Új Dunántúli Napló, 1999. szeptember (10. évfolyam, 239-268. szám)

1999-09-25 / 263. szám

1999. szeptember 25., szombat Háttér - Riport ERŰ SZER VÁLTÁS PÉCSETT ÉS BARANYÁBAN 1988-90 34. rész Forgalom a damaszkuszi úton A történelmi egyházak a szocializmus évtizedei alatt kikiáltott klerikális ellenségként a rendszer már-már „törvényesített” el­lenzékének számítottak. Ez megváltozott, de ... Mayer Mihály megyés püspök (kis képünkön) markáns véle­ményének ad hangot nem csak az 1989/1990-es fordulatot ille­tően, hanem az azt megelőző, illetve mindezt követő időszak tekintetében is.- A katolikus egyház a rend­szerváltás előtti években volta­képp sekrestye pasztorációt végzett. Vagyis a társadalom­ban nem érvényesült a hatása, a templomon belül igyekezett a tisztán hitéleti tevékenységet folytatni, azt megőrizni. Volt ugyan bizonyos iskolai hitokta­tás, de ez is a templomba „száműzetett”, majd államilag nem engedélyezve, csak tudo­másul véve, a plébániákra. Ezért iskolai hittan helyett templomi katekézisről lehetett csak szó (nem volt lecke, név­sorolvasás, feleltetés), ami pusztán alapismereteket adott. Ezért az elsőáldozás, a bérmá­lás is rövid előkészület után tör­tént meg, a hit alapos ismerete és gyakorlása a háttérbe szorult. Tudjuk jól, hogy a rendőrökre, a pedagógusokra, az állami al­kalmazottakra ráadásul a val­lásszabadság nem is vonatko­zott. Kisebb városokban, fal­vakban, ahol az emberek isme­rik egymást, a gyakorló hívők kiszorultak a helybéli vallási életből!- Kérdés, hogy mindezekhez képest mit hozott a politikai, társadalmi fordulat? A megke­resztelt emberek számára a sok­féle adminisztratív lehúzó erő eltűnt, sokan ugyanúgy tettek, mint 1956-ban: visszatértek a valláshoz, megtalálták a da­maszkuszi utat, bár számosán - mikor látták, hogy ez nem jár semmiféle előnnyel - újból el­hagyták ezt az utat.- Fontos az iskolák alapí­tásának ügye, éppen azért, mert ez a fo­lyamat még napjainkban is nehéz. Egyes erő­sebb hangúak szerint ez belső egyházi ügy, és nem a társadalom erkölcsi és vallási kultúrájának emelkedé­sét segíti. Érdekes, hogy az ál­lam által nehezen működtetett, az egyház által átvett szenve­délybetegek gondozását és a szociális otthonok működését a változás után jobb szemmel nézték, mint az egészséges ifjú­ság nevelését!- Sajnos, azzal is tisztában kell lenni, hogy a papok élet­kora az elmúlt negyven évben kitolódott, fiatalok alig-alig je­lentkezhettek, a zömük 60 év körül van, sőt egyes esetekben 80 éves plébánosok is kényte­lenek működni. 1965-ben még 320 papunk volt, ez a szám a 90-es évekre 130-ra csökkent, ma pedig 110-nél tartunk. így érthető, hogy a relatíve megnö­vekedett hittanoktatás is sok­szor gondot jelent.- A 90-es években az egy- pártrendszer helyében megje­lentek a különböző érdekelt­ségű és politikai üézptsL&uiálló pártok. E pártok mindegyike igyekezett az egyház jogos igé­nyét és az alapvető emberi jo­gok által biztosított vallássza­badságot megígérni. Ebben első helyen a Szabad Demokraták Szövetsége jelentkezett, ám sér­tődöttségüket fejezték ki, ami­kor nem járultam hozzá ahhoz, hogy a papok közül országgyű­lési képviselőket jelöljenek. Vi­lágossá kellett tenni, hogy az egyház vezetőinek lehet politi­kai véleménye, de a pártpoliti­kába nem avatkozhatnak bele! A megkeresztelt emberek, vagyis a hívek igenis részt vesznek a társadalomépítő fel­adatokban, így a pártok munká­jában is, és ily módon az egy­ház is politizál!- A helyzet az, hogyha tíz év püspöki tapasztalata meglett volna bennem, amikor 1989 végén elfoglaltam a székemet, bizonyára egyik-másik dönté­sem vagy lépésem az egyház számára is kedvezőbb lehetett volna. Gondolok itt az ingat­lanügyekre, az iskolaépítésre, az egyházközségek számára biztosított új lehetőségekre. Sajnos, néhány tudatos manipu­láció Pécsett nagyon megkese­rítette a püspök helyzetét. Amikor a történelmi egy-két évről kérdeztük Bóka Andrást, az Újpetrén élő református es­perest, ő sem tehetett mást, mint folyamatában ábrázolta az eseményeket, amik inkább év­tizedeket jelentenek immár.- Sajnos, azt kell monda­nom, hogy az állam és az egy­házak együttműködésében a re­formátusok az élen jártak. Az 1948-as paktum is tehette, min­denestre a lelkészek közül né- hányan alapvető párhuzamokat véltek felfedezni a keresztény­ség és kommunizmus elméleté­ben, legfeljebb azt mondták, hogy a gyakorlat nem az ideá­lis. De sokan ezt se tették, sőt ma már tudjuk, voltak olyan püspökeink, akik tagjai voltak a Magyar Szocialista Munkás­pártnak, ott ültek az Elnöki Ta­nácsban, az országgyűlésben. Ezért aztán a „reakció” felé nem is pártból, hanem az egy­házon belül érkezett a megtor­lás. Ha valakinek a viselkedése nem volt kívánatos, mehetett le Baranyába vagy a tanyavilágba éhen halni.-Mint mindenben, a 70-es évek ebben is a lazulást jelen­tették, és nem mondom, hogy „földalatti tevékenység” kez­dett volna kialakulni, de létre­jöttek csoportok, voltak olyan találkozások, ahol három fontos dolgot vitattunk meg: 1. megta­lálni az utat az ifjúsághoz, 2. a határon túli magyarság hely­zete, 3. az egyházi vezetés kri­tikája. Szóval ezek a dolgok mindinkább - itt már inkább a 80-as évek első feléről beszélek - nyílt vitatémák lettek, és vé­gül is azt eredményezték, hogy a „püspök elvtársak” szép las­san kikerültek a vezetésből az évtized végére. Tény, hogy ez hosszú erjedési folyamat volt, de mivel régóta benne volt a le­vegőben, 1989/1990 ilyen érte­lemben számunkra nem jelen­tett robbanásszerű változást. Az 1990-es zsinat mindenkit fel­szólított, hogy tegyenek bűn­valló nyilatkozatot, amiért együttműködtek az állampárt­tal. Ám jogosan mondták so­kan: ugyan mért kellene kollek­tív nyilatkozatot tenni - ez azok dolga, akik kiszolgálták a szo­cializmust! Egy gesztus lett volna, hogy szégyelljék magu­kat, akiknek szégyellnie kell, de ahogy a Jóisten, mi is meg­bocsátunk. Senki nem kért bo­csánatot! Ezért a régi rendszer még mindig nincs lezárva, a rossz örökség máig megmaradt.-A pártok közül többek is kerestek az első szabad válasz­tásokra készülődve. Az első volt a Nemzeti Paraszt Párt, de az akkori, még szét nem dara­bolt Független Kisgazdapárt vezetésében is akadt néhány re­formátus - elvégre a hagyomá­nyaik Tildy Zoltán, Nagy Fe­renc révén megvoltak. De ott volt Nagy Ferenc József, aki té- esz-elnökként is bátran merte hangoztatni reformátusságát, ma is egyházmegyei gondnok. A Kereszténydemokrata Nép­párttal szemben mindig is volt egy kis tartózkodás, mivel ők rögtön a katolikus templomok­ban helyezték el a választási felhívásaikat. A lelkészek több­sége, azt hiszem, úgy véleke­dett: ha valamennyi hívem pásztora vagyok, nem tehetek köztük különbséget, nem te­kinthetem politikai ellenfélnek, ezért nem is vettek részt a poli­tikában. És a szószékről sem agitáltunk, mert végre azt mondhattuk: az emberek politi­kai értelemben is nagykorúak lettek, maguk döntenek, nem felsőbb sugallatra. Lehet, hogy ez nem volt helyes, s igaz, 1998-ban már jobban odafi­gyeltünk, melyik politikai prog­ram az, amely a mi céljainkkal is harmonizál. Méhes Károly hetedik oldal Jegyzet Trónfosztás A latin költő szerint a szerelem mindent le­győz. Az általános té­telt annyi kivétel cá­folta már, hogy úgy tűnt, több erősítésre nem is szorul. Ámbár lehet, hogy a fogalom megha­tározásának bizonytalansá­gára, meg a művészek hatásos propagandáira vezethető visz- sza a learatott sok babér. Az érdekházasságba kényszerí­tettek, a helyzetükkel megal­kuvók, a hatalom önkénye vagy a háborúk által elszakí­tott párok vesztes eseteit a hadijelentések zsargonja sze­rint rugalmas visszavonulás­nak könyvelték el. Ám akárhogy is idealizál­ták, a szerelem győzelmeihez az ösztönök gyártották és gyártják a legtöbb muníciót. Eddig bőven elegendőt ahhoz, hogy Ámor mindig az érdek­lődés homlokterében legyen. Ez a múlt és a múlófélben lévő jelen. Ugyanis kezd át­rendeződni az értékrend. Egy felmérés szerint a hírhedten szenvedélyes olasz fiatalok lelkűidében egy tál jól fűsze­rezett főt tészta háttérbe szo­ríthatja a nemi vágya­kat, de az érzelemgaz­dag szerelemért az ét­kezési élvezetről is haj- v landók lemondani. Vi- I szont a számítógép és az internet mindent le­győz a 25 és 35 év közöttiek körében. Lehet, hogy a nem szondázott tinédzserek még hagyományosan gondolkod­nak, de alighanem kinövik. Egyébként örvendetes, hogy az ezredvégi érettebb fiatal nemzedék nem hasonlít a 70-es évek ifjaihoz, akik a szex, narkó és rock and roll hármas élvezetének hódoltak. A maiak 56%-ának első és legfontosabb szenvedélye a winchesterek, chipek világa és az internet. Ebben a pozitív változásban van valami na­gyon félelmetes is. Hajdan a futurológusok olyan jövőkép­pel ijesztgettek, hogy a kom­puterek a szolgai szerepből kilépve uralkodni fognak a gondolataink felett. Es lám, még vadabb történik: rátele­pednek érzelmeink és ösztö­neink értékrendjére is. Új vi­lág készülődik, de már nem biztos, hogy emberi. Dunai I. 101 kis gólya Apróbb hiba történt a szegedi József Attila Tudományegyetemen a felvételik során. Össze­sen 101 jelentkezővel többet sikerült felvenni a bölcsészkarra, ami önmagában örömteli hír lenne (emelkedik a hallgatói lét­szám, több lesz a képzett em­ber hazánkban stb.), ám ők nem érték el a ponthatárt, va­lamiképp mégis bekerültek az intézménybe. Lett is nagy sürgés-forgás, vizsgálat, a JÄTE az oktatási tárcára mutogatott, mondván, nem volt jó a felvételit irá­nyító számítógépes program, amit zseniálisan Gólyának si­került elnevezni, a Gólya hi­bájából keveredett be 101 gó­lyával több az universitas fa­lai közé. A minap azonban befeje­ződött az Oktatási Miniszté­rium hivatalos ellenőrzése, és kiderült, a JATE-n vannak a bűnbakok, hát viseljék ők az eset következményeit. „Ha felvette, hadd vigye”-alapon a szegedi egyetem bölcsészkara állja a többletként bejutott első évesek költségeit, ahhoz az állam nem ad sem­mit, amit a mostani úgynevezett forráshiá­nyos világban meg is lehet érteni. Gondolom, az ottani bölcsészkart - mint mindegyiket az országban - felveti a pénz, egymást érik a nagyobb beruházások, az ok­tatók meg nem győzik vissza­utasítani a rájuk tukmált pré­miumot. így egyáltalán nem okoz gondot az alig több mint száz gólya fogadása, eltartása, okítása, nevelése az állami fejkvóta nélkül. Volt is nagy öröm a hallgatók között, akik vétlenül, mit sem sejtve keve­redtek be az egyetemre, hi­szen abban mindenki már az elején egyetértett, hogy őket ebben az ügyben semmilyen hátrány nem érheti. Nem is fogja. Most. Mert bár lehet, hogy kifejezetten gonosz oldalról közelítem meg ezt a kérdést, de nem mernék komolyabb összeg­ben fogadni arra, hogy a fél­évi vizsgákon nem pont 101 hallgatót vágnak ki a szegedi egyetemről. Nyaka Szabolcs hetedik oldal hétfőn | Riport ________________ ♦ A Médiahajó kilenc éve az egyik legnagyobb figyelemmel kísért ; közéleti esemény. Idén kicsit j kevesebben tették tiszteletüket, mint a korábbi években, de a három fedélzetet megtöltő ] vendégseregnek így is volt alkalma a találkozásokra. 1 Portré Dénesi Ödön életéveit meghazudtoló, több ember becsületére váló vitalitással van | megáldva. Az a ritka típus, aki J puszta megjelenésével, ízes | beszédével, humorával csodát tud varázsolni maga körül, j Mindig van nála egy csipetnyi | jókedv Portré Komolyzene minden mennyiségben Édesapja, Várnagy Viktor az Országos Filharmónia pécsi ki- rendeltségének a vezetője volt 1956-tól ’81-ig, tőle vette át ezt a szerteágazó feladatot. Pedig fiatal korában nem is zenész, ha­nem sebész szeretett volna lenni.- Tehát nem volt egyértelmű a zenei pálya.- A gimnáziumi évek alatt gondoltam arra, hogy sebész le­szek, de érettségi után úgy ala­kult, hogy azonnal dolgozni kezdtem a zenekarban. Tulaj­donképpen klarinétozni szeret­tem volna, de csak fagott volt. Dtílánszky Rajmund tanárom azt mondta, hogy én erős gye­rek vagyok, le se tegyem ezt a hangszert.- S így történt?- Harminchét éven keresztül játszottam pécsi zenekarban.-Más volt akkoriban a ze­nei élet Pécsett?- Beindult az opera, négy bemutató is volt egy évadban, s akkor indult a Pécsi Balett is, élő zené­vel természe­tesen.- Mintha intenzívebb lett volna a vendégművé­szek fellépése is.- Világhírű muzsikusok se­rege fordult itt meg. Richter többször is adott koncertet a Liszt-teremben, de járt itt töb­bek között Kondrasin, Jans- sons, Rozsgyesztvenszkij, Gar- delli, Gidon Krémer. Ma már az ilyen rangú művészek meg­fizethetetlenek.- A Filharmónia is nagy vál­tozáson ment keresztül. Várnagy Attila 1940-ben született Pécsett. A Zeneművészeti Főiskola fagott szakán végzett. 1958-tól tagja a Pécsi Filharmonikus Zenekarnak, 1964-től a Mecsek Fúvósötösnek. 1981-től vezeti a Filharmónia pécsi irodáját, ’97-tól a Filharmónia Dél-dunántúli Kht. igazgatója. Nős, 2 gyermeke van.- A rendszerváltás után kezdett anyagilag vissza­csúszni, s tevékenysége egyre inkább a fővároshoz kötődött. Aztán bekövetkezett a decent­ralizáció, s Pécsett létrejött a három megye zenei életét szervező kht. Főleg Somogy és Tolna okozott gondot, ott nem volt felnőtt filharmóniai hang­verseny, mára óriási pozitív változásokat sikerült elérnünk. 168 koncertet szervezünk eb­ben az évben a három megyé­ben. Egyébként az ifjúsági kon­certek jelentik munkánk súly­pontját, ezeket támogatja elsősorban a minisz­térium, s ezeket a koncerteket olcsón is tudjuk biztosítani.- Kifelé nemigen érződött, hogy komoly változások történ­tek a Filharmónián belül.- Nem, hiszen a hangverse­nyek megtörténtek, a bérlete­ket meghirdettük, s hogy én nem voltam nyáron szabadsá­gon, azt csak én tudom.- S ez mindig így lesz?- Bízom benne, hogy nem. Cseri László k h A folyamatok fontos állomása volt II. János Pál pápa látoga­tása 1991 -ben Pécsett fotó: laufer László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom