Új Dunántúli Napló, 1999. október (10. évfolyam, 269-298. szám)

1999-10-28 / 295. szám

1999. október 28., csütörtök GYEREKEKRŐL - FELNŐTTEKNEK IS Dtinántúli Napló 9 Takarékszövetkezet " A szülői munkaközösség is náluk vezeti a számláját. Ez is a közösség bizalma a Takarékszövetkezet fele." Mindannyian N a szivünkhöz legközelebb állókban bízunk meg igazan. ) Azokban, akikre mindig számíthatunk. Azokban, akik minden szavunkat értik. Azokban, akikkel együtt építhetjük családunk jövőjét. Vigyázzunk a családra! Együttérzés és szeretet Néhány megjegyzés a nevelésről Elég gyakran esünk abba a szerencsétlen hibába, hogy gyermekünk jelenlétében vitat­kozunk miatta és fölötte. Már a kicsi gyermek is hama­rosan felismeri, ki a gyengébb fél a szülei közül, és ezt szün­telen kihasználja. A gyöngesé- get hiába álcázzuk mi gyön­gédségnek, engedékenysé­günk alapja leginkább a ké­nyelemszeretet. Gyermekünk újra és újra megfellebbezi az erősebb, a következetesebb szülő ítéletét a gyöngébbhez, az engedékenyebbhez. Talán legjobb megvárni az estét, és amikor már csöndés a gyerekszoba, nyugodtan meg­beszélhetjük az aznapi esemé­nyeket és megkísérelhetjük összhangba hozni magatartá­sunkat, hogy ne kétféle mó­don, ne kétfelé neveljük gyer­mekünket. Szinte elkerülhetetlen, hogy időnként megbüntessük vala­miért. Ám tegyük, de szeretet­tel, fenyegetőzések és harag nélkül. De, ha ilyesmit kimon­dunk: - Ha még egyszer be­nyomod a tv gombját... - ak­kor nincs három ízben is még egyszer. Mert akkor a gyer­mek játszani kezd velünk, és azt próbálgatja, hányszor le­het még egyszer. Ne fenyegetőzzünk! A gyer­mek számára a fenyegetés mindig felhívást jelent a tiltott viselkedés megismétlésére. Azonkívül a félelmet rögzít­hetjük is benne, hiszen egyik alapérzése úgyis a félelem. Fél az egyedül maradástól első­sorban attól, hogy szülei ma­gára hagyják. Fél az ismeret­lentől, az idegenektől, saját ösztöneitől, a túl magas köve­telményektől (ilyen okos gye­rek csak ötöst hozhat haza). Fél a mi félelmeinktől. Meg is érzi azokat. Végül: fél a féle­lemtől. Hogyan tehát, ha mégis meg kell feddnünk gyerme­künket? Érezze, hogy őt magát sze­retjük, ha tettével nem is ér­tünk egyet. Nem őt, hanem a tettét tesszük szóvá. Tehát nem így: már megint engedet­len, komisz kölyök voltál, ha­nem mondjuk inkább azt, hogy igazán sajnálom, hogy a nadrágodat így besároztad, nem tudom, mikor lesz időm kimosni. Megértésünkről is biztosíthatjuk: megértem, hogy fel kellett másznod a fá­ra, gyerekkoromban én sem álltam meg, de nem tudom, mikor lesz időm megvarrni a farmeredet. Ha morcos, nyű­gös, rosszkedvű, ne faggassuk: már megint mi bajod? Érez­tessük inkább az együttérzé­sünket, tudassuk vele: látjuk, észrevettük. - Látom, ma rossz napod van. Szeretnéd, ha segítenék valamiben? Ha nem is tart erre igényt, felde­rül: szeretik, észrevették, meg­értik. Oldalszerkesztő: Hardi Szilvia A gyermekeket színes programok várják FOTÓ: TÓTH LÁSZLÓ erős, kiegyensúlyozott családi életre. A novemberi előadásra 13-án kerül sor a Szent Mór Katoli­kus Iskolaközpontban, kilenc és tizenkét óra között. Előtte való este pedig nyolctól tízig tart az ifjúsági szeminárium a Kolping Gyer­mek- és Ifjúsá­gi Házban. Je­lentkezni az Iskolaközpont portáján elhe­lyezett űrlapon lehet. Erős csa­ládokban akarunk testben és lélekben erős gyermekeket ne­velni, akik a mai kor rendkívü­li kihívásai közepette is képe­sek megőrizni eredetiségüket, belső szabadságukat és szere- tetképességüket. mmmer -s K •. * : • Szövegelő Kutyafáját! Hétéves uno­kánk imádja a kutyákat és egyetlen alkalmat ki nem hagyna, hogy közölje édes­anyjával, mennyire szeretne egyet. Egy este, mikor az any­ja éppen vacsorát készített a konyhában, Kati kutyákról szóló tévéműsort nézett. A narrátor elmondta, hogy becslések szerint az ország­ban több ezer kutya él. - Húú - kommentálta Kati olyan hangosan, hogy az anyja is meghallja - nagyon szomorú vagyok, mert több ezer kutya van Magyarorszá­gon és egyetlenegy sem az enyém. (S. Kati, Pécs) t Útközben. Miközben a pi­ros lámpánál várakozott a család, a mellettük álló autó sofőrjére rámosolygott Kati, és odaintett neki. A mamája persze rögtön rászólt: - Tu­dod, hogy nem illik így mo­solyogni és integetni idege­neknek. - De ő mosolygott és integetett először - véde­kezett gyorsan a kislány. - Miért, ha leugrana egy híd­ról, te is leugranál? - kérdez­te az anyuka. Mielőtt válasz jött volna, közbeszólt a nő­vérke: - Nem, csak moso­lyogna és integetne. (D. Ka­milla, Pécs) Nyugalom. Egy délután az édesapa babakocsit tolva sé­tált a parkban. A gyerek tor­ka szakadtából üvöltött, az apja képtelen volt lecsendesí­teni. A kétségbeesés határán járva mondogatta: - Nyu­godj meg András! Minden rendben lesz András! Elha­ladt mellettük egy hölgy, megállt és így szólt: - Milyen szépen bánik Andrással. Lát­szik, hogy maga aztán na­gyon szereti a kisfiát. - Asz- szonyom - válaszolta a meg­hökkent férfi -, Én vagyok András! (T. András, Pécs) Pihenőnap. A fiatal házas­pár első kisbabája 24 órás, nehéz szülés után jött a világ­ra. A férj másnap elpanaszol­ta a szomszédasszonynak, mennyire kifárasztotta a hosszú nap, alig áll a lábán. - Magát? Képzelem, szegény felesége, hogy kimerült - fe­lelte a hölgy. - Meglehet - így a félj -, de ő legalább egész idő alatt feküdt. (N. Sándor, Pécs) Dr. Komlósi Ákos A boldog és kiegyensúlyozott családi élet, a mai eszmeáramlatok el­lenére nem hiú ábránd, hanem mindannyiunk legőszintébb reménye. Gyermekeink számára is az emberi életben való meggyökerezés elsőd­leges helye. A családban tanuljuk meg iga­zán egymást szeretni. A szemé­lyekhez való ragaszkodást és a dolgokhoz való helyes kötődést is itt tanuljuk meg. A család­ban sajátítjuk el mások külön­bözőségének megértését és el­fogadását. Itt ismerjük meg a nehézségek megoldásának és feldolgozásának alapmintáit. De vajon megtaláljuk a hoz­zá vezető ösvényeket? Elég vilá- gos-e a cél, amit el akarunk ér­ni? A Szent Mór Családszeminá­rium rendszeres találkozóin ilyen és hasonló kérdésekről van szó. Hiteles házaspárokat ismerhetünk meg, akik kipró­bált tapasztalataikról beszél­nek - tudtuk meg TJzsaly Zoltántól (kis képünkön). Az előadások ideje alatt természe­tesen a gyerekeket is színes program várja. Nem egyszerű­en gyerekvigyázásról van szó, hanem értékes elfoglaltságról. Kézműves-foglalkozás, játszó­ház, kirándulás közül lehet vá­lasztani. A kezdeményezés újdonsága az ifjúsági családszeminárium, ahová fiatalokat és újdonsült házasokat várnak. Mindazok­ról lehet beszélgetni, amivel már most fel lehet készülni a si­keres párválasztásra, a krízisál­ló és boldog házasságra és az Néha lehet dőzsölni Várandós anyák, akik ha megkí­vánnak valamit, inkább lemon­danak róla - ártanak a gyerme­küknek. Erre jött rá Firenzében egy kutatócsoport. Aki az önmegtartóztatás je­gyében lemond a megkívánt hamburgerről, habos tortáról vagy csokoládéról, idegességet és stresszt okoz magzatának. Ezért a kutatócsoport szerint néha megengedhető egy kis dő­zsölés. Ez mind a leendő anyát, mind pedig a magzatot elége­detté és boldoggá teszi. Nicoletta Arbusti pszichoter- apeuta és csapata kísérletsoro­zatokat végzett terhes nőkkel. Ezek során a nőket hipnotizál­ták és szép dolgokat képzeltei­tek el velük. Közben ultrahang­felvételeket készítettek a mag­zatukról. Sok nő az evésre gon­dolt - és a gyermekek viselkedé­sükben már másodpercek alatt osztoztak anyjuk örömében. Ha azonban az anya elűzte a kellemes gondolatot, nyugta­lanná vált a magzat. A kísérle­tet megfordítva is elvégezték: ha a gyermekek nyugtalanok voltak és ingerültek, a hipnoti­zált anyákat felszólították, hogy gondoljanak kedvenc ételeikre. A gyermekek azonnal megnyu­godtak. A nőgyógyászok egy része nincs elragadtatva a vizsgálat­tól: néhány éve az anya és a gyermek javát egyaránt szem előtt tartva, szívesen diétáztat- ják ugyanis a terhes nőt. Véle­ményük szerint az anya túlsú­lya mind a saját, mind a gyer­mek egészségét komolyan ve­szélyeztetheti. Elfoglalt szülő A személyiségfejlődést már a korai gyerekkorban kell és le­het megalapozni, így ebben az életkorban különösen nagy sze­repe van az intenzív szülő-gye­rek kapcsolatnak. Ha ön, mint anya, nincs rákényszerítve ar­ra, hogy dolgozzon a gyereke első életéveiben, mondjon le átmenetileg a többórás elfog­laltságokról. Idejét szentelje kisgyerekének. így későbbi életútjához a legjobb kiindulót adja meg gyermekének. Ha be­zártságot érez, keresse más kis­mamák társaságát. Járjon gyer­mekével pl. bölcsődei játszó­házba. Ha valamilyen okból mégis munkát kell vagy szeretne vál­lalni, abban az esetben gondos­kodjon gyerekének helyes fel­ügyeletéről erre az időre. Ha pl. bölcsődei gondozónőnek a gondjaira bizza, akivel a kap­csolata rendszeres, tapasztala­taikat, megfigyeléseiket, cserél­jék ki egymással. Ilyen módon a gyerek Önt és gondozónőjét nem konkurens személyen­ként, hanem partnerként éli meg. Ha gyerekét gondozónőre, vagy óvónőre bízta, Önnek kéz­séget kell mutatnia a napi ta­pasztalatok megbeszélésére, mely történhet négyszemközt, vagy egy szülőkből és gondozó­nőkből álló csoportban is. Ha ilyen beszélgetés nem jön létre a szülő és a bölcsődei, ill. óvodai nevelők között, a gye­rek a felnőttek közötti viszonyt rivalizálásaként és nem mint közös feladatot éli meg. A lé­nyeg, hogy figyelmüket a gyer­mek fejlődésére irányítsák, és tudjanak örülni minden kis vál­tozásnak, hisz így teljesedik ki gyermekének gazdag személyi­sége. Sok szülő képes arra, hogy azt a kevés időt, amit gyermekével együtt tölt, - álta­lában kora reggel és este - olyan szeretetteljessé és meleg légkörűvé tegye, amely egész napra való feltöltést ad a gyer­mek számára, vagy oldja a napi feszültségeket. így a gyerekben nem alakul ki hiányérzet. A szülő munkahelyi elfoglaltsága magában még nem oka a gye­rek fejlődési nehézségeinek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom