Új Dunántúli Napló, 1999. november (10. évfolyam, 299-328. szám)
1999-11-01 / 299. szám
4 Dunántúli Napló Baranyai Tükör 1999. november 1., hétfő Hírcsatorna A vázsnoki szőlőhegyen sásdi segítséggel nemrég lekövezték a gazdák útját. A Sásdcsat Kft. erőgépet, az áfész és a téglagyár pedig követ és törmeléket adott. (cs) Három baranyai gyors- és gépíró a minapi területi döntőről továbbjutott az országos bajnokságra. Gyura- sics Éva (Közig. Hiv.) percenként 430 leütéssel győzött. Ita Zsoltné Gyenis Piroska (TÁKISZ) eredménye 394, míg Lukács Ilonáé (Pécsi Ön- kormányzat) 357 leütéssel ért el sikert számítógépen, (cs) Megújul a baranyai tűzoltójavítóműhely, jövőre német és osztrák tőkesegítséggel és márkaszervizként fog működni. Mindezt Pfeiffer Márton, a megyei parancsnokság tűzoltó mémökezredese hangsúlyozta a fővárosi előadásában, azon a rendezvényen, ahol az ötvenesztendős Gépipari Tudományos Egyesületre emlékeztek. (cs) Vízállások és hőfokok a Dunán és a Dráván: Mohács 204 cm, apadó, 13,6, Őrtilos -21 cm, apadó, 13,0, Barcs 62 cm, apadó, 11,6, Dráva- szabolcs 172 cm, apadó, 11,5. LOTTÓSZÁMOK Ötös lottó: 17) (49) (50)^) Hatos lottó: 3) fi) (§) 14) 1(17) \(§9) Pótszám: S) Jokerszám: 930813 A pécsbányatelepi temetőben az ünnepre készültek el az új kolumbáriumok, a dísztéglakerítés és a sírkerthez vezető betonozott út a Gesztenyésben fotó: laufer László Halottak napja - ahogy az élők intézik Halottai mindenkinek vannak, ebben tényleg egyformák vagyunk. Mint ahogy abban is, hogy egyszer mindannyian meghalunk. Talán ezért is fontos, miképp, úgymond méltó módon zajlik-e az emlékezés. Amibe beletartozik az utazás, a virág- és koszorúvásárlás, a temetőbeli intézkedés egyaránt. PÉCS A téli időszámítás első napján délután öt órakor már sötét van. A pécsi köztemető sírjain egyre sűrűbb fénypöttyökkel fénylenek fel a gyertyák és a mécsesek. Úgy tűnik, itt van az egész város, a szomszéd, az alpolgármester, a színész, az egykori párttitkár, a csak arcról ismerős buszsofőr és még annyian. Ki-ki habitusának, ráérő idejének megfelelően, kerékpárral érkezve, melegítőben, csokornyakkendőben, mobiltelefonálva. Jönnek és a jól ismert utacská- kon igyekeznek a sírok felé. Persze akad, aki elszakadva a várostól, messziről, ritkán jut el szerettei nyughelyéhez. A temető irodája a kedvükért is tart hosszabb ügyeletet ezekben a napokban. Mint megtudtuk, sokan érdeklődnek egy-egy sírhely után, ahová - igény esetén - a temető munkatársai ki is kísérik a látogatókat. Arra is mód van, hogy a távolról érkezők rövid ügyintézés után az esedékes sírhelyeket megváltsák a helyszínen - ezzel a szolgáltatással is élnek néhányan halottak napja alkalmával. A mai napon, hétfőn szintén délután 5 óráig tart az ügyelet, ugyanis a ravatalozó előtt ekkor kezdődik az ökumenikus megemlékezés a katolikus, a református, az evangélikus és a baptista egyházak képviselőinek részvételével. A mintegy háromnegyed órás program során Dévényi Ildikó és Németh János színművészek is fellépnek, majd a baptista gyülekezet kórusa énekel. Ezt követi az immár hagyományos gyertyagyújtás. A Tömegközlekedési Rt. szokás szerint készült a halottak napi zsúfoltságra. Pécsett a 6-os és 7-es buszok sűrítetten közlekedtek szombaton és vasárnap este fél 7-ig, és ez a gyakorlat van érvényben ma is. A vállalat részéről Bíró József elmondta, hogy régen ugyan volt közvetlen belváros-temető járat, de most úgy látják, hogy az időben indított menetrendszerű buszokon ugyan sokan utaznak, de nem jellemző a zsúfoltság. Sajnos, szólni kell a temetői szarkákról, vagy ha hangzatosán akarunk fogalmazni, a „vi- rágmaffiáról” is. Ez az iparág, hogy úgy mondjuk, virágzik, amint azt a családok különböző napokon kilátogató tagjai is konstatálhatták: a tegnap elhelyezett virágoknak, koszorúknak sok esetben mára hűlt helyük van. A temető személyzete tud a jelenségről, de- mint mondták, nem hogy ebben a tömegben, hanem még hétköznapokon sem tudják kiszűrni, ki miért ólálkodik egy sír körül. A rendőrség ügyeletén jóformán értetlenül álltak szemben a felvetett problémával: elvégre vi- ráglopásügyben még jelentéskötelezettség sincsen! M. K. A gáz mindent megold ÚJPETRE Öt év után ismét volt falugyűlés a múlt hét végén. A rendezvényen kemény kritika érte a község vezetőségét, hogy például nem tesz semmit a munkanélküliekért. A polgármester leváltását nem kezdeményezték. Az elégedetlenkedők egy csaknem kétszáz aláírásos beadványt juttattak el a település vezető testületének. Miután nem kaptak érdemi választ, kezdeményezték a fórum ösz- szehívását. Az eseményen mintegy százan jelentek meg. A hosszas szópárbaj után abban egyeztek meg, hogy együtt kell cselekedni a falu jövőjéért. Most abban bíznak, hogy a gázprogram kivitelezése után megoldódnak a gondok. Kitisztítják és kimélyítik az árkokat, és nem önt el egy portát sem a víz. Megerősítik a Jókai térhez vezető kis bekötőutat. Mindez csak akkor sikerül, ha a lakók közösségi munkában segítenek. A polgármester, Gerlach Gábor kifejtette, az önkormányzat nem tud új munkahelyet teremteni. A majd száz állástalant azzal segíti, hogy a buszbérletük díjának felét bizonyos ideig állja. A vállalkozókat különféle kedvezményekkel igyekeznek a községbe csalogatni. Az ön- kormányzat nem szegény, nem adósodott el. Bizonyos csoportok ellentétben állnak egymással, az indulatok erősek, ám a faluirányítást ez nem veszélyezteti. A polgármester a demokrácia megnyilvánulásaként fogja fel a kritikát és az elmarasztalást. Csuti J. Jelölt közművek SÁSD-MÁGOCS A városkában mind több utcai szemétgyűjtő edényt és csator- nafedlapot emelnek el a fémtolvajok. Nehéz, legtöbbször lehetetlen tetten érni őket. A városban csaknem félszáz köztéri szeméttároló edényt veszélyeztetnek a fémcsencselők. Nem egy tárgynak lába kél. Tettest azonban eddig egyszer sem sikerült elfogni. Néhány elkövetőről egy darabig azt állították, hogy dombóvári fiatalok, de aztán elakadt az ügy. A műtárgyrészek azóta sem kerültek vissza, és sok pénzébe került a város vezetőségének a helyreállítás, a pótlás. A sásdi közterület-felügyelők most úgy védekeznek, hogy erősen rögzítik a tartólábakat, a tárolóedényt pedig olyan fémből készítik, ami értéktelen. Előrébb járnak azonban a megelőzésben a mágocsiak, ahol olyan speciális anyaggal kenik be az aknanyílás fedőit, amely letörölhetetlen. Tehát az elemeit tárgyra könnyen rábukkannak a nyomozók. Nemrég két jogtalanul eltávolított aknalap került meg a jól álcázott festékjelölésnek köszönhetően. Igaz, hogy a tettest ma sem ismerik. Hasonló módon jelölik, vagyis lemoshatatlan festékkel kenik be a köztéren lévő fenyőfákat a szeretet ünnepe előtt. Csuti J. A doni hős végleg hazatért A Honvédelmi Minisztérium különgépével hozták haza szombaton egy Don melletti hajdani futőárokba temetett ismeretlen katona holttestét. A Tökölön megrendezett ünnepélyes fogadás után vasárnap kegyeleti menettel vitték a koporsót a pákozdi doni emlékkápolnához, az újratemetés helyszínére. DON-KANYAR Az aranyló fénnyel átszőtt őszi tájban egyszer csak felcsillan a szelíden hömpölygő Don! Ez a látvány és ez a pillanat a világ egyetlen népének sem jelenti azt, amit nekünk, magyaroknak. Rudkino falu felett állunk, egy szakadékszerű vízmosásokkal szabdalt fennsíkon, melynek egy része legelő, míg más részét elvadult cserjék és gazdátlan gyümölcsfák bontják. Voronyezstől délre vagyunk, a 2. magyar hadsereg III. hadtestének egykori működési területén, a 9. könnyű hadosztály frontszakaszán. A gróf Stomm Marcel vezérőrnagy parancsnoksága alatt álló III. hadtest katonáinak az 1943. január 12-én kibontakozott iszonyú lendületű és erejű ellenséges támadást, valamint a mínusz 30- 35 fokos hideg mellett a német szövetségesek bajtársiatlan, önző és kegyetlen megnyilvánulásait is el kellett viselniük. Zetelaki Tibor vezérkari százados hadműveleti feljegyzésének szikár szavai mögött ezrek iszonyú szenvedése és értelmetlen halála húzódik meg. „...A hadtest január 15- től január 26-ig védte a Szemi- gyeszjatszkoje-Kocsatovka- Rudkino vonalát és ezzel biztosította a 2. német hadseregnek azt az időt, amely szükséges volt ahhoz, hogy a Voronyezsben lévő német erőket és igen nagy meny- nyiségű anyagot kivonhatták...” 1999. október 29-e van, magyar idő szerint 10 óra 20 perc. A magyar és az orosz állam között 1995-ben aláírt hadisírgon- dozási szerződés értelmében megkezdődik egy ismeretlen magyar honvéd földi maradványainak exhumálása azzal a céllal, hogy azokat hazaszállítsák és méltóképpen újratemessék abban a földben, amelyből vétetett. A Don folyó fölé magasodó partoldalban, egy elhagyott és elvadult gyümölcsöskertben kezdődik meg a munka. A fák és bokrok között még ma is jól láthatóak a valamikori védelmi rendszer lövészárkainak és tűzfészkeinek nyomai. A folyó felé futó, szeszélyesen kanyargó lövészárok- rendszer ezrek sírhelye lett. Amikor megkezdődik az exhumálás, ösz- szegyűlnek a feladatot végrehajtó orosz szakemberek és az aktust ellenőrző egyenruhás magyar tisztek körül a helybeliek. Egy idős asszony azt mondja, ő látta a magyar katonákat és emlékezik is rájuk. 1942 nyarán érkeztek. A falu lakosságát akkor evakuálták. A mieink ott voltak a túlsó parton - mutat a Don túlsó partján sötétlő távoli erdők felé. - Minket nem bántottak a magyarok, a nagyapámnak cigarettát is adtak... De aztán elkezdődött a harc. Itt voltak a védelmi állások, a bunkerek, melyeket a lebontott házak faanyagából, tégláiból és köveiből építettek... A harc végén aztán visszatértünk. Megkezdődött az olvadás, és akkor láttuk a halottakat. A legtöbben ruha és bakancs nélkül feküdtek az árkokban. A falu népe temette el őket... Az exhumálást a „Katonák Emlékezete” elnevezésű szervezet fiatal szakemberei végzik, kegyeletteljes precizitással. A feltárásra kijelölt lövészárok fölé nyitott oldalú sátrat emelnek, a csontokat, tárgyi maradványokat hófehér lepedőre teszik. Az előzetes területellenőrzés azt mutatta, itt alig 30-35 centiméter vastag a holttestekre borított földréteg... És valóban, mindössze tíz percnyi munka után egy kemény tárgyat ér a lapát. A munka lelassul, és kanálszerű finom szerszámokkal folytatódik. Lélegzetvisszafojtva állunk. Ecsettel, finom kis kefével távolítják el az immár csak leheletfinom földréteget. Egy csizma... Jól felismerhető a lábfeje, majd a szára is. Erdős László ezredes, a Honvédelmi Minisztérium Hadisírgon- dozó Irodájának vezetője azt mondja: minden bizonnyal egy tiszt vagy tiszthelyettes földi maradványaira bukkantunk, mert a rendfokozat nélküli honvédek nemigen viseltek ilyen csizmát... Mindkét csizma előkerül. A halott összezárt lábakkal, fejjel a Don felé fekszik. Előkerül egy gomb, majd egy másik is. Az ilyen tárgyak különös jelentőséggel bírnak az exhumálás szempontjából, hisz lehetővé teszik az azonosítást. A második gomb magyar koronával díszített köpenygomb... A megsárgűlt csontokat körbefonják a fák fehér gyökerei. Már látszik az elhunyt koponyája is. Megrendültén nézzük, amint óvatosan kiszabadítják, majd a fehér kesztyűs kezek a magasba emelik. A halál oka gránát- vagy ágyútűz lehetett, a koponyatetőt ugyanis szinte teljesen leszakította egy hatalmas erejű robbanás... Megrendítő és leírhatatlan ez a pillanat. Egy orosz asszony szájához kapja a kezét és felzokog. A magyar tisztek lehajtott fejjel állnak. Most már szinte az egész csontváz láthatóvá vált, és nem kétséges, hogy egy magyar katona földi maradványai felett állunk. Vajon ki volt ő? És vajon mit érzett? Félt, szenvedett, vagy egyszerűen csak rázuhant a halál súlyos, fekete leple...? A koponya arcot kap, a csontokat újra körbe fonják az izmok... Egy ember áll előttünk, szép, egyenruhás alakját ki-ki a maga elveszített szerettének a vonásaival kelti életre. Én az édesapámat látom... Péter atya érkezik, a voronyezsi pópa, akit ezen a tájon mindenki csak a magyarok barátjaként ismer és emleget. A politika által évtizedekig elhallgatott, sőt megtagadott hadsereg katonáinak ő volt itt az első szószólója. Tíz évvel ezelőtt egy fényes- litkei alapítvány lelkes és bátor aktivistái keresték fel elsőként a Don menti falvakat, hogy magyar katonatemetők, névtelenül elhantolt hős halottak után kutassanak. Akkor még nem volt magyar-orosz államközi egyezmény. A hivatalok elutasítóak voltak és hallgattak. Péter atya azonban a zarándokok élére állt, és az ő kérő szavára megnyíltak és segítőkészek lettek az emberek. Huszonnégy emlékkeresztet állítottak fel az elmúlt évtizedek alatt, szerte a Don mentén...! A csontokat aprócska koporsóba helyezik. Alig 100 méternyire a feltárt sírhelytől, a Don fölé magasodó fennsíkon, közben felsorakozik egy orosz katonai díszegység, megérkeznek a magyar delegációi erre az alkalomra kiutazott tagjai. Eljött Moszkvából hazánk nagykövete, katonai attaséja. A honvédség magas rangú tisztjei mellett jelen vannak a tábori lelkészségek papjai is, és itt van néhány veterán is, köztük dr. Balikó Zoltán, a pécsiek Zoli bácsija, nyugalmazott evangélikus lelkész, egykori frontkatona, tábori pap (kis képünkön). Az ismeretlen magyar hős földi maradványait a Budapestről kiszállított díszkoporsóba helyezik, majd ráborítják a koronás címerrel díszített nemzeti lobogót. A gyászzene szétárad a táj felett és tovaúszik Urív irányába a Don vízével. Urív nevét minden idősebb magyar férfi és asszony ismeri. Ez az a falu, ahonnan 1942-43 rettenetes telén a magára hagyott 2. magyar hadsereget elpusztító támadás kiindult. Ez az a falu, melynek a nevét a tragikus sorsú vitéz Jány Gusztáv vezérezredes, a hadsereg parancsnoka oly sokszor és oly sok aggodalommal írta le a magyar politikai vezetésnek és katonai feletteseinek címzett jelentéseiben. Albert Schweitzer azt mondta, hogy a halott katonák a béke prédikátorai. A Don felett 1999. október 29-én az ő szavuk zengett, túlharsogva és elnyomva a gyűlölködés és ellenségeskedés történelmi zajait. A nemzetiszínű zászlóval takart koporsót négy hadiöltözetű magyar ezredes vitte a halottvivő autóhoz, mellyel a voronyezsi repülőtéren várakozó magyar katonai szállítógéphez szállították. A doni honvéd visszakapta emberi méltóságát és katonai becsületét - és végleg hazatért. Békés Sándor (j^d Kommentár az 1. oldalon) Orosz díszegység tisztelgett a magyar zászlóval letakart koprső előtt i » < t
