Új Dunántúli Napló, 1999. október (10. évfolyam, 269-298. szám)
1999-10-04 / 272. szám
Száműzetés kétszáz évre 1999. október 4., hétfő BARANYAI TÜKÖR Az Etnikai Fórum Pécsi Szervezete (EFPSZ) a civil szervezetek között irigylésre méltó helyzetben van: sokmilliós alapítványi és önkormányzati támogatást mondhat magáénak. Több érintett beszél azonban arról, hogy a pénzek egy része elfolyik, s a szervezet működése nem felel meg a legalapvetőbb szabályozásoknak sem. A BAT-Ház vezető' gondozója, Sárosi Gábor panaszt tett a Baranya Megyei Munkaügyi Központnál az EFPSZ munkajogi intézkedése ellen. Az egyik gondozottuk 1999 áprilisa óta állt az EFPSZ alkalmazásában, erről egy 12 hónapra szóló munkaszerződés is született. Augusztus 30-án azonban közös megegyezésre és egészségügyi okokra hivatkozva, furcsa felmondólevél kíséretében küldték el. Hiányzik róla a közös felmondáshoz szükséges két aláírás, nem foglalja magában azt, hogy a munkavállaló mely naplóL kezdve mentesül a munkavégzés alól. Mivel a munkáltató részéről történt határozott idejű munkaszerződés egyoldalú megszüntetéséről van szó, átlagkeresetet kellene fizetni kártalanítás címén a hátralévő időre. Nem biztosították a munkaszerződésben említett felmondási időt, nem kérték ki az üzemorvos véleményét, a munkaruha árát pedig csak akkor vonhatták volna le, ha a munkavállaló mond fel. A pórul járt munkavállaló azt is elmondta, hogy a bért, amelyből rendszerint levonták a buszbérlet árát, mindig egy borítékban kapták meg, pénztárbizonylatot sohasem láttak, s a fizetés változó volt annak ellenére, hogy a szerződés harmincháromezer forintról szólt. Furcsállja, hogy amikor munka közben eltörött a kaszája, annak árát levonták a fizetéséből. Viharos kirúgásról beszél Lingl Izabella is, aki április 20- tól dolgozott szociális munkásként az Etnikai Fórumnál. Július 16-án, szabadságát otthon töltve kapta kézhez Várnai Márton elnök (kis képünkön) felmondólevelét, melynek értelmében már július 12-én megszűnt a munkaviszonya. Miután augusztus 24-ig nem érkezett meg folyószámlájára júliusi fizetése, élettársát megkérte, menjen be az irodába.- Várnai úr megfenyegette - mondja Izabella hogy agyonvereti a cigányokkal, ha továbbra is követelőzik. Azóta perben állunk a Munkaügyi Bíróságon, de Várnai úr különböző módszerekkel igyekezett meggyőzni arról, hogy vonjam vissza a feljelentésemet. Egyik reggel kislányomat vittem az iskolába, amikor a ház mögül ugrott elő az elnök úr toporzé- kolva. A kislányom mindenesetre megrémült az őrjöngő embertől, aki azt üvöltözte, hogy megölet a cigányokkal, mert ezt cigánnyal nem lehet megtenni. Szerencsére utolért bennünket élettársam, így Várnai úr eltekintett az esetleges tettlegességtől. Elkerülendő a további összetűzéseket, feljelentést tettem a rendőrségen. Körösi Ferenc, a Független Cigány Szövetség egykori elnöke annak idején felvételét kérte az EFPSZ-be. Felvétele után egy-két gyűlésre elment, s úgy tapasztalta, hogy a szervezet törvénysértően tevékenykedik.- Amikor ezt szóvá tettem, kaptam egy levelet, amelyben tudatták velem, hogy kizártak. Ezt megfellebbeztem, mert a kizárás úgy történt, hogy engem meg sem kérdeztek. Körösi Ferenc ügyét a vezetőség is megtárgyalta, s azt találta, hogy „tagsági viszonyát is egyfajta kényszerrel erőltette rá a szervezetre. ” A kizárás Nagy Béla alelnök felvetésére született meg: „...javaslatot teszek arra, hogy Körösi Ferencet a szervezet 200 évre száműzze maga körül, és a cigány politikai közélet résztvevőinek is a tudtára kell adni ennek az embernek csak ártó mivoltát. ” Körösi tagsági viszonyáról nehezen értelmezhető határozatot hoztak ezek után: „az elnökség 3 nem szavazattal elvetette Körösi Ferenc tagfelvételét, amiről írásban kap tájékoztatást az alapszabály szerint, ha tagfelvételét kéri a szervezetbe előzőleg. ” Egy 1998. november 24-én, 14 órakor készült jegyzőkönyv tanúsága szerint a négytagú elnökség egyenkénti bizalmi szavazást kért. Történt mindez azok után, hogy egy ügyészségi vizsgálat megállapította, hogy a szervezet nem működik törvényesen. A bizalmi szavazáson csak hárman voltak jelen, a legszűkebb vezetőség, s a végeredményt tekintve kettő igen és egy tartózkodással megerősítették önmagukat pozíciójukban, a távol lévő negyedik tagot, Simon Sándorné titkárt viszont három nemmel kipenderítették az elnökségből. „Az elnök megállapítja, hogy Várnai Márton elnök, Nagy Béla alelnök, Kelemen Zoltánné elnökségi tag számára az elnökség továbbra is bizalmat szavazott" - rögzítik a jegyzőkönyvben. Akadnak egyéb furcsa ügyek is az EFPSZ körül. Nem könnyű magyarázatot adni arra, hogy a nem túlságosan bonyolult ügyvitelt vivő szervezet miért vásárolt pályázati pénzekből a szükségesnél lényegesen drágább számítógépeket: 1999. január 25-én 726 ezerért, április 15-én 340 ezerért, majd április 30-án 635 ezerért, s egyéb irodai felszerelést ugyancsak áprilisban, egyszer 50 ezer és egyszer 110 ezer forint értékben. A 4x4 méteres irodahelyiség felszerelése igencsak költséges tehát, főleg ha figyelembe vesszük, hogy már tavaly októberben is elköltötték irodatechnika címén 723 ezret, és azt, hogy a berendezés és a számítógéppark már első látásra arról árulkodik, hogy a befektetett pénz töredékét éri csupán. Különösen zárulnak azok a megbízási szerződések, amelyekben az EFPSZ megbízza Várnai Mártont vállalkozói minőségében, hogy egyrészt a regionális romaközpont létrehozásával járó tevékenységet, másrészt a pécsi lakások és a „környezet állagának javítása” céljából egy program megvalósítását végezze el havi 66, illetve 72 ezer forintért: „E szerződés a szervezet alelnöke ellenjegyzésével, és elnökségének egyidejű határozatával jön létre, amelyet az elnökség később hagy jóvá. ” A kiadási pénztárbizonylatokon többnyire Nagy Béla alelnök aláírása szerepel a kiállító és az ellenőr rubrikájában, még a saját munkabére felvétele esetében is. Várnai Márton aláírása is megjelenik olykor, ő az utalványozó például a felesége munkabére kifizetésekor. A kezdő vállalkozók számára szervezett négyszer egyhetes bentlakásos tanfolyamot az Autonómia Alapítvány finanszírozta. Többen lemorzsolódtak, de a végén, szeptemberben tízen vizsgáztak. A végzősök között több, mint kétmilliót osztottak szét, mondja a sárszentlőrinci Csonka József, aki nem kapott egy fillért sem.- Csak öt ember között osztották szét a pénzt, mi még annyit sem kaptunk, hogy legalább egy bt. alapításához szükséges összeget befizethessünk. Pedig ráment az egész nyarunk, s az útiköltséget is nekünk kellett finanszírozni. A legérdekesebb az egészben, hogy Nagy Béla alelnök is kapott közel félmilliót, pedig ő csak a tanfolyam elején és végén jelent meg, 80 órát hiányzott, pedig a szerződés szerint legfeljebb 12 óra igazolt távoliét volt a megengedett. Kérdeztük, hogy kapunk-e legalább bizonyítványt, Várnai azt mondta, elképzelhető majd valamilyen oklevél. Mindenesetre az a hír meglepte, hogy az egyik oktató, akit Miskolcról hívtak egy 21 napig tartó tanfolyamra, 950 ezret kapott ezért a tevékenységéért. Kísérletet tettek a BAT-Ház gondozottjának visszavételére, mondja Várnai Márton, de ő ebbe nem egyezett bele. Lingl Izabella nem kaphatott tőlük hivatalos értesítést, mert minden levél bontatlanul jött vissza az EFPSZ címére, pedig ezekben a levelekben az állt, hogy jöjjön be a fizetéséért. A felmondás próbaidő alatt történt, véleménye szerint szabályosan. Valóban találkozott vele egyszer az utcán, de nem volt inzultus, állítja. Körösi Ferenc tagfelvétele az ügyészség megállapítása szerint alapszabály-ellenes volt, az elnökségnek joga volt ezek után így eljárni. A vásárlások az előzetes kalkulációknak megfelelően történtek. A vállalkozásfejlesztési programban bárki részt vehetett, mondja Várnai Márton, így az alelnök is, a vizsgabizottság pedig független szakemberekből állt. Nagy Béla hiányzása idején épp egy hasonló, csak magasabb szintű képzésen vett részt. Cseri László Felmondás 1999. augusztus 30-tól munkaviszonyát közös megegyezéssel, egészségügyi okokra hivatkozva megszüntetjük. Fennmaradó munkabérét a munkaruha levonásával 1999. szeptember 10-én felveheti a szervezet irodájában. Pécs, 1999. augusztus 30. Várnai Márton elnök (helyett Lukács Ferencné) Jegyzet Kilógásaink Megijedtek tőlünk az EU-tagországok némelyikében. Úgy tűnik, újabb magyar veszélytől tartanak, éppen ezer évvel azután, hogy szél- tében-hosszában rohangáltunk a kontinensen. Most az az oka a félelemnek, hogy a nyugatihoz képest arcátlanul kevés a kelet-európai bér. A brüsszeli polgár rögtön gondolkodni kezd. Ha ezek csatlakoznak, ha kinyílnak a határok, az szabad lak- és munkahelyválasztással jár. Vagyis elözönöljük majd országaikat, mert annál, amit most itthon kapunk, sehol sem lehet kevesebbet keresni. Persze, máris megszületett az előrelátó javaslat: korlátozni kell az új tagok munka- vállalóinak mozgását. Nem tudom, ez minden szakmára, minden képzettségi színvonalra, minden esetre vonatkozik-e, de eszembe juttatja feudális korunk jobbágymarasztaló parancsát: maradsz a helyeden! Átsuhan továbbá a fejemen a racionális gondolat: az emberi jogok, a szabad mozgás, a polgár tisztelete addig terjed, amíg nem ütközik gazdasági érdekeltségbe. Attól kezdve végképp üresek lesznek a jelszavak. Nem tudom, az aggódó uniós polgár tudja-e, hogy teljes jogú tagságunknak nem feltétele a nyugati bérszínvonal biztosítása, bár elvárás, hogy legalább közelítsen hozzá. Nekünk ezt már megígérték. Vagyis hogy nem érjük majd el az unió egy főre jutó GDP- átlagát. Amit ha 100 százaléknak veszünk, a mienk 47- nél lapul. Ez azért fontos, mert a gazdaság teljesítőképességének függvénye a bér- színvonal. Egy államtitkárunk fekete-fehéren le is szögezte: nem a bérek, hanem a gazdaság stabilitása a fontosabb. Kíváncsi lennék rá nagyon: annak a bizonyos bérátlag-tó- zelítésnek mi a ritmusa? Nem miattunk kérdem. Az uniós polgárokat szeretném megnyugtatni. Ne rémüldözzenek korán, mert nem csak a bér- színvonalunk lóg ki alul, de középen a belünk is, a lóláb pedig felül. Mészáros Attila Cicavízió Nem ez az első eset, hogy szeretnék házimacska lenni. Igaz, máskor amiatt irigyeltem őket, hogy eléjük rakják az ételt, simogatják a hasukat, olyan helyekre is be tudnak bújni, ahová ember nem, no és dorombolni is nagyon szeretnék megtanulni; ez, ha jól összeadjuk, ebben az életben nekem már nem jön össze. Most viszont, hogy az állatok világnapja alkalmából az egyik kereskedelmi tévében bemutatták az első, kizárólag cicáknak szóló macskaeledelreklámot, no most aztán tényleg megesz a sárga irigység. Ezt az ópuszt ugyanis állítólag csak a macskák értik. Nem tudom, stimmol-e, én mindenesetre az egészből egy árva kukkot se értettem, amiből persze nem következik feltétlenül, hogy a cicák felfogták a dolgot. Nem ékelődnék azon, hogy ha értik is, ugyan miképp fejezhetik ki vásárlásra felhívó szándékukat a gazdinak, nyilván más pszichológia lapul a kampány mögött. Két macskánk is van otthon, nem mondom, hogy versenyre kelnek Einsteinnel, de nem hülyék; ha tapsolunk, tudják, hogy rosszat csináltak és diszkóinak a tett helyszínéről, felfogják a „Gyere ide!” parancsot, mi több, legtöbbször eleget is tesznek neki, a konzervdoboz nyitásakor pontosan tudják, hogy mi következik, reggelente pedig megbízhatóbban keltenek minket, mint a telefonos ébresztő, pedig azért fizetni is kell. A tévével azonban mindössze annyi a kapcsolatuk, hogy néha a készülék tetején vélik megtalálni azt az optimális pozíciót, ahonnan a legjobban elkapható a szobában gyanútlanul repdeső légy. Nézni nem szokták. Hiába próbálkoztunk most is, gyertek, ez csak nektek szól, nagy ívben tettek a dologra, békésen falatoztak tovább az előszobában. Egyébként nem a hirdetett terméket, azt ugyanis egyáltalán nem szeretik. Lendvai Dávid Tt hetedik oldal holnap Riport ____________ Re ndszerváltás Pécsett és Baranyában. Holnapi számunkban az FKgP egykori elnöke, Vörös i Vince vádjaira reagál Csirke Ernő. Vörös sorozatunk egy korábbi részében ugyanis azt találta mondani Csirkéről, hogy sohasem volt őszinte, igazi kisgazda. Portré___________ Má rfi Attila, a Baranya Megyei Levéltár főlevéltárosa. A vitézi rend tagja. „Mikor előszörfelkértek, az volt az indok, hogy nagyapám is vitéz volt. Csak ezen a jogon nem vállaltam. ” Portré m « m m Felfelé, az égi szerpentinen Dr. Pagáts Pál ott nőtt fel a repülőtér mellett, amelyre később Uránváros épült. Naponta bámulta a gépeket, s 12 éves korában már felvitték az égbe Bücker-féle, kétfedelű motoros gépen. Megemelkedett a horizont és süvített körülötte a levegő. Sok mindenre büszke lehet az ember az életében. Pagáts Pál talán arra, hogy ha valaki a pécs-baranyai aviatika történetére kíváncsi, akár egy személyre, akár egy géptípusra, akár egy történeti tényre - őt kérdezi. Próbára tettem tehát (tudván, hogy 1909-ben szállt föl gépével először Blériot), s megkérdeztem, vajon Pécsett ki startolt elsőként repülővel? Nos, szintén egy francia. Bizonyos Versepuy 1910-ben már bemutatót tartott a Makár-hegy oldalánál lévő katonai kiképzőtéren, s az első magyar egy alföldi parasztgyerek, név szerint Dobos István volt, aki már 1913-ban feljutott a felhők birodalmába. A fejlődés mai szemmel is hihetetlen gyorsnak tűnik, hiszen 1930-ban már a nyolcüléses Fokkerrel menetrend szerinti járat indult Budapestről Pécsre, Kaposvárra. Persze sajnálom, hogy a több órás beszélgetésből csak ennyi a történelem; Pagáts Pál akkurátus mesélő, s meglehetősen pontosan idéz (pontossága a bank- tisztviselőé), ha kimond valamit. Elvezet hallgatni. Tizenöt évesen már - kiDr. Pagáts Pál a Magyar Nemzeti Bank tisztviselője volt. 1929-ben született Pécsett, itt végezte iskoláit, szerzett jogi diplomát. Nős, egy fia és egy unokája van. Szeme világát néhány éve elvesztette. Hobbija élteti: a repülés történetének kutatója. játszva az anyai aggódást - vitorlázógépen repül, (B-vizsgát tesz) kipróbálja az öreg Rubik összes világhírt befutott típusát. A Tücsök, a Vöcsök és a többi ülésében élvezi azt a csodát, ami a felszálló meleg levegő - a termik - nyomán keletkezik, amikor megemeli a gépet, s viszi felfelé az égi szerpentinen. 1946 után csupán a repüléssel kapcsolatos emlékek, történetek, képek és dokumentumok gyűjtése maradt, és időnként, hogy utasként beülhessen valaki mögé. A levéltári kutatómunka, a könyvtárakban való böngészés, a világ repüléstörténeti múzeumaival való levelezés alapozta óriási gyűjteményét, mely hihetetlen érték. Csak azt sajnálja, hogy a baranyai repülés története (a kezdetektől 1954-ig), nem érdekelte a könyvkiadót. És azt, hogy ma már nem látja a képeket, betűket, nem tudja leporolni, ha kell, átírni jegyzeteit. Kozma Ferenc
