Új Dunántúli Napló, 1999. október (10. évfolyam, 269-298. szám)

1999-10-02 / 270. szám

1999. október 2., szombat Háttér - Riport Rendszerváltás Pécsett és Baranyában 1988-90 36. rész Az ÉK, a pécsi „Petőfi Kör” A pécsi Értelmiségi Klub (ÉK) a rendszerváltás időszakának sajátos küzdőtere, agorája volt, s bár a hasonló fórumokat mind túlélte (ma is működik még), fénykora a rendszerváltást meg­előző és azt követő egy-két esztendőre tehető. Szembeszökő sajátossága az élő pluralizmus volt, a különböző ideológiák, álláspontok ütköztetése és tükrözése. Szinte mindig parázsló légkörben találkozhatott itt a közélet iránt érdeklődők köre az ország meghatározó politikai személyiségei­vel, Pozsgay Imrétől Csurka Istvánig, Konrád Györgytől Habsburg Ottóig avagy Aczél György­től Tamás Gáspár Miklósig. Nem véletlen talán, hogy so­kan, köztük dr. Horváth Csaba, az ÉK alapítója és elnöke (kis képünkön) is úgy fogalmazott, hogy kezdetben a pécsi „Petőfi Kör” volt ez a klub, hasonlatos az 1956 őszét megelőző orszá­gos vitaköröknek.- 1988 elején már heti rend­szerességgel működtünk és a legtöbb figyelmet kiérdemlő rendezvényeink azok voltak, amelyeken az úgynevezett köz­életi devianciákat vettük sorra, * benne az addig nyilvánosan á nem, vagy alig hallott témákat. | Mint például az antiszemitiz- I must, a magyarországi börtön- I viszonyokat, az erdélyi mene- k kültek dolgát, a szegénységet, i> elesettséget avagy a fiatalok be­illeszkedési zavarait, a drogok j megjelenését. Mindezt kiegé­szítve féllegális filmbemuta­tókkal, „dobozba zárt” teker­csek vetítésével. I Ekkor kezdték el a klubot el­lenzékinek nevezni - 1988 telé­től -, természetesen pejoratív értelemben. A kényesebb té­májú rendezvényeken „megfi­gyelők” is ültek már. Mint azt dr. Horváth Csaba említette, olykor a személyes közérzetét is romboló eseményekkel kel­lett szembenéznie: fenyegető telefonokat, leveleket kapott, kiszúrták gépkocsijának gumi­ját. Másrészt - az 1956-os téma után - kitiltották a klubot az el­addig szokásos helyéről és köl­töztek át a Várady Antal ut­cába, a Vasutas Művelődési Házba. Ennek, az akkori me­gyei pártvezetéstől érkező „közvetett betiltásnak” a híre futótűzként terjedt el a város­ban, ami nemcsak azt eredmé­nyezte, hogy a rendezvényeket még nagyobb érdeklődés övezte, hanem egyértelművé tette, hogy az akkor bontakozó „alternatív” mozgalmak és pár­tok a klubra támaszkodhatnak.-Az ezt követő időszakban sokan amolyan kvázi-ellenzéki kerékasztalként aposztrofálták az összejöveteleket.- Érthető módon, hiszen ná­lunk fordultak meg először a helyi politikai pártok képvise­lői, itt mutatkozhattak be a nyilvánosság előtt és fejtették ki a jövőre vonatkozó elképze­léseiket, majd egyre gyakoribb A klub vendége volt 1989 decemberében az akkori ideiglenes köztársasági el­nök, Szűrös Mátyás is ARCHÍV FOTÓ: LÄUFER LÁSZLÓ vendégek lettek az országos pártvezetők is. Másrészt 1989 áprilisától nyolc párt lépett együtt a nyilvánosság elé, mint a helyi ellenzéki kerekasztal, s ezt a klubunk összetétele is tük­rözte. A klubvezetőség tagjai között megtalálhatók voltak a Kisgazdapárt, az MDF, az MSZMP reformköre, a Fidesz, a KDNP, a Független Jogász Fórum tagjai, az egyházak kép­viselő, sőt a Dunántúli Napló, a Pécsi Rádió több munkatársa is. Köztük Pauska Zsolt (ma a Du­nántúli Napló főszerkesztője), Belénessy Csaba (ma az MTV vidéki stúdióinak főszerkesz­tője), Kovács Zoltán (ma a Ma­gyar Rádió Pécsi Stúdiójának vezetője) és Ungár Tamás, a Népszabad­ság tudósí­tója. Való igaz, hogy 1989 áprilisától az Értelmiségi Klub a pártok találkahe­lyévé, az el­lenzék egyik bázisává vált. Itt szervezkedhettek, szimpatizán­sokat, tagokat gyűjthettek, ter­jeszthették kiadványaikat, s itt juthattak hozzá a közéleti in­formációkhoz. Néhány hónapra az ÉK politikai-koordinációs központtá vált, a helyi közélet meghatározó tényezője lett. A véleménynyilvánítás és befolyásolás első állomása 1989. március 9-én a nem hiva­talos „tanácselnök-választás” volt, három jelölt részvételével, ahol a később hivatalosan is megválasztott tanácselnök megbukott. Az értelmiségi klub 1989- 1990 fordulóján népszerűsége csúcsára ért, hiszen ekkor közel félezer regisztrált taggal ren­delkezett, és mivel a rendezvé­nyek nyíltak voltak, bárki részt vehetett azokon.- A klub ma is él, tíz eszten­dővel túlélte megjósold?) ösz- szeomlását. Minek tulajdonít­ható ez?- Van valamiféle nehezen megmagyarázható, úgymond baloldali kékvérű jellege. Ma­gyarán: nemzeti kerekasztal formáját sikerült mindvégig megőrizni, nem mentünk el a szélsőségek felé, és sikerült a klubon keresztül a helyi értel­miséget bevonni a közéletbe. A klub gyűjtőpárti jellegét iga­zolja, hogy tagjai sorából és szimpatizánsai közül miniszte­rek, államtitkárok, parlamenti és önkormányzati képviselők, helyi vezetők lettek. Nagy ré­szük vissza-vissza jár. A klub - különösen a választási idősza­kokban - a politikai ellenfelek olyan speciális találkozóhelye maradt, ahol a „hivatalos szem­benállást” átmeneti fegyverleté­tel követ egy-egy estére.- A rendszerváltást legjob­ban prezentáló vidéki fórum­ként jellemzik az ÉK-et egy, a korról írt dokumentumkötetben.- Ez így is volt. Ezért fogal­maztuk meg az alapszabá­lyunkban, hogy a „... szabad államban a politikai demokrá­cia csak akkor virágozhat, ha fejlett társa­dalmi nyilvá­nosság viszo­nyai között a köz dolgaival felelős állam­polgárok mi­nél nagyobb számú és leg­különbözőbb alapokon szervezett kö­reire, mint a szabadság kis köreire tá­maszkodik. ” Mi ezt a nyil­vánosságot teremtettük meg, lehető­séget adva hogy bárki részt vehes­sen - akár pusztán vé­leményének kinyilvánításával - a közélet formálásában. Sokatmondó vendégkönyvi beírások is fémjelzik a klub légkörét. Néhányat említsünk meg, minden kommentár nél­kül. .. otthon éreztem ma­gam e szellemi szabadság lég­körében. ” (Göncz Árpád) „Ez az este engem tanított. ” (Le- zsák Sándor) „A Klub fontos szerepet játszik a magyar köz­életben.” (Szabó Iván) „Remé­lem, eztán nemcsak bennem vi­lágosabb egy-két do­log. ’’(Csurka István) „Köszö­nöm a meghívást. ” (Konrád György) „Magyarország nem volt, hanem lesz. ’’(Habsburg Ottó) „Régóta vettem részt ilyen pezsgő, nyílt szellemű be­szélgetésben. ’’(Fodor Gábor) „Jó meglepetés volt elkerülni ebbe a városba, amelyben még értelmiségi is van. ” (Hankiss Elemér) „. .. remélem, hogy a résztvevők sem bánták meg, hogy eljöttek. ” (Kovács László) „ Egy olyan kis országnak, mint Magyarország, a legnagyobb kincse a szellemisége." (Tor- gyán József) Kozma Ferenc A sorozat következő, keddi ré­szében Vörös Vince, az FKgP volt alelnöke reagál Csirke Ernő lapunkban megjelent sza­vaira. Vörös szerint Csirke so­hasem volt igazi kisgazda. Jegyzet A skandináv tehén Dán tehén szívesen lenne az ember. Azaz, elkerülve az általánosí­tást, én legalábbis a legutóbbi kutatások eredményét szem előtt tartva komolyan fog­lalkozom a gondolattal. Tud­niillik rövid úton kiderült a napokban: skandináv tehén­nek lenni sokkal kedvezőbb, mint más nemzetek haszonál­latának. Merthogy. A minap készí­tette el meglepő, a maga ne­mében bizonnyal vélemény- formáló, sőt - megengedem - iskolateremtő tanulmányát egy kiváló északi tehenoló- gus: a sok vitát kiváltó kuta­tási eredmények szerint a te­henek jól alkalmazkodnak, és talán a kutyáknál is okosab­bak. Zárójelben a szerző kénytelen eljátszani például a rendőrségi nyomkereső tehén és a vakvezető tehén forma- bontóan avantgarde, ám ergo- nomikus szempontból minden bizonnyal a nemzetgazdaság romlását eredményező képé­vel. (Nem utolsósorban a te­henek és kutyák üzemanyag­fogyasztását egymás mellett vizsgálva.) Vizuális tí­pus lévén ez persze nem megy minden ne­hézség nélkül. Emellett - teszem azt - a szarvasmarhák­kal Mozartot is lehetne hallgattatni: bár az empirikus kutatások egyelőre még nem igazolták, hogy az osztrák klasszikus muzsikája valóban emeli az IQ-szintet, egy pró­bálkozást azért megérne a do­log. Aztán a dán tehenek még a delfineket is megaláznák, bár azok nem adnak tejet, mert vízben élnek és a gazdák nem bírják a hosszú merülést. Mindemellett a tanulmány - ha a súlyának megfelelően értékelik északon - alapjaiban rengetheti meg a paraszt-diva­tot. A kék ruházat ugyanis ál­lítólag fokozott tejelésre ösz­tönzi ezeket az eddig némi­képp lenézett jószágokat. An­nak idején ugyan azt tanultuk, hogy a tehén-gens egyik nyúlványa, nevezetesen a bi­kák komplett színvakok, így aztán nekik tökmindegy. Ä tehenek azonban visszautasít­ják az elbarmolt, szürke kli­séket. Tibay Gábor Maecenas sárgul Az állam állítólag telje­sítőképessége határára érkezett a kultúra tá­mogatásában. A Nem­zeti Kulturális Örökség Minisztériuma tehát igyekszik a gazdasági szférát bevonni a finanszíro­zásba. Nemrég tartottak egyeztetést erről több tucat nagyvállalati vezetővel. Vé­gül olyasmit ötlöttek ki, hogy a cégek és a kulturális tárca közös grémiumot állítanak fel. Az választja ki a támoga­tást igénylők közül az érde­mesebbeket. A testület az üz­leti érdekekre, a marketing szempontjaira figyelemmel tesz javaslatokat a cégeknek, mit érdemes szponzorálni. Pénz majd csak lesz, ám a leglényegesebbet, a szerve­zeti formát máris kitalálták. Mert nem lehet csak úgy he­behurgyán támogatni. A hat­tagú testületben hárman az üzleti, ketten a kulturális éle­tet, egy személy pedig az ál­lamigazgatást képviseli. Szervezeti keret tehát már van, és olyan kormányzati szándék is, hogy elismerik majd a kultúrát támogató cé­geket. Esetleg véd­jeggyel. Gondolom, ilyesmi jöhet számí­tásba: „Babérkoszorús Magyar Mecénás”, ne­tán „Kultúrabarát Ma­gyar Vállalkozás”. Apropó: Maecenas. Ez a hajdanvolt római szupergaz­dag az irigységtől sárgán fo­roghatna a sírjában - ha lenne ilyen neki -, hogy ezt a ke­véssé önzetlen támogatási formát mások találták fel. Ő mindössze primitív logikai levezetéssel jutott el oda, hogy mi következik a reá jel­lemző öt tényből: büszke ró­mai voltára, szereti a művé­szeteket, elismeri a művészek sajátos társadalmi rangját, hírnévre vágyik; és rengeteg pénze van. Mindezt összeadta és szenátusi ösztökélés nélkül - üzleti hasznot ebben nem keresve - elhatározta, hogy mecénás lesz. Ókori módszer, ámbár az európai kultúrkör­ben ma is divatban van. Csak hát nálunk a cégvezé­rek zömének még szelektív a látása napnyugat felé: a pénz­től csak a bevételi oldalon várnak hírnevet. Dunai Imre Portré „Bóni grófban bujkáló Hamlet” Azért szerződött Pécsre, mert azt remélte, sokféle szerepben kipróbálhatja magát. Most, hogy átvehette az elmúlt évadban nyújtott teljesítményéért a közönségdíjat, úgy érzi, jól döntött. Ha minden igaz, jövőre megjelenhet első önálló verseskötete is. ^hetedik oldal hétfőn Riport _______ Az E tnikai Fórum külö­nös ügyei - Száműzetés kétszáz évre. Az Etnikai Fórum Pécsi Szer­vezete irigylésre méltó hely­zetben van, jelentős támo­gatásokat mondhat magáé­nak. Az utóbbi időben azonban meglehetősen fur­csa ügyek veszik körül a szervezetet. Po rtré Dr. Pagáts Pál, a repülés­történet amatőr kutatója, aki néhány éve elveszítette szeme világát. Ha bárki a re­püléstörténetre kíváncsi Ba­ranyában, őt kérdezi.- Hamar eldőlt?-Már háromévesen szavaltam a szolnoki Köjál fenyőünnepén. Később csak erősödött bennem, hogy színész szeretnék lenni. Aztán érdekelni kezdett a had­történet is, gyakran jártam a Hadtörténeti Intézetbe Rázsó Gyulához. Mátyás kora izga­tott, talán, mert az volt az utolsó dicsőséges időszakunk.- Emellett gyakran szerepel.- A gimiben volt egy színját­szókor, és tízéves koromtól egy reneszánsz ifjúsági színpadot is csináltunk a barátaimmal. Egy­szer Mátyás királyt alakítottam a visegrádi várjátékokon. De az is nagy buli volt, amikor Szolnokon ’91-ben megválasz­tottak a kul­turális ügye­kért felelős diák-alpol- gármester- nek.- Várhegyi Attila alatt. Vigyázzon, egyszer cseng majd a telefonja, hogy szakemberre van szükség odafent.-Hidegen hagy a politika, független vagyok.- Maradjunk a valóságnál. Két helyre is fölveszik, a szín- művészetire ráadásul elsőre. Hátszele volt?- Dehogy. így sikerült. Szolnokon örültek, mert régóta nem vettek föl senkit a város­ból. Mehettem volna töri- szakra Miskolcra, de az nem volt olyan csábító.- A főiskoláról néha rémtör­téneteket hallani. Ön könnyen beilleszkedett?- Az első két hónap piszok nehéz volt, de aztán felvettem a kesztyűt.- Miért pont Pécsre jött?-Balikó Tamás többünket hívott az osztályból, de csak én mondtam igent. Nem féltem at­tól, hogy elkal­lódom. Aki rossz, az Pesten is rossz.- Abban az évben kezd ver­seket publikálni, amikor végez. Mióta írogatott?- 16 évesen kezdtem. A fő­iskolán Lator László volt a köl­tészettan-tanárunk, sokat segí­tett. Mostanában Bertók Lász­lóval konzultálok.- De azért színész akar ma­radni. A skatulyától ráadásul egyelőre messze van.-Egy barátom azt mondta, olyan vagyok, mint egy Bóni grófban bujkáló Hamlet. Ez nem is hangzik rosszul. Lendvai Dávid Lázár Balázs 1975. július elsején született Szolnokon. Hadtörténésznek készül, végül mégis a színészetet választja, elsőre fölveszik a főiskolára. 1997 óta a Pécsi Nemzeti Színház tagja. Tegnap megkapta a BAT Pécsi Dohánygyár közönségdíját. 16 éves kora óta ír verseket, kötete még nincs. Nőtlen, albérletben él. A

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom