Új Dunántúli Napló, 1999. október (10. évfolyam, 269-298. szám)
1999-10-10 / 278. szám
FOTÓ: ÓTÓS RÉKA A vezénylői személyzet kétévente pszichológiai vizsgálaton esik át Nagy: - Ez érdekes megközelítés, de a mostam átszervezés a villamosenergiaipar liberalizációjára való felkészülés jegyében .történik. Közismert, ha szabad piaci verseny alakul ki, a külföldi villamos energia megjelenik a határainkon. Másrészt: amennyire tudom, a multinacionális cégeknél is az a szokás, hogy amikor valaki egy beosztásban rutint szerez, s kezdi unalmasnak érezni, akkor új pozícióba kerül. Az új helyzet mozgósítja a tartalékait, előtérbe helyezi azon képességeit, amelyeket az előző beosztásban nem vagy nem teljesen használt ki. Ujj] — Az átszervezés az emberi kapcsolatokat mennyire kuszálja össze? Nagy: — Vannak nyertesek és vesztesek. A nyertesek nyilván kevésbé panaszkodnak. Előfordulhatnak konfliktusok, de ezeket meg kell oldani. BES — Konfliktusokban éppen van része elég. Attól sem lett ideges, hogy az átszervezések kapcsán sztrájkkal fenyegetőztek a szakszervezetek? Nagy: — Nem igazán volt okom az idegességre, hiszen nem volt valódi sztrájkhelyzet, inkább kommunikációs zavarnak nevezném, ami történt. Mint kiderült, nem igazán értették a szándékokat, elképzeléseket. Az igazgatóság ugyanis nem tárgyalt olyan kérdésekről, amelyek a dolgozók számára érdeksérelemmel jártak volna. Miután átadtuk a szakszervezetnek az igazgatóság határozatát, úgy érzem, kellő felelősséggel mérlegelték a helyzetet. Mióta visszavonták a sztrájkbizottság megalakítását célzó határozatukat, nem érzékeltem, hogy újabb feszültség keletkezett volna. Visszaültünk a tárgyalóasztalhoz. Mifl - Mennyire szól bele a politika az erőmű életébe? Nagy: — A tulajdonos határozza meg, hogy kik legyenek az igazgatóság tagjai, a vezérigazgató pedig az igazgatóság tagja. Mill - Ha három év múlva megint új kormány jön, mit fog csinálni? Nagy: — Azt remélem, hogy ez a folyamat megszakad, s nem azért, mert most én ülök a vezérigazgató székében, hanem azért, mert az erőmű egy műszaki létesítmény. Azt elfogadjuk, hogy a politikai cél teljesüléséhez a tulajdonos az igazgatóságot cseréli, vagy az elképzeléseit a legmegfelelőbben végrehajtó igazgatóságot állítja össze. De a műszaki létesítmény üzemeltetését szakembereknek kell végezni. A magam részéről, amikor ezt a munkát elvállaltam, számoltam azzal, hogy esetleg nem tart négy évnél tovább. Biztonsági főmérnök voltam, hasonló beosztásba bármikor szívesen visszamegyek, ha az élet úgy hozza. Iktitfl — Milyen szerepet játszik az életében a pénz? Nagy: — Semmilyet, mert azt hiszem, jól, gondtalanul élek. Nem vagyok gazdag ember, de amit szeretnék, azt meg tudom venni, évente, kétévente külföldre is elutazunk, s ez nekem tökéletesen elég. Ihárosi Ibolya Nagy Sándor élete húsz éve az atommag körül forog Az erőmű vezetését minden kormányváltás után lefejezik Nagy Sándor a Paksi Atomerőmű Rt. (PAV) negyedik vezérigazgatója. Már az első reaktor üzembe helyezésében is részt vett. Úgy hozta a véletlen, hogy egyszerre ő volt az ügyeletes mérnök és a reaktoroperátor a döntő pillanatban. — Valójában két eseményről van szó. Az 1982. december tizennegyedikéről kevesebb szó esik, pedig akkor indítottuk be a szabályozott láncreakciót. Nagyon izgalmas munka volt, a mi műszakunk kezdte el, a másik fejezte be. Ez nem zajlott a nagy nyilvánosság előtt. Amiről az ország tudott, az 28-a volt, és a párhuzamos kapcsolás. gozni tudjon. Nekem meg az volt az érdekes, hogy odajött hozzám egy orosz fizikus, és kezdte mondani, hogy miket csináljunk még, mert ő sem vette észre, hogy kiesett a turbina, nem megy áram a hálózatra. Azt már csak később tudtam meg, hogy azért elszivárgott a hír Budapestre, hogy nem történt meg a párhuzamos Amint a kapcsolás megtörtént, a mutatók kilengtek, kitört az ováció, gratuláció és egyebek, szinte senki sem vette észre, hogy azonnal kiesett a turbina. Nyugtáztuk a jelzéseket, s aztán már senki sem foglalkozott a viliódzó táblákkal, amelyek a technológia állapotát jelezték. Pónya József, az akkori vezérigazgató észrevette mi történt, elkezdte kiterelni a vendégeket, hiszen nem kellettek a tanúk, másrészt meg azért, hogy a személyzet tisztán lássa a helyzetet, és dolkapcsolás, de mire visszakérdeztek, már minden rendben üzemelt. QC3 - Gyerekkorában mi szeretett volna lenni? Biztosan nem vezérigazgató egy atomerőműben. Nagy: — Már nehéz felidézni. Nem volt gondom egyetlen tantárggyal sem, de ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor pszichológus akartam lenni. Szerettem a magyart és a történelmet, de a fizikát, a kémiát is. i*itd - Szerencsére ritkán adódik olyan eset, mint a reaktorindításnál. A hozzáértők azt mondják, hogy az eseménytelenséget, a monotóniát is nehéz tűrni. Nagy: - A vezénylői személyzet kétévente pszichológiai vizsgálaton esik át. Az egyenesen felvételi követelmény, hogy a vezénylőben dolgozóknak jó monotonitástűréssel kell rendelkezniük. Az persze csak a látszat, hogy nem történik semmi, mert mindig van feladat. É*JtH - Család? Nagy: - Kétszer nősültem, de erről nem szeretnék beszélni. E3 — Gyerekek? Nagy; — Három fiam van az első házasságomból, a másodikba pedig a fele- ségem hozott egy fiú ikerpárt. EB - Mi volt élete legszomorúbb története? Nagy: — Nem tudom, talán a válás... Örülök, hogy szép karriert futottam be, mindig azt csinálhattam amit szerettem, s miután szerettem, igyekeztem jól csinálni. Ezért mindig újabb és újabb kihívások értek, amelyeknek igyekeztem megfelelni. Ha azt mondanám, hogy szomorú dolgok értek, talán nem is hangzana hitelesen. B3| - Vidám történet, kínos eset? Nagy: - Vagy nem tudok ilyen történetet mondani, vagy nem akarok. E3I — Azt mondják önről, hogy munkamániás. Hány órát tölt naponta az erőműben? Nagy: — Tizenkettőt biztos. Ilyesmire az embert nem lehet kényszeríteni. Nyilván felelősséget érzek, szeretem csinálni, de nincs ebben semmi különös, a vezetőtársaim is ennyi időt tölte- nek bent. E2| - Mi jelent az ön számára a pihenés, kikapcsolódás, mit csinál szívesen szabad idejében? Naev: -Nem túl sok szabad időm akad, ha mégis, akkor olvasok, zenét hallgatok. — Milyen zenét szeret? Nagy: - Mindenevő vagyok, csak a kommersz slágerzenét nem tudom elviselni. Szeretem a klasszikus zenét, a dzsesszt, s fiatalságom rockzenéjét, az instrumentális muzsikát. ESI9 — Kedvenc zeneszerzője? Nagy: - Sok van, de azt hiszem talán Beethoven. Ma már a bőség zavarával küzdők, mert van vagy háromszáz CD-m. Amikor hat volt, könnyeb- ben lehetett választani. — Miért jó a PAV Rt. vezérigazgatójának lenni? Nagy: - Mondtam én azt, hogy jó? Ezt is munkának tekintem, feladat, mint az előzőek voltak. Jellegében persze más, a műszaki mélységeket ma már nem tudom követni. á’JHÉ — Szeretné? Nagy: - Időnként nagyon szeretnék elmélyedni olyan dolgokban, amelye- ket annak idején szívesen csináltam. — Végez-e otthon háztartási munkát? Nagy: — Most, hogy vettünk Faddon egy házat, néha levágom a füvet, de a héten háromszor is este nyolc után mentem haza, mikor végeznék háztar- tási munkát? EH9 — Eddig még minden kormány- váltáskor lecserélték az atomerőmű vezérigazgatóját, aztán átszervezés következett. Ugyanazok az emberek négyévente más helyre kerülnek. Okoz-e ez konfliktusokat az emberi kapcsolatokban? Nagy Sándoi^
