Új Dunántúli Napló, 1999. október (10. évfolyam, 269-298. szám)
1999-10-09 / 277. szám
1999. október 9., szombat Kultúra - Művelődés Dtmántúli Napló 11 Játékhinta és temető Az asztalon két pirosló rózsa és egy fehérlő dália. Az asztal mögött apró, vékony asszony áll, új verseit olvassa. Mögötte a boltíves ablakot a kinti fák lombjai festik zöldre. Zöldre vannak pácolva a könyvespolcok is. A pécsi Várkonyi Nándor Könyvtár régi ismerősét köszönti Makay Ida költő személyében. Mintha őrizni akarná messze tűnő nyarait a színeivel is. „Ahol nem feketül el a rózsa, nem hullanak / az őszbe a lepkék. Nyújtózó sudár fáiról nem foszlanak avarrá a lombok. Kapujában / nem áll lángoló pallossal / az enyészet. Ahol nem dobja / el, nem veti le azúr ruháját / a Nyár, ahonnan nem szök / ik meg pőrén, mint a halál- / raítélt foglyok.” A beszélgetőtárs most is - hétfőn este - Tüskés Tibor író, mint tizenvalahány éve. „Mint 1986. november 17-én” - mondja Makay Ida, aki pontosan emlékszik. Akkor a „Hetedik szoba” című kötetét mutatták be, 1974-ben a „Mindörökké” került a közönség elé. „Akkor is maga volt a főszereplő!” - szól oda az írónak évődve. Még korábban, a „Lengő fényhidak” című antológiában „fiatal költők agg verseit” olvashattuk egy korabeli kritika szerint, most viszont a lélek .szenvét’, a szív fiatal lendületét őrző verseket hallhatunk Sólyom Katalin színművésznő előadásában. Állandóság és állhatatosság Makaynak a költészetben is sajátja. Ebben új kötetének, a Pro Pannónia Kiadói Alapítvány gondozásában megjelent „Szi- getlakó”-nak a versei sem különböznek. A veszteség súlya, az egykori, gyötrő szerelmi csalódás nem enyhül ugyan a fogyó idővel, de a visszatérő motívumok tisztultabbak, a fájdalom drámaiságában is békéltetőbb. A tény viszont tény marad - minden felszámolódó kapcsolat a másik ember elmúlását jelenti számunkra. A vers ennél is spirituálisabb Makay felfogásában, hisz egy üres szobát is be- tölthet. Ebben az értelemben azonos Véménd szigete Ovidius Tomijával, Berzsenyi Niklájá- val. Felidéződnek a véméndiek, a játékhinta, amire kedvtelve ül fel ma is, és a temető. És mind, akiket szeret - szomszédai, barátai. A próza? A prózával embert lehet ölni, ha nem hiteles - vallja, talán ezért sem próbálkozott eddig epikával. Bóka Róbert Felidéződnek a véméndiek... fotó: müller andrea Magyarul magyarán Beavatkozhatunk-e? Mármint a nyelv, a mi esetünkben a magyar nyelv életébe, természetes fejlődésébe. Erről megoszlottak és ma is megoszlanak a vélemények. A nyelv- művelés mint az alkalmazott nyelvtudomány egyik ága, a közoktatásban és a közművelődésben betöltött szerepe meggyőzően bizonyítja az igenlő feleletet. A nyelvművelés - más elnevezésekkel: nyelvápolás, nyelvvédelem, nyelvőrködés - lényege éppen a nyelv természetes fejlődésébe való beavatkozás a tisztítás, bővítés-gazda- gitás és a szépítés-csinosítás szándékával. Voltaképpen nem is magára a nyelvre mint közös jelzőrendszerre irányul, hanem a nyelvet beszélő közösségre, hogy a nyelvi közlőkapcsolatban minél hatékonyabban tudják használni mondanivalójuk kifejezésére, átadására, egymás befolyásolására. Ezt nevezte Lőrincze Lajos emberközpontú nyelvművelésnek, amely napjainkra nemzetközpontúvá nemesedett. A beavatkozásnak azonban van egy másik módja is, amelyet az imént ismertetett pozitívval szemben negatívnak nevezhetünk. A nyelv ugyanis a ködösítés, a félretájékoztatás, a manipuláció eszköze is lehet. Ez a legvilágosabban szavaink tartalmának, jelentésének dialektikus alakítgatása által valósul meg. Gazdag gyűjteményt lehetne összeállítani azokból a szavakból, amelyek történelmi szempontból rövid idő alatt feltűnő változáson mentek át. Közülük csak egyet-kettőt emelek ki. Elsőnek álljon itt a jelenlegi világpolitika kulcsszava, a nacionalista. Az 1940-es kiadású nyelvvédő könyvem szerint: nemzeti érzelmű, hazafi. Az 1975-ben megjelent Idegen szavak szótára szerint: a saját nemzet, a valóságban a saját tőkés osztály hatalmának más népek rovására való kitérjesztője. Szerencsére zárójelben közli még: az igazi hazaszeretet a patriotizmus. Manapság általában megbélyegző értelemben használják, s a közép-kelet európai válság fő okának kiáltják ki. A klerikális nyelvvédő könyvem szerint: egyházi, papi. Marxista gyártmányú szótáram így fogalmaz: az egyház befolyása alatt lévő világi személy. Sokszor súlyos következményekkel járó megbélyegzése volt annak a hívő embernek, aki látogatta vallási közösségének szertartásait, megkereszteltette gyermekeit, templomban esküdött, elhunyt hozzátartozóit pappal temettette el. Ezzel kapcsolatban rémtörténeteket szinte mindenki ismer. A szó mind a mai napig hordoz egyfajta lekezelő tartalmat. A demagóg népámító, népbutító személy, aki a szó manipulativ használata következtében csak jobboldali, esetleg szélsőjobboldali beállítottságú személy lehet. A hazai gyakorlatban szokásos volt a terrort a „lelki” jelzővel együtt emlegetni, s a kortárs média szerint ez kizárólag jobboldali volt. Ha azt állítottad, hogy a keresztény nem lehet marxista, lelki terrort alkalmaztál. Tegyük egyértelművé, világos tartalmúvá szavainkat! Rónai Béla Az ötvenedik nemzetközi verseny díjánál tart Karnagyok sorát nevelte A Pécsi Egyetemi Kórussal a napokban ötvenedik nemzetközi verseny-díját nyerte Tillai Aurél karnagy, a Janus Pannonius Tudomány- egyetem Művészeti Kara egyetemi tanára Arezzóban. Ennek a kórusnak az élén már negyvenhárom éve dirigál. A ma is derűs, energikus, hetvenedik évéhez közeledő karnagy családjának neve közismert Pécsett, a művészetszeretők számára különösen ismerősen cseng.- Nem vagyunk régi pécsi család - mondja Tillai tanár úr -, de édesapám, aki ipartestületi jegyző volt, már itt született. Bátyám, Tillai Ernő, az építész és fotós már gyerekkorában komoly manuális készséggel rendelkezett - rajzolt, festett és a zenéhez is jó érzéke lett volna. Gyakorta énekelt együtt a család - különösen nyaranta az udvarunkon, s külön programot jelentett a zenehallgatás, amikor édesapám vasárnap délután bekapcsolta a rádiót. Én kisgyerekkorom óta zongoráztam, de még az érettségi előtt se tudtam, hogy mi is akarok lenni.- A Széchenyi Gimnáziumban kezdtem, a Nagy Lajosban érettségiztem; a Pázmány Péter Tudományegyetemtől - az ELTE jogelődjétől - máig nem kaptam értesítést, hogy fölvettek-e magyar-francia szakra. Pécsett a tanárképző magyar-ének szakán szereztem diplomát - zeneszerzést, karvezetést később tanultam. Marasztaltak a nyelvész és az ének tanszéken is, de csak az éneket választhattam, mert az kapott státust. Kétségkívül nehéz évek voltak, egy-egy népdalban Isten helyett „lényt” mondtunk ugyan, de a direkt politizálás magába a zenébe nem tudott igazán behatolni. Később SZOT- és Lisztdíjas lettem. Emlékszem, amikor a SZOT-kitüntetés átadására velünk jött a megyei szakszervezeti titkár, elárulta, hogy régebben is javasolták az elismerésemet, de hát akit templomba járás miatt ide-oda beidéztek... Sok jóindulat is volt a félelmek mögött. Ahhoz, hogy tanszék- vezető legyek, még 1987-ben is csak annyit kellett volna mondanom, hogy nem vagyok vallásos. Tillai tanár úr, mint mindig, most is készült, jobban, mint kérdezője: egy hosszú-hosszú listát tesz elém.- Próbáltam összeírni, hány helyen is jártunk a Pécsi Egyetemi Kórussal, amit 43 éve, a Pécsi Kamarával, amit 41 éve ve- zénylek és a Mecsek Kórussal, amelynek 1987-ig - 32 évig - álltam az élén. Ez összesen 116 év! - neveti el magát.- Nem szólva tanítványai ugyanilyen hosszú soráról.- Kertész Attila a Kodály Gimnázium leánykarának, Lak- ner Tamás a Bartók Férfikarnak, Szabó Szabolcs a Komlói Pedagógus Kórusnak, Nagy Ernő a Mecsek Kórusnak a vezetője. Ifj. Dobos László a Bach Énekegyüttes élén áll. Tanítványom Melácz Ágnes és Mohácson Hoppál Péter. November 27- én 19 órakor a Liszt Teremben ünnepli az egyetemi kórus 50 éves évfordulóját, fotó: t. l. amelyen a tanítványaim is vezényelnek majd. A feleségem is muzsikus, évekig énekelt a kórusomban. Lányom, Tímea énekesnek készül, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Pécsi Tagozatán tanul. Fiam tizenhét éves, és még nem tudja, mi akar lenni. Ebben is rám hasonlít. B. R. Magyar Lajos-díj Péchy Blanka színművésznő első férje, néhai Magyar Lajos emlékére, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége javára tett alapítványának értelmében ebben az évben is kiosztásra kerül három, egyenként 80.000 forinttal járó Magyar Lajos-díj. A díjban - az alapítványtevő akarata szellemében - azok a nyomtatott és elektronikus sajtó területén legalább tíz éve dolgozó újságírók részesülhetnek, „akik elérik azt a magasra helyezett mércét, amit a folyamatos szellemi és erkölcsi felelősséggel járó újságíró-hivatás méltán megkövetel. A díjakat öt fős kuratórium ítéli oda. Echo 1999/4-5 Az Echo, pécsi kritikai szemle összevont nyári száma ezen a héten került az árusítóhelyekre. Benne a júniustól szeptemberig rendezett pécsi művészeti események kritikái olvashatók. A lap középpontjába ezúttal olyan országos jelentőségű események kritikái kerültek, mint a 9. Zenei Fesztivál, a XVI. Országos Kisplasztikái Biennálé vagy a Kortárs Magyar Fotó kiállításai. A „Kitekintő” rovatban Hárságyi Margit közli interjúját Krysztof Zanussi lengyel filmrendezővel. Egy pécsi résztvevővel rendezett párizsi kiállításról szól Koszits Attila a Dionysienne Társaság a kolostorban című cikkében. Négy „pécsi beszélgetés” is olvasható a lapban, a Színháztörténeti Múzeum nemrég kinevezett igazgatójával, P. Müller Péterrel, zenekritikusok díját elnyert Gönczy Lászlóval, Barth István fuvolaművésszel és Andrew C. Rouse művelődéstör- ténész-muzsikussal. A „Feketén - fehéren” rovat kritikai Írásai foglalkoznak a pécsi nyári fesztivál eseményeivel, koncertjeivel és kiállításaival, valamint a nyáron megjelent új művészeti könyvekkel, köztük Sonkoly Károly Somogy megyei emlékkereszteket szám- bavevő monográfiájával. t Az aradi vértanúk emlékére Az 1848-49-es Forradalom és Szabadságharc 150. évfordulója alkalmából, az október 6-án mártírhalált halt hősökre emlékezve, városi középiskolás versmondóversenyt rendeztek Pécsett a Leőwey Klára Gimnáziumban. A Magyarok Világszövetsége megyei szervezete támogatásával indított versenyen huszonhárom diák vett részt. Az emlékezetes vetélkedőn első lett Bokor Zuzsa, a Janus Pannonius Gimnázium diákja, második Trencsényi Norbert, harmadik Kormos Balázs, mindketten a Széchenyi István Gimnázium és Szakközépiskola tanulója. A legjobbak közt negyedik Kábái Zsófia lett a Leőwey Klára Gimnáziumból, ötödik Huszics Tamara, a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumából. Visszatérő önéletrajzok A VII. JAK Tanulmányi Napok tegnap kezdődtek és ma folytatódnak Pécsett. Ezúttal önéletrajz és fikció viszonyáról, az irodalmi találkozóhelyekről és a 90-es évek irodalmi sikertörténeteiről hangzanak el előadások, beszélgetések. Az 1989-ben újjáalapított József Attila Kör egyik legfontosabb fórumává nőtte ki magát aJ őszi pécsi konferencia, amely hatásában is mutatja, hogy két napon át a kritikusok, tanulmányírók és teoretikusok egyre meghatározóbb nemzedékének komoly szakmai találkozója nem pusztán protokollesemény. Ágoston Zoltán, a JAK elnöke elmondta, hogy az egy-két éve mind erősebb hullámban érkező fiatalokat is sikerült bekapcsolni a kör munkájába, és a határon túli írók-költők is jelen vannak a rendezvényeken, miközben az „ifjú író” korból már kinőtt fontos szerzőkkel való szoros kapcsolattartás is megmaradt - minderre az idei pécsi rendezvény is jó példa. Az egyik legérdekesebb téma ezúttal az volt, hogy az utóbbi néhány évben „hirtelen” megint fontossá vált önéletrajz vajon milyen viszonyban van a fikcióval, a művekben beszélő személy, aki elbeszéli életét, mennyire egyezik azzal, aki mindezt írja? Az egészen biztos, hogy az elmúlt időszak szövegirodalma után sokan ismét saját életanyagukhoz nyúltak, mint forráshoz. Méhes K. % t L > * Próbáltam összeírni, hány helyen is jártunk Derkovits-ösztöndíjasok - A harmadéves Derkovits-ösztöndíjasok alkotásaiból nyílt kiállítás Pécsett, a Művészetek Háza tetőtéri galériájában. fotó: tóth l.
