Új Dunántúli Napló, 1999. október (10. évfolyam, 269-298. szám)
1999-10-28 / 295. szám
1999. október 28., csütörtök _____________________________________HÁTTÉR - RIPORT Re pülő kanalak és előítéletek Hetvenöt lakó aláírásával érkezett levél a pécsi Gandhi Gimnázium igazgatójának, amely arról szól, hogy az intézmény diákjai olyan magatartást tanúsítanak, amely nagymértékben zavarja a gimnázium körül lakó családok, de leginkább a nyugdíjasok nyugalmát. A tanulók jó része, állítják a lakók, délután 15 és 21 óra közötti időben „igen nagy hangosko- dás mellett a futball-labdát a kőkerítésnek és a vizes medence falának folyamatosan rúgják. A kőkerítésnek és a vizes medence falának csapódó rúgások olyan zajt okoznak, hogy a Romját A. utca 8-10-12. számú társasház lakói a tv-t csukott ablakok mellett sem tudják nyugodtan nézni.” Ugyancsak hangosnak találják a lakók a gimnázium helyiségeiből kiszűrődő diszkózenét, amely véleményük szerint túllépi a megengedett zajszintet. Sőt, „a diszkó befejezésével a diszkóban résztvevők az utcán tovább folytatják a , hangoskodást.” A Dobó István I utcában lakók azt is észrevételezték, hogy „a tanulók az iskola épületének ablakaiból különböző tárgyakat dobálnak ki, pl. üdítős üvegeket, flakonokat és élelmiszercsomagokat”, melyekkel veszélyeztetik a járókelőket és a gépkocsikat. Ha mindezeket szóvá teszik, akkor nyomda- festéket nem tűrő szavakkal válaszolnak, állítják. Ha viszont az ügyeletes tanárnak szólnak, akkor a reklamálót a tanár kioktatja, hogy a „gyerek az gyerek, neki játszani kell, ami zajjal jár.”- Tény, hogy ez oktatási intézmény, ahol gyerekek tanulnak, s ez nem jár zaj nélkül - mondja Kalányos Zsolt (első kis képünkön) 9. B-s tanuló. - A kollégiumban lakók közül nem kevesen több száz kilométerre élnek otthonuktól. S mégis idetelefonálnak 19 órakor, hogy ne zenéljünk, pedig a mi zenénk élő zene, egy szál gitárral, erősítők nélkül. De azt már nem látják, vagy nem akarják látni a meszesiek, hogy a környéken lakó cigány fiatalok BMW-kkel cikáznak, ablak lehúzva, s a zene szól belőle, mint az állat. Ha rendőrt látnak, akkor pedig nagy kanyarokkal húznak be a házak közé. A lakók pedig általánosítanak, biztosan a gandhisok. Pedig a BMW-sek egy cseppet sem tudnak alkalmazkodni, mi pedig mindent megteszünk, mégsincs eredménye.- Előfordul olykor, hogy kidobnak az ablakon üres üvegeket, persze műanyagot - mondja Bogdán Szilvia (második kis képünkön) 11. osztályos tanuló -, de ha valaki elmegy a Nagy Lajos Gimnázium előtt, azt tapasztalhatja, hogy onnan vizes zacskókat dobálnak ki a járdára. A lakók panaszkodnak a szemetelés miatt is, mondja Orsós Csaba, pedig nyáron ugyanany- nyi a szemét a területen, amikor az iskola nem is üzemel. Diszkó után pedig nem lehet kimenni az épületből, szigorú rend van, akiket akkor lehet látni, azok biztosan nem gandhisok, állítja. Kalányos Zsolt úgy érzi, hogy a panaszokban az előítéletesség is érződik, az utcán nemegyszer találkozik lenéző tekintetekkel. A Romját Aladár utca 8- 10-12 társasházi lakóközösség közös képviselője Nagy Károly.- Elvárható-e egy iskolától, hogy a legmélyebb némaságban működjék?- Azt nem is várnánk el, de azt, hogy este, 18-19 órát követően 20-22 óráig is zajongjanak, azt azért szóvá tesszük.- Mit ért zajongás alatt?- Kiabálást, egymással való hangos beszélgetést, futkáro- zást. A napokban is egymás után három napon át későn jöttem haza, tíz óra körül, s akkor még csapatostul kint voltak a kollégium körül a tanulók. Egy tanuló este tíz után mit keres az utcán?- Úgy tudom, nagyon szigorít rend szerint működik a kollégium, elképzelhetetlen, hogy tíz óra után kint legyenek. Nem lehetséges, hogy akiket ön látott, azok nem is gandhisok voltak?- Mi nem kérdezzük meg egyiket sem, fiatalok, gimnazis- takorúak voltak, lányok, fiúk, húsz-huszonöten egy csapatban a Gandhi Gimnázium előtt.- Mindenképpen felmerül a kérdés, nincs önökben előítéletesség a cigány származású fiatalokkal szemben?- Nincsen. Szó sincs róla. Ismerem valamennyi lakástulajdonost: idős emberek, az aláírók közül vagy hatan-heten dolgoznak, a többi mind nyugdíjas. Nincs bennük semmiféle cigányellenesség. Ha ők nem za- jonganának, akkor senkinek sem lenne problémája velük. Az aláírók egyike Müller József, a Dobó István utca 80-ból, ő azon kevesek közé tartozik, aki nem nyugdíjas.- Én elég közel lakom a gimnáziumhoz. Fél éve nem volt különösebb probléma velük, de korábban történtek itt olyan esetek, hogy este, amikor jöttem haza, a gimnázium harmadik emeleti ablakaiból lógtak ki a gyerekek, s evőkanalat dobtak ki. Két centivel mellettem húzott el. De volt úgy, hogy az autót is megdobálták. Előfordul, hogy olykor éjfélig is szól a zene.- Milyen jellegű zene?- Diszkózene.- Biztos benne, hogy a Gandhiból jön?- Száz százalék. Az utóbbi időben mérséklődött, nem mondanám, hogy nap mint nap előfordul.- Úgy tudom, hogy cigány népzenét játszanak, az pedig igencsak különbözik a diszkózenétől jellegében és hangerejében is.- Nem így van, nekem egyáltalán nem fűződik érdekem ahhoz, hogy mást állítsak, mint ami a valóság, igazán engem nem is foglalkoztat ez a dolog. De meg kell említeni azt is, hogy ami itt a környéken sokszor előfordul, az megdöbbentő.- Mi az?- Nehéz elmondani, mert végül is egy etnikumról van szó, s nekik ez a legjobb védekezési módszerük. Ők a buszon utazhatnak jegy nélkül, mert ha probléma van, akkor azzal jönnek elő, hogy cigány származásúak, miért bántják őket. Kijönnek esténként, összevissza lézengenek, nyolc-tízes csoportokban, az idősebbeknek beszólnak.- Hány óra körül?- Hat-hét óra felé. Persze sokan hozzájuk csapódnak, mert mondani sem kell, ezen a környéken elég szép számmal laknak cigány származásúak.- Nem elképzelhető ön szerint, hogy akik randalíroznak esténként, azok nem ennek az iskolának a tanulói?- Vegyülnek velük. Itt a kollégiumban sok lány lakik, este idejönnek a fiúk, fütyülnek, az ablakokon keresztül beszélnek. Egyébként, amikor a kanállal való dobálás történt, akkor édesapámmal átmentünk, szóltunk egy nevelőtanárnak, akkor is az lett a vége, hogy nekünk a származásukkal van bajunk. Arról már senki sem beszélt, hogy dobáltak is.- Ön tehát úgy érzi, visszaélnek azzal a helyzetükkel, hogy cigány származásúak, és ebből következően hátrányos helyzetűek?- Ez egyértelmű. MRtKim Száznyolcvanhét diák jár a Gandhiba, mondja érdeklődésünkre Csovcsics Erika igazgató, ebből száznyolcvan a kollégista. A gyerekek délelőtt iskolában vannak, 13 órától mennek ki a szabadba. 16-tól 18.30-ig tart a szilencium, majd vacsorű. A vacsora után szervezett programok vannak, filmklub, hagyományőrző élő zene, tánc, esetleg diszkó, de mindez maximum fél tízig. Volt úgy, hogy kivételesen tízig engedélyezték, de akkor pontosan tízkor megjelent két rendőr, ők feljelentésre jöttek, abba kellene hagyni, mondták szelíden. A diszkó azonban ritka esemény, hangsúlyozza az igazgatónő, mikuláskor, farsangkor kerül rá sor. Csovcsics Erika is úgy gondolja, hogy a lakók észlelése nem pontos, ugyanis Meszesen sok cigány származású fiatal él, akik nem gandhisok, s a lakók általánosítanak. Amikor 1994-ben megkezdődtek az építkezések, már levelek hada érkezett, aláírásokat gyűjtöttek tiltakozásul amiatt, hogy ingatlanaik értéke csökken a cigány gimnázium jelenlététől. Azóta bármi történik, nemtetszésüket fejezik ki a lakók, akkor is, ha felújítás, bővítés folyik. Az sem tetszik a lakóknak, hogy a tornaórák kint zajlanak, bár ez nem tart sokáig, hiszen november 20-án ünnepélyes keretek között adják át az iskola új sportcsarnokát. Cseri László Óra előtti felkészülés fotó: Tóth l.-----Jegyzet----Ho sszú nyarunk van A meteorológiai értelemben vett nyárnak, meg a csillagászatinak már semmi jelentősége nincs a hétköznapi időszámítás szempontjából. Csak az számít, amit egy önmagát nem reklámozó grémium határoz el valahol arról, hogy évente mikor igazítsuk át időmérő eszközeinket egy órával előre, majd hónapokkal később vissza. Közismerten ez a nyári időszámítás kultikus szertartása. Lassacskán kiürül belőle a tartalom: elvégezzük, mert elődeink is így cselekedtek. Hogy miféle ésszerűség lehet mögötte, az már-már elveszett az idő homályában: „Talán valami energiatakarékossági ügy lehetett eredetileg”. így igaz. Amikor nálunk elkezdték, még közzétették a spórolás eredményét: egy Keszthely nagyságú - 17-18 ezres lélekszámú - kisváros éves villamosenergia-felhasz- nálásával volt egyenlő. Később már nem dicsekedtek ezzel, hiszen mindössze másfél ezreléke az országos fogyasztásnak. Vagyis relatíve csak icipici pénz megbecsüléséről volt szó, de így még pislákolt benne valami értelem. Korábban kezdtük és korábban is végeztük a napot munkával, tanulással, és nem kellett villanyt gyújtani hozzá, mert világos volt. A miértje is. De mindez már elmúlt. Az időátállító grémium egyre inkább elrugaszkodik a természet rendjétől. Idén már több mint hét hónapra terjed a nyári időszámítás, hiszen majd csak most vasárnap, október 31-én éjjel állítjuk vissza az órákat. Már hetek óta villanyfénynél készülődünk reggelente, és persze a hatkor kezdő üzemekben, üzletekben úgyszintén fogyasztják az áramot a világításhoz, mert hét óráig még sötét van. Hogy akkor miből lesz a megtakarítás, azt már nem nézi senki. A nyári időszámítás pedig hovatovább elnyeli az egész évet. De akkor majd egy még nyáribbat fognak kitalálni. Az efféle szent tehenet ugyanis nem szabad bántani. Dunai Imre Nagy Testvér Két, egymással látszólag össze nem függő hír röppent fel a minap, mely bizonyíthatóan semmilyen kapcsolatban nincs egymással. Mindazonáltal csak úgy ne menjünk el ilyesmi mellett, mert világméretű összeesküvés bizony, amire hamarost fényt derítünk lapunk hasábjain. Egyes külföldi ügynökök, midőn az eseményeket elemezzük s a honi lét tisztaságával állítjuk konfrontative, igyekeznek majd a körülmények véletlen együttállásának betudni az alábbi dolgokat: ezeknek ne higgyünk. Tehát az első hir. Hollandiában kilenc önkéntes olyan házba költözött, melyben minden lépésüket kamerák kísérik. A nagy testvéri közönség pedig látja a reggeliket, a széthúzott és összezárt függönyöket, jó estét kívánok, szevasz Antje, a fogmosásnál elaludtam és csak a horkolásra riadtam, mesélj, mi volt. Felvette valaki? Nagy Testvér címmel megy a műsor egész nap. Hír kettő: Ausztriában a napokban osztották ki a Big Brother díjakat, az adatvédelmi törvények kimagasló megsértőinek, mindenekelőtt a belügyminiszternek: ez a kiváló ember eddigi plecsnijei mellé most egyenesen egy jópofa kis életműdíjat kapott. Itthon persze hasonlóval számolnunk sem kell; az ilyen rosszindulatú díjakat egyszerűen nem lenne kinek adni. Hazánk tiszta, büszke vidék, nem kutakodik senki a másik után, és ki sem adja honfitársunk a másikát. Hogy ékelődjön magyar a magyarral, hogy ne tekerje gyolcsba az ellen ütötte sebet; ilyet csak média-hazaárulók tennének. No de abbahagyom, mert kopogtak belülről a monitorból, hogy írtam már elég jót. Búcsúzóul annyit: ne gyártsunk mindenféle eszelős-para- noid dolgokat összevissza, mert tudnunk kéne, hogy a Nagy Testvért egy író találta ki, szigorúan parabolikus célzattal. De most tényleg abbahagyom, mert valaki éppen kinéz a tévéből, és mutatja, hogy most aztán már tényleg elé... Tibay Gábor Képzelt és peren nyert apák. Mindenféle rendű, rangú ember előfordul az apaság megállapítása iránt indított perekben. Kiegyenlített a társadalmi rétegek aránya azok körében, akiknek rendezetlen családi jogállású gyermeke születik. Márpedig nálunk nem lehetséges, hogy a személyi adatoknál az apára vonatkozó rész ki legyen húzva. Legfeljebb képzelt apa van bejegyezve, ami a világon egyedülálló jogi megoldás. A helyzet újabban bonyolódik, mert divatos lett élettársi kapcsolatban élni, ugyanakkor a nők függetlenségre törekvése soha nem látott méreteket öltött. Portré WMmmmmmmmmmM A dzsessz és a középkor Szerencsés ember. Amellett, hogy hivatásszerűen foglalkozik azzal, amit szeret (a történelemmel), hobbiként és „másodállásban” rendszeresen zenélget. Bagi Dániel egyetemi oktató és dzsessz-zon- gorista. A különös konstelláció első hallásra még furcsább, ha tudjuk: édesapja nem más, mint dr. Bagi István alkotmánybíró. A szülei soha nem erőltették, hogy jogász legyen?- Nem, pedig jogászcsalád vagyunk. Ráadásul történelemből és magyarból is jó voltam. Egyszerűen nem érdekelt a jog. A kisebbik öcsém azért folytatja a hagyományt.- A zeneiskolába viszont elcipelték. Nem utálta?- Megint csak nem a válasz. A szolfézst leszámítva kifejezetten élveztem. A gimnázium mellett rendszeresen jártam délutánonként a művészeti szakközépbe is. Egyébként a zenélés is családi hagyomány, nagynéném például igen tehetséges zongorista volt.- Tényleg, mikor derült ki, hogy van affinitása a dologhoz?- Inkább azt mondom, az derült ki, hogy vannak emberek, akikkel érdemes zenekart csinálni.- Az iskolában volt az első zenekar, a sor az egyetemen folytatódott, azóta általában egyedül zenél. Miért pont a dzsessz?- Gyerekkoromban állandóan ez szólt otthon. Miles Davis, Ella Fitzgerald. Nekem a nagy klasszikus rockzenekarok kimaradtak, ma sem igen szeretem őket. Bagi Dániel 1968. augusztus 23-án született Pécsett. A Leőweyben érettségizett. 1988-ban Pécsre veszik föl történelem-német szakra. Belehúz: '93-ban végez, ráadásul a történelem tanszéken demon- strátorkodik és marad. A JPTE BTK Középkori és Koraújkori Tanszékének oktatója. Nős, két gyermeke van.- Két évig nem veszik föl egyetemre, a pécsi Ifjúsági Házban dolgozik. Mit köszönhet önnek a város kulturális élete?- Természetesen egy dzsessz- klubot. Akkoriban nem nagyon volt hová menni esténként, így ez színfoltnak számított.- Ha'jól emlékszem, a KISZ határozta meg az ifúsági kultúrát. Kijött velük?- Nem szóltak bele, sőt páran támogatták is a dzsesszt. Egyébként a KISZ-ből leginkább az maradt meg, amikor Nicaraguának kellett mentőautóra gyűjteni. Azóta se tudom, megkapták-e szegények.- Ne politizáljunk. Egyébként is a középkor a szakterülete. Hogy szerette meg?- Ketten szerettették meg: Font Márta és Petneki Áron. Előbbi immár dékánként nógatott, hogy végre doktoráljak. Úgyhogy ezt tavasszal meg is tettem. Lendvai Dávid » )
