Új Dunántúli Napló, 1999. november (10. évfolyam, 299-328. szám)
1999-11-27 / 325. szám
1999. november 27., szombat Háttér - Riport 51. rész Dr. tVekler Ferenc, az Országgyűlés szabad demokrata alelnöke mintegy nyolc éve folyamatosan az SZDSZ egyik országos ügyvivője, a párt 11 vezetője közé tartozik. Az éppen ma zajló tisztújításon is ilyen reménnyel indulhat jelöltként. Természetesen elsősorban a vidéki szabad demokraták szavazatára számíthat. Amióta a tisztség létezik, az SZDSZ Baranya Megyei Választmányának az elnöke. Az 1990-es választáson azonban még pártokon kívüliként indult, pontosabban a Faluszövetség választási pártjának jelöltjeként. A szigorúan csak klasszikus értelemben vett pártokban gondolkodó ellenfelei nagy bosszúságára más politikai erők támogatását is megszerezte, és győzött a mohácsi választókerületben. dött, hanem 1985-ben és Mecseknádasdon. És folytatódott az Ófalu-üggyel, vagyis az atomtemető létesítése elleni tiltakozással, meg sok minden mással. Ez utóbbiak köréből a mostani témába vágóan kiemelendő a Faluszövetség létrehozása a kistelepülések érdekében. Az atomtemető elleni megmozduláshoz, meg egyéb kezdeDr. Wekler Ferenc az ófalui falugyűlésen 1990. február 6-án A választási kampány idején Mecseknádasd, Ófalu, és Óbánya tanácselnöke volt-. Az előző rendszerben renitensnek számított. A radikális megoldást akkor már nem kockáztató hatalom gáncsolt, de megtűrt rendhagyó kivételnek tekintette őt a tanácselnöki poszton. A Faluszövetség egyik alapítója. Amikor a választási kampányba fordult a rendszerváltás, politikai pártokon kívüliként megint csak nem illett bele a favorizált új hatalmi struktúrába. A támadói a tanácselnökök hatalommentésének minősítették a Faluszövetség választási pártját. Az Agrárszövetséggel kötött alkalmi együttműködés csak olaj volt a tűzre.- Miként lett az Agrárszövetségjelöltje is?- A hiteles történet a következő: minden ellenkező híresztelés ellenére soha nem voltam az Agrárszövetség tagja, illetve annak a szervezetnek az embere semmilyen más minőségben. Volt egy Faluszövetség nevű szervezetünk, és annak jelöltjeként indultam az 1990-es parlamenti választáson a mohácsi kerületben. Az Agrárszövetség előtte megkeresett bennünket, hogy indítsunk közös jelölteket, mivel mindkét szervezet hangsúlyozottan a falvakban élők képviseletét tűzte ki céljául. A közös jelöltállításba belementünk. így rajtam kívül még minden vidéki választókerületben indult a Faluszövetség és az Agrárszövetség közös jelöltjeként valaki. Én voltam az egyetlen, aki talpon tudott maradni a második fordulóra - meséli a baranyai politikus.- És az SZDSZ-jelöltség?- A második forduló előtt az SZDSZ részéről megkeresett Rajk László és Banis György. Felajánlották, hogy támogatnak a második fordulóban. Pontosabban arról szólt az ajánlat, hogy visszaléptetik a mohácsi kerületben indított jelöltjüket. A kerületben az első fordulóban én végeztem az első helyen, dr. Bíró Éerenc az MDF-től a másodikon, és Werner József, az SZDSZ jelöltje a harmadikon. A megállapodásnak ezenkívül egyetlen lényeges eleme volt: az, hogy ha a parlamentbe kerülök, akkor az SZDSZ frakciójában kezdem el a tevékenységemet. Miután kiderült, hogy az Agrár- szövetségnek rajtam kívül országosan is már csak egyetlen embere maradt a második fordulóra, tehát nem volt esély arra, hogy az együttműködés folytatódjék. A megállapodásban arról nem volt szó, hogy a pártba is be kell lépnem. Ilyen kötelezettséget nem vállaltam.- Miért tartja ezt szükségesnek hangsúlyozni? Hiszen később másként alakult.- Az első forduló előtt - az SZDSZ-t is beleértve - az ösz- szes párt ellenem dolgozott a kampányban. Különösen az MDF és a Fidesz részéről támadtak később is. Én voltam ugyanis Baranyában az egyetlen olyan jelölt, akinek addigra közismerten igazi ellenzéki múltja és érdeme volt évekkel a rendszerváltás előtti időből. Az ösz- szes többi jelölt hirtelen bukkant elő az ellenzékiségből 1989-ben, vagy legfeljebb 1988- ban vagy 1987-ben. Én előtte öt évet küzdöttem az előző rendszerben Mecseknádasdon olyan környezetben és olyan előzményekkel, hogy az 1985-ös választásokon elzavartuk a községi párttitkárt és a tanácselnököt. Azt gondolom tehát, hogy a Baranya megyei rendszerváltás nem 1989-ben és Pécsett kezdőményezéseinkhez időnként csatlakoztak más politikai erők is. A támogatás adta nyilvánosságot kihasználva nyüzsögtek körülöttünk. Úgy gondolom tehát, hogy Baranyában a rendszerváltást nem azok a személyek csinálták, akik most azt hirdetik magukról, ők a nagy rendszerváltók.- Az SZDSZ-nek mikor lett tagja?- Csak egy év múlva léptem be, miután megválasztottak az SZDSZ egyik országos ügyvivőjének. Ez fura helyzet volt. Meghívottként elmentem egy szabaddemokrata-gyűlésre Szombathelyre. Ott váratlanul úgy alakult, hogy megválasztottak az SZDSZ ügyvivőjének, noha nem is voltam a párt tagja. Utána képtelenség lett volna a párton kívüliként vállalt párttisztség. Egyébként is addigra kikristályosodott bennem, hogy nekem szimpatikusabb a liberális megoldás, mint a nép-nemzeti irányzatok által kínált út.- A baranyai SZDSZ-esek közül egyedül Ön töltött be ország- gyűlési tisztséget: az önkormányzati bizottság elnöke volt. Miként emlékezik vissza az első parlamenti időszakra?- Nagyon pozitív emlékeim vannak az első parlamenti ciklusról. Felemelő érzés volt, hogy megválasztottak egyéni kerületben országgyűlési képviselőnek. Ugyancsak nagy élmény volt, hogy részt vehettem az első, méghozzá nagy hatású, különösen nagy jelentőségű törvények megalkotásában. Ezek közül a saját szerepem leginkább az Önkormányzati törvény létrehozásában volt meghatározó. Gyakorlatilag néhány képviselő- társammal és néhány munkatársammal én készítettem el a törvény tervezetét. Érdekes módon a tanácselnöki tapasztalataimból kiindulva szerkeszthettem meg a jogszabályi tartalmat. Mindig azt tartottam, hogy az Önkormányzati törvény a rendszerváltás egyik legjobb és legfontosabb törvénye volt. Az más kérdés, hogy az anyagi alapjait folyamatosan csorbítva az önkormányzatiságot is megkérdőjelezik már sokan.- Hogyan lehet összevetni az 1990-es és mostani parlamenti légkört?- Az akkori nagyon komoly és előremutató időszak volt. Vitákkal terhes, természetesen. A parlamentben és a bizottságokban azonban érdemi viták zajlottak. Tényleg ott dőltek el az ügyek a parlamenti nyilvánosság előtt, illetve a bizottságokban szakmai és politikai érvek alapján, nem pedig a pártok belső megbeszélésein, és a háttéralkuk során, ahogy mostanában jellemző. Nagyon éles polémiák voltak, de nem olyan torz viták, mint amilyenek mostanában folynak, amikor a semmiről vitatkozunk. Jelenleg az érdemi kérdések másutt dőlnek el, a képviselők pedig álvitákat folytatnak például arról, hogy kit figyeltek meg, illetve megfigyeltek-e egyáltalán valakit másfél éve. Később már sajnos az első parlamenti ciklus is átalakult, és a politikai szekértáborok szerint formálódtak vélemények szakmai kérdésekben is. Ám az első időszakban még lehetett hasznos kompromisszumokkal működni az ország érdekében. Említhetem a később sokat szidott MDF-SZDSZ paktumot is, amely tulajdonképpen megalapozta az ország működését a rendszerváltásban. Előmozdította, hogy a parlamentben csak kis többséggel bíró An- tall-kormány elkezdhesse irányítani az országot. Természetesen a saját politikai programja és ideológiája szerint, de mégiscsak az ellenzék létezésére és véleményére tekintettel. így sikerült az alkotmányt módositani, köztársasági elnököt választani, lerakni a demokratikus intézmények alapjait. Dunai I. Jegyzet 4x4 az lxl Elönt a békesség. Nézek ki az ablakon, minden fehér. Vastagon. A járművek küszködnek a hóban, a gyalogosok hasra esnek a jégen, az elzárt településekre katonai járművek viszik a kenyeret, a vasúti váltókat kézi erővel rángatják a megfelelő helyre, az áramszolgáltatók erőn felül küszködnek az energiaszolgáltatás helyreállítása érdekében, jó pár helyen elnémultak a telefonok, a hirtelen jött hideg megemelte a fűtőanyagokat szállítók pénzéhségét, a helyi járatú buszok nem mindenütt tudnak elmenni a végállomásig, az országutakon keresztbe fordulnak a kamionok, összekoccannak a járművek, nem lehet hóláncot kapni, az ország egyes részein térdig tocsognak a jéghideg belvízben, minisztériumi és megyei válságstábokat kellett felállítani, né- hányan már megfagytak az utcákon, elhagyott tanyákon, szakad a súlyos hó a tetőkről az emberek nyakába, a szemétszállítás akadozik, a lépcsőházak kezdik magukba szippantani a nem kívánatos hajléktalanokat. Mindenki ezzel foglalkozik, pedig jó hír van. Egy illetékes jelentette be, hogy a zord időjárás miatt 25 százalékkal csökkent az autólopások száma! Majd hanyatt estem a meglepetéstől! Mi van ezekkel az autótolvajokkal, hogy csacska fél méteres hótól már összecsinálják magukat? Nem állnak neki lapáttal, hősugárzóval, latyakoszlatóval, TNT-vel kipucolni a hóhegyek alól azokat a nyamvadt kocsikat? Rossz hír viszont, hogy csak a fővárosban ilyen cingárok ezek a fickók. Nálunk, az edzett vidéken nem fújtak 25 százalékos visszavonulót. Az illetékes figyelmeztet is. Most meg a terepjárókra utaznak a tolvajok. Amelyekkel még hóban is lehet autózni. Azért ezek a csirkefogók értik a csíziót. Nem gyaloghintót, nem is homokfutót, velocipedet, Dongó segédmotoros kerékpárt, hanem 4x4-et. Megy ez, mint az lxl. Ők ismerik is. Mészáros Attila A magyar csoda Évtizedünk elején (szőkített) olajra lépett és jócskán megcsúszott a gazdasági bűnözés kis hazánkban. Összefüggésében azóta is sűrűn emlegetett a korrupció. Ennek ellenére évről évre javította közérzetemet nemzetközi helyezésünk ebben a „sportágban”. Ugyanis a korrupció világranglistáján - ahol az utolsók között lenni a dicsőség - a végétől számítottan harminc- egynehányadik Magyarország. A Magyar Kriminológiai Társaság legutóbbi ülése után azonban fény derült a naivitásomra. Az olajmécsest hozzá nem azok a meglepő új tudós megállapítások gyújtották meg, melyek szerint a korrupció egyértelműen politikai természetű, és a globalizációval általános jelenséggé vált. Az a meghatározás sem hatott rám megvilágosodás gyanánt, hogy a korrupció az ember természetéből adódó dolog, egyenlő a közrosszal. Lesújtott viszont, hogy a korrupció mértékéről megjelenő, objek- tívnek hitt rangsorok valójában meglehetősen szubjektív módszerrel készülnek. A minősítő cégek a nemzetközi vállalatok különböző országokban élő helyi vezetőinek a véleményére hagyatkoznak. Ez számunkra nagy hátrány. A hazai rendőrségi statisztikák alapján komoly esélyünk lenne jobb helyezésre. Á rejtett valósághoz képest különösen. Az ismertté vált bűncselekmények körén belül ugyanis a korrupció hagyományosan rendkívül csekély mértékben mutatkozik meg. Ráadásul a rendszerváltás után nagyságrendi visszaesés következett be: a korábbi egy százalékról egy ezreléknyi lett a részesedése a bűnözésből. Ez még a bűncselekmények száma négy-ötszörösre növekedéséhez viszonyítva is felére csökkenést jelent. Jellemző, hogy 1996-ban száznál kevesebben buktak meg gazdasági megvesztegetésben. Ha azt nézzük, hogy évtizedünk a privatizáció időszaka volt, ez igazi magyar csoda. Hinni kell, mert lehetetlen. Dunai Imre hetedik oldal hétfőn Riport ............ Siker és szakadék, szerelem és pereskedés, pénz és elszegényedés, gyerek és fűtet- len szoba, alkotás és törés-zúzás - két ember párhuzamos, egybefonódó, majd szétrobbanó életének kísérői. Mondhatnánk, mostanában mindennapi. S azt is csak remélni lehet, hogy nem torkollik végletes tragédiába. Portré Sárdi Gyula volt pécsi MÁV- igazgató a vasutasságot vándoréletnek mondja. Azzal együtt, hogy a vonatozás nem spontán jelenség. A pontosság kulcs - ám Sárdi Gyula szabad idejében látni sem szereti az órát. Portré „A csapból is kosárlabda folyik” Ha bármi gond adódik a város üzemelésében, gyakran az ő asztalán csörren a telefon. Nem a panaszok hallgatása a kedvenc elfoglaltsága, de tudja, ez is hozzá tartozik a munkájához.- Hogy szúrta ki magának a Kertészeti Egyetemet?- Orvos akartam lenni, de elsőre nem vettek föl. Elmentem dolgozni. Korábban birkóztam, ezért azt mondtam, a legkeményebb munkát akarom. A MÁV-hoz mentem, éjszakai előfűtőnek. A mai napig az orromban van a kazán szaga.- És akkor úgy döntött, inkább a virágok illata...- Akkor úgy döntöttem, hogy ez nekem is sok. Mivel a menyasszonyom Pesten dolgozott, utánamentem. Az Iskolai Szemléltetőeszközök Intézetében dolgoztam - innen a kapcsolat az egyetemmel. Mondjuk, hogy értem. Innentől azonban már tényleg világos: Pécs, Kertészeti Vállalat, parképítő részleg, vezető.- Rögtön az elején nagy feladat várt: az Alsó-Tettye. De a kertvárosi és uránvárosi lakótelepi parkokhoz is van némi közöm...- Végre tudjuk* kit kell szidni a ki nem épített ösvények miatt.- Nehéz ügy. Az emberek gyakran megtalálják a legrövidebb utat. Sokan letapossák a füvet, ahelyett, hogy kitérőt tennének. Zalay Buda Szigetváron született 1939. július 30-án. A Kertészeti Egyetemen '64-ben végez. A Pécsi Kertészeti Vállalatnál hét évet húz le, majd a szentlőrinci Költségvetési Üzemhez kerül. Öt éve van a pécsi önkormányzatnál. A Városfejlesztési és Üzemeltetési Főosztály helyettes vezetője. Nős, három felnőtt fia és két unokája van. «*■*■****■** a*«»* munka, hogy rendbe rakjuk azokat a településeket, amelyeken főút megy keresztül. Volt némi kirakatjellege, de sok község szépült meg akkoriban.- A biztos munka és a piacosodás ellenére '88-ban elkalandozik.- Hívtak az EXPO-előkészítő csapatba. Sokan ismertek a szakmában, én pedig kihívásnak tartottam.- Nem jött be. Szentlőrincen igazgatóként folytatja, aztán mégsem a magán- szektor felé megy. Miért?- A nejem dekoratőr volt. Úgy véltem, elég egy vállalkozó a családban. Pályáztam a pécsi önkormányzatnál, és a városfejlesztési iroda vezetője lettem.- Ha már a győzelem: nagy kosárrajongó hírében áll.- Csodálja? A középső fiam Sztojkovics Évával él együtt, a kisebbik fiam és a legnagyobb felesége is kosarazik. Nálunk a csapból is kosárlabda folyik. Lendvai Dávid á 1 A. változás Mecseknádasdon kezdődött- Hét év után ön is letér az útról. Árulja már el, mi volt az a Költségvetési Üzem?- A Megyei Tanács nonprofit szerve. Az volt az egyik első