép­csőházak kezdik magukba szippantani a nem kívá­natos hajléktalanokat. Mindenki ezzel foglal­kozik, pedig jó hír van. Egy illetékes jelentette be, hogy a zord időjárás miatt 25 százalékkal csökkent az autólopások szá­ma! Majd hanyatt estem a meg­lepetéstől! Mi van ezekkel az autótolvajokkal, hogy csacska fél méteres hótól már össze­csinálják magukat? Nem áll­nak neki lapáttal, hősugárzó­val, latyakoszlatóval, TNT-vel kipucolni a hóhegyek alól azo­kat a nyamvadt kocsikat? Rossz hír viszont, hogy csak a fővárosban ilyen cingárok ezek a fickók. Nálunk, az edzett vidéken nem fújtak 25 százalékos visszavonulót. Az illetékes figyelmeztet is. Most meg a terepjárókra utaznak a tolvajok. Amelyekkel még hó­ban is lehet autózni. Azért ezek a csirkefogók értik a csí­ziót. Nem gyaloghintót, nem is homokfutót, velocipedet, Dongó segédmotoros kerék­párt, hanem 4x4-et. Megy ez, mint az lxl. Ők ismerik is. Mészáros Attila A magyar csoda Évtizedünk elején (szőkí­tett) olajra lépett és jócs­kán megcsúszott a gaz­dasági bűnözés kis ha­zánkban. Összefüggésé­ben azóta is sűrűn emle­getett a korrupció. En­nek ellenére évről évre javítot­ta közérzetemet nemzetközi helyezésünk ebben a „sportág­ban”. Ugyanis a korrupció vi­lágranglistáján - ahol az utol­sók között lenni a dicsőség - a végétől számítottan harminc- egynehányadik Magyarország. A Magyar Kriminológiai Társaság legutóbbi ülése után azonban fény derült a naivitá­somra. Az olajmécsest hozzá nem azok a meglepő új tudós megállapítások gyújtották meg, melyek szerint a korrup­ció egyértelműen politikai ter­mészetű, és a globalizációval általános jelenséggé vált. Az a meghatározás sem hatott rám megvilágosodás gyanánt, hogy a korrupció az ember természetéből adódó dolog, egyenlő a közrosszal. Lesúj­tott viszont, hogy a korrupció mértékéről megjelenő, objek- tívnek hitt rangsorok valójá­ban meglehetősen szubjektív módszerrel készülnek. A minősítő cégek a nemzetközi vállalatok különböző országok­ban élő helyi vezetői­nek a véleményére ha­gyatkoznak. Ez számunkra nagy hát­rány. A hazai rendőrségi sta­tisztikák alapján komoly esé­lyünk lenne jobb helyezésre. Á rejtett valósághoz képest különösen. Az ismertté vált bűncselekmények körén belül ugyanis a korrupció hagyomá­nyosan rendkívül csekély mér­tékben mutatkozik meg. Rá­adásul a rendszerváltás után nagyságrendi visszaesés kö­vetkezett be: a korábbi egy százalékról egy ezreléknyi lett a részesedése a bűnözésből. Ez még a bűncselekmények száma négy-ötszörösre növe­kedéséhez viszonyítva is felé­re csökkenést jelent. Jellem­ző, hogy 1996-ban száznál ke­vesebben buktak meg gazda­sági megvesztegetésben. Ha azt nézzük, hogy évtizedünk a privatizáció időszaka volt, ez igazi magyar csoda. Hinni kell, mert lehetetlen. Dunai Imre hetedik oldal hétfőn Riport ............ Siker és szakadék, szere­lem és pereskedés, pénz és elszegényedés, gyerek és fűtet- len szoba, alkotás és törés-zú­zás - két ember párhuzamos, egybefonódó, majd szétrobba­nó életének kísérői. Mondhat­nánk, mostanában mindenna­pi. S azt is csak remélni lehet, hogy nem torkollik végletes tragédiába. Portré Sárdi Gyula volt pécsi MÁV- igazgató a vasutasságot vándor­életnek mondja. Azzal együtt, hogy a vonatozás nem spontán jelenség. A pontosság kulcs - ám Sárdi Gyula szabad idejében látni sem szereti az órát. Portré „A csapból is kosárlabda folyik” Ha bármi gond adódik a város üzemelésében, gyakran az ő aszta­lán csörren a telefon. Nem a panaszok hallgatása a kedvenc elfog­laltsága, de tudja, ez is hozzá tartozik a munkájához.- Hogy szúrta ki magának a Kertészeti Egyetemet?- Orvos akartam lenni, de el­sőre nem vettek föl. Elmentem dolgozni. Korábban birkóz­tam, ezért azt mondtam, a leg­keményebb munkát akarom. A MÁV-hoz mentem, éjszakai előfűtőnek. A mai napig az or­romban van a kazán szaga.- És akkor úgy döntött, in­kább a virágok illata...- Akkor úgy döntöttem, hogy ez nekem is sok. Mivel a menyasszonyom Pesten dolgo­zott, utánamentem. Az Iskolai Szemléltetőeszközök Intézeté­ben dolgoztam - innen a kap­csolat az egyetemmel. Mondjuk, hogy értem. In­nentől azonban már tényleg vilá­gos: Pécs, Kerté­szeti Vállalat, parképítő részleg, vezető.- Rögtön az elején nagy fel­adat várt: az Alsó-Tettye. De a kertvárosi és uránvárosi lakóte­lepi parkokhoz is van némi kö­zöm...- Végre tudjuk* kit kell szidni a ki nem épített ösvények miatt.- Nehéz ügy. Az emberek gyakran megtalálják a legrövi­debb utat. Sokan letapossák a füvet, ahelyett, hogy kitérőt tennének. Zalay Buda Szigetváron született 1939. július 30-án. A Kertészeti Egyetemen '64-ben végez. A Pécsi Kertészeti Vállalatnál hét évet húz le, majd a szentlőrinci Költségvetési Üzemhez kerül. Öt éve van a pé­csi önkormányzatnál. A Városfejlesztési és Üzemeltetési Főosztály helyettes vezetője. Nős, három felnőtt fia és két unokája van. «*■*■****■** a*«»* munka, hogy rendbe rakjuk azokat a településeket, amelye­ken főút megy keresztül. Volt némi kirakatjellege, de sok köz­ség szépült meg akkoriban.- A biztos munka és a piacoso­dás ellenére '88-ban elkalandozik.- Hívtak az EXPO-előkészítő csapatba. Sokan ismertek a szak­mában, én pedig kihívásnak tar­tottam.- Nem jött be. Szentlőrincen igazgatóként foly­tatja, aztán mégsem a magán- szektor felé megy. Miért?- A nejem dekoratőr volt. Úgy véltem, elég egy vállalkozó a családban. Pályáztam a pécsi önkormányzatnál, és a városfej­lesztési iroda vezetője lettem.- Ha már a győzelem: nagy kosárrajongó hírében áll.- Csodálja? A középső fiam Sztojkovics Évával él együtt, a kisebbik fiam és a legnagyobb felesége is kosarazik. Nálunk a csapból is kosárlabda folyik. Lendvai Dávid á 1 A. változás Mecseknádasdon kezdődött- Hét év után ön is letér az út­ról. Árulja már el, mi volt az a Költségvetési Üzem?- A Megyei Tanács nonpro­fit szerve. Az volt az egyik első

Next

/
Oldalképek
Tartalom