Új Dunántúli Napló, 1999. szeptember (10. évfolyam, 239-268. szám)

1999-09-16 / 254. szám

1999. szeptember 16., csütörtök ÜATTÉR - RIPORT A volt gazdasági igazgató nem ért egyet a Munkácsy utcai rendelő bezárásával hetedik oldal Az elbocsátott menedzsment tagad Lapunkban több írásban is foglalkoztunk az Egyesített Egészségügyi Intézetek (EEI) felgyülem­lett gondjaival és a Munkácsy utcai rendelő bezárásával. Dr. Hosszú László, az intézet megbízott igazgatója sajtótájékoztatón jelentette be; a régi vezetés által felhalmozott anyagi gondok miatt kellett ezt a kényszerű intézkedést meghozni. S mint mondotta, az intézet régi menedzsmentje tévesen informálta az új vezetést. Forintok hiányoznak, az intézet anyagi csődhelyzetben van, s ma már nem az a kérdés, hogy bezárják-e Pécs központi helyen lévő rendelőintézetét, hanem az, hogy fenntartható-e a város járóbeteg-ellátása. munkaviszony megszüntetés­kor megjárnak. Igent mondott rá, s így is történt.-No de mivel indokolta a „felmofidást” ?- Igazából semmivel. A régi vezetőknek mind menniük kel­lett. Előbb az orvos-igazgató­A sajtótájékoztatón szóba ke­rült az is, hogy a régi vezetők úgymond „félretájékoztatták” a megbízott intézetvezetőt. Hosszú László elő­ször azt az in­formációt kapta, hogy az EEI anya­gilag jól áll. Van a kasszá­ban annyi pénz tartalé­kolva - közel 50 millió forint - amiből a dolgozók tizenharma­dik havi bérét ki lehet majd fi­zetni, és még bizonyos pluszok is rendelkezésre állnak. Evvel ellentétben kiderült, hogy 11 milliós hiány van, s hogy a szakrendelések működtetése borotvaélen táncol. Ezért további gyors személyi intézkedésekre is sor került. Meg kellett válni dr. Ivók Yvett- tójl, a cég gazdasági igazgatójá­tól is. De azért, hogy a munka­ügyi vitákkal terhelt hosszú el­bocsátási procedúrát kikerül­jék, közös megegyezéssel bú­csúztak tőle. Dr. Hosszú László bejelen­tése nyomán kerestük meg az EEI felmentett orvos-igazgató­ját, dr. Ütő Tamást (első kis ké­pünkön) és dr. Ivók Yvettet, hogy megkérdezzük, az ő olva­satukban miféle félretájékozta­tásról, illetve gazdasági gon­dokról lehet szó. Dr. Ütő Tamás - mivel nem vett részt az ominózus sajtótá­jékoztatón és így nem ismerheti a pontos megfogalmazást - csupán röviden reflektált az ott elhangzottakra. Mint említette, az nem felel meg a valóságnak, hogy az intézet adósságokat halmozott fel, és hogy kinnlé- vőségei, kifizetetlen számlái lettek volna. A felmentett igazgató-főor­vos nagyon határozottan fo­galmazott:- Pontosan július 5-én történt az átadás-átvétel, amelyen töb­ben is jelen voltunk. Az ott ké­szült dokumentum szerint - amely a birtokomban van és amelyet Hosszú úr is aláírásá­val hitelesített - akkor 25 millió forint többlete volt az intézet­nek, s akadt még vagy 2 milliós egyéb plusz is. Tehát nemhogy adósságunk nem volt, hanem közel 27 millió forint pihent a számláinkon. De ez nem min­den. Egyetlen kifizetetlen számlánk nem akadt, mint aho­gyan évekre visszamenőleg soha nem voltak anyagi gondok intézetünkben. Dr. Ivók Yvett (második kis képünkön) számára nem volt meglepetés, hogy a munkavi­szonya megszűnt, bár meglehe­tősen szomorú. Hiszen becsüle­tesen dolgozott évek óta az EEI kötelékében, negyedik éve mint első számú gazdasági vezető.- Hogy vélekedik Ön a dön­tésről?- Csodálkozom, mert Hosz- szu igazgató úrnak pontos in­formációi voltak az intézet anyagi helyzetéről, hiszen jú­lius 5-én, amikor átvette az igazgatói posztot, egy jegyző­könyv is készült, amelyet Ütő Tamás, a korábbi igazgató, Hosszú úr, a megbízott új igaz­gató, az intézet jogi előadója, a jegyzőkönyv vezetője és jóma­gam írtunk alá. A jegyző­könyvben természetesen az in­tézet akkori anyagi helyzetét is rögzítettük. Ekkor az intézetnek egyetlen kifizetetlen számlája nem volt, sőt 25 milliós tarta­lékalappal rendelkez­tünk.- A tizen­harmadik havi boríték­hoz ez kevés.- Való igaz. És az is, hogy a dolgo­zók korábbi - 1998. évi - ti­zenharmadik havi bérére ka­matmentes hitelt vettünk fel, és ennek visszafizetését napjaink­ban kell törleszteni. De erről is szóltunk az új igazgatónak.- Ön sem volt ott a sajtótájé­koztatón.-Azon az ominózus Mun­kácsy utcai összejövetelen azért nem vettem részt, mert amikor a szabadságomról visszaérkez­tem - hétfőn -, máris a „fel­mentésemről” értesítettek. Ezért úgy véltem, hogy. a sajtó- tájékoztatón már nincs semmi keresnivalóm. De azt igazán nem gondolhattam, hogy ott olyan dolgok fognak elhang­zani - amint arról később érte­sültem -, amelyeknek a való­sághoz semmi közük sincs.- Honnan származik akkor az a 11 milliós hiány, amit a megbízott igazgató említett?-Helyreigazítanám: nem 11 wMifi Vajon végleg búcsúzni kell a rendelőtől? ILLUSZTRÁCIÓ: M. A. milliós hiány van, hanem 11 milliós adósság.- Mi a különbség?- Ha hiányról esik szó, akkor valaki zsebre tette a pénzt, ha adósságról, akkor van néhány kifizetetlen számlánk. Mondjuk a röntgenfilmeket átvettük, de még nem fizettük ki a vételárat. De akadnak más tételek is. Közműtartozások, egyebek. Ki­fizetnénk örömmel, de nincs fedezet rá. Annyira gyengén fi­nanszírozott bennünket az el­múlt időszakban a társadalom- biztosítás, hogy a kiadásaink meghaladták a bevételeket.- A huszonötmilliót felélték?-Pontosan erről van szó, s így adódott, hogy az augusztus 31-ei állapot szerint adósok va­gyunk. De ehhez semmi köze a régi menedzsmentnek, és sem­miféle félretájékoztatásról nincs szó.- Ön mivel magyarázza azt, hogy el kellett mennie az inté­zetből?- Az igazgató úr először egy felmentéses megoldást ajánlott, a közalkalmazotti munkavi­szony szerint öthavi felmentés­sel, tizenharmadik havi bérrel. Majd a következő napon azt ajánlotta, hogy mégiscsak kö­zös megegyezéssel váljunk el. Én csak annyit kérdeztem, hogy biztosítja-e számomra mind­azokat, amik a felmentéses nak, aztán az általános igazgató szintén nyugdíjba ment, - és a hármas vezetésből csak én ma­radtam. Éreztem, hogy csak ideig-óráig lesz így. Az új igaz­gatóval nem voltam haragban, ám a beszélgetések során intéz­kedéseiről véleményt mond­tam. Azt is közöltem vele, hogy a Munkácsy utcai rendelő bezá­rása nem egy fantasztikusan jó ötlet. Elsősorban a betegek ér­dekeit kellene figyelembe venni egy ilyen döntés megho­zatala előtt, és ki kell monda­nom, hogy közel százhatvan­ezer emberről van szó. S bár való igaz, hogy a Munkácsy ut­cai rendelő külső állaga némi kívánnivalót hagy maga után, de lehetett volna pénzt találni a rendbetételére.-Tehát anyagi szempontok sem indokolják a bezárását?- Azt gondolom, hogy nem feltétlenül.- Sértett, szomorú ember ma Ivók Yvette? Hiszen korábban minden az intézethez kötötte.- Nem vagyok sértett, legfel­jebb az szomorított el, hogy nem a valóságnak megfelelő tá­jékoztatás hangzott el arról, mi­ért kellett eljönnöm. Nagyon szeretem az intézetet. A dolgo­zókat sajnálom, akik ott marad­tak, és akik nem tudják, hogy lesz-e holnap. Kozma Ferenc Jegyzet Hasonmás Nem mintha nem lenne elég bajunk. Nem ra­goznám, de tartok tőle, hogy a nyári botrány­sorozattal bekerülnénk még a Guinness-rekor- dok könyvébe, ha akar­nánk. Momentán nem aka­runk. Szóval az egyik keres­kedelmi tévé fogta magát, és csinált egy ál-viszkist. Hő­sünk kiköpött Ambrus Attila, első ránézésre talán még maga Vaíjú rendőr is össze­keverte volna az igazival, pe­dig ő aztán tényleg ismeri a viszkist, és fordítva, de ez most nem ide tartozik. A de­rék tévések bankba, presz- szóba, hajóra vitték a hason­mást, virágot‘adattak vele a postáskisasszonynak. Arra voltak kíváncsiak, miként re­agálnak az emberek, ha meglát­ják: följelentik-e, elfutnak-e, megölelik-e. Bátor mutatvány, utoljára az egyik sportláp csinált ha­sonlót, amikor is embereik bundázásra próbálták rávenni az egyik hányatott sorsú vi­déki futballcsapat labdarú­góit, mondanom sem kell, si­kerrel, öles betűkkel hozták is a címlapon, hogy lám, bundáznak a magyar labdarúgók. A keres­kedelmi tévét pedig most nem zavarta, hogy több tucat rendőrt dolgoztattak fölöslege­sen, akik a bejelentések hírére azon nyomban rohantak a helyszínre, és az sem, hogy több embert egyszerűen be­csaptak és megszégyenítettek. A nézőket eközben arról faggatta a műsorvezető, hogy szerintük a rendőrség elkapja-e valaha is Ambrust. Többsé­gük szerint persze a rendőrség soha a büdös életben nem kapja el Ambrust, és tartok tőle, ezeknek a nézőknek iga­zuk is van. Ha ugyanis törté­netesen én lennék az igazi viszkis, és egy rendőr karjaiba futnék, szemrebbenés nélkül azt hazudnám, hogy csak a hasonmás vagyok, határozot­tan jobbra böknék egyet, tes­sék nézni, ott a kamera. Persze az is lehet - szörnyű gyanú támadt most bennem -, hogy a tévében most látott ha­sonmás volt az igazi viszkis. Mit lehet azt tudni. Lendvai Dávid Nincs kivételezés A szociális és családügyi miniszter példamutatóan bejelentette: önként le­mond mentelmi jogáról, hogy a rendőrség tárgyi­lagos és elfogulatlan vizsgálatot folytathasson az ügyében. Az államférfiú a felelőssé­get is vállalva ismerte el, hogy közlekedési szabályt szegett. Megkülönböztető jel­zést használva száguldott szolgálati gépkocsijával, és közben áthajtott egy piros jel­zésen. Az ellenzéki körök szerint ezt néhányszor már megtette szociális és család­ügyekben is. Itt viszont előállt az az új szituáció, hogy a mi­niszter nem úszta meg a siet­séget: kocsija két járművel is ütközött. Figyelemre méltó, hogy igen demokratikusan alakult eddig minden. A miniszter a sofőrét pihentetve saját maga vezette a szolgálati autót, személyesen szabálytalanko­dott, majd karambolozott, az­tán mindezt szépen beismerte. És ha nem a funkciójához mért megkülönböztető jelzés­sel kapja meg a büntetését, akkor esete jogállamiságunk nagy reklámja is lehet még. A kormányköröknek azonban az utóbbi na­pokban volt egy másik olyan autós ügye is, amely talán szintén friss demokráciánk erejére utal. A történetben a kultusz- tárca politikai államtitkára az ismert szereplő, ő ezúttal nem koccant, hanem áldozat lett: a háza elől lopták el a tízmillió­nál is többet érő szolgálati Au- diját. A legdrágább járgányt azok közül, amilyeneket - a legfőbb közjogi méltóságokat leszámítva - jelenleg vezető államhivatalnokaink használ­nak. Mások ugyanis olcsóbbal is beérik. És lám, az államtit­kári kocsival is ugyanaz törté­nik, mint bárki máséval, ha a tolvajok kedvenc márkája. Fő­leg, ha nem is vigyáznak rá jobban, mint egy civil járműre. A „nincs kivételezés” elvé­nek gyakorlásában pedig az autótolvajok messze megelőz­ték az államapparátust. Össze­sen 37 állami kocsit kötöttek már el. Hát lehet-e ennél na­gyobb demokrácia - autós ügyekben? Dunai Imre hetedik oldal holnap Háttér Pécs régióközponti szerepe vitathatatlan. A Szocio-Gráf felmérése a megyerendszer átalakításának fogadtatásáról szól. A régiók létrejöttétől csupán a lakosság negyede vár pozitív változást. Ám azzal, hogy a leendő dél-dunántúli régió központja Pécs legyen, csak nagyon kevesen vitatkoznak. Portré Derdák Tibor már évek óta a cigányság felemelkedése érdekében tevékenykedik. Portré Vizsganapok a volán mögött Aki az országban másodikként vállalkozott maszek autómen­tésre, majd rövid hat hónap múlva abbahagyja, mert nem fial pénzt, ám azóta is a magánfuvarozó kenyerét eszi, az céltuda­tos ember kell hogy legyen. Lippay György az egyik legtapasz­taltabb pécsi taxis. A tanfolyamokon a szakma etikáját oktatja.- Nem volt frankó az autómen­tés - meséli-, mert akkoriban a nagyobb cégek rendelkeztek ilyen gépkocsival. Megevett a konkurencia. Gyorsan belevágott hát a ta­xizásba. 1982. március 1-jétől nyílt erre lehetőség, a nyáron ő már kiállt a drosztra. S kiáll az­óta is, pedig időközben a pécsi, sőt az ország taxisainak egyik vezéralakja lett.-Az nem lehet, hogy mi­közben a közös ügyeket inté­zem, fogalmam sincs arról, mi történik a droszton. Ráadásul - bár az egyik pécsi társaság, il­letve pécs-baranyai szövetsé­günk elnöke vagyok, és tagja az or­szágos elnök­ségnek is - muszáj dol­goznom, mert ezekkel a tisztségekkel nem jár lóvé. Jó pár kocsit elnyűtt már. S eldobhatná a régi szakmáját is.- Hát ez az! A taxizás élet­formává válik. Egy idő után az ember elfelejti a korábban ta­nultakat, s ha nem vigyáz, tel­jesen beszűkülhet. Ugyanak­kor ebben a szakmában megfi­zethetetlen előny az önállóság, a főnöknélküliség. Erről nehéz lenne lemondani, pedig nincs Lippay György Pécsett született 1950-ben. A városban végezte az általános iskoláit, majd a gépipari technikumot. Dolgozott esztergályosként Németországban, később a pécsi sörgyárban, művezető volt azAFIT-hál. 1982-től magántaxis. Elvált, egy felnőtt lánya és egy kisunokája van. se ünnepnapunk, se vasárna­punk.- Az elviselhetőség határáig kell szolgálni! - fogalmazza meg a taxisokkal szembeni alapkövetelményt.- Az nem szerencsés, ha két agresszív ember ül egy kocsi­ban. Aki nem tudja maximáli­san tűrni az utas szeszélyeit, az ne menjen taxisnak! - szögezi le.-Rá kell érezni az utas hangula­tára - ez a kulcs, és a minden­napos vizsga a volán mögött.- Bírják ezt a taxisok?- Amikor sokan kerültek az utcára, számosán taxizni akar­tak. Akkor felhígult a szakma.- S közben volt a blokád.-Én is szervezője, koordi­nátora voltam, de csak 5-6 év­vel később tudtam meg, hogy párt és politika állt mögötte.- Milyenek az utasok?- Kevesen vannak. Már a középréteg sem tudja megfi­zetni a taxit. Mészáros Attila

Next

/
Oldalképek
Tartalom