Új Dunántúli Napló, 1999. október (10. évfolyam, 269-298. szám)

1999-10-11 / 279. szám

Megkövesedett kőtár 1999. október 11., hétfő __________________________________________HÁTTÉR - RIPORT Am ikor a frissiben megalakult Pécs-baranyai Millenniumi Em­lékbizottság múltunk emlékei után erősebben érdeklődő tagja­inak a szakember bemutatta Pécsett, a Káptalan utcában ki­alakítás alatt álló Dómmúzeumot, keserű szavakkal vezette be mondandóját. „Hölgyeim és uraim - mondta - egy ideig való­színűleg önök az utolsók, akik ide betehették a lábukat!” A ke­serűséget csak a remény oldhatja, hogy tudniillik a tervezett határidőre sikerül megnyitni az európai mértékkel nézve is pá­ratlanul értékes építészeti emlékeket bemutató tárlatot. Ez a határidő pedig a Millennium lenne. Elhagyatott a munkaállvány, most szünetel az építés Székesegyházunk dombormű­ves díszítése a 12. század má­sodik felében készült. A műit század nyolcvanas éveiben, amikor a dóm újjáépítése köz­ben több ezer kőfaragvány került nap­fényre, a gaz­dag temp­lomdíszítés láttán elámult a világ. Ez a gazdagság egyedülálló a magyarországi Árpád-korból, a románkori kőszobrászat termé­keny korszakából. A lelet­együttes a kultúra és a tudo­mány berkeiben máig ható élénk érdeklődést keltett. Csend van a Káptalan utcai épületben. A ház előtt sem fe­dezhető fel, hogy bent munka, építkezés folyna. A Dómmú- zeum kiállítótermében pedig mintha éppen most tették volna le a szerszámot a szakemberek. Minden félbehagyottnak tűnik. A látogatónak azonban olyan érzése támad, hogy ezt a félbe- agyottságot nem a pillanato- on belüli folytatás, hanem in­kább a befejezés távolodása uralja. A kivitelező ugyanis - mert egyelőre nem kapta meg a pénzt az elvégzett munkák egy részéért - levonult az építke­zésről. Kilátástalannak, megmere­vedettnek tűnik a Dómmúzeum ügye. Csaknem húsz éve már, hogy az egykori román kőtár anya­gának restaurálása és a kőfa- ragványok elhelyezésére szol­gáló Dómmúzeum felépítése céljából a megyei múzeum­igazgatóság, a püspökség, a megyei tanács, a művelődési minisztérium és a műemlékfel­ügyelőség létrehoztak egy ma­gánalapítványt. Pécs városa ké­sőbb csatlakozott. A folyama­tos működést gazdasági és költ­ségvetési okok hátráltatták. Elmozdulást az 1997-es év ho­zott, amikor kormányzati dön­tés a Dómmúzeumot is tartal­mazó pécsi csomagot besorolta a királyi városok millenniumi programjába. Ezzel a múzeum­projekt négy évre ütemezett központi támogatást kapott - végigvitelére azonban írásos garancia nem született. Azóta pedig a királyi városok-prog- ramot is hatályon kívül helyez­ték. Közel negyedmilliárdos munkáról van szó. A Dómmú­zeum befejezéséhez a múlt év­ről eddig ki nem fizetett 20 mil­lió, az 1999-re előirányzott 42, illetve a 2000-re tervezett 20 millió forint folyósítására lenne még szükség. A szakemberek szerint ebből az összegből - igaz, bizonyos kompromisszu­mok árán - az építkezést és az állandó kiállítás egy részét be lehetne fejezni. Ezekkel a pén­zekkel együtt is azonban a tel­jes megvalósításhoz további 40 millióra lenne szükség. Rövi­den: veszélybe került a millen­niumhoz igazodó befejezés. A múlt században előkerült szépséges kőfaragványokból muzeális gyűjteményt hoztak létre, de ennek is pontosan olyan hullámzó volt a sorsa, mint a készülő kőtárnak. Kiállí­tási és raktári korszakok követ­ték egymást, végül húsz évvel ezelőtt végleg polcokra kerül­tek. Most egy vasasi épületben várnak jobb sorukra. Több mint ezerdarabos szoborleletről van szó. Ezek az alkotások az ere­deti templom belső pompájá­hoz járultak hozzá, a szentély és a hajó közötti térséget és a mellékhajókból az altemp­lomba vezető lépcsőket díszí­tették. Az ábrázolások átfogták az üdvtörténet egészét, a világ teremtésétől az utolsó ítéletig. Az alkotók között észak-olasz­országi és magyar mesterek is voltak. A hajdani templom kö­zepén álló Szent Kereszt-oltár­nak hajlékot adó boltozatos építmény egyedülálló Európá­ban. Úgy hathatott a templom­térben - állítják művészettörté­nészeink -, mint valami nagy­méretű, drága ékszerdoboz. Eddig összesen 170 millió forintot fordítottak a múzeum kialakítására, a műtárgyak res­taurálására. Maga az építési te­lek és a kőfaragványok, a kiállí­tásra kerülő egyéb műtárgyak zöme a püspökség tulajdonában vannak. A pénzhiány azonban egy­előre erősen nyugtalanítja még a sikeres befejezést illetően is a szakembereket. A pécsi pol­gármesteri hivatalban azonban lényegesen optimistábbak. Pav- lovics Attila (kis képünkön) re­ferensnek semmi kételye nincs abban, hogy határidőre a munka befejeződhet. Visy Zsolttól megnyugtató választ kaptak, mert - állítja az állam­titkár - a műemléki főhatóság­nál a szükséges pénz rendelke­zésre áll. Egyedül az átutalás ütemezésével van gond. Éppen ezt mondják muzeo­lógusaink is. És ilyen ok miatt állt le a kivitelező. Az idő pedig szalad, a millennium mind kö­zelebb van. Mészáros Attila Az értékes kőmaradványok egy része már a helyére került fotók: Müller Andrea hetedik oldal Jegyzet _ Vicc az egész Hét-nyolc évvel ezelőtt még komoly vita folyt arról, létezik-e kor­mánypárti humor. Ak­kor lett Szuhay Balázs a Ludas Matyi főszer­kesztője, akkor jelent meg minden héten egy teljes humoroldal az egyik kor­mányhoz közel álló hetilap­ban, akkor közösítette ki a magyar humorista társadalom az MDF-fel szimpatizáló Sándor Györgyöt, és akkor tette rá a kezét a kormány a köztévé korábban Árkus Jó­zsef főszerkesztette Parabola című műsorára is. Az elmúlt években eltűntek a politikai viccek. Az a né­hány, ami ma forgalomban van, leginkább csak előző rendszerbéli „vicc-remake”: kicserélődtek a nevek. Ezért hat(ott) üde színfoltként az RTL Klub Heti hetes című műsora. ízlés kérdése persze, de a szándékot, a politikai humor újjáélesztését illik dí­jazni. A műsor (amelyet több mint egymillióan néznek) a hírek szerint nagyon nem tet­szik a miniszterelnök „köz­vetlen környezetének”, és egy, először az interne­ten megszellőztetett in­formáció szerint emiatt a műsor főszerkesztőjét „be is rendelték”. Állí­tólag a tévét azzal zsa­rolták, hogy az ORTT- vel kötött koncessziós szer­ződést akár fel is lehetne bon­tani. A Legfelsőbb Bíróság ismert döntése óta az ügy Damoklesz-kardként lebeg a csatorna feje fölött. Bár az RTL Klub és Boró­kai Gábor kormányszóvivő is cáfolta a „külső nyomás” té­nyét, az Index nevű internetes lap Törzsasztalán még olyan részek is nyilvánosságra ke­rültek, amiket állítólag épp a figyelmeztetés hatására vág­tak ki a múlt heti adásból. A hírt erősíti az az egybeesés, hogy Schmidt Mária minisz­terelnöki tanácsadó egyben tagja a tévé négyfős tanács­adó testületének is. A Heti hetesben egyébként a hét legfontosabb, legérdeke­sebb híreivel viccelődnek a vendégek. A mostani ügyhöz azonban aligha lehet szelle­mes kommentárt fűzni. Lendvai Dávid Kilövések A szokásosnál jó két héttel korábban, szep­tember végére befeje­ződött a szarvasbőgés a Nógrád megyei erdők­ben. Nemcsak gyors, ha­nem kifejezetten békés is volt az idei szarvasbőgés, mond­ják a szakemberek, s ez a va­dászok számára a legkevésbé sem öröm. Az előző évekhez viszonyítva kétharmadára, 1000-1200 egyedre csappant szarvasállományon belül el­sősorban a bikák száma gyé­rült meg. Az ideális egy az egyhez ivararánnyal szemben manapság egy bika két-három tehenet is választhat nász-tár­sul anélkül, hogy kénytelen lenne a párosodásért megküz­deni a vetélytársakkal. így ál­lítólag nincs garancia arra, hogy a szaporulat a legkivá­lóbb egyedektől származik, ahogyan arra sem, hogy csak a középkorú vagy annál öre­gebb hímek örökíthetnek. Most gyakran a két-három- éves szarvasbikáktól is utó­dok származnak. A szarvas­bika tehát minden korábbinál nagyobb érték. Ha középkorú vagy öreg, akkor azért, ha fiatal, akkor pedig azért, hiszen még a szarvasok világában is a fiatalból lesz az öreg, ha hagyják. Azt mondja Bodrogi Gyula színművész az egyik tévéműsorban, hogy Torgyán József nagyon szép ajándék­kal lepte meg: egy szarvas­bika lelövésének lehetőségé­vel. A fentiek ismeretében ez szép ajándék ugyan, de nem túl praktikus. Szerencsésebb lett volna, ha akár egy bak­nyúl, akár egy fácánkakas ki­lövésével ajándékozzák meg a művészt, vagy egy napi­jeggyel, amely egy céllövöl­débe biztosít korlátlan meny- nyiségű lövést. Azért mégiscsak szeren­csés korban élünk, hogy egy miniszter maximum egy állat lelövésének lehetőségével ajándékozhatja meg szeret­teit, s emberek kilövésének ügyében, egyelőre, nem tehet lépéseket. Bár ezt az ajándé­kot Bodrogi Gyula biztosan visszautasítaná. De akadná­nak lelkes vállalkozók erre a feladatra is. Cseri László---------------------------------------------- Portré A jog génbankjától a kalózokig A laikusoknak, de a gyakorló jogászok zömének is a jogtörté­net holt matériának tűnhet. Hogy mennyire nem az, illetve mennyire élővé tehető, azt Kajtár professzor példája mutatja: 1989-ben az önkormányzati törvény előkészítésekor tőle, a 19-20. századi városi jog kutatójától kértek szakvéleményt. U hetedik oldal h 9 I II Q p Rendszerváltás Sorozatunk következő részében az addig egyed­uralmi helyzetben lévő MSZMP-ből kiváló, új pártot alpító reformistákkal foglalkozunk, a sorsdöntő kongresszus egyik baranyai résztvevőjével készült interjúnkban. Portré ______________ Fa lkKonrád, a megyei földművelésügyi hivatal osztályvezetője a békét a csendes éj ölelte magaslesen j találja meg. Ellopott pillanatok ezek. Csak ritkán tud kilépni az íróasztal mögül. A történelem apró gyermek­kora óta vonzotta. Tudósként a városi jog történetén túl a mo­dem magyar állam kialakulása, az osztrák-magyar jogtörténeti kapcsolatok és a jog kultúrtör­ténete állnak kutatói érdeklődé­sének homlokterében.- A jogtörténet az utóbbi év­tizedben visszakapta egyik leg­fontosabb funkcióját. Újra a jogi kultúra megalapozója. A szakmai műveltség megszerzé­sén túl ennek van praktikuma is. Egy kormányváltás a tételes jog tetemes hányadát kihúz­hatja a .jogászok feje alól”. A jogtörténet viszont olyan, mint egy génbank. Megtalálha­tók benne mindazok az elvek és jog- intézmények, amelyek Eu­rópához köt­nek minket. Ezekből előállítható minden, ami bevált - fejti ki a szemléle­tes hasonlatot.- Vetített képes szemináriu­mokat tart a jogi jelképekről Miért tartja ezt fontosnak?- A középkori ember a jogi cselekményeket még leraj­zolta, és ezek az ábrázolások egyenértékűek voltak a szö­veggel. A jelképek értelmezése - amellyel külön tudomány­ként a jogi ikonográfia foglal­kozik - a címerek, zászlók, trónok, koronák és egyéb ha­talmi jelvények szerepének megértését szolgálja. És most csak olyanokkal példálóztam, amelyek ma is léteznek.- Ügy tűnik, élvezettel tanít.- Nem tudom elképzelni magam egy szűk és zárt kuta­tóműhelyben. A hallgatók fi­gyelme inspirálóan hat rám. A kiscsoportos ok­tatási formákat kedvelem, ami­kor közvetlen kontaktust lehet teremteni a diá­kokkal. Családi hagyományként lehet valami pe­dagógusi vénám. Például egyik nagyapám iskolaigazgató volt Pécsbányatelepen.- Van hobbija?-Tizenkét évesen kezdtem el gyűjteni a tenger és tengeré­szet kultúrtörténetének adatait. Joghallgató koromtól a jogtör­ténet évezredeire is kiterjesz­tettem a kutatást a tengeri biz­tosításoktól a kalózokig. Évek óta már az egyetemi oktatást is színesítem ezzel a matériával. Dunai Imre Dr. Kajtár István 1951-ben született Nagykanizsán. A jogi diploma megszerzése után 1977-ben lett a Pécsi Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán gyakornok. 1987-ben kandidált, 1989-ben lett docens, és 1995 óta a JPTE-n a jogtörténeti és római jogi tanszék professzora. Nős, két gyermek apja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom