Új Dunántúli Napló, 1999. szeptember (10. évfolyam, 239-268. szám)
1999-09-27 / 265. szám
1999. szeptember 27., hétfő Háttér - Riport Kilencedszer indult útnak Budapestről a Médiahajó Visegrád, végállomás, nem megy tovább Megint ringatóztunk egy jót, megint láttunk sok érdekes arcot, körülbelül ennyi volt a kilencedik Médiahajó. Most aztán újra itt ülünk, és azon morfondírozunk, hogy mitől is volt tét nélküli ez az egész ügy, Stumpfostól, Kupástól, Borókaistól. Lapunk illusztris csapattal képviseltette magát. Velünk utazott Közéleti Tizenegyünk hat legtöbb szavazatot kapott tagja: Bellyei Árpád, a POTE rektora, Higi Gyula, a Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, Kékes Ferenc, a Baranya Megyei Közgyűlés elnöke, Mikes Éva államtitkár, országgyűlési képviselő, Somosi László, a Pécs Erőmű Rt. vezérigazgatója és Szili Katalin, az Országgyűlés alelnöke. Visegrád felé. Balról Higi Gyula, Pauska Zsolt, Kékes Ferenc, Mikes Éva, Szili Katalin, Bellyei Árpád, Somosi László Ez már nem az igazi, mondta a Táncsics nevű hajó fedélzetén családunk egy régi ismerőse, aki mostanság abban utazik, hogy minél több üzleti kapcsolatra tegyen szert, a beosztás és a cégnév érdektelen, tudjuk, léteznek ilyen állások. Kevesen vannak, fűzte hozzá, tavaly meg se lehetett moccanni, ráadásul idén a kutya se venné észre, ha leülnénk mondjuk Stumpf és Kéri politológusok mellé vitát vezetni, minekutána a Betlen valamiért mégsem vállalta el, azt hinnék, mi vagyunk az új undokak. Jobb híján a kiadott programfüzetet nézegetem, ha már CD-t nem adtak idén, helyes kis darab, benne van minden. Az is, hogy a kormány kikkel képviselteti magát. A névsorban meglepő elemként fedezem föl Szabó László Zsoltot, ő ugye a Magyar Televízió Rt. elnöke lenne, hát, legalább nem kön- törfalaznak a fiúk. Az elnök egyébként szombat este is megmutatta magát, ezen a rettenetes magyar szépségversenyen volt a zsűri elnöke (nagy taps köszöntse, mondta Geszler Dorottya, akin több volt a vakolat, mint Horn Gyula villáján), majd rögvest utána Tusnádi Judit következett a bemutatásban. Úgy szép az élet, ha zajlik. Ennek persze semmi köze a Médiahajóhoz, mi több, egyáltalán semmihez sincs köze, csak eszembe jutott. Félórás késéssel indulunk, mert a Nyilvánosság előtti alázat kapujában még nyilatkoznak néhányan, hogy ez mit jelent egész pontosan, ne kérdezzék, talán a Nyilvánosság előtti alázatot, de ez nem teljesen biztos. A szervezők azt írták, öltözzünk úgy, hogy egy részben szabadtéri, őszi rendezvényen veszünk részt, a többség mégis zakóban, öltönyben, fáznak is rendesen, Unicum viszont csak 11-től van (happy hour, hogy érthető legyek), Zwack Péter is hajóra szállt. No meg Kovács Attila is, pedig az újságok szerint az APEH-ban lenne dolga, lehet, hogy majd Visegrádra érte jönnek. Kunczéval beszélgetnek egy asztalnál, de nem látok Kovács kezében magnót, pedig most arra is hivatkozhatna, hogy fölcsapott újságírónak. Nem valami nagy a népvándorlás, három hajó egybekapcsolva (tavaly már viccelődtem ezzel, hogy Médiahajó, Médiahajók, Média, Médiákok, de nem kaptam érte Karinthy- gyűrűt, úgyhogy most nem próbálkozom), a lényeg, hogy mindenki ücsörög a helyén és cseveg. Azért Juszt (ezt a poént se sütöm el) mégiscsak fölbukkan az asztalunknál, levág egy szokásos monológot a humortalan fiúkról, nem is telik bele sok és rendőrségi motorcsónak húz el a hajó mellett, de mégsem viszik el. Már Visegrádon az egyébként újabban élete legjobb formájában lévő Verebes István süt el egy poént, amikor mikrofont kell cserélnie, megjegyzi, hogy állítólag a Juszt lakásában is ezt csinálják. Kovács egyébként másnap se ment az APEH-ba, beteget jelentett, nem is csodálom, tényleg hűvös volt, azért szombatra már ki lehetett gyógyulni belőle. Közben a pénzügyminiszterek reggeliznek, Kupa, Rabár és Szabó, valamennyi az An- tall-kormány tagja volt, ez a program már tavaly se nagyon sikerült, ők azért megteszik a magukét, két kifli között arról elmélkednek, hogy ki milyen adót tartana helyesnek, nem mintha ez bárhol is számítana. Dél körül már kezd kisütni a Nap, ennek örömére egymás torkának esik a két politológus, Kéri és Stumpf, bár utóbbi újabban kancellárkodik, ha ezt szabad egyáltalán így nevezni, megy a jobbos, megy a balos, helyes kis bokszmeccs, nézik vagy harmincán, köztük Rap- csák András, na jó, ő kettőt ér, akkor harmincegyen. Kémeim jelentik, hogy Rapcsákot egy ízben Schmuck Andor mellett látták ülni, hát erről lemaradtam, azért megnyugtató, hogy vannak itt súlyos egyéniségek is, bár Schalkammer sehol. Hová tűntek a kelet-európai váteszek? Erről csevegnek külhoni magyar írók és költők, ezt még kevesebben nézik, mint Stumpfékat, pedig ha az lenne a kérdés, hogy mondjuk hová lettek a Médiahajóról a kormány- párti politikusok, biztos többen kíváncsiskodnának. A fidesze- sek és a kisgazdák ugyanis tavaly is, idén is bojkottálták a rendezvényt, s a legelején feltett kérdést egyben meg is válaszoltuk: az ügy azért tét nélküli, mert megszűnt valódi közéleti esemény lenni. Visegrád aztán maga a csalódás. Rettenetesen hosszú sor, ehetetlen ebéd, a mellettünk ülő Ómega-tagok is prüszkölnek, sehol semmi nyoma a tavalyi borkimérésnek, a sütemény pillanatok alatt elfogy, van viszont kínos, öndicsérgető Média- könyv-bemutató, még kínosabb Sajtópáholy-díjátadás, se pénz, se posztó. Ujpeti barátom keserűen jegyzi meg, csak azért jött, hátha lóvét is kap, de csak egy széket vihet haza. Az ügyet Verebes menti valamennyire, nincs egy olyan félmondat, amiből ne csinálna poént. Rettenetes sramlizenekar jön, a nagysátorból mindenki pillanatok alatt kimenekül, pedig most következnek csak a „médiasztárok”: a legnépszerűbb rádiós és tévés személyiségek és adók. Jakupcsek, Bochkor, Stahl, Páljfy, Danubius és a tv2, állítólag szavazni lehetett, én mondjuk egy darab szelvénnyel nem találkoztam az újságokban, de ez nem jelent semmit, minden újságot én sem láthatok. Szerintem az RTL Klub nem örül különösebben az eredménynek, lévén a kezdetekkor még főszponzorként indultak. Közben a távozás hímes mezejére lépünk, így aztán le is maradunk az elektronikus sajtó kerékasztaláról, pedig Borókai Gábor és Szabó László Zsolt biztos nagyon érdekeseket mondott. Bevágjuk magunkat a mikrobuszunkba, és gyorsan nekiindulunk Pécsre. Konszenzuskereső politikánk eredményeként megállapítjuk, hogy mindezek ellenére egész nap jól elbeszélgettünk. Egymással. Lendvai Dávid •AJhtol a piacvezetők ta i át koznak,. Generál szponzor: MAHART Passnave Főszponzorok: Pannon Lapok Társasága Magyar Hírlap Rt. Stella Artois Szponzorok: Westel 900 Juventus Rádió Copy General Mai Nap 1999. szeptember 22. Támogatók, szolgáltatók: Pauker Nyomda Dunasecurity Kft. Novofer Kft., Szuperinfó MAG ICS Holding Kft. Motor Média Taxi 2000 Hungarocamion Rt. Komédium Visual Power Observer Euroweb Geografika Kft. Grafit-Szem Zwack Unicum Rt., Coca-Cola, Corso Vendéglátó és Catering Kft., Evian, Szobi Szörp Tói Tói j hetedik oldal---------Jegyzet--------Da lolva szép az élet Szerintem jól mondta Friderikusz az Osztály- találkozó című műsorában, hogy a valamikori mozgalmi nóták dalolására való „felbuj- tás” érdekes jelenség, tán még a Tisztelt Házban is szóvá teszik. Nem tudom, ez valóban megtörténik-e, annyi viszont bizonyos, hogy tévénézői szememmel láttam: Bánó András és Udvaros Dorottya egykori osztálytársaival (a mai negyvenesek) bizony nem röstellték, hogy a megadott 5 másodpercen jóval belül sikerült rágyújtaniuk a Párttal, a néppel egy az utunk című örökzöldre. Amúri partizánok dala, Munkás gyászinduló, Intemacionálé - a többi feladvány is ment, mint a karikacsapás. Igaza volt annak a régi ismerősünknek (nem éppen a fennálló rendszer barátja), aki azon bosszankodott, hogy ezeknek a párt-nótáknak egy bajuk van: olyan fülbemá- szóak! Szó, ami szó, vagyunk még néhány millióan az országban, akik szovjet him- nuszostól egész kis énekeskönyvre való zenei anyagot sajátítottunk el („csak tiszta forrásból”), amely tudáskincs, úgy tűnik, nagyjából egy életre szól. Magam is dúdolok néha valami dallamot, autóvezetés közben, a mellékhelyiségben, mindegy, s bizony, egyszer csak rá kell jöjjek, ez a Munka hadának a lépte dobog! Mi több, előfordult már, hogy gyermekeimet örvendeztettem meg a történelem feneketlen kútjából elővarázsolt zengeményekkel. Mit lehet erre mondani: ez van. Ami annyit jelent egyben: nem csak volt. Azt persze nem szeretném megélni, hogy tegyük fel, egy esküvőn az Akácos út, a Gyöngyhalász és a Székely himnusz mellé felkerüljön a dalos-repertoárba az Április 4-ről szóljon az ének, de még a Bunkócska sem. Persze, ki tudhatja, hogy kinek mitől ered meg a köny- nye egy lagziban?! Méhes Károly Lejárt a béka ideje Egy juccát „nevezett ki” tőzsdei tanácsadójává Óla Pehrson svéd művész. Pehrson elektródákat kötött a leveleire, és a növény ezeken keresztül, „levelezés” útján üzeni, hogy venni kell vagy eladni. Ha levelei gyorsabban növekednek, mint a stockholmi tőzsdén a 16 legnagyobb forgalmú részvény indexe, akkor Óla vásárol, ha lassúbb a növény, akkor elad. A „jós jucca” maga is érdekelt abban, hogy hasznot hajtson. Ha jó tanácsot adott, akkor vizet és fényt kap, ha viszont rosszat, akkor gazdája nem ad neki inni és lehúzza a redőnyt. Elképzelem, szegény juc- cának mennyire le kellett volna állnia a növekedéssel, szinte száradásnak indulnia, összehúznia magát, ha már az 1929-es New York-i tőzsdekrach idején is igénybe vették volna ez irányú szolgáltatásait. Amihez képest - mint tudjuk - az 1998-as nyári magyar zuhanórepülés tiszta nyereség volt a részvényekkel rendelkezőknek. Ötletes gondolat a remek művész büntetési elképzelése is. Ha talál a növény, kap vizet és fényt, ha nem, nem. Igazi kárörvendőként őszintén bízom benne, hogy az elkövetkező néhány évben virágzó fejlődésnek indul a stockholmi tőzsde, Óla meg szépen hordhatja a tápsót, napfényt, télen meg a kvarclámpát szeretett növényéhez, amely az árfolyammal párhuzamosan lassan az egeket verdesi. Osztán mikor a Volvo-rész vények duplájukat érik mostani áruknak, levelei a plafont súrolják, és annyira kiterebélyesedik, hogy kiszorítja nappalijából derék gazdáját, akinek dzsungelkés kell ahhoz, ha tévét akar nézni. Igazán briliáns elmére vall Óla Pehrson találmánya, mindenféle káros befolyástól, félrevezető információtól függetlenül tud dönteni, itt van korunk új tőzsdeguruja. Szerencséje, hogy a boldogult emlékű André Koszto- lanyval nem kell versenyre kelnie. Móczán Zoltán if hetedik oldal holnap Rendszerváltás Az egyházak számára a hosszú és kényszerű együttműködés az Egyházügyi Hivatal égisze alatt azt is eredményezte, hogy a kialakult status quo megboly- gathatatlannak tűnt - még akkor is, mikor már bőven lehetett volna bolygatni. Portré _____________ Pf eiffer Mártonnak mozgalmas éve van. Az öröm: idén kettős jubileumot ünnepel, immáron 30 éve tűzoltó és 25 éve nős, lányukat pedig nyáron adták férjhez. Az üröm: édesapja nemrég hunyt el. Azt mondja, ez egy kicsit sok volt Portré Lám, még nem írtak le Dénesi Ödön életéveit meghazudtoló, több ember becsületére váló vitalitással van megáldva. Az a ritka típus, aki puszta megjelenésével, ízes beszédével, humorával csodát tud varázsolni maga körül. Mindig van nála egy csipetnyi jókedv. Amikor a minap a városháza emlékérmét vehette át, azonnal eszébe jutott egy régi intelem. Nyugdíjba menetele idején kollégái közül valaki megjegyezte: „Evvel végleg leírnak téged, öregem!” S lám, nem írták le. Persze az is igaz, hogy Dönci bá’, ahogyan barátai és ismerősei hívják, ma is a közélet figurájaként ismertetik. Mostanság a Magyarok Világszövetsége helyi csoportjának országos rendezvényét szervezi, ő az aradi tizenhármakra való megemlékezés pécsi ünnepségének egyik koordinátora. Amikor nála jártam, éppen a díszes meghívókat postázta. S ez így természetes számára. A társaság központja, aktív szerepvállaló. Aki egyébként sajátos „özvegyember” életet él, hiszen második feleségével nem közös fedél alatt lakik (e távolságban is szép a kapcsolatuk), s ekként saját magára és a vele lakó 21 éves unokájára főz, mos, takarít. Olykor meglocsolja a virágokat, melyek között a tágas lakásban akad olyan is, ami még Beregszászról való, s 1955-ben hozták át Pécsre a szülei, a családegyesítés sikeres tortúrája után. Ä viDénesi Ödön Ybl-díjas építészmérnök. 1921-ben született az Ung völgyében, a kies Fenyvesvölgyön. Az ötvenes években került Pécsre, s e város lett valójában otthona. Másodszorra is nó'sült. Elsőfelesége néhány éve elhunyt, a házasságból egy gyermekük született. rág édesanyjának emlékére zöldell. A családegyesítés magyarázata: Dönci bá’ maga is Beregszászon járta ki az elemit, szülei egyetlen gyermekeként lett 1944-ben katona, s ekként szakadtak el egymástól. Városépítész volt, aki Kárpátaljáról a Mecsek-aljára került. Övé Pécsett az Uránváros és a szigeti városrész, vagy éppen Komlón a szilvási lakótelep. Akkor dolgozott, amikor égető szükség volt a lakás. Büszke az elmúlt évekre, nem szé- gyelli, hogy vörös-csillagos kitüntetései is ott vitrinben, sőt azt egykor sztahanovista volt. Nem politikai megvirítanak a sem, hogy győződésért, a munkáért kapta. Fehér haj, pajesz, hasonlóan hófehér tömött bajusz - és fölötte csillogó szemek. Se több, se kevesebb Dönci bá’, aki ha álmodik, biztosan a tervezőasztal mögött ül, és óriási boldogságköröket rajzol. Akkorákat, hogy mindenki beleférjen. Kozma Ferenc