Új Dunántúli Napló, 1999. október (10. évfolyam, 269-298. szám)

1999-10-19 / 287. szám

1999. október 19., kedd Háttér - Riport JjENÖSZER VÁLTÁS PÉCSETT ÉS BARANYÁBAN 1988-90 41. rész A Munkáspárt megszületése Az MSZMP reformerei, akik a reformkommunistákkal ellentétben nem új párt létrehozását, hanem a régi korszerűsítését tűzték ki célul, igencsak csalódottak voltak a párt nevezetes 1989-es októberi kongresszusa után. Hiszen az újonnan létrejött MSZP lett az utód­párt és a vagyon örököse, az MSZMP pedig, mint „vadonatúj” párt, a nulláról kezdhette működését. Az újjáalakuló MSZMP első megyei elnöke dr. Bödő László volt, aki korábban sohasem dol­gozott a pártapparátusban. Amikor a változások megkez­dődtek, ő a Szakszervezetek Ba­ranya Megyei Tanácsa titkára­ként tevékenykedett. Ebbe a szervezetbe egyébként sportfe­lelősként került be.- Akkoriban volt egy tizenöt főből álló csoportunk, vala­mennyien reformerek, akik vál­tozásokat akartak elérni a pár­ton belül, ellentétben a reformkommunistákkal, akik olyan új párt létrehozásán fára­doztak, amely szociáldemokra­ta alapokon nyugszik.- Miért érezték szükségesnek a változásokat?- Egy sor dolog nem műkö­dött elfogadhatóan. Mindenna­pos volt, hogy mire a központ­ból leérkező körlevélre válaszol­tunk volna, már megszületett a döntés. De a párt káderpolitiká­ja is elfogadhatatlanná vált, vé­letlenszerűen, meggondolatla­nul neveztek ki vezetőket.- Mi történt az októberi párt­kongresszus előtt?- A Tüzér utcai Mozgalmi Házban jöttünk össze, ahol kér­déseket lehetett föltenni a kül­dötteknek. Nehezen kaptam szót, de végül is megkérdeztem, hogy a küldöttek megszavaz­zák-e egy szocdempárt megala­kulását. Hárman azt mondták, hogy igen, néhányan kitértek a válasz elől, a többiek pedig azt mondták, hogy nem.- Lehetett már tudni, hogy mindez bekövetkezik?- Igen. Már a májusi vezető­ségválasztó pártkonferenciát megelőző megyei pártbizottsági ülésen, melyen Aczél György is részt vett, dr. Szabó József meg­kérdezte Dányi Páltól - ő volt akkor a megyei első titkár - , hogy a baranyai delegáció felké­szült-e a hetek leváltására.- Kik voltak a hetek?- Kádár János, Aczél György, Gáspár Miklós, Németh Károly, Óvári Miklós, Lázár György és Marjai József. Dányi azt vála­szolta a kérdésre, hogy fölké­szültek. Szabó pedig a tévedé­sek elkerülése végett felsorolta a hét nevet, köztük Aczélét is, aki személyesen jelen is volt. Meg­egyeztek abban, hogy új köz­ponti bizottságot kell választa­ni, a heteket pedig mindenki ki­húzza a jelölőlistáról. így nem kerülhetnek be a KB-ba, tehát nem viselhetnek tisztséget sem. A megyék ebben megegyeztek egymással, a Kongresszusi Köz­pontban már elég volt a hetest ujjaikkal felmutatni egymásnak, annak jeleként, hogy működni fog a dolog.- Mit szólt ehhez Aczél?- Én Dányival beszélgettem erről, ő a Szabó-féle felszólalás után együtt ebédelt vele. Nem evett semmit, meg volt rendül­ve. Aztán Aczél a pártkonferen­cián, úgy téve, mint aki nem tud az akcióról semmit, bejelentet­te, hogy sokat tévedett, és le­mond PB-tagságáról. Ezzel elér­te, hogy a hetek közül ő beke­rült a KB-ba. Egyébként Grósz és Lukács János feladata volt az, hogy meggyőzzék Kádárt arról, hogy le kellene mondania. Éjjel háromkor beszéltek az öreggel, s végül meggyúrták, így lemon­dott főtitkári posztjáról és PB- tagságárók ezután lehetett párt­elnök, s válhatott Grósz főtit­kárrá.- Hogyan zajlott az októberi kongresszus az MSZMP szem­szögéből nézve?- Tulajdonképpen ott olyan döntés született, amely gyakor­latilag szétverte a baloldalt. Hi­szen kinyilvánították: senki sem tagja többé a pártnak, az egész tagságot kiléptették. Aki tag akar lenni, annak újra be kell lépni.- Mármint az MSZP-be.- Igen. A régi MSZMP részé­ről Berecz és Grósz összehoz­tak negyven embert a kongresz- szus folyamán, ott illett volna megválasztani az új KB-t és a párt vezetőit, aztán nyilvános­ságra hozni. Ha ez megtörténik, akkor jött volna létre egy valós pártszakadás, melynek a követ­kezményeként a vagyon meg­oszlik. Ez azonban nem történt meg, igy vált az MSZP jogutód­dá, az MSZMP pedig új párttá, amely még irodát sem kapott, tulajdonképpen ki lettünk rúg­va.- Mi történt itthon?- Harmincötén jöttünk össze a kongresszus után néhány nap­pal Pécsett, hogy megalakítsuk az MSZMP szervezetét.- Volt a harmincöt között a ko­rábbi időszak vezető párttisztvise­lői közül valaki?- A többség egyszerű párttag volt, ketten voltak, akik koráb­ban megyei titkári posztot töl­töttek be, Jerszy István és Czégény József Megalakult a pé­csi ideiglenes szervezőbizott­ság, melynek elnöke lettem, majd egy hétre rá a megyei szer­vezőbizottság is.- A Munkáspárt mikor alakult meg?- Mi hoztuk létre Pécsett, 120 taggal, először az ország­ban a Munkáspártot, amely a Grósz-Berecz által szerveződő párt részeként alakult. Volt egy másik szerveződés is, amely Púja Frigyes és Ribánszky Ró­bert nevéhez fűződött, az is MSZMP volt, de tőlünk balra álltak, és ők elsősorban Buda­pesten voltak erősek. Pécsett a Munkáspárt mellett párhuza­mosan működött még 8-10 MSZMP szervezet, rajtunk kí­vül egyébként Munkáspárt né­ven csak Békéscsabán alakult pártszervezet.- Meddig tartott ez az időszak?- Amíg Budapesten úgy nem döntöttek az országos értekezle­ten, hogy MSZMP lesz a neve a pártnak: legyen valami esély ar­ra, hogy székházat kapjunk. Er­re a hirre, mármint hogy mégis MSZMP a párt neve és nem Munkáspárt, a mi szervezetünk­ből nyolcvanan kiléptek a száz­húszból. Pedig deklaráltuk, hogy a párt demokratikusan működik, és alulról építkezik. 1989 decemberében, az orszá­gos kongresszuson választottuk meg az új vezetőséget. Ekkor Grósz Károly volt a jelölőbizott­ság elnöke, aki, hasonlóan Bereczhez és Pújához, nem akart semmilyen tisztséget elvál­lalni. Ribánszkyt már nehezeb­ben lehetett erről meggyőzni. A jelölőlistán egyébként zömmel az idősebb nemzedék képviselői szerepeltek, s hiába győzköd­tem Grószt, hogy ezt nem fog­ják jóváhagyni, nem fogadta el álláspontomat. Aztán csak egyetlen jelölt jött be, a többie­ket ott jelölték egyenként a hely­színen. Akkor került föl a listára Thürmer Gyula is, aki végül el­nök lett.- Itthon mi történt ezután?- Én lettem a párt megyei el­nöke. Nem volt könnyű dol­gom, mert többségben voltak az öregek, akik állandóan '45-ös történetekkel hozakodtak elő. Én pedig azt gondoltam, s ezt ki is nyilvánítottam hogy a múlt­ból nem lehet építkezni, új alap­szervezeteket kell létrehozni, és új tagokat kell toborozni.- Voltak egyéb baloldali szer­vezetek is, például a Münnich Fe­renc Társaság.- Nagyon rövid ideig működ­tek, miként a Munkásőr Baráti Társaság is. Tulajdonképpen egy idő után, leszámítva a szél­sőbalt, beolvadtak az MSZMP- be.- Mikor vált az MSZMP végle­gesen Munkáspárttá?- 1991-ben javasoltam Thür­mernek a névváltoztatást. A KB javaslatára széles körű szava­zást tartottunk, még a kórház­ban fekvők is véleményt nyilvá­níthattak. A baranyai párttagok 89 százaléka akarta a Munkás­párt elnevezést. Persze akkorra már mindenkinek a fülében csengett ez a név, mert ha hiva­talosan nem is, de úgy egyéb­ként sok helyütt ezt az elneve­zést használtuk szerte az or­szágban. Cseri László hetedik oldal Jegyzet— A jövő élő emléke A millenniumi év kezdő ienniumi év utolsó aktu­eseménye az lesz, hogy ünnepi menetben a ko­ronát a Nemzeti Múze­umból átviszik a Parla­ment épületébe. Kor- ^ , mányzati körök állás­pontja szerint ugyanis a Szent Korona nem múzeumi tárgy, hozzátartozik Magyarország jövőjéhez is. „Múzeumban a holt tárgyakat őrizzük, ezért nem helyes, ha a koronát mú­zeumban tartjuk” - fűzte eh­hez a miniszterelnökünk a hír- ügynökségi jelentés szerint. Lehet, hogy a millenniumi évben az Országház látogatá­sa - a korona megtekinthető­sége érdekében - ingyenes lesz. Esetleg középiskolás cso­portok térítésmentesen utaz­hatnak majd ez idő alatt vo­nattal Budapestre megtekinte­ni a Szent Koronát. Ilyen gesztusokat ezerévenként iga­zán megengedhet magának az állam születésnapja alkalmá­ból. Isten éltesse! A tervek szerint fél évszáza­dos adósság rendezéseként megkezdődik a budai Szent György tér helyreállítása, és 2001. augusztus 20-án - a mil­sa gyanánt - a várban helyezik el a koronát a koronázási jelvényekkel együtt. Mindez a néhai m Magyar Királyi Honvé­delmi Minisztérium 1945-ben szétlőtt székházá­nak helyén létesülő, a várhoz illő stílusú épületben kapna helyet. Az ügyben nemrég döntött a kormány. Remélhetőleg si­kerül olyan elnevezést is talál­ni a tervezett épületnek, amelyről véletlenül sem jut majd senkinek eszébe a múze­um fogalma. Mert még utóbb kimarad a nemzeti jövőből ko­ronástól. Olyan név és funkció-megje­lölés kellene tehát, mint ami­lyent a londoni Tower visel: torony, illetve arzenál és lakta­nya. Noha ott őrzik a brit ko­ronázási jelvényeket és a kirá­lyi kincseket. Belépőjegy meg­váltása ellenében meg is te­kinthetők. Az egész rettentő­en hasonlít egy múzeumra, ahogy Nagy-Britannia is egy királyságra. Persze ott mind­kettő az is, aminek látszik. Je­len idejűén. Dunai Imre Templomépítők A napokban hallottam valahol a hírt, hogy a rendszerváltás óta négy­száz új templom épült Magyarországon, többsé­gük katolikus és reformá­tus - ugyanakkor ezer fö­lött van a felújitott, renovált, rendbetett „Isten Háza” is. A hírből sokféle üzenet kiolvas­ható, s ki-ki a maga olvasatá­ban gondolkozhat el rajta. Baranyát járó emberként - apró falvainkban különösen élen jártak a települések ékei­nek rendbetételében - sok he­lyütt hallottam, hogy végre új­ra magukra leltek az évek hosszú sora alatt magára ha­gyott közösségek, s az önkor­mányzatiság (saját polgármes­ter és költségvetés) az elárvult falvakban lakók lelkére is jó hatással van. Kezdik újból magukénak érezni a telepü­lést, annak bokraival, árkaival együtt. Igyekeznek rendbe ten­ni a közterületeket, házakat, igyekeznek az emberi élettér­hez méltóvá tenni környezetü­ket. Mi tagadás, akad bőven bepótolni való. A falvakból el­származottak (a megélhetés hajtóerői munkálkodtak az öt­venes években, a hatva­nas években, de mun­kálkodnak még napja­inkban is) vissza-vissza térve egyre szomorúb­ban állapíthatták meg szülőfalujuk lassú ago- nizálását, ami újra megerősí­tette bennük korábbi dönté­sük helyességét. A távozás persze sose volt könnyű. A gyökereket végképp nem lehet kitépni. Baranyában közel száz református templom sze­repelt azon a listán (1990 előtti listáról van szó), me­lyeknek lebontását (!) elhatá­rozták annak idején, de ez szerencsére sohasem követke­zett be. Legutóbb Patapoklosi országos hírnévnek örvendő református templomát tették rendbe a helybeliek, s ünne­pelhették gyönyörű szép bel­sőjének (festett kazettáinak) újjászületését. A templomok állva marad­tak tehát, s talán az aprófal­vakban lakók túlélésére adnak esélyt. És bizonyára hitet ab­ban is, hogy egyszer majd a szülőfalu ad munkát és megél­hetést. Kozma Ferenc hetedik oldal holnap Riport Országjáráson az SZDSZ. Az eseménysorozatot road- show-nak nevezték. Demszky Gábor, a párt egyik ügyvivője Pécsett lapunknak adott interjújában azt nyilatkozta, hogy reményei szerint egy év múlva az SZDSZ megdup­lázza az eredményeit. A választási kampány elejére 10-12 százalék a cél. Portré Szűcs István, az eszperantis- ták megyei elnöke fájlalja, hogy Magyarországon csök­ken a világnyelvet beszélők száma. Ő maga több mint harminc éve foglalkozik az eszperantóval. Portré Pécsi tüke kis protekcióval A PÉTÁV-ról is annyit nyilatkozott már - főleg a fűtési szezon ele­jén hogy felajánlom: most akár szó se essék róla. Nem kap az ötleten. „Az énemhez hozzátartozik a munkám, a cég is. És Pécs szintén. Mindegyik tudatos választás volt” - mondja. Akkor is pécsinek mondta magát, amikor hivatalosan még nem volt az.- Kishajmáson gyermekes- kedtem, de kereskedő nagyszü- leim és szüleim révén bejáratos voltam Pécsre. Gimnazistaként már itt tanultam. Baranyából kilépve mindig pécsiként mu­tatkoztam be. Hiszen Kishaj­más a város holdudvarában van - meséli.- Tüke húrokat penget.- A fogalom legújabb kiter­jesztése alapján kis protekció­val megkaphatnám a címet. Mindig pécsinek vallottam ma­gam. A vezetékes közszolgálta­tás, amiben itt dolgozom 23 éve, városérdekű tevékenység.- Mi vitte a pá­lyára?- Műszaki ér­zék mindig is volt bennem. Vannak fotók gyermekkoromból, amint a háromkerekű bringámat „sze­relem”. Ehhez társult az építé­szet iránti érdeklődés. A kettőt a főiskola révén sikerült össze­kapcsolni Péccsel is. Aztán úgy láttam, hogy az épületgépészeti szakmának a fűtés- és klíma- technika a csúcsa. A legjobb időben kerültem a PÉTÁV-hoz. Akkor épültek Baranyában a Gasz Zoltán 1952-ben született Komlón. A pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskolán szerzett épületgépész üzemmérnöki diplomát. 1976 óta dolgozik a PÉTA V-nál: 1980-tól 1992-ig beruházási osztályvezető volt, 1992-től 1998-ig műszaki igazgató-helyettes, azóta ügyvezető igazgató. Nős, a fia orvostanhallgató. városi távhőrendszerek, amikor én voltam a cégnél a beruházá­si osztályvezető.- Hogyan ízlenek most a gaz­dasági vezetői feladatok?- Azt sajnálom csak, hogy műszaki tevékenységgel egyre kevesebbet tudok foglalkozni. A radiátort azért még felisme­rem, ám arra már nincs mó­dom - amire igazgatóhelyettes­ként még volt -, hogy félretegyek magamnak a műszaki felada­tok közül egy- egy inyencfala- tot. Ám hobbi­ként szenvedé­lyem a barkácso­lás. Főleg a fa megmunkálása.- Úgy hallottam, kissé szőr­szálhasogató típus.- Feleségem szerint - aki közgazdász doktor - olykor túl aprólékosan szervezem meg a családi programjainkat, immár 24 éve. Kollégáimtól is kaptam már olyan jelzőt, hogy a „rész­letek mestere” vagyok. A há­tam mögött talán negatív elő­jellel mondják ugyanezt. De ki legyen precíz, ha a mérnök nem az? Dunai Imre Bödő László és Grósz Károly Pécsett

Next

/
Oldalképek
Tartalom