Új Dunántúli Napló, 1999. szeptember (10. évfolyam, 239-268. szám)
1999-09-29 / 267. szám
1999. szeptember 29., szerda Háttér - Riport „Készül a saját evangéliumom” Hernádi Gyula a Pécsi Napokon, a Dunántúli Napló színpadán Változatlan energiával dolgozik Hernádi Gyula író az ezredfordulón. Legalábbis ez derült ki szombaton délután, amikor az író a Dunántúli Napló vendégeként kérdéseinkre válaszolt a Sétatéren, a Pécsi Napok színpadán. A beszélgetést szerkesztett formában közöljük - ám Hernádi Gyula kérésére ezúttal is maradunk a tegező formánál.- „Az én boldogságom a mások boldogsága mellett őrt álló boldogság. ” így konferáltak fel az imént. Tehát akkor mi is a boldogság?-Sok szeretettel köszöntök én is mindenkit... Bár meggyőződésem volt, hogy engem kedvelnek Pécsett, most mégis Ionescu Székek című darabját fogjuk előadni... (utalva a beszélgetés elején még alacsony számban jelen levő nézőkre), no de sebaj. A kérdésre válaszolva a lényeg: alapjában véve mindenki, körülményeitől függetlenül boldog, vagy boldogtalan. Vagyis: ugyanazt a fokú boldogságot érezheti mindenki, eltekintve társadalmi, földrajzi helyzettől, egyebektől.-Említetted az imént, több szálon kötődsz Pécshez.-Valóban, sokat dolgoztam színpadi szerzőként a pécsi színházzal. Legalább négy-öt darabomat bemutatták itt. Emberileg szoros barátság fűzött Czímer József dramaturghoz is. Amúgy pedig Pécs az a típusú város, amely abszolút élhető. Emberléptékű, jól el lehet itt lenni.- Életed nagy részét azonban a fővárosban töltötted.-Valóban, több mint ötven évig. Ettől függetlenül az embernek el kell vonatkoztatnia a szmogtól, a zajtól, meg egyebektől, és ami marad, azt már élvezni lehet.-Amikor egyeztettük a mai beszélgetést, említetted, hogy egy barátoddal, Szabó Gábor filmes szakemberrel érkezel Pécsre, ő nem tudott eljönni; ennek ellenére beszélhetnél közös elképzeléseitekről.- Szabó Gábor barátom egy Amerikában, egészen pontosabban Kaliforniában élő magyar, vele tervezünk közös filmet. A témáról egyelőre nem szeretnék beszélni; történt már velem olyan, hogy egy-egy nyilatkozat után viszontláttam filmterveimet, éppen csak az elhangzottakat felejtették el velem egyeztetni. Annyi biztos azonban, hogy történelmi eseményeket fogunk feldolgozni.- Hogyan látod: gondban van a magyar, sőt, az európai film?- Egyértelműen abban. A mozi ugyanis kivonul Európából, eltűnnek a helyi filmeket játszó termek, és csak a hollywoodi dolgok érkeznek hozzánk. Ezért Szabó Gáborral annyiban maradtunk, ha mindenképpen sztár kell egy filmhez, legyen sztár; a végeredményt el kell tudni adni ugyanis. Ebben az értelemben ha azt mondom, egy filmet Sharon Stone-nal tudunk sokak számára érdekessé tenni, akkor Sharon Stone-t kell hívni. Egy magyar film egy sztárral mondjuk 15-20 millió dollárból is összehozható. Ez itteni viszonylatban horribilis összeg, ha tudjuk, hogy az egész magyar filmgyártás támogatására ennék csupán töredéke jut. Mindezt arrafelé begyűjteni nem túl nagy mutatvány.-Filmről beszéltünk. Kötelező kérdés Jancsó.-Jancsó barátom még mindig azzal az energiával dolgozik, amellyel elkezdtük annak idején; legutóbbi filmünk (Nekem lámpást adott a kezembe az Úr Pesten) óta sem szakadt meg a munka- és emberi kapcsolat.-Jancsó Miklós néhány évvel ezelőtti nyilatkozatából idézek: „Korábban a hatalom és az erőszak összefüggéséről készítettünk filmeket, mára azonban a groteszk került előtérbe. ”-Ezt mondta volna a Jancsó? Nocsak. A lényeg azonban valóban az, hogy az aktuális hatalmat mindig meg kell frics- kázni. Akkor így tettük ezt, most másképp. Persze ez nem jelenti azt, hogy a jelenlegi hatalom ne tudna ugyanúgy, sőt jobban visszafricskázni, mint a régiek.-Új regényt, drámát egyaránt írsz.- A készülő kötetem címe Hernádi-evangélium. Lesz vagy hatszáz oldal, egy részével készen vagyok. Szemtelen cím, tudom, de ezt már megszokhatták tőlem. Összegzés is, persze. Az új drámámat pedig a közeljövőben mutatják be Pesten, Gyurkovits Tibor rendezi. Ez pedig az elmúlt tíz-egyné- hány év történéseiről fog szólni, a szexualitáson keresztül mutatja be a rendszerváltozást és az utána következő esztendőket.- Pósa Zoltán Hernádiszindrómaként aposztrofálja a körülötted kialakult jelenséget.-Az valami betegség lehet. Biztosan arról van szó, hogy sokan tekintettek engem valamiféle botránykőnek eddig is, és valószínűleg ezután sem lesz másképp. Persze a botrány fontos, én még kedvelem is. De arról van szó, hogy mindig tudtam, hogy azok, akik sokat bántottak, nem feltétlenül mindig maguktól, vagy saját gondolataik alapján tették ezt. Úgyhogy- és talán éppen ezért - nem vagyok különösebben haragtartó sem.- Misztikum, lélekvándorlás. Ezzel is foglalkoztál az elmúlt években.-A lélekvándorlás egyfajta kiútkeresés, ugyanúgy, mint a legtöbb vallás. Egyébként nem jelent megoldást ez sem. Ha meghalunk, utána úgysem ez következik. Úgyhogy nem kell komolyan venni.- Hogyan érzi magát mostanában Hernádi Gyula ?-Egyelőre azt várom, hogy rendbe jöjjek; április elsején egy banánhéjon csúsztam meg- szó szerint -, és ráadásul pont az Aranykéz utcában. Ilyen is csak velem eshet meg. Eltörött a jobb karom. Három évvel ezelőtt elütöttek, akkor a bal lábam látta kárát. így, átlósan töröm össze magam. A másik két végtagomra még szabad vagyok, úgyhogy várom a jelentkezőket. Komolyra fordítva a szót: szeretnék még magamnak egy kis időt, hogy befejezzem, amit elkezdtem. Tibay Gábor Életrajz, fontosabb művekkel Hernádi Gyula 1926. augusztus 23-án született Oroszváron, a ma Szlovákiához tartozó településen. „Három falut csatoltak vissza a háború után, köztük az enyémet; ilyen a fonnám” - kommentálja az eseményeket. A háborúban levente. Hazafelé fogják el, 1945 és 1947 között két és fél évet a Szovjetunióban, a Krím-félszigeten tölt hadifogolyként. Hazatérve sok iskolával próbálkozik: „orvosként kezdtem, de mégsem lettem: rájöttem ugyanis, hogy egy jó nőért otthagynék beteget, Ugyeletet. ” Hallgat bölcsészetet - „magyar-történelem szakos voltam, de idegesített a sok hülye tanár" -, vegyészhallgató, majd közgazdász. „Akkoriban ez volt a leglinkebb szakma. Meg a tervosztályvezető. Úgyhogy én az lettem.” 1954-től jelennek meg az írásai a Csillagban, a Dunántúlban, a Jelenkorban. Az 1964-es Oldás és Kötés című film óta Jancsó Miklós forgatókönyvírója. Dramaturg, művészeti vezető, a Független Magyar írók Szövetségének elnöke. 1992-től 1996-ig a Boldogság Párt vezetőségi tagja, majd elnöke. 1992-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja, 1996-tól elnökségi tagja. 1976-ban József Attila-díjat, 1996-ban Szép Ernő- és Alternatív Kossuth-díjat kap. Fontosabb művei: A péntek lépcsőin (1959), Deszkakolostor (1959), Száraz barokk (1967), Sirokkó (1969), Vörös rekviem (1975), Jézus Krisztus horoszkópja (1977), Borotvált tabló (1980), Hasfelmetsző Jack (1981), Kiáltás és kiáltás (1981), Drakula (1983), A boldogság templomai (1986), Lélekvándorlás (1990), Isten a konyhában vérzik (versek - 1991), A boldogság boldogsága (1994), Egri csillagok háborúja (1994). y hetedik oldal Jegyzet Súlycsoport Vannak hírek, amelyekről üvölt, hogy terjesztésükből jobb lett volna kihagyni a nagydobot. Hiszen csak afféle puskapor-hiányos • erődemonstrációk, mint Arany János költeményében a nagyidai etnikai kisebbségek fenyegetőzése. Példának okáért tartok tőle, nem kaptak frászt a bűnözők attól a hírtől, hogy újjáalakult az Országos Bűnmegelőzési Tanács (OBMT). Pedig ez a lépés a kormányzati szándékkal reményteljesen egybeesve történt. Az eddigi 10 millió helyett jövőre 50 millió forint támogatást kap majd a megújult testület. Szörnyű gyanúm, hogy ez a bejelentés csak a tanács tagjainak a szívét dobogtatta meg. Meg tán a polgárőrökét, hiszen a támogatás növelése az ő szervezeteik anyagi megsegítését is jelenti. Szövetségük elnöke ezen felbuzdulva hárommillió forintot kért: kéthavonta megjelenő lapot szeretnének indítani a polgárőrségek közti információáramlást elősegítendő. És a kiszemelt sebesség nem is tűnik túlzó igénynek. Ám ezzel még nem jutottunk a pozitív fejlemények végére. Az infrastruktúra fejlesztéseként jövőre az OBMT új épületbe költözhet. Onnan jobban szemmel lehet majd tartani a bűnözést, és még inkább elébe lehet fura- kodni. Ha marad rá energia, hiszen a bűncselekmények áldozatainak és hozzátartozóinak védelme, valamint a káraik megtérítésére és enyhítésére szánt pénz szétosztása is a tanács feladata lesz. Az utóbbihoz nyilván kell majd néhány rátermett könyvelő és adminisztrátor. De vajon hány olyan bűn- szervezet lehet Magyarországon, amely mellényzsebből tudná finanszírozni a bűn- megelőzési tanács működését a beígért 500 százalékos emelkedéssel együtt? Nagyon igazságtalan előny, hogy a bűn és a bűnmegelőzés any- nyira eltérő súlycsoportba tartoznak nálunk. így persze könnyű eredménytelennek lenni. Dunai Imre Nézzük a fejüket Mivel az emberrel jószerével az történik, amit a tévében lát, néha ejteni kell néhány szót arról, hogyan is zajlik ez az „élet”. A beszélgetős műsort nem nagyon tartom tévés műfajnak, elvégre nem az a kameramozgás kiteljesedése, hogy egyik fejről átirányítják a másikra. Nagyon érdekeset kell produkálni ahhoz az arccal és a szájjal, hogy mindez valakit a foteljéhez szögezzen. Mégis konjunktúrájuk van, sejthető, mi okból. Szilágyi Jánosról tudjuk, hogy imád cseverészni, és ebben az a jó, hogy ő tényleg felteszi azokat a kérdéseket, amelyeket az ember nem csak azért nem kérdezhet meg, mert nem „fut össze” a nagy emberekkel, hanem - mert ci- kisek. Megmondom őszintén, nekem Pálffy István nem a kedvencem, és azután sem lett az, hogy Szilágyival szemben úgy ült, mint vádlott a bírája előtt. Ugyanis a képébe kapta azt, amit én, a mezei néző gondolok, nevezetesen, hogy pökhendi, arrogáns, ledorongoló (ez persze, nem jelenti azt, hogy így is van). Legalábbis ilyen volt a műsorvezető szerint, Szilágyi ugyanis újabban biztató jeleket vél felfedezni Pálffy tévés arculatának alakulásában. Már nem olyan tenyérbemászó (ezek a szavak elhangzottak), sőt polgári életvitele, a reggeli .úszás, a szauna, a kávéházi kiflis reggeli a lapok böngészése közben mind-mind egy konszolidált, békés polgár glóriáját vonják a sztárriporter feje fölé. Rendben, én hiszek a jó ember mítoszában. Örülök, ha értem és az igazságért aggódó, felelős, megváltozni kész és képes fejek lebegik be a szobámat. Szellemeik még éjszaka is vigyáznak rám. Álmomban úgyis újabb arcokkal találkozom, mintha a tévét nézném, és összevissza beszélnek. A legfurcsább helyzetekben a leginkább oda nem való mondatok hangzanak el. S mindez a saját fejemben zajlik. Méhes Károly hetedik oldal Mm , i", holnap Riport Rejtélyes verés Bükkös- dön. A falu polgármestere azt állítja, megverte az egyik képviselő. A faluban egyébként sem egyszerű az élet, per pert követ, nincs ügy, ami ne váltana ki vihart. A mostani eset szépséghibája, hogy a megvádolt képviselő tagad, tanú pedig egy sem akad. Portré Ágoston Zoltán, a Jelenkor főszerkesztője. „A foci a mai napig is megmaradt, a Frankfurti Könyvvásáron is szerepelek majd a magyar csapatban. ” Portré Tisztelet a cabemet franc-nak Pécsett szendvicsemberként - keménykalapban, csokornyakkendőben, szmokingban - elsőként az ő étterme reklámhordozóját láthattuk. Később már csinos, fiatal, több nyelven beszélő lányok hirdették a vendéglőt. Pedig Rippl Béla éppen azon gondolkodott, hogy megváltoztatja a hely nevét. Az a bajusz mindenkinek megragadja a figyelmét. Salvador Dali-hívők néznek elismerően Rippl Bélára, a híres vendéglősre, a pécsi Kalamáris étterem vezetőjére.-Naponta 15-20 perc - mondja -, ennyi időt mindenképpen kell egy ilyen bajuszra fordítani. Mivel én igényes vagyok a vendéglőmre és a vendéglátásra, úgy gondolom, ezt a fajta igényességet a saját külsőmben is feltétlenül meg kell jelenítenem.-Az étterem neve egyébként tintatartót jelent - az „irodista” környezet miatt választotta. - Később azért akartam „Rétegpolitikusnak” mondja magát.- Valamit és valakiket meg kell célozni a vendéglátás hangulatával, kínálatával. Uniformizált borokkal nem lehet egyszersmind színvonalat is adni. Ha röviden kellene megfogalmaznom: csak semmi Rippl Béla 1950-ben született Szalatnakon. Az általános és a középiskolát Pécsett végezte. Véletlenül lett vendéglős, de mindjárt egy elit rózsadombi helyen kezdte. Végigjárta a ranglétrát és az azóta eltelt éveket felsőfokon tanulta végig. Nős, egy lánya van. mégis megváltoztatni - magyarázza mert a tintahal latinul ugyanezt jelenti, és ezért nagyon sok külföldi vendég állandóan ezt akart enni nálunk. a színekben, a kollégákban. Csak ebben az esetben tudunk együtt muzsikálni, mégpedig szép zenét. Rippl Béla - egyebek mellett - okleveles borszakértő is. Jószerével - avat be - a vendéglői étlapot is ahhoz a 200 fajta borhoz igazítják, ami az asztalokra kerülhet.- Csak azért van szőlőm, hogy valóban átbisztró-stílus! Ezt a vendéglői hangulatot azonban meg kell érezni. Ott van a sorok között, erezzem, mennyi munka van vele. Egyik kedvence a cabemet franc.- Mint egy szimfónia - tesz vallomást -, amely megmutatja a zene mélységeit. A vendéglő falán Trischler Ferenc, Colin Foster, Körtvé- lyessy László munkái. És egy még fiatal művészé, divattervező lányáé. Célja, hogy egyre több pécsi művésznek legyen alkotása az étteremben. Mészáros Attila
