Új Dunántúli Napló, 1999. október (10. évfolyam, 269-298. szám)

1999-10-30 / 297. szám

12 Dlmántúli Napló Kultúra - Művelődés 1999. október 30., szombat Hírcsatorna Jubilál a Bastei. Tíz évvel ezelőtt alakult meg a Baranya - Steiermark Kulturális Egye­sület, az első olyan civil szer­vezet, amely a hiavatalos álla­mi együttműködés mellett egyéni kezdeményezésű kap­csolatokat is szervezett a két tartomány között. Tagjai olyan értelmiségiek és alkal­mazottak, akik kulturális te­vékenységgel, utazással, az idegenforgalom szervezésé­vel segítik az osztrák-magyar kapcsolatokat. Csütörtökön egész napos programot ren­deztek Pécsett - korábban Grazban már volt hasonló. A két terület történelmi kapcso­latairól délelőtt a Művészetek Házában töménészek részvé­telével volt konferencia, ugyanitt délután képzőművé­szeti kiállítást nyitottak meg. Este a Székesegyházban gra­zi művészek koncerteztek, majd Somogyvári Imre tiszte­letbeli osztrák konzul adott fogadást a régi megyeházán. A fogadáson, amelyen megje­lent dr. Hanes Pórias osztrák nagykövet is, köszöntötték a pécsi alapító tagokat. Ötvenéves a kórus. Az idén 50 éves a Pécsi Egyetemi Kó­rus, amely Főiskolai Vegyeskar néven alakult an­nak idején. Az évfordulón, november 27-én nagyszabású hangversennyel baráti össze­jövetellel emlékeznek a kórus­tagok. A jubileum rendező bi­zottsága az ország minden ré­szében már sok régi dalost megtalált, de akit még nem értek el a meghívóval, azok Pécsett a JPTE művészeti ka­ri könyvtárában (Pécs, Dam­janich u. 30) B. Pilláry Zsó­fiánál jelentkezhetnek a 72-327-622-es telefonon. A Jelenkor estjei. Erdély­ben tartott irodalmi estet a pécsi Jelenkor folyóirat. Ko­lozsváron és Marosvásárhe­lyen Ágoston Zoltán főszer­kesztő bevezetője után a lap szerzői olvastak fel műveik­ből. Pécsett legközelebb no­vember 2-án 18 órakor a Mű­vészetek Házában mutatko­zik be a folyóirat és a Magyar Lettre Internationale, a frankfurti tapasztalatokról is beszámoló estjükön. Vendég lesz többek között Csordás Gábor, Kukorelly Endre, Parti Nagy Lajos is. (sz-ly) Rajzszakkörök téttel és tét nélkül Egy éldegélő hagyomány nyomában Az öreget-ifjat rajzbakra ültető képzőművészeti szakkörök hagyomá­nya nemcsak példaadó hobbi egy-egy tehetség kiemelkedésével, de a szépre fogékonyak számának gyarapítása is. Ha az öt nagyobb város­ban - Pécsett, Komlón, Mohácson, Siklóson és Szigetváron - tájéko­zódunk, a szlogen jut eszünkbe: „mindenki másképp csinálja.” A szakkörök egy részét a rend­szerváltás után elsöpörte a pénztelenség. „A rendszerváltás után a szakkör halódni kezdett” - fo­galmaz Kovács Ferenc siklósi fes­tőművész, aki Vida Dezső örök­ségét vette át a szakkör vezeté­sével. Most döntően olyan 10- 20 éves fiatalokkal foglalkozik, akiknek ambíciók vannak ezen a pályán. „Az embereknek elő­ször is valamiből meg kell élni­ük. A nyolcvanas években még heterogén társaság volt, fiatal és idős egymástól tanulhatott, álla­mi költségvetésből működtünk. Segítségünkre volt Soltra Ele­mér festőművész, előadást tar­tott Sárkány József művészettör­ténész, a siklósi művésztelep le­hetővé tette, hogy jelentős mű­vészekkel találkozzunk. A diá­koknak ma sem kell fizetni, ter­münk is van, de a régi, klasszi­kusan népművelő jelleg, amely sok embert megmozgatott, már a múlté. Ki-ki kénytelen előbb a kertjébe, szőlőjébe szaladni. Azért én úgy érzem, hogy alul­ról építkezve, visszatér ez a régi jellege is. Csak ehhez előbb az embereknek kellene jobban él­niük.” Viszont a pécsi Medgyessy Ferenc Szakkör fölött mintha megállt volna az idő, legalábbis ami az életképességét, pezsgé­sét illeti. Innen pedig éppen az fiatalok hiányzanak, tudom meg dr. Pandúr Józseftől, a JPTE Művészeti Tanszéke docensé­től. Az 1970-ben alakult kör törzshelye még az egykori Pus- kin-kollégium volt Bányász Mű­vészeti Műhely néven, ahol olyan egyéniség formálta a cso­portot, mint Haraszti Pál, de működött szakkör a FEK-ben, és nem sokkal később formáló­dott közösséggé a pedagógusok alkotóköre a Nevelők Házában, amelynek Vasticsné Bogáti Zsu­zsa a lelkes, a társaiért talpaló vezetője. A később a szobrászművész és orvos Medgyessy nevére ke- resztelkedő szakkör fénykora a Zalka Művelődési Központban töltött időszakra, a nyolcvanas évek elejére esik. „Baráti együtt- létet is jelentett ebben a kerge világban” - emlékezik Pandúr József. 1989-től az urán- és a szénbánya közösen működtette a szakkört a József Attila Műve­lődési Házban, s hogy a tradíció nem tört meg, azt dr. Tekeres Miklósnak, a POTE akkori rek­torhelyettesének köszönhetik, aki 1991-ben az egyetem falai közt adott számukra otthont. A kezdeti lendület sok orvos- tanhallgatót is odavonzott, de ma zömmel 35-70 év közöttiek állnak a festőállvány elé vagy ül­nek le a rajzbakra a második emeleti teremben. Számos mű­vésztelepen megfordultak már, jártak Itáliában, de most Kővágószőlős ígérkezik a leghű­ségesebb meghívónak - jövőre is ebbe a faluba készülnek. Fő tá­mogatójuk az orvosi egyetem, bár attól tartanak, hogy az in­tegrációval sorsuk az intézmény számára közömbössé válik. A tagsági díj mindenesetre ma is csak havi 100 forint. A közös munka közös bemutatkozási le­Pandur József: Hiányoznak a fiatalok hetőségek sorát is jelenti, a POTE-nek is igényes festmé­nyekkel, grafikákkal köszönik meg a segítséget. Ugyanakkor fontos, hogy „mindenki érezze a maga helyét” - hangsúlyozza Pandúr -, hiszen az amatőr kö­rökben megvan az a veszély, hogy ki-ki önáltatóan túlértékeli magát. Természetesen akad erős tehetség is - ilyen például az egykor a bányában raktáros­ként dolgozó Balogh György, akinek az egyéni bemutatkozása sem késett. Szigetváron a Kapoli Antal Képzőművészeti Kör legutóbbi foglalkozásai már Vanyúr István szobrászművész műtermébe szorultak, melyeken a siklósi fo­lyamathoz hasonlóan jobbára csak fiatalok vesznek részt. A művelődési ház 1995-ös meg­szűnésének következménye ez, melyet az Erzsébet Vigadó nem pótolhatott, az állami mecena­túra pedig már régen a múlté. Hasonló a helyzet Komlón, ahol a kilencvenes évek köze­pén Torbó Gyula kísérletezett egy szakkör meghonosításával az egykori Zrínyi Művelődési Ház emeletén, utóbb Takács Péter festőművész-tanár gyűjtöt­te maga köré a képzőművésze­tet kedvelő amatőröket. A soroltakhoz képest rendha­gyó a Bosnyák Mihály grafikus- művész nevével fémjelzett szak­köri élet Mohácson. Az 1990- ben elhunyt Kolbe Mihály festő­művész akkor már rég nem veze­tett foglalkozásokat, örökét eb­ben az értelemben Bosnyák vette át több mint egy évtizede. „ A munkában fanatikus vagyok” - mondja a Brodarics Téri Általá­nos Iskolában tanító Bosnyák Mihály, aki az iskolában szerda kivételével mindennap tart szak­kört, de vannak foglalkozások a mohácsi Ifjúsági Házban is. Ez utóbbinak a munkájába életkori megkötés nélkül bekapcsolódhat bárki, de a mérce nagyon magas, ezért a pécsi vagy a komlói köz­művelő szerepet is betöltő, bará­ti hangulatú szakkörökhöz ké­pest csak azok a felnőttek érez­hetik magukénak, akik tehetsé­gesek és képesek megalkuvás nélkül dolgozni. Húsz éve működik a Pécs Városi képzőművész kör tűzzománc szakosztálya, amelynek Pécsről és a környőkéről tizenöt állandó tagja van. A szakkört H. Barakonyi Klára vezeti. Magyarul magyarán Felvértezve Az a barátom, aki a mészárol, lemészárol ige és a mészárlás főnév használatát kifogásolta, mivel szerinte helytelenül bő­vült e szavaink jelentése, végül is megadta magát, elfogadván azt az érvelést, amely szerint kibővült a jelentés, és ma „kü­lönös kegyetlenséggel embert öl” a értelme függetlenül at­tól, hogy ezt a vérengzést mi­lyen eszközzel, eszközökkel követik el, hajtják végre. Ámde nem hagyta nyugod­ni az ártatlan igazság - ahogy Arany János mondotta. Újabb példával hozakodott elő. A kéznél levő idézet, amelyet egy napi hír szövegéből vett, a következőképpen hangzik: „Az X. repülőtérről felszálló gépet két terrorista kény­szerítette eredeti irányának megváltoztatására. Mindket­ten különféle fegyverekkel, köztük kézigránátokkal voltak fölvértezve.’’ - Az utolsó szót különös nyomatékkai mond­ta. Hogy miért? Bizonyítani akarván, hogy azért minden szóra mégse lehet ráhúzni az ún. hasznos jelentésbővülés elfogadhatóság palástját. Induljunk ki a vért szó jelen­téséből! Az Értelmező kézi­szótár meghatározása szerint: „a harcos vállát, törzsét elül- hátul takaró páncél”. - Egy másik hasonló ehhez: „Pán­célöltözet sisakkal, esetleg pajzzsal együtt.” - Érdeklődő kérdésemre többen azt vála­szolták, hogy a vért egyenlő a pajzzsal, amelyet a harcos a kezében tart. A Vértes-hegy­ség névadó mondája megőriz­te e tárgy történelmi emlékét. A fiatal magyar államra táma­dó német harcosok az elszen­vedett vereség után itt vetették le, és szórták el vértjeiket, hogy könnyebben menekül­hessenek. A vértez, felvértez pedig „vérttel, vértezettel ellát, testileg (lelkileg) sebezhetet- lenné igyekszik tenni magát”. Minden magyarázkodásnak ugyanaz a vége: a vért elsősor­ban nem támadó, hanem véde­kező eszköz, s aki felvértezi magát, az a várható támadást igyekszik kivédeni. Ezért az idézett hírben bizony nincs helye ennek a szónak. Igazat kell adnunk tehát „nyelvészkedő” barátomnak, aki szerint nem csupán hasz­nos jelentésbővülés van, ha­nem fölösleges, vagyis káros is. Amint látjuk, felismerésé­hez nélkülözhétetlen a szó je­lentésének, eredetének a vizs­gálata, elemzése. Vannak sok­kal feltűnőbb és vadabb jelen­tésbővülések is. Legújabban az élből divatjára figyeltem föl. Ilyeneket hall, ill. olvas az em­ber, mint: „Nem az a fajta ve­zető vagyok, aki élből megy neki a dolgoknak.” - „Irracio­nális kuruckodás, miszerint a magyar ember élből szidja a királyt.” ....nem kell ahhoz ban ki szponzoráció, hogy va­laki izomból, élből, zsebből vagy csak úgy sportból hazu- dozzon.” - Á legutóbbi idézet rokon értelmű szósora közel visz bennünket a megfejtés­hez. Rónai Béla Folknapok tizedszer Csodás népzenei kínálattal nyitja kapuit a X. Pécsi Folknapok november 5-én, amelynek a Pécsi Egyetemi Klub lesz a házigazdája. Valóban páratlanul gazdag a jubileumi kínálat, itt lesz a vi­lág legnagyobb pódiumain is sikeres Sebestyén Márta és a Muzsikás, a nálunk már régen látott Kolinda és a Kaláka is -tudom meg Bergics Lajostól, az esemény főszervezőjétől és műsorszerkesztőjétől. A Pécsi Kulturális Köz­pont, a JPTE Művészeti Kara közös rendezvénye a Gazdasá­gi és Vidékfejlesztési Minisz­térium támogatásával olyan egyéniségeket csábított Pécs­re, mint az Írországból érkező Paul Dooley-t, a hárfa koroná­zatlan királyát, s olyan ritka hangszeres zenének tapsolhat majd a publikum, melyet a kürtöshegedűn játszó bihari­aktól, a Trandafir Bihorului- tól hallhatunk majd. Itt lesz az Ördöngősfüzesi zenekar is Észak-Mezőségből, és a tánc­házak másik kedvence a Téka is Budapestről. És akkor még nem is említettük a hazai csa­patokat, a meglepetésre min­dig képes, negyedszázadát ün­neplő Szélkiáltót, azután az Arco Triót vagy a Simply Eng- lish-t - és a névsor még így sem teljes. A fesztivál kétnapos. Jövő pénteken 19 órakor a Zengő muzsikálja össze a népzene szerelmeseit a klubban, mind­két napon hajnalig tartó tánc­házzal, mig a zenei estek előtt hangszeres gyakorlati foglal­kozások és népdaltanulás lesz Egyetemi népzenei napok né­ven. B. R. Futnak A Képek Apokrif feltámadás Enyedi Ildikó új filmjének, a Simon mágus-nak egyik beveze­tő képsora ritkán látható, gyö­nyörű vasúti felvétel, talán Jean Renoir csinált utoljára ilyent: a kamerát a mozdony elejére szerelték, ily módon le­szünk tanúi, hogy a Simont szállító vonat kigördül a Nyu­gati pályaudvarról, majd egy le­heletfinom vágás után megér­kezik a Gare de 1' Estre. Mivel azonban a felvevőgép elhelye­zése folytán nem az elutazó Si­mont, még csak nem is a vona­tot látjuk, hanem magát a moz­gást, a haladást a térben, a szá­guldást a vágányok fölött, való­jában egy láthatatlan, ám hatá­rozottan érzékelhető, intelli­gens narrátor tekintetével azo­nosulunk, aki tudatosan és vá­rakozással teli szívvel szemlélő­dik, képes a lényegre koncent­rálni, s mindig értelmezi is a látványt, anélkül, hogy beszél­ne. E bevezető képsorral többek között azt hangsúlyozza, hogy az Apostolok Cselekedeteiből is­mert történettől (8, 9-24), il­letve a Péter apostol cselekedetei című apokrif irattól eltérően a cselekmény nem az ókori Samáriában vagy Rómában ját­szódik, hanem a mai Párizs­ban, ahová Simon nem „a vá­ros kapuja felett repülve” érke­zik meg, ugyanis az említett felvétel előtt egy telefonbeszél­getés során Simon nyomatéko­san elutasította a felkínált repü­lőjegyet, s kijelentette, hogy vo­nattal kíván utazni. Mert Enyedi Ildikó nem bib­liai parafrázist készít, megcse­rélve Simon és Péter szerepét (ami ebben a filmben igazán fontos, az túl van egy modern parafrázis horizontján!), ha­nem elmond egy mai történetet Simonról (e szerepben Andorai Péter eddigi legjobb filmalakítását nyújtja), amely eltér ugyan a kanonizált szö­vegtől, ám szellemében, szem­léletében - meggyőződésem szerint - nagyon is bibliai, ezért tulajdonképpen mellékes, kit hívnak Simonnak, és kit Pé­ternek. A film hőse az a Simon, aki gyalogosan halad a járdán, mi­NAGY IMRE FILMJEGYZETE közben a másik egy Bentley-ből beszél kifelé, s aki, bár nem be­szél franciául, remekül elbeszél­get Jeanne-nal, a film hősnőjé­vel, mert tudja (amit még a jele­net által felidézett Esti Kornél sem tudott), hogy a valódi meg­értés egy nyelven túli dimenzió­ban folyik. Ám ami Simon leg­főbb felismerése, miáltal csak­ugyan többet tud a történet Pé­terénél, hogy a feltámadás nem a halál kikerülése, kijátszása, nem emberi produkció, hanem a halálon túli esemény. Ezzel a gondolattal eltemetkezni csak úgy lehetséges, ha valakinek a lelkében hit és bizalom lakozik. Olyan szép felvételt is régen láttam, mint amely Simon feltá­madását sejteti (nem ábrázolja, hiszen azt nem lehet). Megdob­ban a föld, mint egy újjáéledő szív, a sír fölött, miközben a VII. (A-dúr) szimfónia második Péter szerepében: Halász Péter (allegretto) tételének ünnepé­lyes szapphói-adoniszi akkord­jai szólnak, majd Jeanne arcán, aki a Titanic kávéház előtt vár Simonra, megjelenik az üdvö­zölt mosoly. á I i 4 4 # Gárdonyi ff Tamás

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom