Új Dunántúli Napló, 1999. szeptember (10. évfolyam, 239-268. szám)

1999-09-22 / 260. szám

1999. szeptember 22., szerda Háttér - Riport Amit a réven, azt a vámon... « A hangulatos, tornácos házak ismét gazdára találtak FOTÓK: MÜLLER A.-Nagyon rendes palik! - szögezi le dr. Szabó Pál (máso­dik kis képünkön) pécsi ügy­véd, az egyik révfalui ingatlan most már inkább régi, mint új tulajdonosa. - 1988-ban némi remény villant. Akkor ugyanis kijelölték az építendő út vona­lát, mintegy 500 méter hosszan le is szórták zúzott kővel - ám akkor jött Reykjavik. Azaz a Gorbacsov-Reagan találkozó, ami a globális enyhülést jelen­tette. Nem kellett a „hadiút” a Dráva mellé sem. A követ ösz- szeszedték, elszállították, a ki­tűzött útról mindenki elfeled­kezett. Mi annak idején felaján­lottuk a megépítéséhez a köz­reműködésünket. Mostanáig útpénzt fizettünk a töltéskorona használatért, évente 5-6000 fo­rintot. De nem csak arról van szó, hogy mi járhassunk be au­tóval Révfaluba. Ezen a kör­nyéken általában hiányoznak az összekötő utak. Ha például va­laki Felsőszentmártonból Drá- vasztárára szeretne menni, a lég vonalbeli 10 kilométeres tá­volság helyett ennek a négysze­resét autózhatja. A most szeptember végére várhatóan átadásra kerülő ke­rékpárút - ennek építésére írta ki a minisztérium a pályázatot - 2,4 méter széles. Ahhoz, hogy biciklik karikázzanak rajta, meglepő méret. Pecze János ki­segít: ez a felső határ a kerékpárutak esetében. Azt, hogy ilyen úton autók is közlekedhet- nek-e, nem zárja ki. Mint mondja, ár- vízvédelmi - megelőzési munkák során erre egyene­sen szükség is lehet. Horváth Ferenc polgármester óvatosan jelzi: tárgyalások kérdése lesz, hogy a Vízig engedélyezi-e majd a Révfaluba tartó telektu­lajdonosoknak az út használa­tát. A vízügyi szakember azon­ban kategorikusabb. Igazgatói döntést igényel, másrészt egy­előre úgy látja, hogy erre nem lesz mód, mert ha keveseknek meg is engednék, ezzel vélhe­tően „felhúznák az út zsilipjét”. A túlzott forgalom pedig se a vízügynek, se a természetvéde­lemnek nem használna. Az út­nak sem. Ez esetben nem sok kérdés marad. Tényleg kellenek-e az összekötőutak, s ha igen, miért nem lehet ezeket használni? Ha pedig nem, akkor miként nyit­hatna a Duna-Dráva Nemzeti Park az idegenforgalom előtt? És hogy végleg feledésbe me- rül-e: Révfalut eredetileg ki­emelt üdülőfalunak szánták. Mészáros Attila Soha nem vezetett szilárd burkolatú út Révfaluba. A település el is néptelenedett - ma egyetlen állandóra bejelentett lakosa van pedig régen itt révátkelő volt a Dráva két partja között. Az apró kis falu közepén álló emlékművön a háborúban elesettek névsora ehhez képest nagyon hosszúnak tűnik. Volt hát élet Révfalun. Lesz is, gondolták részben azok, akik megvásárolták a kiürült épületeket, másrészt a tervezők is, akik már az előző évtized közepén kidolgozták az el­képzelést: kiemelt üdülőfalu legyen a korábban szebb napokat is látott községből. A faluba vezető új utat hamarosan átadják Most lesz út. Különös dolgok­nak kellett ahhoz történnie, hogy megvalósulhasson. Pél­dául védetté kellett nyilvánítani , a területet. Ez persze független volt az út építésétől: a Duna-Dráva Nemzeti Parkról van szó. Ami a természetvédők számára azt a kötelezettséget is megfogalmazta, hogy látogat- hatóvá teg/ék e vidék értékeit. Ezért a DDNP1 - mondja Hor­váth Fereic (első kis képün­kön), Drávasztára polgármes­tere - igen hatékony erkölcsi támogatás adott ahhoz, hogy a 3300 méteres szakaszon az asz­faltút megépülhessen. A Dél-du­nántúli Víz­ügyi Igazga­tóság ennél kicsit tovább ment. Amikor az illetékes tárca kerékpárutak építésére a múlt évben pályázatot írt ki, a sztárai önkormányzattal meg­egyeztek, hogy a pályázó pol­gármesteri hivatal önrészét a vízügvesek fedezik. Ez pedig csaknem 20 millió forint. Majd’ 50 szizaléka a beruházás teljes összegének. Ezen túl további oldás jelentett, hogy a „szent területet”, a közlekedők elől el­zárt Dráva-töltést átengedték, sőt felajánlották az út megépí­téséé. /. kerékpárút terve egyéb­kért átéri a Barcstól a Dunáig terédő teljes hosszt, ebből a Dáva-töltés persze csak addig kaiyarog a folyó mellett, amíg a2 el nem távolodik a határtól, ezt a szakaszt sem le- kerékpárútnak felhasználni.-A lehetőség ugyan végig fennáll - mondja Pecze János, a Vízig osztályvezetője -, ám egy részen a töltést 60-80 centimé­terrel meg kellene magasíta­nunk. Ehhez a tervek, részben már a kiviteli tervek is készen vannak, a munkák fedezéséhez szükséges pénzről azonban nem mi döntünk. Talán ősszel meg tudjuk kezdeni a munkát. Csak a töltésmagasítás után folytatódhat majd a kerékpárút építése is. Az „úttalan út” időszakára azonban vissza kell kanyarod­nunk, hogy kiderüljön, meny­nyire fontos ez az aszfaltcsík. Nagy esőzések, mély sár idején Révfalu megközelíthetetlen volt - csak gyalog. Ám a tele­pülés még élő korában kellett a kenyér, az ellátás, s ilyenkor bajba jutottak az itt lakók. Mint ahogy a mentőautóra szoruló, a gyors orvosi ellátást igénylő be­tegek is. Némiképp változott a hely­zet, amióta a megüresedett há­zakat - úgy hírlik, ma már egy sem gazdátlan a 300 telkes fa­luban - megvásárolták a „tele­pesek”. Ők autóikkal sokat se­gítettek a helybeliknek, ha sür­gősen szükség volt valamire, il­letve rajtuk és a révfalusiakon a határőrök, akik mindig kirán­gatták őket a sárból. «te hetedik oldal Jegyzet Raisza Vajon egy politikus fe­leségének van-e bele­szólása a napi politi­kába, vagy netán - ha az a politikus egy nagyhatalom vezetője - a világ dolgaiba? És va­jon mekkora hatással lehet a férjére, egy-egy fontosabb döntés előtt? Ha igazi társ a feleség, bi­zonnyal véleményt mondhat, s erősítheti vagy gyöngítheti férjura akaratát. Ha nem is di­rekt módon, hanem csak a háttérből, félszavakkal, oly­kor biztatva, erőt adva, de ott van ő is az erőtérben. Példa­ként említhetném Clintonnét, az éppen hivatalban lévő first lady-k egyikét, aki a jelek szerint már meglehetősen unja a „csakfeleség”-szerepet, s kormányzói székre tör. Akad - akadt - hasonlóan okos asszony a világtörténe­lemben, köztük márkiné - ugye? -, s hajlok arra, hogy minden bizonnyal Raisza is ilyen asszony volt. Raisza, Gorbacsov felesége, a szovje­tek utolsó first lady-je, aki sok mindenben más volt, mint elődei. Művelt, nyelveket be­szélő, diplomás fele­ség, aki gyakorta meg­jelent férje oldalán, fo­gadásokat adott, s amíg a férfiak, mondjuk, az atomcsendegyezmény- ről tanácskoztak, addig ő teára és némi laza cseve­gésre hívta a nejeket, s gyűj­tötte a háttér-információkat. Alig évtizednyi távolságból meglehetősen egyszerű a múlt. A nyitás időszaka, ami­kor a palackból kiszabadult a peresztrojka szelleme, és szép lassan a szókimondás lett úrrá a keleti régióban is. Gorbacsov indította el azt a folyamatot, amely a végét il­letően a nagy szovjet biroda­lom széthullását eredmé­nyezte, a keleti tömb vazallus népeinek önrendelkezést, szabadságot adva. Óhatatlan, hogy ne merült volna fel me­net közben a kérdés: vajon szabad-e a peresztrojka útján végigmenni? Nem kéne-e megálljt parancsolni, vissza­fordulni? Az ilyen pillanatokban bi­zonyára Raisza átölelte a fér­jét, és mosolyában ott volt az ő válasza is. Kozma F. Egymilliárd Mázlim van. Nem volt egyetlen találatom sem az elmúlt heti ötös lot­tón. Pedig négy szel­vénnyel is játszottam, ami nem túl sok, csak ahhoz képest, hogy hosszú évek óta nem vettem egyetlen szelvényt sem. Az a szerencsétlen, aki vi­szont egymilliárd-ötvenki- lencmillió forintot nyert ilyen ostoba, minden logikát és megalapozott tudást nélkü­löző számsorral, most meg­nézheti magát. Egy héten be­lül úgy is kiderül, hogy ki ő valójában. Először is köl­csönkérnek tőle, majd megfe­nyegetik, aztán elrabolják a gyerekét, feleségét, férjét, édesanyját, felgyújtják a há­zát, felrobbantják autóját, bi­ciklijét, rolleijét, feljelentik sikkasztásért, beépítik egy ké­szülő tízemeletes irodaház alapozásába. Áz a minimum tehát, hogy mielőtt felvenné a lóvét, megváltoztatja a nevét, ne­mét, levágatja bajuszát, sza­kállár lófarkát, hiányukban ezeket szuper gyorsasággal megnöveszti, közben elköltö­zik Madagaszkárra, Csecsenföldre vagy a napsütötte Dilibe. Mindezt, velem együtt, igen sokan megúszták. Remény­kedtünk, aztán bosz- szankodtunk egy kicsit, majd végül megnyugodtunk. Most figyelünk. Ki is az a környe­zetünkben, akin valamiféle változást észlelünk. Gyanús például a szomszédasszo­nyom, aki hirtelen eszeveszett lakásfestésbe kezdett. De fur­csán viselkedik az egyik kol­légám is: mintha új óraszíja lenne. Ócska trükk, ha egy hét múlva a szíjhoz új órát is vesz, már nem tagadhat többé. Az a kukaturkáló is gyanús, aki most derékig el­tűnt az edényzetben, gojzer- varrott cipője van, nyilván Mercedessel érkezett, átöltö­zött, de nem sikerült tökélete­sen az álcázás. Mit is tanácsolhatnék ezek után a szerencsétlen nyertes­nek, hogy továbbra is meg­őrizhesse nyugodt életvitelét? Adja nekem a nyereményét! Egye fene, vállalom az izgal­makat. Cseri László f hetedik oldal holnap ftiport jiincs olyan hét, hogy | „közszolgálati” közleményként | ne kérnék a segítségünket, mert : valaki valahonnan eltűnt. ) Hivatalosan úgy szokták ezt megfogalmazni: ismeretlen helyre távozott. Vajon kik ők, és ; mi az az ismeretlen hely, ahova | mennek? j: Portré ______________ | Szabó Zsuzsának 1998-ban egy nemzetközi bábfesztiválon a szakmai zsűri odaítélte a nagydíjat. A sors, vagy éppen a Pécsi Nemzeti Színház fintora, hogy nemzetközi karrierje elindulásával szinte egy időben kellett távoznia a pécsi Bóbitától. Portré A fesztivál alapítója Szinte meghazudtolja a fizika alaptételét, és képes egy időben több helyen is jelen lenni. A Pécsi Napok minden programján rajta tartja a szemét. Elvégre nem csupán egyik szervezője a kezdetektől, 1991 óta - amikor még a Családi Intézet vezetője volt -, de az ő a nevéhez fűződik a pécsi fesztivál kitalálása is.- Az autószerelő' ifjú miként ju­tott el a fesztiválszervezésig?- Tizenkét gyermekes csa­ládban születtem. Noha szak­munkástanulóként országos versenyt nyertem, a technika kevésbé érdekelt, de nem volt lehetőségem elsőre mást ta­nulni. Minden későbbi képesí­tésemet levelező tagozaton sze­reztem. Most a JPTE Közgaz­dasági Karán a marketing sza­kot végzem, hogy végre legyen valami hasznos diplomám is.-A többi nem ilyen?- Ahogy vesszük. Tizen­négy évet voltam a 12-es Vo­lánnál, az időszak má­sodik felében már könyvtá­rosként és a művelődési ház vezetője­ként. Ahhoz nem kellett ének-zene tanárnak lenni, jól jött viszont a diploma a Pécsi Városi Tanácson, ahova 1979- ben közművelődési felügyelő­nek hívtak. Később abban az évben szereztem pszichológus diplomát, amikor kineveztek a Családi Intézet vezetőjének. Ám itt sem a praktikus tudás megszerzése motivált. A csa­ládközpontúságot, az emberek gondjaival való foglalkozás Orcsik Ferenc 1951-ben született Pécsett. Autószerelő' szakmunkás-bizonyítványt szerzett, majd gépipari technikumot végzett. 1981-ben kapott pedagógia és ének-zene szakos tanári diplomát, 1987-ben a JPTE BTK-n szociológus képesítést. A Pécsi Kulturális Központ marketingosztályának vezetője. elkötelezettségét otthonról hoztam magammal.- Volt olyan, ami elől meg­hátrált?- A Zeneakadémia opera­énekesi szaka. Felfedezték, hogy különleges tenor hangom van. Ám hét év pesti tanulás nem fért a lehetőségeimbe.- Szokott még énekelni?- Nálunk a családban min­denki zenél. Valamennyi test­vérem, és a lá­nyaim is. Az egyik főiskolás, a másik harma­dikos gimna­zista.- Honnan tá­madt a Pécsi Napok ötlete?- Nagyon hiányzott egy olyan népünnepély, ahol az emberek együtt jól érezhetik magukat. Utánanéztem: volt is ilyen hagyomány Pécsett az első világháború előtt: a tettyei Tulipán-ünnep. A fesztiválnak én voltam az ötletgazdája, de a kezdettől összefogás kellett a megvalósításához. Az lett be­lőle, aminek szántam, amit én is a leginkább élvezek benne: szórakozás, kikapcsolódás, új- ratalálkozások és ismerkedé­sek sokasága. Dunai I.

Next

/
Oldalképek
Tartalom