Új Dunántúli Napló, 1999. szeptember (10. évfolyam, 239-268. szám)
1999-09-17 / 255. szám
Vita Pécs, Baranya és a régió jövője (14., utolsó rész) Pécs központi szerepe vitathatatlan Pécs a leendő régióban betöltendő vezető szerepe mellett eddig elért eredményei, mérete, fejlettsége, gazdasági és szellemi-tudományos központ mivolta áll - véli a Szocio-Gráf Piac- és Közvélemény-kutató cég felmérésének legtöbb válaszadója. A Dunántúli Napló felkérésére végzett reprezentatív mintájú országos kutatás során 1200 embert kérdeztek meg. A felmérés közlésével lapunkban lezárjuk az áprilisban kezdett és több hónapon át tartó régióvitát. A Szocio-Gráf kutatása során a kérdezők arra voltak kíváncsiak, tisztában vannak-e az emberek a készülő közigazgatási reformmal, szerintük előnyökkel vagy hátrányokkal jár-e a megyerendszer helyébe lépő régiós szisztéma, valamint arra a témakörre, melyik város lenne leginkább alkalmas a déldunántúli régió központjának. mhmm mmmmammm Arról, hogy a közigazgatási rendszer átszervezésével a megyerendszer helyébe egy több megye összevonásával létrejövő regionális szisztéma lép, a válaszadók 37,4 százaléka tudott. Ez azt jelenti, hogy a nagy többség (62,6 százalék) még csak nem is hallott a reformról. Meglepő, hogy a témában a legfiatalabb korosztályhoz tartozók a legkevésbé tájékozottak, a 29 év alatti válaszadóknak csupán 28,6 százaléka van képben a régióproblémát illetően. A férfiakat jobban érdekli az ügy, mint a nőket, szinte minden második férfi ismeri a kérdéskört (43,2 százalék), ugyanez a szám a nők esetében 32,1 százalék. Három diplomásból kettő nagy valószínűséggel tudja, hogy a megyék helyébe régiók lépnek (70,9 százalék), minél alacsonyabb végzettségű valaki, annál kevésbé valószínű, hogy ismeri az új koncepciót. A feltehetően leginkább érintett megyeszékhelyek lakói közül minden második megkérdezett hallott már az átszervezésről (47,9 százalék), logikus módon a legkisebb települések lakói a legkevésbé informáltak. A sorból kilóg a főváros, furcsa, de Budapesten csak minden harmadik polgár van tisztában a helyzettel (33,8 százalék). Igaz viszont, hogy a reform a fővárosiakat érinti a legkevésbé. Hasonló arányokkal találkoztak a kérdezőbiztosok a 2-10 000 lakosú településeken, viszont az országos átlagnál jobb a helyzet a közepes méretű (10 ezer lakos fölötti) nem megyei jogú városok esetében (39,7 százalék). Ha az ország különböző területeit nézzük, szembetűnő, hogy Pest megyében és a Dél- Alföldön jóval kevésbé ismert a koncepció, mint az Észak-Al- földön, Nyugat-Magyarorszá- gon és Eszak-Dunántúlon. Az átlag feletti jövedelműek körében a legismertebb a terv (50,3 százalék), míg a legalacsonyabb jövedelmi kategóriába tartozókat hagyja leginkább hidegen a téma: 16,8 százalékuk hallott még csak a kérdésről. 3 1 ra Ö PÉCS a legnagyobb (116) a legfejlettebb (91) szellemi, tudományos központ (39) történelmi hagyományok (32) központi fekvés (32) a legszebb (24) ipari, gazdasági központ (22) földrajzi adottságok (22) jó infrastruktúra (13) fejlett intézményi háttér (10) KAPOSVÁR központi (14) földrajzi adottságok (7) a legfejlettebb (6) dinamikusan fejlődő város (3) fideszes önkormányzata van (3) SZEKSZARD közel van a legszebb (6) (4) A változásoktól többen várnak rosszat mint jót, igaz, az eltérés minimális, ráadásul a megkérdezettek relatív többsége nem tudott állást foglalni a kérdésben. A fiatalabbak (főként a 29 év alattiak) optimisták (33,3 százalék), leginkább pedig a 60 év fölöttiek pesszimisták (csupán 23,5 százalékuk Milyen hatásai lesznek a régiós rendszernek? gyakoribb pozitív argumentumok hatékonyabb működés fejlődési lehetőség erőforrások összevonása áttekinthetőbb ország egymást kiegészítő megyék kevesebb tisztviselő kell EU-csatlakozás feltétele jobb stratégiák lehetősége szükség van rá javul a közigazgatás egyszerűség több pénz a megyéknek máshol bevált hosszú távon jobb gyakoribb negatív argumentumok a nagy megye túl erős lesz pénzügyi elvonással jár a megyerendszer bevált elsikkadó helyi ügyek egyenlőtlen fejlődés fokozódó bürokrácia bonyolultabb közigazgatás aránytalan juttatások túl nagy területek nincs vezetői egység elvész a megyék önállósága a Dunántúl kiváltságos lenne nehéz alkalmazkodni jó úgy, ahogy van vár javulást a reformtól). A diplomások a leginkább bizakodóak, 42,3 százalékok szerint pozitív hatása lesz a bevezetendő új rendszernek. A nyolc általánost végzettek mellett (23 százalék) furcsa módon az érettségizettek „produkálták” a másik szélső értéket. A települések szerinti bontás azt mutatja, hogy az átalakulásban legkevésbé érintett fővárosiak a legbizakodóbbak (40,7 százalék), megdöbbentő viszont, hogy a megyeszékhelyen élők mennyire elutasítóak a tervvel szemben: közülük csupán minden ötödik optimista (20,2 százalék). Ennél is rosz- szabb az arány a kistelepülések lakói körében (18,3 százalék). Budapesthez hasonlóan optimisták a dél-alföldiek (35,8 százalék), a legkevésbé pedig az észak-alföldiek (18,5 százalék), és saját, dél-dunántúli régiónk lakói (19 százalék) örülnek az átalakításnak. A jövedelem ebben a kérdésben is meghatározó, a magasabb fizetési kategóriába tartozók sokkal inkább bizakodóak, mint a kisebb jövedelműek. A pozitív, illetve a negatív argumentumokról - amelyek azért nagy részben egybecsengenek a lapunkban megjelent vitasorozat fő érveivel - lásd a baloldali ábrát. A megkérdezettek döntő többsége Pécset tartja legalkalmasabbnak a dél-dunántúli régió központjának. Azon válaszadók közül, akik nem az érintett három megyében (Baranya, Somogy, Tolna) élnek, 83,7 százalék gondolkodik Pécsben, Kaposvárt 12,6, Szek- szárdot pedig csupán 2,3 százalékuk véli alkalmasnak a szerepre. Bár Kaposvárott a Szocio-Gráf nem végzett felmérést, a Dél-Dunántúlon a minta ekként oszlik meg: Pécs 74,4, Szekszárd 11,6, Kaposvár 8,9 százalék. Érthető okokból tíz pécsi közül kilenc saját városára voksolt (88,9 százalék), a Kaposvárt választók aránya 11,1 százalék. Pécs a tolnai székhelyen is biztos befutó, de úgy tűnik, a szekszárdiak nem értékelik sokra saját városukat, itt ugyanis még Kaposvár is több szavazatot kapott. A válaszadók szerint Pécs jól kiépített intézményi háttérrel és történelmi hagyományokkal rendelkezik. Sokak szerint lényeges szempont, hogy a város közel van a horvát határhoz, és az az egyszerű válasz is gyakran elhangzott, hogy Pécs „egyszerűen szép”. Az a mintegy tíz százalék, aki szerint Kaposvár méltó a régióközponti címre, úgy véli, erre földrajzi adottsága, azaz központi fekvése predesztinálja. Igaz, az érvek között a Balaton közelsége, és az az el nem hanyagolható szempont is szerepelt, hogy Somogy megye székhelyének - az országéhoz hasonlóan - fi- deszes vezetése van. Szekszárd inkább szubjektív jellegű érvekkel vett részt a küzdelemben, mint például: „közel van” vagy „a legszebb”. Lendvai Dávid gggjgr—y mmtMmmtm'-sf&i- wm ■■ msm sw* » tus 2 hetedik oldal jgr> i# MKmw wmm® m hóin Riport I» p Rendszerváltás Pécsett és Baranyában. A holnapi részben a KDNP szervezeti bővüléséről, a kereszténydemokrata prog-ramról, valamint arról ol vashatnak, hogy miért is ne-vezték a KDNP-t „sekrestyés” pártnak. Portré Lőcsei Attila, a Támasz Ala-pítvány létrehozója. „Mindig is űztem valami közéleti tevékenységet, jóllehet, sosem volt fizetett funkcióm. Nagy szavak, de örömet okoz, ha segíthetek.” Portré hetedik oldal Jegyzet Illés-szekér „Ne gondold, ó, ne, hogy tied a világ!” Remek száma volt az Illés-együttesnek. Akik most megint buszra szálltak, hogy egykori koncertkörútjukról filmet forgassanak. Az az együttes, amelyik ha angol nyelvterületen áll össze, akár világszám is lehetett volna. Csakhogy innen, keletről, roppant nehezen gurul a szekér a világhír felé. Illéséké is. Nem az új kor új zenéjéből levonható tapasztalat ez. Nincs a festők világának toplistáján Munkácsy, Zichy, Szinyei. íróink, költőink elvesznek Byron és Goethe árnyékában, pedig Arany, József Attila, Kosztolányi, Ady semmivel sem volt kevésbé érzékeny és nagyszerű elme. Vitánk volt a telefon feltalálása körül, talán a helikopteres Asbóth nevét sem ismerik a világban, mint ahogy a filmvásznon Szemes Mari, Major Tamás nemzetközi sztárok lehettek volna. Sajátos ellentmondás ez a magunkról mondott véleményünk és a rólunk szóló elismerésekkel szemben. A magyarok - mondjuk, mondják -, igen tehetséges nép, számos elmét adott a tudománynak. Rögtön említik is példaként Szilárd Leót, vagy Szentgyörgyit. Pedig a mában is élnek és alkotnak olyanok közöttünk, akik valódi „világszámok” lehetnének. Filmeseink sorban nyerik a különböző fesztiválokon a díjakat, fiatal zenészeink a hangszeres versenyeket, két pilótánk is világelső, és sorolhatnánk az ifjú matematikusokat, a nagyszerű számítógép-programozókat. Ám a jogos elismerés és rang egyre késik. Vagy mert itthon dolgoznak és innen a hang csak szordínóval jut el külföldre, ott pedig hangszűrővel fogadják, vagy éppen külföldön dolgoznak, jobbára a helybeli, ám nem olyan tehetséges és felkészült kollégák árnyékában. Idegenek. Talán ez most a legszorí- tóbb kérdés: azok maradunk a csatlakozás után is? És mi dönti majd el? Mészáros A. Debil család Hogy a jóval kezdjem, hamarost végleg elkészül a kormány család- politikai koncepciója, amely valószínűleg már nyomokban sem fog * emlékeztetni az első - nagy vihart kavart - szakértői verzióra, de nem erről akarok most elmélkedni, a Harrach egyébként is rossz tanácsadó (bocs). Csak azért hozakodtam elő a családdal, mert újabban két mobiltelefonos cég is a társadalom legkisebb egységét (ez milyen szép kifejezés) használja föl kampányához. Az egyik még rendben is van, a Körzetszám család kalandjai kifejezetten szellemesnek mondhatók. Na de itt van ez a másik, ahol Pierre Richard az apuka. Nem tudom, megfigyelték-e, de a reklámfilmből az derül ki, hogy a család minden tagja a lakás különböző helyiségeiben múlatja az időt, külön-kü- lön hívják fel Pierre-t, aki persze mindannyiuknak kimondhatatlanul hiányzik, nyilván másra sem vágynak, mint a felemás cipőre. Apuka egy böhöm nagy irodaépület előtt parkol, látjuk, ahogy kocsiba száll, s ezt rebegi imádott nejének: „Csak most indulok”. Hogy miért kell oda az a csak, fogalmam sincs, mindegy, a következő képen már belép az ajtón, a mama, a nej és a fiú összeszaladnak az előszobában és nyakába ugranak. Ajándékosztás van, mindenki nagyon boldog. Az üzenet: ahhoz, hogy együtt legyen a család, kell a mobil, mi több, másként már nem is tudnak kommunikálni egymással. Hogy miként juthattak erre a szintre, arra a cég másik új filmje világít rá. Ebben egy felettébb ellenszenves fiatalembert látunk az utca közepén, folyamatosan telefonál. Jól hallható, amint azt mondja: „Ma sajnos nem érek rá drágám”, majd a mellette elhaladó lány felé küld egy csókot. Ha őszinte akarok lenni, akkor már látatlanban is ezerszer inkább az új családpolitikai koncepció. Ennél csak jobb lehet. Lendvai Dávid A harcművész időnként kolostorba megy Neve hallatán azonnal arra a fiatal értelmiségből álló csapatra gondol az ember, amelyik évek óta a cigányság érdekében dolgozik Baranyában. Egyébként vékonydongájú, jó humorral megáldott ember, akin az évek múlása nem látszik. Derdák Tiborral a mánfai katolikus kollégiumban, a közös vacsora után beszélgettem, s volt módomban sok mindenről hallani, miközben jóízűen ették a gimnazista ifjak a makarónit. Nem mindegyik cigány köztük, de a többség igen. Derdák Tibor örömmel van velük, régóta érti a nyelvüket. Nem nevelőtanár, inkább segítő barát. Nem véletlenül csöppent a hazai romák közé: szociológiát hallgató diákként még az egyetemen kezdte tanulni a kolompár nyelvet - puszta önszorgalommenekülés helyett. A rendszer- váltást követően az országgyűlési képviselőségét - a szabad demokratáktól kapott mandátumot - is e munka érdekébe állította. Talpalt, alapítványokat gründolt, pénzt vagy más, fontos dolgot szerzett. S bár eközben a közéleti munka házassáDerdák Tibor 1961-ben született Budapesten. Az ELTE szociológia-francia szakát végezte el, majd 1987-ben a baranyai cigányság életének kutatásába kezdett. Nyelvüket érti: egyetemen cigányul is tanult. 1990-94 között országgyűlési képviselő volt. Elvált. ból -, aztán lehetőséget kapott arra, hogy a baranyai cigányság életmódjával ismerkedjen. Nos, itt ugyan más nyelvet beszélőket talált, de velük élve az ifjú szociológus rádöbbent, hogy szinte kilátástalannak tűnő vállalkozásba kezd az, aki a cigányság társadalmi integrációjáért óhajt bármit is tenni. De mégis fölvállalta a munkát - a gát is fölette, sokféle tapasztalatot szerzett. Ma már biztos például abban is, hogy cigányiskolák helyett hasznosabb az, ha kinyitjuk előttük a magyar társadalom intézményeit az általános iskoláktól az egyetemekig. Köztünk lehetnek otthon a társadalomban. Derdák Tibor sajátos misz- sziót vállalt fel annak idején, amelyben magát jellemezve talán a „harcművész” kifejezéssel illetné. Hiszen naponta küzdenie kell (kellett) a nemes célokért és az előítéletek ellen. De akad belső energia. Szociálisan érzékeny típus, akire nyugaton rámondják, hogy baloldali. Egyébként adójából az egyházaknak szánható egy százalékot A Tan Kapuja néven bejegyzett gyülekezetnek ajánlotta fel; a Srí Lankában honos buddhizmus tanai vezérlik. És ha a harcokban elfárad, töltődni mindig közéjük, a kolostorukba megy. Kozma Ferenc J A megyeszekhelyek melletti gyakori ervek (zárójelben az említések száma)
