Új Dunántúli Napló, 1999. november (10. évfolyam, 299-328. szám)
1999-11-13 / 311. szám
10 Dunántúli Napló Kultúra - Művelődés 1999. november 13., szombat Egy évtized a béke szigetén A KPVDSZ pécsi művelődési házára a József utcában régen úgy emlékeztek, mint a legjobb táncos helyre a városban. Ötéves kényszerszünet után a város más részén, dacolva minden nehézséggel, ismét megnyílt a nagy hagyományú ház. Új életük első tíz évét most ünnepük. Hírcsatorna Zenei ősbemutató. Krakkóban vendégszerepeit nemrég a Janus Pannonius Gimnázium Énekkara. A nagy sikert aratott koncert leghatásosabb száma az erre az alkalomra szerzett, és az énekkarnak ajánlott lengyel szövegű mű volt, amelyet két népdal feldolgozásából dr. Várnai Ferenc komponált. A szerző a 20 éves jubileumára készülő Bólyi Vegyeskarnak is készített német nyelvű dalfeldolgozást illetve karművet, „Beim Kronenwirt” címmel. (ly) Szociofotók. Tovább! címmel megrázó szociofotókból készült tárlat nyílik meg a pécsi Művészetek Házában 18-án 17 órakor. A képeket lapunk munkatársa, Müller Andrea készítette, a POTE Gyermekklinika onkológiai osztályának betegeiről, az ottani munkáról. A kiállítást dr. Kajtár Pál egyetemi docens nyitja meg. (ly) Bábok, képek, kerámiák. Rendhagyó tárlat várja az érdeklődőket 20-án 17 órától a pécsi Parti Szépségtárban, ahol Lázár Ervin szavaival nyílik meg Faltis Alexandra grafikusművész, és Szabó Zsuzsa bábművész kiállítása. A Pécsi Kisgalériában 18-án 17 órától Fürtös György kerámiái láthatók, míg a Baranya Megyei Kulturális és Idegenforgalmi Központban 17-én 16 órakor Berkes András festőművész mutatkozik be. (ly) Kórusok ünnepe. A Pécsi Leánykar is fellépett már vendégként a Kodály-napo- kon, amely egyben a szlovákiai magyar felnőtt énekkarok országos minősítő versenye is. Kertész Attila karnagy a legutóbbi kórusverseny értékelő bizottságának tagja lett. Az idei megmérettetésben legmagasabb minősítést szerzett kórusok ünnepi hangversenyére a Pesti Vigadóban 26-án 19 órakor kerül sor. Az eseménysorozathoz kapcsolódva 11-e és 22-e között Régiók találkozása címmel, Galántán nagyszabású programfolyamra is sor kerül, amelynek keretében Nóti-estjével színpadra lép a Pécsi Iparos Színkör is. (ly) Akik ide járnak, azt mondják, ez a béke szigete. Az biztos, hogy egymásra fenekedő, széthúzó csapat itt nem maradt meg, mára a Petőfi Sándor Művelődési Házba csak olyanok jönnek, akik mások és maguk örömére alkotnak, szerveznek klubot, kirándulást, nyári tábort, szakkört, kiállítást. A Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezete valamikor anyagilag is erős szakszervezetnek volt mondható, ám annyira nem, hogy a pusztuló József utcai épületet felújítsák. A művelődési ház ekkor vagy harminc cég összefogásával összeszedte a szükséges pénzt, de hamarosan már a duplája kellett volna annak is. A rendszerváltást megelőző években az elsők között hozták létre a KPVDSZ közművelődési alapítványát, mára ez és a Szabad Művelődési Alapítvány támogatja őket. Az Alajos utcai csendes kis házat bérlik, s reménykednek benne, hogy a látogatóknak előbb tűnik fel a kedves belső udvar, az itteni jó hangulat, mint a vizes falak, a kopott padló.- Ma is a művészet, a népművészet értékeinek megmutatása a célunk - mondta el önmagukról Pagony Zsuzsanna igazgató. - Emellett a gyerekek és a nyugdíjasok programjaira fordítunk nagy figyelmet, s az olyan körök támogatására, amelyek közművelődési vagy oktatási célt tűztek ki, illetve segítő tevékenységet vállaltak a betegek, elesettek érdekében. Még megvan a kapcsolat a kereskedelmi szakmákkal is, ezért adunk helyet az ilyen típusú előadásoknak, most éppen munkanélküliek számára folyik nálunk képzés. A házban mindennap történik valami, de még nyáron is, amikor 6-8 héten át kézműves táborokba várják a gyerekeket. Sokan már visszatérő vendégek, sőt „hosszabbításért” könyörögnek a szüleiknek, csak hogy a festékkel, a csuhéval, az agyaggal dolgozhassanak napestig.- Az álmaim a régi helyünkön is megvoltak, s most az itteniekkel álmodtuk tovább őket - folytatta az igazgató, aki mellett még ketten segítik a művelődési ház munkáját. - A legnagyobb boldogságot persze, egy igazi mecénás jelentené. Hogy milyen szellemi érték és emberi alkotóerő gyűlt itt össze, arra az évfordulóra létrehozott tárlat a bizonyíték. Virág Éva különleges hangulatú szárazvi- rág-kompoziciói szemet gyönyörködtető összeállítások, de ezernyi szín és minta kápráztatja el az érdeklődőt Varga Jánosné (Szabadkai Edit Zsuzsanna) üvegein is. Ő 29 évnyi munka után, gyermeknevelésben, házasságban helytállva tért vissza végül gyermekkori álmához, a festéshez. A stíluskeresés igyekezete mellett is látható minden darabon a kreativitás, az igényesség, az ízlés és a díszítőművészet iránti érdeklődés. Formai fegyelem, kiegyensúlyozott kompozíció jellemzi Faltis Róbert kiállított képeit, aki grafikusként, dekoratőrként dolgozott nyugdíjba vonulásáig. Most újra a régi szenvedély hajtja, ahogyan például a Tündéruj- jak Patchwork Varrókor tagjait is, akik a foltmunkák technikai sokszínűségébe vezetik be a látogatót. A Horváth Annamária vezette, négy éve alakult kör máris rendszeresen pályázik, Magyarországon 10 bemutatójuk volt, de az USA-ba, Ausztriába, Hollandiába is eljutottak. Ugyancsak sok sikert könyvelhet el magának a kilencéves Pécsi Origami Kör, s bár még a fortélyokat jól ismerőket is megdöbbentik az itt készült, bonyolult hajtogatással létrehozott sárkányok, Wógerné Sági Judit, a kör vezetője szerint mindenki képes a papírhajtogatás háromezer éves művészetének gyakorlására, hiszen a legegyszerűbb origami a szamárfül. A ház ad helyet a Kreatív Mozgásstúdió növendékeinek is, akiket Kovács Beatrix vezet be tíz éve a tánc és a mozgás rejtelmeibe. A legrégebbi csapat még harminc éve alakult Békés Lajosné népi iparművész vezetésével, aki avatott kézzel irányította tanítványait, szorgalmasan gyűjtögetve a környezetében lévő sokszínű néprajzi anyagot, a bos- nyák, sokác mintákat. Most Mezeiné Tóth Piroska vezeti a díszítőművészeti kört, készülnek a csodálatos szigetvidéki fehérhímzések, de a sváb vagy az úri hímzések mintáit is szívesen alkalmazzák.- Hatvan, nyolcvan tagja van a nyugdíjasok klubjának - folytatta Pagony Zsuzsanna a bemutatást. - Hétfőnként jönnek el hozzánk, s van, aki egész héten erre a napra vár, ez tartja életben. Mi adunk otthont a Reménysugár Klubnak is, ebbe daganatos betegek járnak, de van olyan csoport is, ahol a szeretet energiájáról elmélkednek. Másokat az egyszerűbb dolgok érdeklik, szabni, varrni akarnak megtanulni vagy nyelvet elsajátítani. Lehetőség erre is van. A béke szigete azonban teljes jelenlétet kíván azoktól, akik az életüket ennek a munkának szentelték. Pagony Zsuzsanna például nem is tudja megmondani, voltaképpen mi vonzza ide. Szereti csinálni, állítja, de az is igaz, hogy megértő, támogató férj és fiú nélkül nem sokra menne. Még az sem ritka, hogy a plakátokat is a család hozta össze, ha a háznak népi volt pénze rá. És mások is így vannak itt: segítenek, ingyen is eljönnek játszóházat vezetni, a gyerekeket kirándulásra vinni. A Petőfi Művelődési Ház sajátos szerepet visz tovább. Valami olyasmit, aminek a gyökereit még a világháború előtti szakmunkás kultúrkörökben találjuk meg, ám itt megjelenik a ma oly sokat emlegetett civil közösségalakító erő is, mégpedig magától épülve, s nem pénzek elnyeréséért megfogalmazott pa- pírizű szövegekben, hanem ahogyan az embereknek szükségük van rá. Hodnik I. Gy. A legkisebbek számára is rendeznek programokat Verséneklők jubileuma Volt idő, amikor költészet nem létezett dallam nélkül. A költő, ha verset írt, dallamra írta, és aki előadta, elénekelte. A hagyományokhoz hű, avatott közvetítők sorába tartozik a Szélkiáltó és a Kaláka együttes is. A héten indult országos turnéra a 25 éves Szélkiáltó és a 30 éves Kaláka együttes. Ez ebben a műfajban ritka esemény, a 9-e és a 18-a közti időszakban kilenc magyarországi városban lép fel a két jubiláns zenekar, Kecskeméttől Miskolcon át Sopronig. A közönség újra felfedezheti, hogy régi nagy költőink, Balassi, Csokonai, de még a múlt századi klasszikusok, Arany, Petőfi legtöbb verse is dalformájú, mint a népdalok szövege. Persze, a versek mellett, ha kötetben, nyomtatásban jelennek meg, nincsen dallam, a Szélkiáltó és a Kaláka azonban azt választotta hivatásul, hogy megkeresi a nem létezőnek hitt muzsikát. Az elmúlt évtizedek bizonyították, hogy küldetésük nem hiábavaló, hiszen munkáik nyomán generációk találtak rá kedves versekre, s szerették meg a költészetet. Mindkét csapat számtalan hangversenyt adott itthon és külföldön egyaránt, s alig lehetne ösz- szeszámolni, hány dalt, lemezt, színházi és filmzenét írtak és játszottak. A közös jubileumi fellépéseken régi és új szerzemények is felcsendülnek, ám szó sincs nosztalgiakoncertről. A nagy túra után Pécsett december 6-án hallhatja a Szélkiáltót az itthoni közönség. A Pécsi Nemzeti Színházban 17 órakor Sólyom Katival lépnek fel, 19.30-kor pedig a 25 éves jubileumi koncert kezdődik. H. I. Gy. A mindent kifejező zene A héten Pécsett vendégszerepeit a Kolozsvári „Transil- vania” Állami Filharmonikus Zenekar. Az összes európai országban felléptek már, a baranyai megyeszékhelyre most látogattak el először. A pécsi filharmonikusok tavalyjártak Erdélyben. Idén ők hívták meg a testvérváros zenekarát.- A kolozsvári filharmonikus zenekart 1954-ben alapította Antonin Ciojolan. Ő volt az első professzorom - mondta Emil Simon karnagy. - 1960 óta vagyok karmester, azóta a kolozsvári filharmonikusokat vezénylem. Úgy érzem, a zene az egyetlen olyan nyelv, amelyet mindenki megért és amellyel a legőszintébb érzéseket is ki lehet fejezni. - Híres magyar zenészek és énekesek többször vendégszerepeitek Kolozsváron, Feren- csik János szinte állandó vendég volt nálunk. A százhat tagú zenekar jellegzetessége, hogy az idősebbek mind Ciojalan tanítványai voltak, a fiatalokat pedig a tanítványok nevelték és képezték tovább. Több mint háromezer darabot tartalmazó repertoárjukból Bartók és Kodály művei sem hiányoznak. A Magyarországon töltött három nap alatt Kaposváron, Szek- szárdon és Pécsett léptek fel, mindenütt óriási sikert arattak. Liszt Esz-dúr zongoraversenyét Daniel Goiti világhírű román származású zongora- művész adta elő. W. K. Baksán nem lett galéria A Dunántúli Napló egy korábbi, félreérthető közléséhez kapcsolódva szeretnék visszatérni a baksai galéria ügyére. Tíz évvel ezelőtt a faluban valóban működött nyaranta művésztelep. Szervezője, vezetője Kelle Sándor volt. Dolgozott itt Soltra Elemér, H. Barakonyi Klára, Molnár Tamás, Kovács Ferenc, Szekeres Emil és mások. Értékes képkollekciót hagytunk ott azzal, hogy ez legyen az alapja egy baksai gyűjteménynek. írásban rögzítettük, hogy meg nem bontható, együtt kell megőrizni. A tsz tulajdonában lévő harminc festmény és grafika azonban tudomásom szerint a tsz megszűnésekor szétszóródott, és a felszámoláskor magántulajdonba került. Baksán tehát nem lett galéria. A tervekkel, adományozással, a művésztelep működésével kapcsolatos iratanyag ma is megvan, és rendelkezésére állnak annak, aki majd egyszer kutatja és feldolgozza ennek a Baranya megyei művésztelepnek a történetét. Dr. Pandur József művészettörténész Futnak A Képek (y Firenzei hölgykoszorú Különösnek, sőt izgatóan meglepőnek tartom, hogy Franco Zeffirelli emlékidéző filmje, a Tea Mussolinivel (Tea with Mussolini) mennyire letisztult, kiegyensúlyozott, tárgyias alkotás. A lírai szólam, az alkotó szubjektív jelenléte, amit egy vallo- másos filmben nagyon is helyénvalónak tartanánk, s amelyet korábbi munkái erősségének, egyedi bélyegének tekintettem, ezúttal kevésbé érzékelhető, noha azért rejtetten mindvégig jelen van, ám számomra éppen ez az áttételesség e mű érdekessége. A narrátor csupán a film bevezető és befejező képsorában szólal meg, s zárásként közli velünk, hogy a történet főhőse, Luca művész lett, s részt vett ennek az alkotásnak az elkészítésében. A narrátor ezáltal kilép „a meséből”, mint a realista regények elbeszélője oly sokszor, és meghosszabbítja, immár nem a fikció, hanem a „valóság” dimenziójában a cselekményt, a főhős alakja által összekapcsolván a történetet annak elbeszélésével. Ez a hang azonban, úgy tűnik, hallgat a vetítés során (hacsak nem számítjuk, hogy feliratok közük velünk az évek múlását), és a nézőpont sem azonosítható Luca tekintetével. Helyenként ugyan szubjektív felvételekre is bukkanunk, ilyen a mostoha megjelenése az iskola előtt, s Elsának Cher által megformált alakját, finom Botticelli- arcát mindvégig lágy, puha fények lengik körül, s ez felér egy burkolt vallomással, de a rendező mégis inkább a realista filmek objektív pozíciójából szemlélődve meséli el a történetet. A cselekmény több mint tíz évet ölel fel a harmincas évek első felétől kezdve. Egy elhagyott olasz kisfiú az Itáliában élő, művészetrajongó angol hölgyek körében nevelődik, s éli meg a mind agresszívebbé váló fasizmus éveit. Ebből a helyzetből fakad a film kétnyelvűsége, országhatárokon túlemelkedő európaisága. A hölgyeket színésznagyasszonyok játsszák: Joan Plowright, Judi Dench és Maggie Smith. A helyszín Firenze és környéke, a toszkán táj, amelyet jól ismerünk az olasz mozgóképekből, és, persze, a reneszánsz festészetből. Érezni lehet, hogy Zeffirelli milyen szeretettel veszi szemügyre szeretett városának tereit, milyen meghatottan áll meg az Arno-parton, s tekintete oly otthonosan időz el a lankákon s a hegyoldalakon kanyargó utakon, hogy ez is vallomásnak fogható fel. És azt sem hagyhatjuk említés nélkül, hogy a képeket a firenzei festészeten, Fra Angelicón, Pierro della Francescán és Ghirlandaión iskolázott ízlés formálja. Az egyik jelenetben, Zeffirelli félig ironikus, félig komoly ön- értelmezéseként, egy parányi papírszínház „előadásában” felidézik a Romeo és Júlia erkélyjelenetét, amihez az egyik szereplő hozzáfűzi, hogy lám csak, JúNAGY IMRE FILMJEGYZETE A hölgykoszorú ékessége: Cher mint Elza lia tudja, hogy az igazi szerelem nem „változó”. A Tea Mussolinivel arról tanúskodik, hogy a rendező ezekről az állandó, tartós érzelmekről beszél nekünk. Még akkor is, ha, mint most, elrejti ezeket. Nagy Imre 4 > 1 \ * Gárdonyi i Tamás
