Új Dunántúli Napló, 1999. november (10. évfolyam, 299-328. szám)
1999-11-13 / 311. szám
Brezsnyev csókja, vagy valami más A Tovarisi konyec plakát mellett az 1990-es országgyűlési választásokra a Fidesz produkálta az egyik legemlékezetesebb plakátot: lehetett választani a csókolózó Brezsnyev és Flonecker, illetve egy ugyancsak csókolózó fiatal pár között. Az utóbbi jött be. Trombitás Zoltán, a párt megyei kampányfőnöke küzdelmes, de szép időszakra emlékszik vissza. 1989 tavaszától lehetett sejteni, hogy a Fidesz politikai pártként be fogja jegyeztetni magát, és amennyiben lesznek (hiszen ez akkor még nem volt száz százalékig biztos) szabad választások, azon indulni fog. Trombitás Zoltán, aki 1988 végétől állt a helyi Fidesz-csoport élén, már ezekben a kezdeti időkben is azzal számolt, hogy teljesíteni kell valahogy országosan - vagyis baranyai hozzájárulással is - a parlamentbe való bekerülést. Ez volt a minimum-célkitűzés.- Furcsamód az volt a helyzet, hogy nem egy párt hozott létre egy ifjúsági szervezetet - mondta lapunknak -, hanem egy ifjúsági szervezet egy pártot. És azt hiszem, gyakorlatilag a világon először sikerült egy ily módon megalakult pártot az országgyűlésbe juttatni. Az 1989. novemberi kongresszus után végleg eldőlt, hogy indulunk a választásokon, és ez után kezdődött a jelöltek kiválasztása. Ezzel egy időben persze kellett valamiféle kampány-előkészületeket is tenni, amihez még külföldi segítséget is kaptunk. A Német Liberális Párt, az amerikai Demokrata Párt nemzetközi intézete tanfolyamokat szervezett, ahol gyorstalpaló módon kiokítottak bennünket, hogyan is kell ezt csinálni, én magam is több ilyenen részt vehettem. Ez ’89 végétől 1990 elejéig tartott.- Baranyában is elkezdtünk jelöltekben gondolkodni. Mivel én akkor már több, mint egy éve tevékenykedtem a Fideszben, valahogy egyértelmű volt, hogy indulok jelöltként. Áder János, aki akkor a párt országos kampányfőnöke volt, megkért arra - mivel a választási joggal és a különböző kampányokkal elméleti szinten már foglalkoztam -, hogy a baranyai kampányt irányítsam. Miután a parlament eldöntötte, hogy a megye 7 választókerületre (Pécsett 3, vidéken 4) lesz osztva, az a döntés született, hogy tárgyalásokat folytatunk a kisgazdákkal, az SZDSZ-szel és a Szociáldemokrata Párttal, ami arról szólt, hogy hol, melyik körzetben érdemes közösen indulni. Ugyanis az már akkor is nyilvánvaló volt, hogy a két erős, 25-30%-ot valószínűleg hozó párt az MSZP és az MDF lesz. Arról is szó volt, hogy esetleg mind a 7 választókerületben, de legalább hetedik oldal hétfőn Riport Vita az egyetemi integrációról. Ezúttal a POTE korábbi kétszeres rektora, Bauer Miklós ekként summáz: a jövőben el kell kerülni azokat a buktatókat, amelyek a közelmúltban megnehezítették, és vélhetően a jövőben is nehézzé tennék a regionális integráció folyamatát. Portré Én mindig úgy ismertem, mint aki intéz, szervez, próbál létrehozni valamit tanszéken, egyetemen, az ismeretterjesztés berkeiben. Schmidt Erzsébet ezt nem is tagadja. néhányban közös jelöltet indítunk, ugyanis a közös félelmünk az volt, hogy milyen erős lesz az MSZP. Az hamar kiderült, hogy egyedül nem tudják már megnyerni a választásokat, de azt is mindenképp szerettük volna elkerülni, hogy a volt állampárt a választások után olyan helyzetbe kerüljön, hogy akár koalíció tagjaként a kormányon maradjon, és eltökélt szándékunk volt, hogy az MSZP-t ellenzéki pozícióba szorítsuk. Ám végül is az SZDSZ jelöltjét. Természetesen a kormány megalakulása után, amelyben Andrásfalvy Bertalan miniszteri tárcát kapott, bennünket sok vád ért, de akkor is hangsúlyoztuk, hogy a mi támogatásunk az ellenzéki személyiségnek, a pécsi polgárnak szólt, nem a későbbi miniszternek, hiszen akkor még senki sem tudhatta, milyen kormány lesz a jövőben. Még egy megállapodást sikerült összehoznunk, amilyen az országban összesen kettő volt, az SZDSZ- szel. A siklósi körzetben közös jelöltként indítottuk Heindl Pétert, aki - míg a kettős tagság nem volt tilos - a Fidesznek is tagja volt, de ő akkor már inkább az SZDSZ-ben fejtette ki a TOPAP Plakátháború 1990-ből ezek az egyeztetések kudarcba fulladtak, és nyilvánvalóvá vált, hogy egyedül indulunk a választáson.- Ezek után került sor az MDF-fel való megegyezésre. Az egész országban, de főképp Baranyában ismert ellenzéki személyiségnek számított Andrásfalvy Bertalan. Mivel tudtuk, hogy őt az MDF indítani fogja a választáson, beszéltünk a párt itteni vezetésével, személyesen Andrásfalvy Bertalannal, és megegyeztünk abban, hogy bár Pécsett lenne jelöltnek alkalmas személy, a Fidesz felsorakozik őmögötte, illetve nem állítunk ellenjelöltet. Ez a támogatottság, mint kiderült, szükséges is volt ahhoz, hogy a második fordulóban le tudja győzni FOTÓK: LÄUFER LÁSZLÓ tevékenységét, és ki is jelentette, hogy amennyiben győz, a Parlamentben az SZDSZ-frakcióba ülne. Végül is mintegy 300 szavazattal maradt le Nagy Ferenc József, a későbbi földművelés- ügyi miniszter mögött.- Én a 2. választókerületben indultam, ahol gyerekkorom óta laktam. A 3-as körzetben pedig Barth Andreát indítottuk. Neki nem volt hosszadalmas mozgalmi múltja, azonban több oka is volt a jelölésének: egyrészt, hogy női jelöltként indult, és jogi végzettsége folytán sok mindenben a segítségünkre tudott lenni, de alkalmassá tette a beszédkészsége, a kampányban való komoly munkája is. Ősszel aztán a Kertvárosban a legnagyobb aránnyal győzött és került be az első városi testületbe, tehát ez is mutatja, hogy nem volt rossz elképzelés őt indítani a tavasszal sem. Sajnos, vidéken nem volt egyszerű a helyzet. Szigetvárott 1990 tavaszán úgy álltunk, hogy még helyi szervezetünk sem volt, tehát itt jelöltet sem tudtunk állítani. Majdnem ugyanez volt a helyzet Mohácson is, ahol ugyan volt már némi fideszes jelenlét, de még olyan gyenge, hogy nem tudtuk összeszedni a kellő kopogtatócédulát, igy aztán itt sem volt jelölt. Komlón Lévai Józsefet indítottuk, akinek nem kevesebb, mint 12 ellenjelölttel kellett volna megbirkóznia. Sajnos, mint Magyaregregy volt tanácselnökét a komlóiak természetesen nem érezték a magukénak,'de tény, hogy helyben akkor még nem volt olyan ember, akit a Fidesz nyugodt szívvel vállalhatott volna. Nem akartuk alább adni, és ezt a komlóiak el is fogadták tőlünk. Az is igaz, hogy a komlói szervezet sem volt még túl erős, és mire felocsúdtunk, a „konkurencia” már majdnem minden ajánlószelvényt összegyűjtött.- De azt is meg kell jegyezzem, hogy a megyei kerékasztal- tárgyalások és a közben folyamatosan zajló országos Fidesz- megmozdulások eléggé lekötötték az aktivistáink figyelmét, idejét, úgyhogy a választásokra való előkészületek sokszor gondot jelentettek a számunkra. Például az is még 1989-ben történt, hogy beindult egy akció, hogy Aczél Györgyöt visszahívjuk a mandátumából, hiszen már történtek ilyen kezdeményezések, sikeresek is, például Pest megyében Cservenkáné esetében.- Az országos listára három személyt emeltek ki vidékről, erről volt szavazás is. A párt első emberei után én lettem a 7., utánam következett még Varga Mihály, majd Glattfelder Béla. A várakozás szerint 6-9% közötti eredmény lett volna a reális, végül is 8,95%-ot kapott a Fidesz, míg Baranya megyében 8,3%-ot. Az azonban már az első forduló után látszott, hogy az eredményünk legalább 20 helyet jelent a listáról, tehát ily módon tagja lehettem az első szabadon választott parlamentnek. (A következő részben arról lesz szó, hogy a választások után miképp alakultak a Fidesz pozíciói, miképp viszonyultak a kormányra került és ellenzéki pártokhoz, illetve miképp készültek fel az őszi önkormányzati választásokra.) Méhes Károlv Portré Jegyzet Városháza, NATO-alapon A hódmezővásárhelyi vasboltosok között előbb-utóbb kereskedelmi háború lesz. Hogyne lenne, ha követni akarják a piac rezdüléseit, és a kenyérharc szenvedő alanyai. Napi egy lakat és egy fűrészlap, az havi szinten mégiscsak húsz portéka árufajtánként. Feltéve, ha csak hivatali napokon fűrészelnek a polgármesteri hivatalban. Ha szorgalmasabbak, akkor megnyílhatnak az első éjjel-nappali vaskereskedések, persze némi eseti felárral. Merthogy fűrészelnek, annyi szent. Méghozzá a Rapcsák András polgármesterhez közel álló körök. Politikai ellenfelei pedig lakatol- nak. Ki-ki, pártállása szerint. A jogászok meg nem tudják eldönteni, törvényes-e bejutnia az irodájába a város demokratikusan megválasztott első emberének. A paragrafusokat hagyjuk az abban jártas tudoroknak. (Bár kérdés, ugyan ki mondhatja magát annak, ha lehet zárni és nyitni, tetszés szerint, legalább két ellentétes módon értelmezve a határozatokat.) A rendetlenségnek, fejetlenségnek egyik rokon értelmű, de pejoratív kifejezése a kupleráj. Ezt még egy honvédségi őrmestertől tanultam (az ilyenre mindig fogékony voltam), a Varsói Szerződés egyesített haderőinek nyűglődése idején. Mindez a nyolcvanas évek első harmadában történt, amikor a nyilvánosházak működéséről legfeljebb Krúdy Gyula Írásaiból értesülhettünk volna, ha nem Rejtő Jenő műveit szaggatjuk rongyosra. A kifejezés a bel- rendre, illetve annak súlyos, mintegy teljes hiányára utalt. Azóta persze már komoly parlamenti vita előzte meg a vigalmi negyedek létrehozását, így átértékelődnek a dolgok. Egy örömtanyát jól meg kell szervezni, hogy rendjén menjenek a dolgok. Vállalkozói fegyelem is van a világon. Lehet, hogy az őrmester már NATO-kompatibilis főtörzszászlós, és amikor beront a hálókörletbe, akkor kidülledt nyaki ütőérrel kérdezi az ügyeletes szobaparancsnokot: Mi ez? Hódmezővásárhelyi városháza? Pucz Péter Utolsó ősz Vitatkozzunk bármennyit is azon, hogy mikor kezdődik az új évezred, az az egy biztos, hogy jövőre már nem 1-est írunk a dátum elejére, és látványban bizonyára ez a legnagyobb sokk, ami bennünket ér. És persze mindennek megvan és meglesz a maga pszichológiája, a lélek viszonyulása ahhoz, hogy íme, sikerült végre 1- ről 2-re jutnunk. Amint ez a 2-essel kezdődő évezred beköszönt, bizonyára roppant felértékelődik majd az, amelyik épp elmúlt. Saját múltunk, saját életünk, ami valaha régen, a múlt évezredben zajlott, a múlt hónapban. Különösképp maradhat meg emlékezetünkben ez az utolsó, 1999-es év, amikor mindenki várta a napfogyatkozást, néhá- nyan várták a világvégét, sőt bizonyára olyanok is akadtak, akik elvárták volna, hogy fociban elbírunk Lichtensteinnel. Mindez megszépül majd az idők során. A napfogyatkozásról - legalábbis 2081-ig - úgy mesélhetünk, mint a nagy öregek, akik valami nagyon különöset tudnak a világ és a csillagok menetéről. A világvége mindig napirenden lesz további földrengések, árvizek és egyéb csapások miatt. Sőt, bizonyára egy nap, mikor Burkina-Faso nemzeti tizenegye zilálja szét a magyar válogatott sorait a csodálatosan újjáépített Népstadionban, felemelt mutatóujjal beszélünk majd arról a napról, mikor Lichtenstein sem bírt velünk! Aztán itt van még valami, meg nem érdemelt jutalomképp az idei ősz. A Nap nem hogy nem fogyatkozik, hanem egyre csak süt, dédelget - úgyis mondhatnám: segít egy kicsit boldogabbnak lenni. Más kérdés, hogy máris hallom a „bölcseket”, mindez azt jelenti, kutya kemény telünk lesz, a fenekünk is be fog fagyni, megemlegetjük majd nagypapa korunkban is! Hát épp erről van szó! Mesévé lesz minden valóság, mi meséljük majd. Magunknak, vagy mások is kíváncsiak lesznek rá vajon? Méhes Károly f Ébresztő! Vége a forradalomnak! Hasonlóan jókedvű, boldog időszak volt 1956 októberének néhány napja, mint a 89-90-es rendszerváltás időszaka. Október 22-én a diákparlament aktív résztvevője, majd a később megalakított MEFESZ egyik vezetője Péter Károly, pécsi orvostanhallgató lett. Szép, ám soha meg nem valósított álmaik voltak. Dr. Péter Károly ma már a saját legendáriumában őrzi a történteket. Persze az óriási dokumentumgyűjteménye is a rendelkezésére áll, melyet egykoron valamelyik múzeumnak vagy levéltárnak szeretett volna felajánlani. Végül kötet lett belőle. Megírta a pécsi diákság forradalmát.- A napokban Aranyéremmel lepte meg Göncz Árpád köztársasági elnök, s az indoklásában ott áll, hogy azokat hívta a Parlamentbe, akik Önhöz hasonlóan ma is tisztességgel őrzik ötvenhat emlékét.- Nem tehetek mást. Főleg érzékelve azt, hogy mennyien szeretnék kisajátítani, a maguk hasznára átformálni. mm—mmmm Még túl közel van talán, ez lehet a baj? Ki tudja?- Akadt egy furcsa emléke is azon túl, hogy internálták és kicsapták az ország összes egyeteméről.- Az utolsó nap, amikor hajnalban az orosz tankok körülvették az egyetemi kollégium épületét, s mi már a másodszori tárgyalás után megkezdtük a fegyverek letételét. Hajnal volt, Dr. Péter Károly Szigetváron született 1935-ben. Nyugalmazott orvos. A Pécsi Diákparlament Társaság elnökeként gondozza 1956 emlékét: a baranyai perek mindegyikének dokumentumát őrzi. Nős, felesége nyugdíjas tanárnő, két fia és egy unokája van. s Stefi bácsi, a gondnok végig- kolompolta a folyosókat: „Uraim ébresztő! - kiáltotta. - Vége a forradalomnak!”- Mondják, hogy sok mindenhez ért.- Az élet kényszerített rá. Kistarcsáról hazajövet új célok után kellett néznem. Rádió- és tévéműszerész lettem, mivel szinte biztos volt, hogy az egyetemre soha többé nem mehetek vissza. De aztán magam is meglepődtem, amikor 1963-ban értesítettek, hogy ha akarom, folytathatom a tanulmányokat. Él- mint az évfolyam diákját, 1966-ban tem vele, s legöregebb orvossá avattak,- És a szőlészkedés?- A Donátusban másfél hektárom van. Olaszrizling és chardonnay. A barátaim szerint jó a borom. Különösen az idei év lett volna kimagasló - mondják, hogy másutt az évszázad bora termett -, ha nem veri el a jég. De elverte. Mert hát nem mindig úgy alakulnak a dolgok, ahogy az ember szeretné. K. F.
