Új Dunántúli Napló, 1999. november (10. évfolyam, 299-328. szám)

1999-11-19 / 317. szám

Az a hír járja, hogy a Baranya északi csücskében fekvő Gerényes templomát bontják, s apránként becsomagolva Hollandiába viszik, ahol újra felépítik. Mindez különösen hangzik, de már önmagában az is különös, hogy Magyarországon ma egyáltalán lebontásra kerülhet egy templom. Utánanéztünk annak, hogy Baranyában, a különböző felekezetekhez tartozó templomokat fenyeget-e a gerényesihez ha­sonló veszély. A mintegy 2600 műemléki templomnak körülbelül egyötö­de szorul sürgős vagy viszony­lag sürgős felújításra, s ezek kö­zül több mint száz részesült idén valamilyen formában anya­gi támogatásban, mondta a na­pokban Visy Zsolt, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériu­mának helyettes államtitkára. Tájékoztatása szerint a magyar- országi műemlék épületek szá­ma meghaladja a tízezret. Ezek­nek körülbelül az egyharmada egyházi építmény, egynegyede pedig templom. Ebben az évben hozzávetőlegesen kétmilliárd forintot fordítottak a műemléki templomok rekonstrukciójára. Ez az összeg körülbelül egyötö­de az idén műemléki felújításra szánt keretnek. 400-500 milliót az egyházi műemlékek helyreál- 1 lítása címen, mintegy 400 millió forintot pedig pályázati úton i ítéltek oda. Csaknem 100 millió J forint céltámogatás, amelyet egyebek között az Árpád-kori kistemplomok felújítási prog­ramja keretében használnak fel. Körülbelül ilyen összegű az a keret is, amelyet az Országos Műemlékvédelmi Hivatal fordít­hatott idén templomrekonstruk­cióra. A helyettes államtitkár utalt arra, hogy az idei költség- vetésben két, összességében több mint 2,8 milliárd forintos célcsoport támogatja nevesítet- ten az egyházi intézmények, de nem feltétlenül a műemlékek és ^ a templomok felújítását. Ezen a Ikfereten belül 1,7 milliárd forint az egyházi kulturális örökség ér­tékeinek rekonstrukcióját és “egyéb beruházásokat, 1,1 milli­árd forint pedig a kulturális, ok­tatási, gyűjteményi műemlékek, valamint a városképi szempont­ból kiemelt jelentőségű ingatla­nok védelmét, felújítását, bőví­tését szolgálja. Jónás István gerényesi polgár- mester emlékezete szerint har­minc esztendeje már, hogy a templom nem működik. Annak idején, a századfordulón az ide költözött németek építették, de a II. világháború utáni kitelepí­tést követően alig maradt evan­gélikus felekezetű a faluban, s az épület pusztulása megállítha­tatlannak bizonyult. A templom és maga a telek is az egyházé, mondja a polgármester, lebon­tás után is egyházi tulajdonban marad. A környék falvaiban élők mind evangélikusok voltak, ma­gyarázza Aradi András dombó­vári evangélikus lelkész. A né­metek kitelepítése után néhány község, mint például Kapos- szekcső és Csikóstöttös ide tele­pített evangélikus magyarokat, de Gerényesen és Ágon ez nem történt meg, így ezeken a helye­ken megpecsételődött a temp­lom sorsa. Gerényesen ma egy, Ágon két evangélikus család él landiába szállítják, legalább is azokat, amelyeket sikerül egész­ben kimenteni. Ezek kézzel gyúrt, igen jó minőségű fagyálló téglák, melyekből eddig öt kami­onnyit szállítottak már ki. Ugyancsak kiviszik az öntöttvas ablakokat is. Nem igaz viszont az a feltevés, mi szerint a templo­mot kint újra felépítik, a téglákat műemléki épületek felújításához használják fel. A bontást, ha az időjárás megengedi, még ebben az évben szeretnék befejezni. Huszonkét esztendeje él Ágon Szekeres Istvánná polgár­Romjaiban is monumentális a gerényesi templom homlokzata mindössze. A gerényesi temp­lom ráadásul fafödémes szerke­zetű, amely olyan állapotba ju­tott, hogy életveszélyessé vált. Tekintettel arra, hogy műemléki védettséget nem élvezett, 'és ar­ra, hogy 1996-ban Harmati Béla püspök ittjártakor megerősítet­te, hogy az egyháznak nincs pénze a felújításra olyan helyen ahol gyülekezet sipcs, nejp vojlt más választás, mint a bontás. Az egyházközség így kiadta bontásra egy vállalkozónak. A telek valóban az egyház tulajdo­na, mondta Aradi András, de szeretnének az önkormányzat­tal olyan megállapodást kötni, hogy a valamikori németek em­lékművével elcserélnék a telket. Az ági, ugyancsak nem működő templom esetében pedig próbál­nak olyan megoldást találni, hogy a legszükségesebb felújí­tást végrehajthassák a romlás megállítása érdekében. Ehhez körülbelül félmillióra lenne szükség. Megítélése szerint az ági önkormányzat sajnos nincs abban a helyzetben, hogy ezt megoldja, hiszen még a halot­tasház felújításához is segítség­re szorultak. A gerényesi templom bontá­sát Léder István kaposszekcsői vállalkozó végzi. Valóban úgy van, állítja, hogy a téglákat Hol­mester, de ez idő alatt egyszer akadt csak a templomban vala­miféle esemény. Nemcsak a templom, a temető is olyan rossz állapotban volt, mondja, hogy oda embert betenni nem volt szabad. Egy éve vették át az egy­háztól, s pályázaton elnyert két­millió forintból állították helyre. Megítélése szerint a templomra legá’lább egymilliót kellene költe­ni, de elképzelhető, hogy még többet, ha az állványozás költsé­gét is hozzászámolják. Szóba ke­rül az is, hogy a paksiak adnak állványt, és hogy a kint élő néme­tek is segítenek, de aztán nem történt semmi. A bontás itt is bármelyik pillanatban megkez­dődhet, hiszen tudomása szerint az egyház megkapta a bontási engedélyt. Pályázni a falu nem tud, mert nem a tulajdonukat ké­pező épületről van szó. Ágon egyébként, ellentétben Geré- nyessel, ahol van katolikus temp­lom is, ez az egyetlen templom, ha lebontják, egy sem marad. A falu lakosainak döntő többsége római katolikus, ezért szóba ke­rült már a közös használat, de aztán ez az ötlet is elhalt.-Van Ágon egy misézőhely­mondja Wolf Gyula a római ka­tolikus egyházmegye vagyonke­zelője -, ezért nem igénylik a templomot. Piskón rossz tapasztalataik voltak már korábban. Ott a re­formátus templom felújításában a katolikus egyház segített. A megállapodás arról szólt, hogy amennyiben a katolikus egyház hozzájárul a felújításhoz, akkor azt a katolikusok is használhat­ják. Amikor ez bekövetkezett, akkor a helybeliek ezt sérelmez­ték, az volt a legfájóbb számuk­ra, hogy gyászmisét tart a plébá­nos. Mindezt aztán úgy védték ki, hogy temetés előtti, halottról való megemlékezést végez a plé­bános a református templom­ban, amely valójában gyászmi­se, csak elvileg nem az. Wolf Gyula ugyanakkor nem zárta ki annak lehetőségét, hogy ha az evangélikus egyház részé­ről történik valamiféle hivatalos megkeresés az ági templom ügyében, akkor megvizsgálják a kérdést. A katolikus egyházme­gyében véleménye szerint nem fordulhat elő, hogy egy templom lebontásra kerüljön. Az ibafai templom is használaton kívül van, de a szükséges statikai meg­erősítéseket elvégezték, s amennyire lehet őrzik és védik. Nincsenek veszélyben a refor­mátus templomok, állítja Bóka András, a Baranya Megyei Re­formátus Egyházmegye espere­se. A nyolcvanas években ké­szült egy felmérés a megye templomairól, s egy bizottság megállapította, hogy a 103 épü­let közül 60 esetében nincs le­hetőség a megmentésre, mert a hívek elfogytak. Az első temp­lom, amelyre végül is kimond­ták a halálos ítéletet, az oldi volt, amelynek az lett a követ­kezménye, hogy a helyi hívők felháborodtak, s 1990-ben neki­láttak a felújításnak, a kazettás mennyezetet Franciaországban készítették. így aztán ma az oldi az egyik legszebb templom a me­gyében. A rendszerváltás egyéb­ként döntő változást hozott eb­ben a kérdésben, mondja Bóka András, hiszen az önálló önkor­mányzatok felálláskor sok pénzt fordítottak a falu legjelentősebb épületére, s ennek során több, mint ötven templom megújult. Ez a folyamat egyébként azóta sem állt meg, idén például Phare pályázatokon 3-4 templomra si­került pénzt szerezni. Mindez, hangsúlyozza az esperes, nem csupán az egyház érdeke, hanem helyi érdek és voltaképpen min­denkinek az érdeke. Ma a református templomok körében a legégetőbb helyzet Mónosokoron alakult ki, ahol nemcsak a hívek fogytak el, ha­nem gyakorlatilag maga a lakos­ság. Gyűrűfűhöz hasonló álla­pot jött létre, a templomot sor­sára hagyták, a harangot elvit­ték, egy pécsi tanár próbálkozik a megmentésével, egyelőre nem kirobbanó sikerrel. Cseri L. Jegyzet Ebdemográfia Ebdemográfiai bomba ketyeg Bukarestben. Legalábbis erről szólt a minap egy román hír- ügynökségi jelentés, kö­zölve a főváros polgár- mesterének aggodalmát, miszerint ha így megy tovább, 2006-ra 18 millió kóbor eb kószál majd a város utcáin, és megmarnak embert is, ha kell. Ugyanis jelenleg már 300 ezer kóbor ebet (!) szám­lálnak, s ha a várható szapo­rodási indexet ismerjük, könnyen kikövetkeztethető a végeredmény. Ezt már én te­szem hozzá: ha a kutyainvá­zió így folytatódik, 2020-ra akár százmillió eb csaholhat déli szomszédaink közel 3 milliós nagyvárosában. S ez tényleg szokatlan és furcsa helyeztet produkálhat. Hara­pásban és hangerőben. A hír nem a legjobb. A bu­karesti polgárok részére sem, meg nekünk sem, mert a kül­világban sokszor összekeverik Bukarestet Budapesttel, s ne­tán a kóbor falkák garázdál­kodásának híre megcsappan- taná fejlődő idegenforgal­munkat, és a tengerentúlról többen lemondanák a szerve­zett turistaprogramot. Másrészt a román naci­onalista pártok, köztük a Funar vezette magyar­gyűlölők, azonnal a szé­kelyekre fognák a dol­got, mondván, hogy a kutyákat furfangos ármány­nyal ők terelték Bukarestbe, s köztük az igen intenzíven sza­porodó fajtákat kimondottan bomlasztó célzattal, a ma­gyar kormányzati pénzek se­gítségével, genetikai úton állí­tották elő. S ez egy újabb alap lenne arra, hogy összetörjék Klapka emléktábláját, betilt­sák a magyar zászlót a kolozs­vári konzulátus épületéről és hogy ne menjen Áradra a ro­mán miniszterelnök. Persze nem kell olyan ko­molyan venni a dolgot, de nem is lehet elmenni mind­ezek mellett szótlanul. Talán egyszer fölenged végleg a jég, és elhiszik szomszédaink (más határ mentén is), hogy Trianonból fakadó lelkiisme- ret-furdalásukat nem magyar- ellenességgel kell kompen­zálni. A szaporodó kutyákat pe­dig bízzák a sintérekre. Kozma Ferenc A koppányi aga emlékezete Babocsai László édesapját a gaz koppányi aga bajví- vásbán megölte. A fiú, akit Benkó'Péter alakításá­ban ismerünk, fogadal­mat tesz, hogy bosszút áll. Benkő Péter mint ret­tenthetetlen hős, az igazság bajnoka győzelemre viszi a ma­gyar ügyet A koppányi aga tes­tamentuma című filmben. Ta­lán ez volt eddigi legsikeresebb és legemlékezetesebb alakítá­sa. Ennél emlékezetesebb meg­mozdulására csak a napokban derült némi fény. Benkő Péter színművész és élettársa, M. Ildikó egy vendég­házat és egy lovasklubot szeret­tek volna létrehozni, amely szándék így önmagában dicsé­retes. Az azonban már kevés­bé, hogy hamis kölcsönszerző­désekkel és átutalási megbízá­sokkal igazolták: az építkezés megindításához szükséges pénz rendelkezésükre áll. Az sem tűnik elegáns megoldás­nak, hogy a papíron megindí­tott építkezés címére különbö­ző vállalkozók nevében kiállí­tott hamis számlák alapján né­hány százmillió forint áfát igé­nyeltek vissza. Olyan számlákat is gyártottak építési előlegről, ame­lyek együttesen közel há- rommilliárdot tették ki. Ha ezt az öreg Babocsai megéli, a szé­gyentől elsüllyed a Kis-Bala- ton mocsarában. Ennek egye­dül a gaz koppányi aga örül­hetne, akiről, ha .kicsit meg­piszkálnánk, kiderülne, hogy nem is olyan gaz, tisztesség­ben megőszült emberként él­hetne a mai napig, ha hősünk nem gyilkolássza le. Azt így látatlanul is biztosan állíthat­juk, hogy soha hamis számlát nem állított ki, nem igényelt vissza jogtalanul áfát, pedig ő is nagyon áhítozhatott egy lovasklubra. Egyetlen bűne volt: rosszkor váltotta ki az út­levelét Magyarországra, vár­hatott volna még néhány száz évet. Ha ma téved errefelé, egy török-magyar vegyes vál­lalat létrehozásában is részt vehetett volna Benkő Péter ol­dalán. Tanulság: senkit se trancsírozzunk szét meggon­dolatlanul! Gondoljunk a jö­vőre! Cseri László J hetedik oldal holnap Rendszerváltás Pécsett és Baranyában. A legtöbb poli­tikai elemző úgy látta 1989 no­vemberében, hogy a „négy- igenes” népszavazási kam­pány eredménye (vagy ered­ménytelensége) akár el is döntheti a kezdeményezők, az SZDSZ sorsát. Portré Két gén felfedezésében vet­te ki részét Than Nándor Gábor, ifjú pécsi orvos, aki hosszú évek után kitüntetéses doktor lett, és Göncz Árpádtól vehette át a köztársaság címe­rével ékesített arany pecsét­gyűrűt. Portré Aki szerint a jog - művészet Manapság a jogelmélettel foglalkozók Európa-szerte jókedvűek. Már amennyiben sok a munkájuk, s a figyelem középpontjában dol­gozhatnak. Hiszen a globalizáció menetében, a jogrendszerek har­monizációja nyomán csak megkérdik őket, hogy mi a teendő? Le­het-e mondjuk, az angolszász precedens jogrendszert a kontinentá­lis joggal házasítani? Erről is beszélgettem a profesz- szorral, aki éppen az utóbbi te­rületen jártas. Könyvében az angol, ausztrál és USA-beli ta­pasztalatait foglalta egybe, a legutóbbi tízesztendős kutatá­sainak eredményeit. Szól a po­litikai-jogi kultúráról, hagyomá­nyokról, tendenciákról.- Nos, lehetséges-e a különbö­ző jogrendszerek közti házasság?- Erről folyik a vita az úgyne­vezett intellektuális csatatéren, ami most főleg az európai nem­zetek jogtudorai között zajlik. Szerintem a dől- «»»í«miíiw«i»i»i gok lényege az, hogy ugyanarra a kérdésre hasonló módon válaszol­janak Németor­szágban, Magyar- országon és Ang­liában is. Azonosan ítéljük meg az adott cselekményt, s minden országban, egyenlő büntetési tételre számítson az elkövető. Egyébként a precedens a hazai gyakorlat része is. Egykoron a hatalom próbálta a bírót irá­nyítani (olykor közvetlenül be­leszólva), manapság a Legfel­sőbb Bíróság a jogegyezségi határozataival ad támponto­kat. Dr. Visegrády Antal a JPTE jog- és állambölcseleti tanszékének vezetője: azon az egyetemen, ahol egykor végzett. Pécsi születésű, 49 éves, nős. Felesége orvos, ügyvédjelölt nagy fia Zoltán, a kisebb, Gábor egyetemista. A legfrissebb könyve a napokban jelent meg: Az angolszász jog és politika monográfiája.- Jól emlékezünk: a piramis- játékok pereinél a bíróságok az első jogerős ítéletig jegelték az anyagot. Várták, hogy miként lép az első ítélkező.- Úgy van. És aztán a dönté­seiket azonos álláspont alapján hozták meg.- Ön imádja a szakmáját.- Igen, mert a régi rómaiakkal együtt vallom, hogy „ius est ars”, vagyis a jog művészet. És az a mmmmmmmmm szerencsés ember vagyok, akinek az a szakmája, ami a hobbija.- Azért időn­ként csak kikap­csolódik?- A zenében oldódom, szeretek olvasni, vilá­got járni. Külhoni útjaimon nem csak a szakmai párbeszé­dek és a könyvtárak izgatnak, a hely, a város szelleme, utcái, la­kói is érdekelnek.- Vizsgáztató professzorként könyörtelen.- Én inkább azt mondanám, hogy igényes vagyok. S öröm­mel látom, hogy a mai hallga­tók is igényesek velünk szem­ben. S ez így van jól. Kozma F. II ► Templomexport

Next

/
Oldalképek
Tartalom