Új Dunántúli Napló, 1999. november (10. évfolyam, 299-328. szám)

1999-11-08 / 306. szám

1999. november 8., hétfő Háttér - Riport Vita ________________ Eg yetemi integráció (2. rész) Milyen lesz a Pécsi Tudományegyetem? „Az ezt követő időszakot a pécsi egyetemi integráció zsákutcáinak, elvetélt kudarcos kísérleteinek sorozata jellemzi” - írja cikke máso­dik részében az egyetemi integráció 1995-ben megkezdett, majd meg­rekedt folyamatát elemezve dr. Barakonyi Károly, a JPTE volt rekto­ra. A mai rész után a POTE akkori rektora, dr. Bauer Miklós írását közöljük. Továbbra is várjuk vitasorozatunkhoz a hozzászólásokat, melyeket - lehetőségeinkhez képest - folyamatosan közlünk. A JPTE és a POTE integrációjára többféle tervezet készült Minden rendben lévőnek lát­szott. A pécsi egyetem a hazai integrációs és modernizációs fo­lyamat éllovasa lett, ami itt elin­dult, országos érdeklődést vál­tott ki. 1996 januárjára kidol­goztuk a szövetségi formát mel­lőző integrált egyetem szerveze­tének és működésének konkrét alapelveit, meghatároztuk a sze­nátus összetételét (POTE: 50%- kal!), felvázoltuk az egyetem szervezetét - amelyben a későb­bi törvényi szabályozást meg­előzve a POTE Medical Center jogállással, egyenrangú partner­ként szerepel (mindkét egyetem megszűntével új egyetem jött volna létre). Kijelöltük a részle­teket kidolgozó bizottságokat, amelyek eredményes munkát végeztek. Az integrációhoz a ka­posvári és a szekszárdi főisko­lák is bejelentették csatlakozási szándékukat, amit a főiskolai ta­nácsok meg is szavaztak. A JPTE szenátusa júniusban egy­hangúlag megszavazta az integ­rációs szándéknyilatkozatot. Készült a reformszellemű integ­rációs beadvány, amit félig kész állapotában a Világbank szak­emberei is átvizsgáltak és példa­értékűnek minősítettek. A pécsi egyetem Szegeddel és Debre­cennel együtt bekerült a Világ­bank kísérleti programjába. 1996 júniusában fórumon vitat­tuk meg a POTE professzorai­val és docenseivel az integráció kérdéseit: a gyűlés végén meg­tartott próbavoksoláson öt tar­tózkodással, ellenszavazat nél­kül a jelenlévők egyhangúan tá­mogatták a küszöbönálló integ­rációt. A bomba néhány nap múlva robbant. ■■■■■■■ A POTE-n az integráció ellen­zői hallgatói szavazatok segéd­letével levétették a Tanácsülés napirendjéről a JPTE-vel terve­zett integráció témáját. Ezzel a pécsi egyetem ügye kikerült az események fővonalából. Az ezt követő időszakot a pécsi egyete­mi integráció zsákutcáinak, el­vetélt kudarcos kísérleteinek so­rozata jellemzi. A pécsi egye­tem nem vehetett részt a Világ­bank pilot programjában. A POTE 1996 őszén a Pannon Agrártudományi Egyetemmel (PATE) történő szövetség létre­hozása mellett voksolt - a kor­mány ezt elutasította, mivel a földrajzi távolság érdemi integ­rációra és reformra nem adott lehetőséget, az integráció csak névtáblacserét jelentett volna. Hasonló sors várt 1997-ben a JPTE-PATE-POTE hármas­szövetségre - ehhez csak azért adtam aláírásomat, hogy a ko­rábbi gyümölcsöző kapcsolata­ink a POTE-val ne szakadjanak meg. Hiba volt. Újabb elutasí­tás, újabb holtpont. E kudarcok után a POTE is belátta, hogy az égetően szüksé­ges modernizációs támogatás­hoz csak a JPTE-vel kötött szö­vetség révén juthat hozzá. Vilá­gosabbá vált, hogy az integráció nem cél, hanem eszköz a refor­mok sikeresebb megvalósításá­hoz. 1998 elején a Világbank a magyar kormánnyal együtt fo­galmazta meg a modernizáció kritériumait, kiírta pályázatát és megnyitotta a hitelkeretet. Olyan egyetemek létrehozása a deklarált cél, amelyek - a fejlett országok modern egyetemeihez hasonlóan - professzionális ve­zetéssel, világos stratégiával rendelkeznek. Az ifjúság na­gyobb tömegeit képesek maga­sabb színvonalon oktatni, a hallgató számára nagyobb mo­bilitást biztosítanak, rugalma­sabban alkalmazkodnak a válto­zó társadalmi igényekhez, na­gyobb mértékben képesek tá­maszkodni saját forrásaikra, ha­tékonyabban oldják meg felada­taikat. Mind­ehhez szakíta­ni kellene a Humboldt-i egyetem múlt századi, ma már elavult modelljével, az „erős kar” kon- cepciójával (ami egyben gyenge egyetemet jelent). Újra kellene gondolni a tanszékek szerepét, felszámolni „szent tehén” státusukat. Meg kellene kezdeni a szervezeti, tantárgyi, személyi, gazdálkodá­si stb. struktúrák átalakítását és reformját, új vezetési, irányitási és gazdálkodási rendszer kiépí­tése szükséges. A konszenzus mint vezetési elv választási jel­szónak kitűnő, a dékánok szá­mára örömforrás, de nagy szer­vezetek irányításában legfeljebb csak konszolidált körülmények között használható, radikális át­alakítások idején csődöt mond. A pulykák sohasem szavaznák meg, hogy legyen karácsony - ahogy egy angol mondás tartja. A kari autonómia jelszava (ami egyébként pécsi specialitás: sem az egyetemek Magna Chartájá­ban, sem a vezető modem egye­temek szótárában sehol nem szerepel) különösen anakro­nisztikus és káros egy modem egyetem létrehozási folyamatá­ban. Csak a kiskirályokat teszi boldoggá, az egyetem virágzását kevésbé segíti, a reformok meg­valósításának gátját képezi. 1998-ban a két egyetem veze­tői eltérő módon álltak az integ­ráció kérdéséhez. A JPTE to­vábbra is kitartott az integráció szövetségi formája mellett - a POTE vonakodása végig megfi­gyelhető volt (1998 decemberé­ben a szövetségi tárgyalásokat is felmondta). Összhang a moder­nizáció kérdésében mutatko­zott: valójában egyik egyetem sem érezte szükségesnek jelenlegi struktúráinak reformálását. Mi­vel a benyújtott modernizációs pályázat is ezt tükrözte - nem fogalmazott meg megfelelő kor­szerűsítési stratégiát -, az 1998 elején benyújtott fejlesztési ter­vet a kormány és a Világbank nem fogadta el. A változásokat ellenző konzervatív szemlélet a pécsi egyetem vezetőinél ké­sőbb sem változott meg: tovább­ra sem jelentek meg stratégiai reformtörekvések az átdolgo­zott fejlesztési dokumentációk­ban. Két újabb pályázati elutasí­tás következett (1998, 1999). Időközben a Parlament 1999 közepén törvénybe iktatva, ne­vesítve előírta a felsőoktatási in­tegrációt (mégpedig a szövetsé­gi forma lesöprésével). Most már teljesen egyértelművé vált, hogy nem formális integrációkra van szükség, hanem érdemi meg­újulásra. A fejlesztési támogatás most már nem az integráció fáj­dalomdíja - mint ahogy azt ko­rábban többen feltételezték: ma már csak átgondolt modernizá­ciós stratégiához lehet támoga­tást szerezni (és csak ebből a külső forrásból). Az egyesülő egyetem ma már a negyedik pá­lyázati fordulóban kísérletezik - sajnos a modernizációs szándék most sem sokkal erősebb, mint korábban. A fejlesztési támoga­tásra pedig égető szükség lenne. A helyzet 1996 nyarához hason­ló: ismét a közvetlen integráció van napirenden, Medical Cen­ter formában, csak éppen most már a parlamenti kényszer nyo­mására, a listavezetőknek járó extraprofit nélkül. A sor végére kerültünk. Ha még sokáig tart ez a helyben járás, elfogy az el­osztható modernizációs keret­összeg is. MMHHHani Összefoglalásképpen. Ahhoz, hogy egy - a mai hazai és globá­lis társadalmi követelmények­nek megfelelő, az Európai Unióban is helytállni képes, kö­zép-európai kisugárzású - mo­dern egyetem jöjjön létre váro­sunkban, a mai szemlélet és hozzáállás nem sok jóval ke­csegtet. A pécsi egyetem létre fog jönni, a pécsi EGYETEM körvonalai azonban még nem­igen bontakoznak a láthatáron. Barakonyi Károly JPTEKTK, Stratégiai Menedzsment Tanszék hetedik oldal MMH--------Jegyzet— Hu ngarian killer Összeszorul a gyomor a mészárlós hirek halla­tán. Nem tehetsz ellene semmit, mert úgyis ki­megy valami barom az utcára és halomra lődö- zi a járókelőket. Miná- lunk szerencsére fegyver híján ritkán esik meg hasonló, ám kitartóan elmebeteg honfitár­saink előtt továbbra sem zá­rult be a rendőrségi tudósítá­sokban való szereplés lehető­sége. Az eljárást és deviáns jellemünk ördögi mélységek­be való zuhanását az alábbiak­ban ismertetjük. Először is vegyünk egy bazi nagy vascsövet, vagy egy mind küllemében, mind súlyában megfelelő méretű úgynevezett szőlőkarót. A kialakítás, mi több: a formajelleg - mint azt látni fogjuk - kifejezetten lé­nyeges, idomacéllal ugyanis nehezebb sarabolni a fegyve­res és fegyvertelen erők tagja­it. Amikor' ez megvan, már csak motivációt kell keres­nünk, hogy levezethessük a felgyülemlett feszültséget kol­légáinkon és embertársain­kon, akiket - csak úgy melles­leg is, meg hosszas konfrontá­ciók során kialakult természe­tes undorral - úgyis utá­lunk, hát meg is érdem­lik a disznók a kiadós agyonverést. Na szóval. Mielőtt be­levágnánk, leszögezen­dő: a karóval történő öl­döklés kifejezetten munkaigé­nyesebb, aprólékosabb és - valljuk be - fáradtságosabb feladat, mint teszem azt lövöl­dözni szanaszéjjel, és mint ilyen, megfelelő körültekin­tést és még több tervezést igé­nyel. Berontani egy négy főnél többet számláló társaságba vérben forgó szemmel, erős jobbunkban dorongot szoron­gatva: ilyet ne tegyünk. Rá­adásul a patakvér után karó­val viszonylag nehezen tud­juk abszolválni a hirtelen fel­indulásból elkövetett sorozat- gyilkolászás kötelező záróak­kordját, a karhatalom érkezé­se előtti szuicidumot. Mikép­pen bebizonyítottuk tehát, nem érdemes próbálkozni, mert úgyis félresikerül az egész, mi meg maradunk egy nagy halom hullával a nya­kunkon. És akkor kijózano­dik az ember. Tibay Gábor Gyufa Nehéz időket élünk. Pél­dául már a parlamentben is tilos a dohányzás. A képviselőknek ily módon egy nagyjából harminc négyzetméteres, irodá­nak csúfolt lyukban kell szoronganiuk az ország házá­nak első emeletén. Szegények. Főként a Horn Gyula sze­gény, mivel az ő gondolkodá­sát állítólag kifejezetten ser­kenti a cigaretta, most aztán azt is elképzelhetjük, mi lett volna velünk, ha az elmúlt cik­lusban egy kicsivel többet do­hányzik. Aztán. Itt van ez a gyufarek­lám is, amelyben minden cso­daszépen ég. (Alaposan téved, aki azt hiszi, hogy ez a hirde­tés a fent említett politikus ke­resztneve miatt asszociálódott a jegyzetíróban, a két jelenség között annyira nincs összefüg­gés, mint Torgyán, Pepó és Pallag képviselő között.) A gyufa márkáját ezúttal nem csak azért nem írom le, mert azzal úgy megsérteném a rek­lámtörvényt, mint Kövér Lász­ló a szabaddemokratákat, de azért sem, mert újra azt vágják a fejemhez, hogy már megint szórakozok a szent ereklyével. De nem is a név az érdekes. Az érdekes az, hogy mi a fenének kell egyáltalán a gyufát hirdetni. Én spéciéi még nem láttam bol­tot, ahol kétféle gyufa lett vol­na, hogy választhassak közü­lük, és azt is elég nehezen bí­rom elképzelni, hogy valaki csak azért fordul ki egy üzlet­ből, mert ott nem találja ked­venc gyufamárkáját. Azt ellenben már értem, hogy miért kell reklámozni egy éneklő koszorút, helyes kis darab, ha az ember elmegy mellette, karácsonyi dalokra gyújt (nem gyufával, elem­mel), szája meg szeme is van, ezeket mozgatja dalolás köz­ben, szóval a bolondnak is megéri. Milyen jól mutat majd alatta Szabó Gábor szombathelyi polgármester nyelvvizsgája, amit a polgárok karácsonyi asztalára szán, ha végre megtalálja. Ha mégsem, akkor gyufa se kell hozzá, hogy alaposan leégjen. Lendvai Dávid hetedik oldd holnap A rendszerváltásról szóló sorozatunk következő részé­ben az FKgP jelenlegi megyei elnöke, dr. Ács Imre emlékezik vissza a jelöltállítás körülmé­nyeibe. Az első választások ide­jén Nagy Ferenc József kam­pányát segítette. Portré Tolnay Márta, aki szeptember l-jétől a Pécsi Önkormányzat közgazdasági főosztályának ve­zetője, kisgyerekként pedagó­gus szeretett volna lenni. A re­áltárgyakból különösen jól ta­nult. A közgazdasági szakkö­zépiskolát a szülei ajánlották neki. Portré A kivételek és a világ sorsa Dr. Benke József igazi szakterülete az arab világ, amiről olyan ala­pos könyvet írt, hogy Kuvaitban angolul, Libanonban arabul jelen­tették meg. Számunkra, pécsieknek azonban tán fontosabb leg­újabb kötete, mely a mi egyetemünkről szól. * Mindig is történésznek ké­szült?- Én igen, bár gimnázium­ban az osztályfőnök csoda­szép lányának udvaroltam, aki azt mondta: csak akkor lehet ebből valami, ha orvos leszek! Kaposvárról akkor csak Pécs­re jelentkezhettem volna, én azonban minden áron Pestre akartan menni. Úgyhogy eny- nyit erről a szerelemről.- A tudományos pályán az arabság kutatása az igazi szerel­me, amihez a későbbiekben kap­csolódott az orvostörténet. Nem bánta?- Egyáltalán nem. 1990-ben Kelényi Gábor rektor úr bízott meg egy orvos- történeti jegyzet megírásával, ami sokak szerint jobb lett, mint az Antall József -Schultheisz Emil által írt, úgyhogy javasolták más orvos­karoknak is az új használatát. Egyértelmű, hogy az egyetem története professzorainak tör­ténete. Vallom, hogy legin­kább itt találhatók koncentrál­tan kivételes egyéniségek, akik tevékenységükkel való­ban lendítenek valamit a világ sorsán. Én a történelmet is így szemlélem: ki volt nagyobb Dr. Benke József a Somogy megyei Újvárfalván született. 1963-ban kapott diplomát az ELTE-n magyar-történelem-fiancia szakon. Azóta a Pécsi Orvostudományi Egyetemen kutat, oktat, jelenleg docensként. Az arab világ szakértője valamint az orvos- és egyetemtörténet monográfusa. Elvált, három gyermeke van. ember, Kossuth, aki egy kilá­tástalan háborúba sodorta az országot, és mégis minden fa­luban róla van utca elnevezve, vagy kortársa, az orvos Balassa János, aki megterem­tette a hazai sebészetet, és aki­nek neve hallatán legfeljebb azt válaszolják, nem tudom, melyik csapatban játszik! Ahogy Berde Áron mondta: „Az egyetemet nem néma fa- .............. .. lak, hanem ta­nárai szelleme alapítja meg!”- A POTE-nak 1992 óta saját múzeuma van, amelynek ön az igazgatója. Mi lesz az összegyetem megalakulá­sa után?- Szűkös a múzeumunk, nem tudjuk fogadni az új fel­ajánlásokat, hát ha majd az egész Pécsi Tudományegye­tem relikviáit kell gyűjteni! A várossal történt megegyezés értelmében 2000. szeptember 1-jén, az 1367-es egyetem bul­lájának kiállítása napján a pé­csi Vasvári-házban nyílna meg az új múzeum. Méhes Károly

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom