Új Dunántúli Napló, 1999. szeptember (10. évfolyam, 239-268. szám)

1999-09-22 / 260. szám

1999. szeptember 22., szerda Politikai Vitafórum Dünántúli Napló 15 A Szent Korona Augusztus 20-a elmúltával egyre több szó esik az állam- alapításunkhoz, illetve első, szent királyunk személyéhez kapcsolódó történésekről. A jövő esztendőben kez­dődő és 2001. augusztus 20- áig tartó millenniumi év párat­lan lehetőségeket tartogat még a legkisebb település számára is. A soha vissza nem térő al­kalom kapcsán nemcsak falva- ink, városaink készülődnek a nagy eseményre, hanem a kormányzat is. A tervek sze­rint a Szent Korona a Nemzeti Múzeumból átkerül a Parla­ment épületébe. Többek között ezt tartalmazza majd az a tör­vényjavaslat, amelyet október második felében fogadhat el az Országgyűlés. Az Igazságügyi Miniszté­rium alkotta ünnepélyes tör­vénytervezetben deklarálni kí­vánják Szent István államala­pításának jelentőségét, tekin­tettel arra, hogy a Szent Ko­rona nekünk, magyaroknak, több mint múzeumi tárgy, sokkal inkább az államiságunk jelképe. A törvény megalkotásának eredeti elképzelése Nemes- kürthy István professzor úrtól származik. Nagy támogatója az ügynek Dávid Ibolya igaz­ságügy-miniszter, az MDF el­nöke is. A tanár úr elképzelései kö­zött a törvény megalkotása és a korona parlamenti elhelye­zése mellett az is szerepelt, hogy a képviselők és a megvá­lasztott tisztségviselők a koro­nára tegyenek esküt hivatalba lépésük előtt. A Szent Korona tanának gyökerei az idők távolába vesznek. A korona „uralkodik” Mária országán, nem a király és nem az államfő. Törvényes uralkodó a Duna és Tisza ön­tözte földön nem lehetett az, akinek fejét nem érintette Szent István koronája. Ez a gyakorlat s mindaz, ami e mitikus ereklyéhez kö­tődik, egyedülálló a világon. Az elmúlt egy évben sokunk­ban csillant fel a remény, hogy most az új polgári kormány te­het valamit ebben az ügyben. Tesz is. Jelen sorok írója tudja, hogy a mostani bejelentést csaknem egy évi előkészítő munka előzte meg. Egy ezeréves tradíció jelké­pes helyreál­lításához lát hozzá a kor­mány. A ko­rona újra az lesz, aminek lennie kell: egy szakrális ereklye, amely - visz- szakerülve az Alkotmányba - az egész országot szimboli­zálja. Tanuljuk meg végre be­csülni a múltunkat, hogy kel­lőképpen felvérteződve épít­hessük jövőnket. A korona valóbb és igazabb megbecsülése a Magyar De­mokrata Fórum megítélése szerint ehhez járul hozzá. Legyünk méltók múltunk­hoz, hogy emelt fővel tekint­hessünk a holnap felé! Dr. Habjánecz Tibor, az MDF megyei elnöke Ajánlás A pécsi hete­dik választó- kerületben a FIDESZ Már­ton Andrást jelölte az idő közben meg­üresedett képviselői helyre. E dön­tés mellé felsorakozott az FKgP, a KDNP és az MDNP pécsi szervezete is. Általános vélemény szerint keresve sem lehetett volna al­kalmasabb jelöltet találni, hi­szen ismeretsége, köztudottan polgári elkötelezettsége, a kö­zösségi ügyek iránti érdeklő­dése predesztinálja a történelmi belváros képviselői posztjára. Márton András rendkívül gazdag életpályát tudhat magáénak. Színészként, rende­zőként, vagy éppen diplomata­ként minden esetben a minő­ségre törekvés, az igényesség jellemezte munkásságát. Pécsre való települése előtt is sokat tett városunk érdekében, hiszen, mint Magyarország Los Angeles-i főkonzulja, szerepet játszott a Seattle városával kö­tött partnervárosi együttműkö­désben, továbbá fő szervezője volt a Tucson-ban rendezett amerikai-magyar üzletember­találkozónak, ahol számos pé­csi és baranyai cég is képvisel­tette magát. A Pécsi Nemzeti Színház társulatának 1996 óta tagja, és ez alatt a röpke pár év alatt a pécsi közönség hamar megked­velte színpadon nyújtott alakí­tásai és emlékezetes rendezései miatt. A pécsi kulturális köz­élétnek is rendkívül gyorsan el­ismert alakja lett, és városunk­ban történő letelepedésével el­kötelezetten bizonyította, hogy Pécs kulturális arculatának erő­sítése továbbra is nagyon fon­tos feladat. Tudom, hogy sokan azt gon­dolják: Jó-jó, de mit tehet egy képviselő a több, mint negy­venfős pécsi közgyűlésben, ahol számos érdek szövevénye hatja át a döntéshozatalt? Meg­győződésem, hogy megválasz­tása esetén Márton András személyében egy igen értékes ember kerülhet a testületbe, juthat mandátumhoz. Széles körű hazai és nemzetközi kap­csolatai a város számára sok le­hetőséget hordoznak. Példaként hozhatom fel egyik dédelgetett elképzelését: az egykori sikeres évekre gondolva a Magyar Já­tékfilm-szemle Pécsre történő visszahozatalát, ami nagyon sokunk kívánságával találko­zik. Vagy említhetném azon erőfeszítéseit, amelyek arra irá­nyulnak, hogy Pécs és a tágabb régió, mint jelentős filmforga­tási helyszín is szóba jöhessen. Mindezek a rendkívül szimpa­tikus próbálkozások sokkal többé esélyt kaphatnak, ha mint városi képviselő megfelelő legitimációval tudja majd eze­ket reprezentálni. Végezetül egy gondolat ar­ról, hogy a FIDESZ pécsi cso­portja miért nem a saját tagjai sorából állított jelöltet. Szá­munkra valóban komoly és kö­vetendő feladat, hogy szövet­ségi politikánk a konzervatív erők összefogására irányuljon, és ennek során döntő szempont a jelölt általános alkalmassága, erkölcsi tartása, eddigi életútja. Szemben azzal, hogy az illető hord-e, és milyen párttagköny­vet a zsebében. Jó szívvel és bizalommal ajánlom Márton Andrást a bel­városi szavazók figyelmébe. Dr. Páva Zsolt, volt polgármester A dobra vert ország A legjobban talán a címben szereplő módon lehetne ösz- szefoglalni annak az előadás­nak a témáját, amely a múlt hét végén hangzott el a Bocs­kai Szabadegyetemen. Dr. Csath Magdolna egye­temi tanár a globalizációnak a magyar gazdaságra gyakorolt hatásáról kifejtette: igaza van annak a svájci elemzésnek, amely hazánkat a globalizmus kárvallottal közé sorolja, hi­szen kevés olyan ország van, ahol a termelőeszközök any- nyira nagy hányada van kül­földiek kezében, mint nálunk. Hasonlóan problémát jelent az is, hogy az adósságcsapda révén egyes nemzetközi pénzügyi-gazdasági szerveze­tek túl nagy befolyásra tettek szert az ország gazdasági éle­tében. Ennek legfrissebb pél­dája, amikor a Világbank szabta meg, hogy mennyivel emelje a kölcsönért folyamo­dott Fővárosi Közgyűlés a BKV jegyek árát. Azzal, hogy az áremelés inflációt gerjeszt, hogy súlyos terheket ró a la­kosságra, senki nem törődött. Szerencse, hogy a kormány közbelépett, és nemet mon­dott a drágulásra. További gond, hogy a gaz­daság hazai szereplői nagy­részt a volt kommunista rend­szer haszonélvezői közül ke­rülnek ki, akik javarészt még mindig janicsárbirtokként ke­zelik ezt az országot. Emlé­keztetőül nem árt megje­gyezni, hogy az ország kifosz­tása a manapság agyonreklá­mozott Németh Miklós mi­niszterelnöksége alatt kezdő­dött el az úgynevezett spontán privatizációval, és Horn Gyula alatt érte el csúcsát - vagy inkább mélypontját!?) ­az energia- szektor el­adásával. Róluk je­gyezte meg egy washing­toni konfe­rencián a Vi­lágbank egyik alel- nöke(!) Mr. Stieglitz, hogy a politikai bolsevizmust felvál­totta a piaci bolsevizmus, és hogy Lenin követői 180 fokos fordulatot véve a lenini úton, ma ugyanúgy erőszakolják rá az átmeneti országokra a ka­pitalizmust, mint annak idején a kommunizmust. Ezek a folyamatok mára odavezettek, hogy a magyar költségvetés legnagyobb ré­sze, kb. 30%-a az adósság- szolgálatra fordítódik, a kuta­tás-fejlesztés soha nem látott mélypontra zuhant, és a gaz­dasági tervezés csaknem lehe­tetlenné vált. Mindez a társa­dalomban is érezteti káros ha­tásait. Minden tisztességes politikai erőnek az feladata, hogy gátat vessen az új gyar­matosítók és kiszolgálóik tö­rekvésének, és biztos, kiszá­mítható fejlődési pályára ál­lítsa az országot. Ennek egyik legfontosabb lépcsője a Magyar Nemzeti Bank átvilágításának lehető­sége, amelyet elsőként és ed­dig egyedüliként a MIÉP kezdeményezett a Parlament­ben. Ezt a célt szolgálja to­vábbá a banktitok feloldása is mindazokban az esetekben, amikor egy-egy ügylet köz­pénzeket is érint. Mindezekről és még sok minden másról is szó volt, szó lesz a Bocskai Szabadegye­temen. Dr. Deák Péter Az önkormányzat kötelező feladatát látja el Pécs csődközeiben? Nemrégiben megjelent egy cikk a Magyar Nemzet hasáb­jain, amely Pécs költségvetési egyensúlyával foglalkozik. Kö­römi Attila, a Fidesz-frakció vezetője élesen bírálja váro­sunk „irányítóit”, akiket fele­lősnek gondol a város költség- vetési egyensúlyának esetleges felborulásáért. Tényként kö­zölte, hogy szervezetünk, az Etnikai Fórum 57 millió forin­tot kapott közhasznú munkákra, miközben a város gazosabb, mint valaha. Az Etnikai Fórum Pécsi Szervezete közhasznú civil szervezet, amely elsődlegesen a pécsi roma lakosság gondjaival foglalkozik. 1999. április 6-tól egy programot indítottunk el: segítünk rendbe tenni városunk közterületeit szociális ellátás­ban részesülő 23 munkanélküli, részben romák foglalkoztatásá­val. A foglalkoztatásra Pécs Megyei Jogú Város Önkor­mányzata 5,2 milliót, és nem 57 milliót fordított. A pénzt az önkormányzat gazdaságosan fekteti be, meg­takarít a szociális ágazatában anyagiakat, és természetesen kötelező feladatait láttatja el. Várnai Márton, az Etnikai Fórum elnöke Hol legyen az állatkert? A Mecseki Állatkert hajdan Pécs büszkesége volt, generá­ciók ismerkedtek itt meg az ál­latvilággal, működött a ZOO- iskola országos hívnévvel. Egyszer csak mintha átok tele­pedett volna mellé, hol a medve „brummogott” a pécsi vízbe, hol más-ok! Egyesületünk - amely Mecsekszabolcson mű­ködik - foglalkozik e témával a 90-es évek eleje óta, amikor felerősödött az állatkert át- il­letve lehelyezésének kérdése. A közelmúltban hallottunk róla, hogy a város vezetői szí­vesen fogadnának „kívülről” jövő, a költségvetést jó irány­ban befolyásoló javaslatokat vagy esetleg programokat is. Nos, nekünk van ilyenünk, sőt annak megvalósításában is nagy szerepet vállalnánk. Az ál­talunk ajánlott terület a Sza- bolcsfalu - György akna - Ár­pádtető - István akna által hatá­rolt térség, amely régebben bá­nyaterület volt. Egy része rekul- tivált, a másik részen a termé­szet igyekszik visszavenni, amit elraboltak tőle. A területen keletkezett egy kb. 1 ha-os tó is, amelyet azonnal visszavett a vízi élővilág, még a halak is megjelentek benne. Ez egy vi­zes terület volt a Mecsek déli lejtőinek tövében, amiről a régi dűlőnevek is tanúskodnak (pl.: Szalonkás, Mocsolás, Szarvas­nóta). A bányászat megszűné­sét követően egyre több forrás jelenik meg. A területi roncso­lások nem kedveznek az erdők­nek és az őshonos erdők vissza­telepítésének sem. De egy va­daspark infrastrukturális lehe­tőségeit tekintve figyelemre méltóak. E területet ajánljuk a város­atyák figyelmébe, mint olyan lehetőséget, amely nem adódik mindennap és mindenhol. Szeptember 25-én, szomba­ton 9 óra 30-kor Szabolcson a 21-es busz végállomásánál (templom tér) várunk minden érdeklődőt, jó idő esetén egy kirándulással egybekötött terü­letbejárásra. Tóth János, Mecsekszabolcsi Környezet­és Érdekvédő Egyesület Kisebbségi beszámoló Az Országgyűlés Emberi Jogi, Kisebbségi és Vallásügyi Bi­zottsága budapesti ülésén egy­hangúlag általános vitára al­kalmasnak találta a nemzeti és etnikai kisebbségek helyzetéről szóló beszámolót. A törvény ér­telmében a kormánynak két­évenként kell ezt a jelentést el­készítenie. A bizottsági ülésen Hende Csaba igazságügyi államtitkár közölte: egyetért azokkal a képviselői véleményekkel, amelyek szerint a beszámolót nem kettő, hanem négyéven­ként - a parlamenti ciklusokat követve - kellene elkészíteni. Heinek Ottó, a Magyaror­szági Németek Országos Ön- kormányzatának elnöke több ponton bírálta a jelentést. Szóvá tette, hogy a népszavazásról szóló, a kisebbségek szempont­jából igen érzékeny törvényja­vaslatot anélkül nyújtották be az Országgyűlésnek, hogy azt az érintettekkel megismertették volna. Valamennyi hozzászóló sú­lyos gondnak nevezte, hogy a közszolgálati rádióban és tele­vízióban „rossz időben” sugá­rozzák a kisebbségi műsorokat, amelyek időnként el is marad­nak. PÁRTHÍREK Unokáim megkövetése Romló életviszonyaink köze­pette mind gyakrabban tépelő- döm manapság. Képtelen va­gyok napirendre térni fölötte, s nem hagy nyugton: vajon mi­vel érdemeltük ki a nyakunkba zúdított, s immár krónikussá vált létbizonytalanságot? Játszadozó kisunokáim fi­gyelése közben összerezzenek. Ha ártatlan szemükkel tekinte­tem találkozik, s ők mit sem sejtve visszamosolyognak, megtörténik, hogy összeszorul a szívem. Önfeledt örömük el­lenére balsejtelmem támad bi­zonytalan jövőjük miatt, amely előrevetíti majdani szolgasor­sukat. Rettegek, hogy eszeve­szett akamokok visszakény- szerítik őket a negyvenöt előt­tihez fogható úri világba. Vissza a rendiesedés okozta társadalmi szakadék legesleg­aljára. Azon páriák közé, akik a napi betevőért, s némi zseb­pénzért látástól vakulásig gü­riztek a gazdagoknál. Gyötör a gondolat, hogy lemenőim munkaerejét újdon­sült dzsentrik zsigerelik ki olyan visszaszármaztatott jo­gon, hogy felmenőjük valami­kor gazdagnak született. Fáj ez, hiszen mi nem akartunk ismét szolgaságot. Az emberi tisztesség föláldozásával tolla­sodók juttattak minket ilyen helyzetbe. Olyanok, akiknek csak a hatalom, az egzisztencia és a pénz számított; akik ügyeskedésből, mások eltapo- sásából egész életükben jelesre vizsgáztak, s akik gátlástalan harácsolásaikkal tűntek ki a tisztességes többség tagjai kö­zül. A valóságos szabadság emlőin felhízott renegátok fe­szítették keresztre azt a társa­dalmi rendszert, amely először adott a történelemben nincste­lenek millióinak emberi ran­got; S amely úgy tűnt, egyszer s mindenkorra fölszámolta az olyan gazdasági, politikai és morális kelevényt, amely hatá­sára évszázadok hosszú során át embermilliók váltak egymás ordasaivá. Megkövetem unokáimat, s minden kárvallott utódomat naivitásom, elővigyázatlan­ságom szomorú következmé­nyeiért. Jelesül, hogy a sza­badság, a tisztesség és a hu­mánum kiteljesedésének dol­gában kifejtett több évtized­nyi munkálkodásom végül hi­ábavalónak bizonyult. Ámiért hagytam lépre csalatni ma­gamat, és a várható súlyos következményekre másokat sem figyel­meztettem. Eltűrtem, hogy blöffö- lésekkel, üres frázi­sokkal milli­ókat fordít­sanak önma­guk érdekei ellen, s már-már össznépi ön- gyilkosság elkövetésére buz­dítsák sikerrel négy évtized eredményeinek létrehozóit és azok utódait. Megkövetem unokáimat azok helyett is, akik a többség boldogulását és fölemelkedé­sét hirdető elvek cégére alatt arcpirító alakoskodásukkal, hallgatással bátorító cinkossá­gukkal hagyták elgáncsolni és kátyúba sodorni a biztonságos jövő arcát évtizedekig fölmu­tató szocialista társadalmat. Dr. Südi Bertalan Szeptember 22-én 18 órakor Dakota döglött lova - Liberális eszmefuttatás címmel tart előadást Pető Iván, melyre minden ér­deklődőt szeretettel várnak a Baranya Megyei Közgyűlés földszinti előadótermébe. A Bocskai Szabadegyetem A növekedés illúziója címmel elő­adást tart Pécsett, a Nagy Lajos Gimnázium biológia előadójában (I. emelet 80.). Az előadás szeptember 25-én, szombaton 15 órakor kezdődik. Előadók: dr. Csath Magdolna és Richard Douthwaite (Anglia). Dr. Aszódi Pál ügyvéd független jelöltként indul a Pécs 7. számú önkormányzati választókerületében a november 7-i választáson. Kéri támogatóit, hogy ajánlószelvényüket a 7621 Pécs, János utca 14. számú címre postán vagy személyesen szíveskedjenek eljut­tatni. A Független Kisgazdapárt Pécs Városi Helyi Szervezete a me­zőgazdasági termelők, valamint a Baranya megyei FM Hivatal, il­letve az illetékes falugazdászok termelői fórumát szervezi Pécs Megyei Jogú Város és Pécs városkörnyéki falvak termelői részére szeptember 23-án (csütörtökön) 18 órakor az FKgP megyei szer­vezete tanácstermében (Pécs, Széchenyi tér 18., II. em.). A Pécs városkörnyéki falvak az alábbiak: Kozármisleny és környéke, Ege­rág és környéke, Pogány, Szalánta és környéke, Bogád és kör­nyéke, Keszü, Gyód, Pel lérd, Aranyosgadány, Garé, Szava, Gör- csöny és környéke, Baksa és környéke. Érdeklődni az alábbi tele­fonon lehet: 72/326-742, 72/325-288. i i i á i

Next

/
Oldalképek
Tartalom