Új Dunántúli Napló, 1999. október (10. évfolyam, 269-298. szám)

1999-10-05 / 273. szám

1999. október 5., kedd Háttér - Riport fjENOSZERVÁLTÁS PÉCSETT ÉS BARANYÁBAN 1988-90 37. rész etedik oldal Egyéni ambíciók és hatalomkoncentráció Csirke Ernő az FKgP egyik nagy öregje, aki 1931 óta számítható a párt tagjai közé. Belépése után hamarosan a kisgazdák ifjúsági szervezetének megbecsült vezetője. A párttal a kapcsolata sohasem szakadt meg, már a ’70-es években ott volt a rendszerváltást elérő alapító atyák között. A baranyai kisgazdaszervezetnek még a választásokat megelőzően ő volt a második elnöke. Most azonban Vörös Vince azzal vádolja, hogy lényegében sohasem volt igazi kisgazda. Baranyai képviselők a Parlamentben: Vörös Vince (a máso­dik sorban jobbról) és Nagy Ferenc József (harmadik sor­ban jobbról) ARCHÍV FOTÓK: LÄUFER LÁSZLÓ „Nem akarok róla különösebb véleményt mondani, de szerin­tem nem volt sohasem őszinte, igazi kisgazda ” - állította soro­zatunknak az FKgP-ről szóló 4. részében Vörös Vince volt or­szágos pártelnök, a rendszervál­tás idején újraszerveződő kis­gazdapárt második Baranya megyei elnökéről, Csirke Ernő­ről. Majd hozzátette: „ A ké­sőbbiekben mondhatnám in­kább kisgazdaellenes tevékeny­séget fejtett ki - ha nem is egé­szen nyilvánosan. Ahol tehette, az utunkba állított valamilyen akadályt. ” Csirke Ernő szükségesnek érezte, hogy a párt volt orszá­gos elnöke vádjaira reagáljon. A Pécsett élő idős kisgazdapoli­tikus 1,999. augusztus 16-án nyilatkozott lapunknak - ahogy ő fogalmazott - „a párt újra­szervezésének tényleges igaz­ságairól.”-Engem nagyon meglepett, hogy amikor a párt újraszerve­zése megindult, ebben a me­gyében senki sem tudta, hogy 1930- ban alakult meg az FKgP baranyai szervezete, s itt már 1931- ben megyei elnök volt. Senki, aki a rendszerváltást közvetlenül megelőző években mozgolódott ilyen-olyan kis­gazdacím meg -zászló alatt, er­ről nem tudott. Az alapítók kö­zül a ’80-as évek végén csak kevesen aktivizálták magukat. Részint már kiöregedtek, más­részt az akkoriban nyüzsgő emberekről nem tudtak semmit, nem ismerték őket.- Például kik tartoztak a „korán nyüzsgő emberek” közé?- Mondhatom dr. Böröcz Istvánt, aki az indíttatását nem is Baranyából kapta, hanem Szentendrén Dragonéktól. Az­után ide sorolom Hangya An­talt is, aki utódom volt a bara­nyai kisgazda elnöki székben.-Úgy tudom, ön is Budapes­ten kezdte az újbóli politizálást a kisgazdák között.- A baranyaiak közül én ak­tivizáltam magam először, va­lóban a fővárosban. Rendszeres kapcsolatom volt Pártay Tiva­darral. Vele korábban együtt ültem börtönben.- Voltak még a FKgP-nek nagy öregjei a megyében. Vö­rös Vincére, Nagy Ferenc Jó­zsefre gondolok.- Az utóbbi a rendszerváltást megelőzően nem is a kisgaz­dák, hanem az MDF színeiben lépett porondra. Vörös Vincét rettentő nehéz volt megmozdí­tani, visszahívni. Ő is Budapes­ten járt egy kisgazda társaságba - Bognár akadémikus köréhez tartozott -, de Bognár József Rákosi minisztere volt! A kis­gazdák azért fogadták el Bog­nár szervezését, mert csak így volt módjukban egyáltalában találkozni, összejönni. Pártala­pítók csak ketten voltak közöt­tük, Pártay és Futó Dezső. Ebbe a körbe engem Pártay hívott.- Ön a választásokat köve­tően vett részt a kisgazdák programjának kidolgozásában. Készült azonban egy ilyen munka ezt megelőzően is. A ba­ranyai kisgazdák közül kik kap­tak ebben feladatot?- Senki. Nagy Ferenc József sem. Utóbb egy volt kommu­nista miniszterhelyettest bízott meg ezzel a munkával. Ennek legelfogadhatatlanabb része az volt számomra, hogy a mező- gazdaság reprivatizációja kere­setarányos legyen. Ez teljesen igazságtalan megoldás volt. Ezt Nagy Ferenc József elfogadta, természetes tehát, hogy már akkor szembe kerültünk egy­mással.-Ezért távolította el önt az FKgP országos központjából Nagy Ferenc József?- Erre neki nem volt kompe­tenciája, csak az egyik irányító testületnek, a politikai bizott­ságnak. Amelyik egyébként felhívott engem az országos központba, s nem Nagy Ferenc József vitt magával.-Hangya Antal viszont azt állítja önről, hogy a megyében puccsal távolította el elődjét, Gerendái Istvánt, s lett az utódja egészen a választásokig.- Gerendái politikailag ab­szolút tiszta volt, de az elképze­léseit nem egyeztette a kisgaz­dapárt általános irányvonalá­val. Koordinálhatatlan tervei voltak. Sok vita született ebből. Nem tudott sem az itteni veze­tőkkel, sem a tagsággal együttműködni. A robbanás az egyik megyei vezetőségi ülésen volt. Én sokak ajánlására kerül­tem a helyére. Úgy láttam, el kell vállalnom a viharok le- csendesítése érdekében.- Kikre támaszkodhatott, mint megyei elnök?- Először az egész környe­zetemre. Később jöttek a becs­vágyó emberkék, feltűnt már a szerencsétlenkedő Torgyán is. Akkor kezdtem érezni, hogy el­fogy mögülem a háttér, amikor megerősödött a Torgyán-slepp. Torgyánista lett többek között Flangya, Heimrich, Kádár Géza. Ezek az emberek - bár kezdetben Torgyán hatalom­gyűjtése rejtve maradt - az ér­zékelhető nagyobb erő irányába mozdultak el. Egyértelművé akkor vált szerepvállalásuk, amikor Torgyán már amolyan diktátora volt a FKgP-nek. Bár kezdetben én ezt pusztán a fia­talabb generációk becsvágyá­nak gondoltam, s ezt magam­ban nem is kifogásoltam.- Torgyán ellen is szervező­dött csoport Baranyában?- Nem, pedig vezetőségi ülé­sen mindenki aláírta, hogy nem ért egyet Torgyán térnyerésé­vel. Azt követően én háttérbe vonultam, pedig még vissza le­hetett volna őket szorítani. A vidék ugyanis nem akarta Tor- gyánt. * - Térjünk rá a Vörös Vince által mondottakra, hogy ön tu­lajdonképpen soha nem is volt igazi kisgazda.- Ez még csak nem is torzí­tás, hanem szamárság. 1943- ban többek között éppen Vin­cével voltunk határjárásokon. Apám azt megelőzően 12 évvel a kisgazdapárt egyik helyi el­nöke volt. Apám nagyszerű ba­rátja volt az 1935-ben parla­mentbe került kisgazda Rostás János. Ebben a légkörben nőt­tem fel. Mondhatnám, automa­tikusan lettem a párt egyik ifjú­sági vezetője, s maradtam egész életemben kisgazda érzelmű.- Vörös Vince szerint ke­resztbe is tett a pártnak.-Amikor felmentem Buda­pestre az országos központba, ott semmi szervezett munkát nem lehetett felfedezni, ami a közelgő választásokra készí­tette volna fel a pártot, a tagsá­got, a választókat. Én azt akar­tam, alulról és felülről egyaránt mozogjanak az információk. Nem tudtam velük szót érteni. Két kocsit használhattunk volna erre a célra, de az egyiket Nagy Ferenc József „intézője” foglalta le állandóra. A lovai­nak hordta a takarmányt...-Hangya Antal úgy tudja, róla sokan állítják, ahogy ön a Gerendáit, úgy ő puccsal önt távolította el a baranyai kis­gazdaszervezet éléről.- Hangyát is egy fiatal, becsvágyó embernek tartottam, nem különösebben zavart ez engem. A becsvágyából viszont kemény munkatempót feltéte­leztem, amire szükség is lett volna. Csakhogy funkciószer­zést célzott. Ezzel együtt, ami­kor szóba került a váltás, nem jelöltettem magam, mint ahogy nem fogadtam el a jelölést az országos ügyvezető alelnöki posztra sem. A tapasztalataimat ajánlottam fel.- Attól kezdve, hogy megyei elnök lett, felfedezhető egy fo­lyamatos tendencia, amelynek a célja az ön fokozatos háttérbe szorítása volt, országos és me­gyei szinten is. Érzékelte ezt a törekvést?- Természetesen, attól kezdve, ahogy erősödött Tor­gyán hatalma. Gondoljon bele, amikor a Torgyán-érában or­szágos nagyválasztmányt hoz­tak létre, a baranyaiak közül csak hárman kerültek választás révén ebbe a testületbe, a többi­eket „beválogatták”, mint fel­tétlen Torgyán-hívőket. Emiatt nem is lettek volna jogosultak részt venni a nagyválasztmány munkájában.- Amennyiben - mint ön mondja - Torgyán a kisgazda eszméket csak felhasználta ha­talma kiépítése érdekében, úgy voltak a baranyai kisgazdák között is csak saját karrierjük építésével törődök?-Hívei voltak Torgyánnak, de nem hiszem, hogy tudták, elárulják a kisgazdaeszméket, hogy átlátták volna a torgyá- nizmus lényegét. Akkor már akkora hatalma volt Torgyán­nak a pártban, amilyen leírva és megszavazva se Hitlernek, se Sztálinnak nem volt. így kerül­tek a régi megyei kisgazdaveze­tők helyére is új emberek, pro­tekciósok, Torgyán feltétlen ki­szolgálói. Rejtett szervezés folyt egy időben, hogy Nagy Ferenc József legyen az orszá­gos elnök, Torgyán a főtitkár. Ebből következően az előbbi is, amikor látta már Torgyán ere­jét, elfogadta ezt a képletet. Márpedig Nagy Ferenc József teljesen alkalmatlan volt arra, hogy országos szinten az FKgP-t vezesse. Nem volt pél­dául egyetlen egy elfogadott javaslata sem.- ő milyen módon hozta az ön tudomására, hogy nem tart igényt a munkájára?-Tulajdonképpen nem mondta, de ellehetetlenített. Az FM egyik szálláshelyén laktam, amikor a központban dolgoz­tam. Egyik napról a másikra el­képesztő mértékben megemelte a térítési díjat. De sok ilyen hú­zása volt velem szemben. Azt mondtam akkor, köszönöm, nekem ebből elég - de ezt én mondtam, nem Nagy Ferenc küldött el. Aki egyébként - mint mondtam - az MDF-ben kezdte, ám amikor az egyéni országgyűlési választások vol­tak, már kisgazdajelölt volt a siklósi körzetben - ahol viszont az MDF akarta kiszorítani.- Utóbb ön a Történelmi Kisgazdapárthoz, a Pártay-féle szerveződéshez csatlakozott.-Nem csatlakoztam, hanem részt vettem létrehozásában. Most is odatartozónak érzem magam. Mészáros Attila Kiegészítés a 30. részhez Lapunk szeptember 11 -én megjelent, FKA: kettős hata­lom Baranyában című írásá­hoz Rozs András tett észrevé­telt. Sorozatunk 30. részében a megyei tanács tárgyalópart­nereit hibásan jelöltük meg. Helyesen: Kengyel Miklós (FJF), Wéber János (MDF) és Rozs András (SZDSZ). Az EKA-MSZMP tárgyalásokon valóban szerepelt az azóta el­hunyt dr. Rozs Csaba (aki névrokona a volt pécsi SZDSZ-tagnak), mint az MSZMP küldötte. Kisgazda gyűlés résztvevői Pécsett, a sportcsarnokban hetedik oldal holnap Riport __ Amikor az Európa Parlamentben visszadobták a szélsőséges pártokról készült jelentést, a szavazáson részt vett dr. Kurucsai Csaba is. Szerinte Csurka magatartása nem felháborító. | Portré ___________ Dr . Tihanyi Csaba, Baranya megye főépítésze azt mondja: összejött bennem a településrendész és a jogász. Kedvence a külterület. A szőlőhegyeknek - vallja - megőrzendő arculata van. Portré A levéltár többet tud mindenkinél Az újságíró kicsit irigykedve gondol a levéltárosra, akinek sose kell holnapra cikket írnia, hanem csöndes szobákban, kutató­termekben, sárgult papírosok társaságában telnek évei. Olvas, okosodik, aztán megfontoltan ír. De vajon így van-e? Márfi Attila, miközben tudós­szobájában pipáján pöfékel, igazából se nem cáfolja, de nem is nagyon erősíti meg a fentie­ket.-Valóban kényelmes, stabil hely a levéltár, mondom én, aki húsz éve dolgozom itt, s volta­képp minden ide köt. Van dol­gozószoba, raktárak, hatalmas forrásanyag - és ez megnyugta­tóan jó. Azonban a mindezek­kel való bánásmód hallatlanul nagy felelősség. Az intézmé­nyek, magánszemélyek irat­anyagai, amik ide bekerülnek, a jövőben szellemi értékként kell tükröződjenek, eszerint kell mindent feldolgozni. És persze itt is vannak jócskán napi felada­tok, mint kü­lönböző iga­zolásokhoz, kárpótláshoz, peres eljárá­sokhoz szük­séges iratok megkeresése, vagy éppenséggel a selejtezés, ami majdnem olyan fontos, mint a gyűjtés.-A pécsi színjátszás törté­netét kutatja hosszú évek óta, tavaly önálló monográfiája je­lent meg. Mikor érdemes ösz- szefoglalni egy témát?- A publikálás, bármilyen hosszú munka előzi is meg, csak egy részállomás. Elvégre folyamatosan újabb adatok, Márfi Attila 1952-ben született Pécsett. 1982-ben tanári, majd az ELTE-n levéltáros diplomát szerzett. 1979 óta dolgozik a Baranya Megyei Levéltárban, jelenleg főlevéltáros. A pécsi színházi élet kutatója és monográfusa. 'Felesége könyvtáros. Négy gyermeke van. körülmények kerülnek elő, úgyhogy jóformán mindent feltételes módban kellene meg­jelentetni. Még azt se lehet állí­tani sose, hogy tudok valamit, mert a levéltári anyag óriási kihívás, ez a végtelen szellemi hagyaték úgyis többet tud, mint én. A célom annyi lehet: mindezt megszólaltatni, embe­rivé tenni, egy bizonyos mér­tékű rálátás birtokában.- A vitézi rend tagja. Miképp lehet manapság a mindennapok­ban „ vitéz­kedni”?- Mikor elő­ször felkértek, az volt az indok, hogy annak idején a nagyapám is vitéz volt. Visszautasítot­tam, csak ezen a jogon nem vállaltam. Másodjára mégis igent mondtam, mert azt lát­tam, hogy a magyarságtudat­nak, a nemzeti érzületnek nem mindig vannak jó felhangjai. Azt az erkölcsi értékrendet lá­tom benne, hogy ma is lehet hazafinak lenni, mégpedig úgy, hogy mindenki a maga te­rületén lássa el a feladatát! Méhes Károly

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom